Szerda

A tegnap délután Zilahra mentem. Ferenczi Béla testvér vitt Tasnádig, majd onnan Budai Lajos testvéremmel mentem tovább. Ő Szatmárról jött és a benzinkútnál találkoztunk. Azért mentem Zilahra hogy elhozzam azt az autót amit a Zilahi gyülekezet hirdetett meg eladásra. Egy mindjárt 8 éves Dacia SupeRnováról van szó, ami nagyon megfelel nekem arra hogy szolgálatomat ellássam. Írtam már korábban hogy én is eladom az autómat, de mivel annak magyar rendszáma van ezért át kell vinni Debrecenbe és ott lesz meghirdetve. Az idő alatt pedig és még azután is jó lesz nekem ez a Dacia. Aztán pedig majd ha az Úr is megsegít akkor talán vehetek egy családi autót is.
Na tehát ezért mentem Zilahra és amint az már a tegnapi képekből is látszik résztvettem az ifjúsági órán. Mintegy 25-en voltunk és nagyon jól éreztem magam azok közt akik többnyire még fele annyi évesek sincsenek mint én. Az önzés volt az est témája és a Püsök házaspár(Püsök Tibor és Júlia/Nagyfalu testvérgyülekezet/ a nyáron házasodtak össze) vezette fel a témát amibe nekem is sikerült bekapcsolódni. Ami nagyon tetszett az ifjúságiban az az volt ahogyan kezdődött...
Nagyon sok helyen(ma ez a trendi) "dicsőítéssel" kezdenek, ami megy ezerrel és miután megvan a hangulat azután jön a "tanítás". A tegnap esti ifi viszont úgy kezdődött hogy néhány hívogató ének után Tibor kérte hogy aki akar adjon hálát azért hogy itt lehet, majd megint egy ének után azt kérte hogy forduljunk oda valakihez és valljuk meg azokat a vétkeket amelyeket aznap követtünk el, hogy így megtisztulva, magunkat megüresítve fogadhassuk az ígét. Nagyon jó volt..., aztán a tanítás(beszélgetés) után következtek a dícséretek és alig tudtuk abbahagyni... Bárcsak így működne ez minden ifjúságban(de nem csak ott).... Add Uram hogy így legyen!
Az ifjúsági után fél 10-től egy órát fociztunk(nagybátyám adott szerelést) majd ezután Lajossal a nagybátyámékat(Ady Dámiel) is meglátogattuk, ahol Manci nénémért imádkoztunk, mert december elejétől ismét kezdődik nála a kemoterápiás kezelés(áttétek vannak a májon és a tüdőn).
Éjfél körül indultam haza és az Úr kegyelmes volt hozzám. A zilahiak autójával jöttem, de minden iratom(személyi, jogosítvány) a Ferenczi Béla testvér kocsijában maradt amikor elváltam tőle Tasnádon és azok nélkül jöttem hazafelé. Amikor éppen Usztatón(Érszőllős előtti falu) voltam, megállított a rendőr és kérte az iratokat. Mondtam neki hogy mi történt és nem kételkedett a szavaimban. Jó utat kívánt és kért hogy máskor legyek figyelmesebb. Az Úr áldja meg!

Ma reggel amikor megnyitottam az elektronikus postaládámat, többek között egy comment volt benne, ami a névtelen hozzászólók kategóriájába sorolható, és már éppen törölni készültem, amikor mégis úgy gondoltam hogy válaszolok rá, csak azért hogy a jövőben megelőzzem az ilyen kér(dé)s felvetéseket és azért is hogy nyilvánvaló legyen, azért akad olyan(ha elvétve is) aki szeretné ha többet nem írnék...

Következzen tehát a comment:

"Azt szeretném tőled kérdezni, hogy van -e magán életed? vajon minden napi életedet ennyire meg kell oszd az egész világgal? Ennyire ki kell magad tedd az egész pokolnak? Lelkipásztor vagy, és sebezhető a világ összes démonaitól. Ezeket a dolgokat csak egyedül Istennel és feleségeddel kellene megosztanod. Ne haragudj, testvérem de a blogod annyira énközpontú hogy minden másról elfeledkezel. Isten csak a napi bejegyzésed végére illeszted oda, mintha azzal szeretnéd hitelesiteni tetteidet. Ébredj fel és ... mint testvéred kérlek, többé ne írj blogot, mert fegyverként fogja az ördög felhasználni ellened mind azt amit írsz.Szeretettel, Zsolt."

