Hétfő - Vezető-

-ségi értekezletre került sor ma este. Általában negyedik vasárnap este, az úrvacsorai alkalom(első vasárnap) előtt szoktunk együtt lenni, de mivel a tegnap este is evangelizáción voltam, ezért mára halasztottuk. Este 6-tól voltunk együtt és kilenc is elmúlt mire vége lett. Hála az Úrnak hogy teljes egységben hozhattunk döntéseket és egy akarattal imádkozhattunk azokért a célokért amit közösen megfogalmaztunk.
Amúgy nem este hattól kezdődött a nap még ha azzal is kezdtem a beszámolót, hanem korán reggel, mert már hét előtt elindultam a feleségemmel Székelyhídra a Ferenczi János testvér kocsijával.. Onnan már Szilágyi Zsolték vitték Debrecenbe, ahová orvosi kivizsgálás miatt kellett mennie. Csak este hét körül érkezett haza...

Végül egy oldalra hívnám fel minden Zilahról elszármazott korombeli(de nemcsak) figyelmét, ahol a nyáron esedékes zilahiak találkozójára készülnek a valamikori ifjak...

Az oldal címe: http://hajdanifjakvoltak.blogspot.com/

Vasárnap - Három szolgálat

Délelőtt a magyarkéci magyar gyülekezetben hirdettem az igét ami után úrvacsorai alkalmunk is volt. Jó volt tapasztalni hogy az Úr a magyarok között is megmozdított némelyeket és kívánnak a gyülekezethez csatlakozni.  Ebédre már nem is haza hanem Szilágypérba mentem Erdei Sándorékhoz, ahol együtt voltunk Szabó András testvérrel is, aki a szalacsi(szomszéd falu) szolgálat után érkezett meg. Délután 3-tól már az imaházban voltunk ahol ismét ott volt két román ajkú személy. Ők már egy jó ideje járogatnak hozzánk és ezért román nyelven is szoktunk énekelni ill. beszélni. Mire az úrvacsorai közösségnek is vége lett már öt óra is elmúlt és kellett készülődni az esti szolgálatra. Asszonyvásárra voltam hivatalos, ahol Szabó András lelkipásztor társam szolgál. Mire Erdei Sándorral és Zsomborral oda érkeztünk, már ott volt az érmihályfalvi férfikar is. Ők szolgáltak énekekkel, mi pedig bizonyságtétellel, igével. Egészen megtelt az imaház, ami elég nagy dolog hoszen csak tizenvalahány tagja van az ottani gyülekezetnek. A Lk.13:11-17 alapján szóltam az evangéliumot és a szolgálat végén, az imádkozás után a felhívásra többen is jelezték hogy akarnak jönni az Úr Jézushoz. Áldja meg az Úr őket és vezesse a keskeny úton! Ámen!

Péntek-Szombat - Érsemjénben és Monospetriben

Péntek este Érsemjénbe mentem a Gál Győző testvér meghívására hogy evangéliumot hirdessek. Életemben először jártam azon a helyen ahol a gyülekezet mindössze 15 tagból áll, de nem csak ők voltak jelen hanem volt mintegy 10 látogató a faluból is.

Érsemjénben

Ma reggel Gombos Miklós, Ferenczi Béla és Hubert Imre testvérekkel Nagyváradra mentünk a missziókerület közgyűlésére, hogy a nagyszalontai sajnálatos események miatt, Boros Gyula testvér helyett új vezetőségi tagot válasszunk. A közgyűlés egyik alkalmi vendége volt Magyarországról Meláth Attila váci lelkipásztor testvér, aki ezen a hétvégén a bihar-paptamási körzetben szolgál ifjúsági evangelizáción. A közgyűlést ebéddel zártuk a nagyváradi testvérek jóvoltából. Délután három óra körül indultunk haza és ahogy hazaértem, rövid pihenő(másfél óra) múlva már indultunk is Monospetribe. Híri Károly testvér vitt az autójával és két testvér csatlakozott még hozzánk, Lukács György és Lippai János személyében. A Monospetri-i gyülekezet Bodor Sándor lelkipásztor körzetéhez tartozik és csütörtökön kezdődött ott is az evangelizációs sorozat, mint Érsemjénben.

