Hétfő - feleség nélkül

Ma reggel a feleségem és a szomszédasszony(Hiri Matild) Debrecenbe mentek, de nem pulzkát venni hanem egyebet. Tulajdonképpen nem is a vásárlás volt a fő ok hanem az egyetem, mert Márti már készül a vizsgaidőszakra. Így kötötték össze a kellemest a hasznossal, aminek következményeként én maradtam itthon a négy nagyobbik gyermekkel(a kicsi értelemszerűen nem maradhat el az anyukától). Tirza ma nem ment óvodába, mert az éjjel belázasodott ezért ketten vártuk haza a többieket óvodából, iskolából. El lehet képzelni hogy nem unatkoztam... A tetejébe annyit csörgött ma a telefon hogy alig győztem válaszolgatni. Nem is emlékszem mikor voltam még ennyire keresett személy. Fel kell jegyezzem ezt a dátumot... :) Az igazsághoz az is hozzátartozik hogy én is hívogattam másokat... vissza azokat akik az idő alatt kerestek míg egyesekkel beszéltem. Tirza el is unta közben a várakozást, hogy ebédet adjak neki és én csak azt vettem észre hogy hangosan imádkozik a konyhában. Megyek fel és látom hogy a gáztűzhely előtt ott a szék(arra állva jutott az ételhez), a leveses fazékban a merítőkanál, a gyermek pedig már az asztalnál kanalazza buzgón a levest. Hüledező képemet látva még meg is kérdezte: "Édesapám is kér ilyen levest? Tessék leülni mert hozom a tányért..." -és már indult is. Még csak három éves és már leülteti az apját... Tehát nem sajnálni kell engem, hogy egyedül vagyok a 4gyerekkel, hanem inkább ..., mert ők már rólam is tudnak gondoskodni. A szó legszorosabb értelmében meg vagyok áldva... velük. Mégis nagyon várom már haza a feleségemet............ Uram segítsd haza!