és a válasz:

Kedves testvérem(nem tudom melyik) Zsolt!
1. Alázattal akarom mondani Pállal együtt: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem." Gal.2:20 Ebből pedig az következik hogy nincs olyan "magánéletem" ami csak az enyém lenne, mert nem önmagamé vagyok hanem az Úré. Ha úgy gondolod hogy nagyon sok(k) amit itt rólam megtudsz, akkor el kell mondjam hogy nagyon kevés kerül ide az én mindennapjaimból, de mégis több mint a tiedből vagy a máséból és lehet hogy ez nem tetszik neked. Megértelek.
2.Azt írod hogy sebezhető vagyok a világ összes démonaitól. Hát csak annyira amennyire az Úr megengedi és eltűri hogy megsebezzenek. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző." 127.Zsolt.1 Nem gondolom azt hogy a teljes el(be)zárkózás védelmet nyújtana a levegőbeli hatalmasságok ellen.
3.Ne haragudj testvérem, ha nem hallgatok rád amikor azt tanácsolod hogy ezeket a dolgokat csak Istennel és a feleségemmel kellene megosszam. Azt gondolod hogy a testvéreim(na persze nem rád és a hasonlókra gondolok) és a barátaim nem akarnak rólam tudni és nem akarnak értem imádkozni, engem inteni, feddni, netán bátorítani? Dehogynem. Sőt vannak olyanok akik még több terhet is vállalnának csak azért is hogy ne legyek én akkora teher feleségemnek. Mert tudod én egy elég nehéz természetű ember vagyok, az én feleségem pedig egy törékeny igazgyöngy. Ne kérd tehát tőlem azt hogy én csak őt terheljem. Ha vannak olyanok akik még segítenek rajta kívül a terheket vinni én annak örülök... és viszont segítek. Az Úr adjon erőt!
4.Ebben a naplóban inkább arról írok ami velem történt. Ez valóban énközpontúnak tűnhet, de hát a naplóírás márcsak egy ilyen műfaj. Voltak idők amikor az ilyen irányú tevékenységet nem engedélyezték, de hála Istennek azok az idők elmúltak. Írhatnék én persze minden másról, persze akkor is elfeledkeznék erről-arról, de hát ez egy ilyen napló és ha valaki elolvassa a fejlécben foglaltakat az talán meg is ért engem, ha csak nincsenek szövegértelmezési gondjai.
5. Hogy Isten mennyire van jelen az írásaimban az egy dolog. (Eszter könyvében pl. egyszer sincs leírva a neve, de mégis Ő van ott minden történés mögött, és ezt észre is vesszük)Biztosan többet is írhatnék róla, de az én életemben jelen van és azt akarom, hogy aki engem olvas lássa meg bennem Jézust. Nem csak akkor amikor kiírom a nevét."A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira." 2Kor.3:3
6. Amit az utolsó mondatodban írtál, az már engem is foglalkoztatott. A múlt héten mondtam éppen a feleségemnek, hogy valószínüleg ez év végén abbahagyom az írást, mert nem is olyan könnyű ezt csinálni. Úgy gondoltam hogy amit eddig leírtam az már valamennyire alkalmas az eredeti célkitűzés eléréshez. Aztán már eddig is rengeteget formált rajtam az Úr ezen tevékenységen keresztül és már ennek is örülök. Tehát kezdett érlelődni bennem ez a szándék, de... most hogy ilyenket írtál és azzal ijesztegetsz(nem akarom fenyegetésnek értelmezni) hogy ezeket az ördög mind felhasználja ellenem, mégjobban felbátorodtam a folytatásra. Mert tudod azt olvasom a Bibliában hogy "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek" Jak. 4:7 Isten igéjében az az ígéret van hogy amennyiben ellenállok az ördögnek akkor el fog futni előlem és te arra akarsz rábírni hogy féljek az ördögtől? Szépen kérlek (nem tudom melyik) Zsolt testvérem ne haragudj rám azért mert nem engedelmeskedem neked ebben a dologban! Amikor nekifogtam ennek az írásnak, az Úrral együtt kezdtem neki és sok áldást tapasztaltam meg ezen keresztül, de hidd el hogy az a néhány száz ember is a világ különböző részein akik több-kevesebb rendszerességgel olvassák e naplót, inkább bátorítanak és imádkoznak értem. Eddig te vagy az első(de lehet hogy nem az utolsó) aki arra kér hogy fejezzem be. Egészen biztos hogy sok hiba van bennem és az írásaimban is, de így is szeret engem az én Uram! Én pedig akarok változni jó irányba!!! Adja az Úr hogy úgy legyen!