Csütörtök

Csütörtök1

Reggel telefonált anyósom és amikor ő hív akkor annak általában nyomós indoka van. A feleségem vette fel a kagylót és ő beszélt vele, de a beszédjéből már én is megértettem, hogy a gyermekek iskoláztatásával kapcsolatosan van valami gond. A helyzet ugyanis az hogy ebben az évben Románia is uniós ország lett és mostantól már nem vagyunk kötelesek Debrecenben is iskolába járatni a gyerekeket(eddig ott is és itt is beírattuk őket és ott is itt is számot kellett adjanak a tudásukról) el kell fogadja a Magyar Állam az itteni iskolai igazolást is. A feleségem elégelte inkább meg a dupla iskoláztatást és azt mondta hogy ebből már elege van. Előre figyelmeztette már júniusban az igazgatónőt Debrecenben a változásra, de úgy látszik nem volt elég meggyőző, mert anyósomat állandóan sűrgeti hogy vigyük már a gyerekeket. Anyósom pedig miattunk izgul... Márti mondta hogy majd visz igazolást innen az iskolából és minden rendben lesz. Ki is kértük innen aziskolából az igazolást, ami nem is olyan egyszerű, mert magyar nyelvű hivatalos iratot nem nagyon akartak adni. Úgy látom hogy a román állampolgároknak és főleg a magyar anyanyelvűeknek még egy ideig tanulni kell a közös európai jogot hogy alkalmazni is tudják. Az EURÓPAI ÚNIÓ EGYIK HIVATALOS NYELVE A MAGYAR!!! Teljesen szabályos tehát magyar nyelven kiállítani igazolásokat, főleg olyan helyeken ahol nemcsak uniós de román törvény is helybenhagyja az anyanyelv használatot. Végül nagyon szívesen segített a helybeli igazgatónő és kiadta az igazolást. Ezt holnap a feleségem fogja elvinni Debrecenbe és ő fogja a kocsi műszakiját is elintézni.
Alighogy túl voltunk ezen, beállít id. Gombos testvér(77 éves de nagyon jól bírja még magát) a konyába azzal, hogy valamit el kell mondjon nekünk...
-Tessék mondani...
-Egy pocegér(patkány) volt a lenti kamrában az előbb
-Na ugye-ugye...- vetett rám villámokat a feleségem szeme - előzőleg ugyanis arra panaszkodott hogy a paradicsomot valami egér megdézsmálta, én azonban igyekeztem az ő harciasságát leszerlni és elbagatellizálni az ügyet, azt mondva hogy "..lehet nem is volt ott semmi csak megromlott a paradicsom..." stb. stb.
- Na de azonnal elintéztük a Lukács testvérrel
-És van még?
-Azt nem lehet tudni, mert a patkány egy nagyon ravasz állat, csak az utolsó pillanatban mozdul meg, addig rejtőzködik és ott lent nagyon sok lom van. Estére el kell zárni minden nyilást az alagsorban...(a garázsajtó még nincs kész egészen)

Na... végre helyben vagyunk... ilyen a falusi élet... Újra kell szokni, mert 5 év alatt elszokott az ember e rettenetes fenevadak (egér, patkány) támadásától. Én élvezem az ilyen izgalmakat, kihívásokat, de a feleségem nem nagyon rajong az efféle izgalmakért...még. Mondtam is neki: "Ha minden hívő ember(magamat is beleértve) annyire tartana az ördögtől, mint ahogy te ezektől a rágcsálóktól akkor kevesebb lenne a bukás..." Hát ezt az undort és ellenállást(ami van a feleségemben az egér és patkány felé) kívánom minden kedves testvéremnek a bűnnel és az ördöggel szemben!

Csak most vettem észre hogy a feleségem azomosítójával léptem be, azért írtam az ő neve alatt... elnézést!