Kiss Zoltán én Ruben Judit Noémi Gertrúd id. Veress Ernő Borzási Gyula
Jutka és a feleségem
Ivanciuc Ruben, Gál Judit én Kónya Noémi és Kondra Gertrúd
Reggel 8-kor indultunk el Barótról Nagybaconon át a Hargita Táborba. Azért arra mert velünk jött Gertrúd és Róbert is akik Nagybaconban ültek fel. Az ördög talán még hamarabb kelt mint én, mert úgy elrejtette a táskámat hogy otthon felejtettem... Csak a kocsiban jutott eszembe hogy nincs nálam és már kezdtem volna bosszankodni, de az Úr a feleségemen keresztül lecsendesített. Ezekután inkább már a délelőtti prédikáció járt a fejemben. Nekem kellett szolgálnom ugyanis délelőtt, mert a bemerítkezők mind a baróti gyülekezetből ill. körzetből voltak, és abból az alkalomból is hogy mint missziókerületi elnök ez volt az utolsó szolgálatom itt a Székelyföldön.
Mikor megérkeztünk fél 10-re a Táborba, a bemerítkezendők már ott voltak, de nem csak ők hanem Barótról még többen is. Még Ágiék(a feleségem egyik jó barátnője) is eljött a férjével. Miután Judit, Ruben, Gertrúd és Noémi felöltötték a fehér ruhát, imádkoztunk és fényképeket készítettünk(ezekből több is lesz itt fenn a blogon). Miután felmentünk a kápolnába megkezdődött az összejövetel ahol az énekszolgálatokat Novák Zsolték végezték. Az imádságra Pál Ervin, Kövendi Levente és Veress Bálint buzdítottak.
11 óra körül kezdtem prédikálni az ApCsel. 8-ból az etióp kincstárnok megtéréséről és bemerítéséről.
1. Legyünk hálásak a templomért Isten házáért, ahova eljöhetünk akármilyen messziről is
2. Köszönjük meg a Szent Igét amit hirdetnek és amit olvashatunk. Foglalkozzunk Isten igéjével még azután is mert nem biztos hogy mindent elmondanak nekünk a templomban, vagy nem biztos hogy mindent azonnal megértünk...
3. Adjunk hálát azért hogy bármennyire járatlan az az út, amelyen a komornyik haladt, vagy amelyen(a keskeny út) mi járunk, nem maradunk egyedül. Az Úr rendel mellénk valakit, vannak testvéreink. Nem vagyunk magányosak. Van akivel lehet imádkozni és Krisztus dolgaival foglalkozni.
4. Legyünk engedelmesek, ha megértettük mit kíván tőlünk az Úr. Filep hirdette az evangéliumot, a komornyik pedig eldöntötte hogy bemerítkezik. Ha már Krisztusé vagy hirdesd az evangéliumot! Ha még nem születtél újjá, térj meg és merítkezz be!!!
A prédikáció után került sor a fogadalom tételre és a bemerítésre. Ezt követte a bemerítkezettekért való kézrátételes imádság , amit Ernővel az öcsmmel végeztünk, aki ugyancsak baróti lelkipásztor volt korábban.
A délelőtti alkalom közös úrvacsorával zárult. Magam is csodálkoztam azon, hogy már 3/4 kettő volt mire kimondtuk az Ámen-t, annyira jól telt.
Ebédre a Hargita Tábor vendégei voltunk mind a 400-an...
3 órától kezdődött a délutáni alkalom amit Simon András testvér vezetett amelyen Borzási István testvér hirdette az igét a Jn. ev. 6. részből, amikor Jézus megelégítette az ötezer embert. Nagyon tartalmas és célzott prédikáció volt Filep, András és a kisgyermek példája nyomán a közömbösségről, a hitről és a teljes odaszánásról. Gondolom hogy a bővebb vázlat fenn lesz itt.
Érdemes elolvasni ha valaki nem hallotta volna. (Ha még nincs fenn akkor kérni kell hogy tegye közzé). A délután Kelemen Lajos testvérünk(Szentegyháza) temetésére is sor került, ezért többen elmentek erősíteni, bátorítani, vígasztalni a gyászolókat. Kiss Zoltán testvér hirdette ott az igét. Az Úr vigasztalja meg és áldja meg a gyászoló családot!
Sok szép bizonyságtétel hangzott el a délután folyamán, amelyek hiszem hogy nem csak nekem jelentettek sokat.
Az alkalom végén elbúcsúztam egy időre székely testvéreimtől... Hiszem és tudom hogy Isten akarata az hogy tovább menjek, de egy kicsit megálltam és visszatekintettem arra a nagyon szép 10 évre amit itt tölthettem a szülőföldemen az Úr szolgálatában. Hárman(a feleségem, Mirjám és én) jöttünk ide és 6-an(akik jöttünk+Judit, Jémina és Tirza) megyünk el. Annyi szeretetet, áldozatot és megbecsülést kaptunk úgy a homoródszentmártoni körzet, mint a baróti körzet testvérisége részéről, hogy nemigen tudom elképzelni hogy ennél többet is lehetne kapni... Mintha a szívem egy kis darabkája szakadt volna ki, amikor láttam sok sok testvéremet és arra gondoltam hogy nemsokára(ezen a héten) elköltözünk innen. Amikor Tőtős testvér olvasott igét és azzal búcsúztatott és énekeltük az "Isten áldjon míg viszont látunk" című éneket, a könnyem is kicsordult, de befelé sírtam csak igazán... Ennek ellenére hiszem azt hogy "Boldogok akik sírnak mert ők megvigasztaltatnak" Ámen!
Az összejövetel végén az Úr még egy ajándékkal is megörvendeztetett. A Kónya Noémi(aki az egyik bemerítkező volt) édesanyja kérte könnyek között, hogy maradjunk vissza imádkozni. Mikor bementünk az egyik terembe a férjével együtt, elmondta, hogy nem akarja tovább halasztani a döntését. A lánya bizonyságtétele olyan nagy hatással volt rá, hogy ő is döntött: az Úr Jézusnak adja egészen az életét. Sírva imádkozott a férjével együtt és erre jött az égi válasz az Igéből: "Én sem vádollak. Eredj el és többé ne vétkezz!" Ő lesz a következő bemerítkező és hiszem hogy nem lesz egyedül...!!! Óriási öröm... Áldom az Urat és dicsérem a tetteit.
Biztos vagyok benne hogy aki elkezdte a jó munkát, az véghez is fogja vinni...Ámen!
Este 9-kor indultunk csak haza, mert Novák Zsoltékkal és Szabó Barnával sokáig elbeszélgettünk még. Nemsokára azonban ismét találkozunk. Két hét múlva Zilahon lesz a 100 éves jubileum, majd okt. 14-én Érszőllősön 125 éves jubileum és az én beiktatásom. Várok szeretettel mindenkit én is ezekre az alkalmakra... Addig is imádkozzunk egymásért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...