Csütörtök

Ma reggel a feleségem is korán bement az egyetemre, mert zh-t írtak. Ez a belépő a vizsgára. Sikerült neki. Nem annyira jól mint ahogy szerette volna, de túl van rajta. Az Úr neve legyen áldva! Én itthon készültem, olvasgattam, elmélkedtem és majd leültem megválaszolni a leveleket. Ekkor találtam meg a harmadik lányunk (Jémina) egyik képét itt a gépen, amit még Bibarcfalván fotózott Leona. Hosszan elnéztem a képet és nagyon különlegesnek találtam. Pontosan azt a pillanatot kapta el a fotós amikor a lányom bosszankodásból nevetésbe vált. Egyet mond a szeme és mást a szája.
Elgondoltam, azt hogy milyen nagy dolog volt lekapni ebben a nagyon rövid ideig tartó helyzetben. Általában vagy mérges valaki vagy mosolyog. Nem mindig van jelen az arcán az embernek ez a kettősség. Nálunk, akik az Urat imádjuk vajon van e két arcunk? Vagy lehet e az emberben kétféle lélek egyszerre? Akik minket látnak elég egyértelmüen letudják olvasni rólunk hogy milyen lélek lakozik bennünk, vagy zavarba jönnek, mert szentnek is látnak és közönségesnek is? Ilyen gondolatok jutottak eszembe e kép kapcsán.
Délután voltam a városban vásárolni, ügyet intézni. Mire hazajöttem már a feleségem is hazaérkezett. Úgy hat óra után aztán elmentünk Szilágyi Csabiékhoz (régi-új jó barátom-testvérem) akik szeretettel fogadtak (Szilviéknél szoktam inni a legjobb teákat). Csabi éppen a falat festette ezért én először a gyerekekkel kezdtem el beszélgetni, mert szokták kérni hogy mondjak nekik történetet. Most volt megint mit mondani (medvés sztori) és úgy láttam hogy élvezik. A fiúcska Kristóf(10 éves) lelkipásztor szeretne lenni és meg is mutatta a Bibliáját. Nagyon érdekesek és őszinték a gyerekek. Amikor azt mondtam elárulom nekik, hogy onnan lehet megtudni ki mennyire szereti az Urat, ha megfigyelik a bibliáját. A biblia lapjai ha piszkosak akkor nagyon szereti, ha pedig újnak tünik a bibliája akkor kevésbé szereti. Erre azt mondja Veronika: "rajta keressük meg az anyáék bibliáját". Kb. 10 perc múlva jött vissza és a fülembe súgta: "megnéztük és nagyon piszkos". Sejtettem én hogy így van de azért jól esett látni hogy a gyermek is újabb bizonyítékot nyert afelől hogy szüleik nagyon szeretik az Urat. Az Úr áldja meg őket! Nemsokkal ezután Balogh Barna a debreceni lelkipásztor is megérkezett, akivel beszélgettünk az isteni vezetésről. Jó volt hallgatni azt hogy ő is az Úr vezetését látja a történetemben. Azt mondta hogy az Úr valamit készít, de mi még nem látjuk. Hát én hiszem hogy így van. Majd minden világos lesz.
Amikor együtt imádkoztunk, hirtelen bevillant hogy volt egy ének amit februárban tanultam és amerre jártam evangelizálni mindenütt elénekeltem és a fiataljainkat is megtanítottam erre. Most döbbentem rá hogy azt az éneket amit Baróton is többször elénekeltem, azt az Úr adta. Csak akkor nem tudtam, hogy még erre a helyzetre is érvényes lehet amit énekelek

"Hívtál Uram hallottam jól,
Hangod keres szívemhez szól,
Színed elé hogyan vigyem
Megfáradt életem
Kar. Igen Uram ezt felelem, Igéd ha hív megyek, Igen Uram ezt felelem és átadom az életem, Szerelmed legyőzte szívemet, Ujjongva dicsérem áldott neved, Igen Uram ezt felelem és elindulok Veled!
.
.
."

El is énekeltem miután mindnki imádkozott. Kívánom hogy mindig tudjak igent mondani ha az Úr hív. Kilenc óra volt mire elbúcsúztunk. Nem úgy jöttem el mint amikor odamentem, mert Csabi megajándékozott egy terepszínü ruhával, ha netán az erdőt járom tudjak észrevétlen maradni. Ide is másolom a képet magamról, hogy lássátok ilyen ruhában is lehet egy lelkipásztor. Na persze azért vasárnap nem ebben leszek :) A távcső pedig a Brad Baker ajándéka. Köszönöm Brad!

Holnap és szombaton Nagyváradon leszek egy missziós konferencián, ezért lehet hogy pénteken nem lesz blog, de igyekszem bepótolni.

Jertek és Imádjuk az Urat!