Vasárnap

A tegnapi bejegyzéshez kiegészítésképp írom, hogy tegnap mindenszentek napja volt és igazából ma volt halottak napja, de nekem a mindenszentek kiskoromban nem mondott semmit...
Ma délelőtt itthon voltam és úrvacsorai alkalmunk is volt. Hatvankét pohár lett üres, ami azt jelenti hogy ennyien úrvacsoráztunk a 76-ból. Vannak diákok, idősek és betegek akik nem lehettek itthon, de értük is imádkozunk.
Ebéd után Juditkával és Lukács György testvérrel a tasnádi cigány gyülekezetbe mentünk, a Ferenczi Béla testvér meghívására mivel hálaadónapot tartottak. Délelőtt Dan László(KCA) prédikált, de én már nem találkoztam vele mert csak három órára értem oda. Egy elég nagy termetű "atyafi" fogadott igen barátságosan:
-Álgya meg az Isten Efrájin tesvér, az öreget(édesapámra célzott) jól ismerem és tudom hogy áldott szógája az Úrnak, de magárul még nem tudom elmondani me nem ismerem közelebbrül...
-Azért az (öreg) fia is áldott, higgye el -tette hozzá Béla testvér
- Jó jó most úgyis megtuggyuk...

Na tehát így kezdődött az ismerkedésem a tasnádi cigány gyülekezettel, ahol Béla testvér munkálkodik. Annyian összegyültek hogy nem is fértünk el az imaházban. A hallgatók egy része kiszorult az udvarra és kb. 10 percenként váltották egymást a kintiek a bentiekkel, hogy mindnyájuknak jusson valami. Sok szolgálat (bizonyságtétel, ének, ige, köszöntés) után került sor az igehirdetésre. az És. 25:1-5 alapján beszéltem Isten üdvözítő tervéről és őrző-védő kegyelméről. A prédikáció után buzgó imádságok hangzottak el, amelyek nem nélkülözték az őszinte, de az én fülemnek mégis szokatlan kéréseket. pl. "Úr Jézus há fogaggyá má el engem is", "Sajnájá má meg ídes Jézusom"...
A záró ének után feláll az a testvér(Józsi) aki érkezésemkor köszöntött és azt mondta: Álgya meg az Úr Efrájin tesvér, én csak annyit mondom hogy láccik, ami láccik... -és hatásszünetet tartva nagyokat bólogatott, célozva ezzel arra hogy az "alma nem esett messze..."
Ekkorra már egészen megértettem hogy Béla testvér, milyen nehéz fába vágta a fejszét mikor elvállalta ennek a közösségnek a lelki gondozását. Nagyon sok tenni való van még ott, mert úgy vettem észre hogy inkább érzelmileg kötődnek egymáshoz, Bélához, Jézushoz, pedig a tudatos ragaszkodás az Igazsághoz egészségesebb és erősebb gyülekezetet jelentene. Mindenesetre örültem hogy betekintést nyerhettem a Béla testvér küzdelmeibe és így jobban tudunk itthon imádkozni érte.
Estére haza érkeztünk és nagyon jó alkalmunk volt, mert a fiatalok is szolgáltak, bizonyságtételek is voltak és nagyon vágytunk már a Bárány menyegzőjére( a Jel.19:6-9-ből hirdettem az igét)..., akinek még nem volt meghívója, azért imádkoztunk...