Kedd

Mára pontosan öt éve annak hogy ide költöztünk Barótra és holnap már megyünk is...
Nagyon kevés az idő most a blogolásra, mert gőzerővel folyik a dobozolás, pakolás. holnap 8-ra itt lesz a kamion, ha minden a tervek szerint alakul. Nekem a nagyja még hátra van. A kábelrengeteg és az aktahegyek, könyvek még elrendezésre várnak és csak én akarom ezt elvégezni, mert tudni akarom hogy mit hova teszek. Ha megérkezek ugyanis Érszőllősre akkor az egyik legfontosabb teendőm az lesz hogy a kommunikációs-logisztikai bázist felállitsam.
Megható az a segítség amit a testvérek és szomszédok nyújtanak ezekben az órákban. Férfi létemre néha néha elérzékenyülök és elfogódok e nagy szeretet láttán, mert úgy érzem nem érdemeltük meg. Hiszem azonban hogy elsősorban az Úrért teszik...Ma is Gabiéknál ebédeltünk, a gyerekekre továbbra is a Virágh család vigyázott, Veress Melinda uzsonnát hozott. Évike és Jutka, Ági és Ani a feleségem barátnői már kora délután itt voltak. Józsa Krisztina és Kónya József a feleségével Emesével, amikor olvasták a blogot, azonnal értesültek a változásról és már itt is voltak, hogy amiben tudnak segítsenek. Hála értük az Úrnak! Egész délután pakoltak. Estére még Sikó Margitkáék is megérkeztek Bölönből és ők is a javunkat szolgálták.
Már az átadás-átvétel is megtörtént,(Józsa László és Zoltán testvéreknek adtam át a hivatalos iratokat és a pecséteket) ami a gyülekezet hivatalos ügyeit, dokumentumait illeti. Ma frissítettem az anyakönyvet az újjonnan bemerítettekkel. Az öt év alatt 24-en merítkeztek be a baróti körzetben és ebből 14-en jelenleg is a baróti gyülekezet tagjai, a többiek a körzet gyülekezeteiben tagok. Barótról 2-en távoztak az örök hazába, hatan máshova költöztek, hárman kizárattak és más kettő pedig vissza lett véve. Milyen érdekes hogy a homoródszentmártoni öt év alatt is 24 volt a bemerítettek száma. Mindezért dicsősség az Úrnak! Ami hiányosságom és mulasztásom volt azért pedig pirul az orcám és kegyelmet kérek az Úrtól.
Sikerült beszélnem a sofőrrel hogy merre jöjjön Barótra, mert nem akárhol lehet ám átkelni az Olton. Földvár felől kell hogy megközelítsen és akkor talán nem lesz semmi baj... Imádkozom hogy a holnapi nap hamar teljen el...
Hajnali fél egy van és már az én irodám is össze van pakolva. Itt van Még Máthé Zoltán és Violka, Ági, Évike, Jutka és Gabi. Az előbb mentek el Lenke(Mirjám volt tanító nénije) és a férje akik Olasztelekről jöttek segíteni. Még pihenni is lesz időnk az éjszaka pedig erre már nem is gondoltam. Oda jutottunk hogy én itt írom a blogot, velem szemben pedig olvassák...Ilyen sem volt még...:)
Egy óra is elmúlt már mire elmentek, de előtte még imádkoztunk és megköszöntük nekik a segítséget. Az Úr áldja meg őket és adjon nekik még sok örömet...