2008. november 13., csütörtök

Szerda-Nem megy a net ezert egy kis hianyerzetem van, de eleg nekem az Ur kegyelme

3 megjegyzés:

  1. Elolvastam néhány kommentárt. Különösnek tartom azt a névtelen személyt. De gondolom hogy létezik, és van neve is. Szerintem ha valaki nem meri vállalni a nevét, bizonyára bajok vannak a személyiségével. A névtelenség olyan divatszerű ma. Vannak akik nem mernek közösséget vállalni a házasságban, hanem csak élettársi viszonyt. Nos, vannak ilyenek a gyülekezetekben is, akik azt gondolják hogy nem jó a nevüket oda adni, mert ha "gáz" van akkor jobb ha nem is tudják hogy ott volt, az ilyenek a hátsó ajtón szöknek meg. Nos NÉVTELENEK nem is lesznek Isten országában. Azt javasolom tehát a NÉVTELENEKNEK hogy szerezzenek maguknak nevet, mielőtt még késő lenne. Vári Zsolt.

    VálaszTörlés
  2. Ámen! Én sem tudok jobbat javasolni...
    "Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében." Fil. 4:3

    VálaszTörlés
  3. Ámen-t imádságokra szoktak mondani, nem zöltségekre.
    Kedves Vári Zsolt, ön pszychológus? Néhány comment-ből meg tudja állapítani valakinek a személyíség típusát?
    A névtelenségről csak annyit, hogy pár száz évvel ezelőtt a keresztyén szerzők anonymus-ként írták alá az írásaikat, mert nem tartották olyan fontosnak a saját személyüket, mint inkább a témát, amelyről írtak. Nekem tetszik ez a megközelítés.
    Azt tudom, hogy a blogírás veszélyes, mert óriási teret ad az én kivetítésének. A blogírók általában nagyon fontosnak tartják önmaguk személyét, gondolatait és tetteit. Ezért írok ritkán a blogomba. Még így sem vagyok mentes én magam sem a fent említett veszélytől, mert emberek vagyunk és sokféle képpen vétkezünk.
    Az eddigi commenteket azért írtam a névtelen panelben, mert egyszerűbb elküldeni.
    És most bemutatkozom:

    Lukács János vagyok, a chicagói Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora.
    Feleségem Erzsébet, közel 21 éve élünk kiegyensúlyozott, boldog házasságban.
    Három gyermekünk van:
    Péter, 20 éves, másod éves egyetemista a chicagói Műszaki Egyetemen építészet szakon, teljes ösztöndíjas.
    Emőke lányom 19 éves, első éves egyetemista A UIC orvosi előképző szakon.
    Anita, másodikos gimnazista és 16 éves.
    16 éve vagyok lelkipásztor. 26 éve vagyok az Úré, 1982 július 25-én merítkeztem be Nagyváradon Meggyesi József lelkipásztor által.
    A nevemmel nincs semmi baj, örömmel vállalom.
    Nem élettársi viszonyban élek, hanem házasságban.
    Ha gáz van a gyülekezetben, nem a hátsó ajtón szökök ki, hanem inkább igyekszem megoldani a problémákat, az Úr segítségével.
    Hiszem, hogy a nevem fel van írva az Élet Könyvében.
    Azt gondolom, amellett, hogy a nevünk ismert a mennyben, néha azért maradhatunk névtelenek a földön. Mert nem is a név számít.
    Sokszor a név nem mond semmit.
    Pl. Vári Zsolt - ez a név nekem nem mond semmit. Valakinek, bíztos sokat jelent. Ha megismerem a személyt, akkor már nekem is jelenthet valamit a név.

    Ha el akartok érni a megjegyzéseitekkel, email-en tegyétek.
    Mert azt gondolom, a mi kis polémiánk, amit a nagy nyilvánosság olvas, nem építő a továbbiakban.
    Üdv. János.
    Email cím: lucos5@sbcglobal.net

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...