A fúvószenekar szolgálata

A Lk. 7:11-17-ből szolgáltam arról hogy az Élet Fejedelme kész a halálból kiragadni az embert. Az Úré legyen a dicsőség azért hogy adott áttörést, mert az alkalom végén a felhívásra több mint 10-en válaszoltak és a nevüket is megadtáka hogy tudjunk imádkozni értük a későbbiekben is. Áldott legyen az Úr neve!

Bodor Sándor, a felsége és a lánya ülnek az asztalnál

Miután mindenki eltávozott mi még Bodor testvérékkel(felesége+lánya) visszamaradtunk hogy vendéglátóink szeretetét az asztal mellett is megtapasztaljuk. A finom vacsora és testvéri beszélgetés után aztán hazaindultunk. Tíz órára meg is érkeztünk...

Szerda-Csütörtök

Az Úr kegyelméből mára már mondhatni egészen meggyógyultam, mert az a rekedtség is elmúlt ami a tegnap este még eléggé zavart a szolgálatban. Szerda este ugyanis itthon szolgáltam a bibliaórán. Ma délután három órakor pedig ifj. és id. Híri János testvérekkel Hegyközújlakra mentünk, ahol evangelizációs szolgálat várt rám. Ez a gyülekezet a Nagyvárad-Betlehem gyülekezet leánygyülekezete. Ebben a gyülekezetben még soha nem voltam, ezért kíváncsi voltam arra hogy hová is megyek. Egy kis baptista közösség(5 tagja van) él abban a 374 házat számláló faluban, melynek lakossága jórészt idősekből és hétvégi lakókból áll. Az imaházat 1986-ban Pócsik testvér(jelenleg Kiskapuson él) tulajdonképpen egyedül építette és mind a mai napig otthont biztosít a hívőknek. A tavaly 3-an merítkeztek be és az addigi két tagú(Nagy János és felesége) közösség így 5 tagúra növekedett. A ma esti evangelizációra is többen eljöttek a faluból mind a férfiak mind a nők részéről és egy férfi jelezte is hogy jönni a kar az Úr Jézushoz kegyelmet kérni. Imádkoztunk és fogunk érte. Este hatkor kezdődött az alkalom, de kilenc óra volt mire sűrű hóesésben hazaindultunk. Az Úr megsegített és tizenegy körül már itthon is voltam.

Baptista imaház Hegyközújlakon

ifj.Híri János testvér bizonyságtétele

Még volt egy fontos momentuma a napnak. Délután Nagyváradon meglátogattam Szabó Imre testvért Nagyváradon az autószerelő műhelyében, hogy megnézzem azt az autót amit az Úr szerzett nekem. Hálás vagyok az Úrnak mindazokért a testvérekért határon innen és túl akik  tudva, hogy autó nélkül maradtam igyekeztek segíteni. Annyira megbeszélték és megszervezték az egészet hogy nekem csak el kellett fogadnom azt a megoldást amit kínáltak. Addig is amíg megjavíttatom a buszt(motorcsere szükséges) egy Opel Astra-G autót(9 éves) vettek, hogy legyen mivel járjak.

 Ezt az autót néztem meg ma délután, hogy legyen miért hálát adjak mielőtt használatba venném. Az Úr tudja hogy mikor mire van szüksége az Ő szolgájának a munka végzéséhez és gondoskodik. Igaz eddig sem éreztem tragédiának azt, hogy nincs autó és a testvérek vittek ide-oda, sőt. Ennek is csak a jó oldalát tapasztaltam... "Azoknak akik Istent szeretik minden a javukra van..." Róm.8:28

Kedd - Gyógyulóban

Hála legyen az Úrnak azért hogy a vasárnap kezdődött betegség(influenza) ma estére véget érni látszik!
A tegnap este volt a legnehezebb, de minden gyógyszeres kezelés nélkül(évek óta nem élek vele) kibírtam valahogy. Még Nagyváradra is elmentem ahol délelőtt a missziókerület gyűlésén vettem részt. Délután pedig Tripó István testvérrel(neki is dolga volt a városban és már reggel is vele jutottam be Váradra) a Bihar megyei tanács elnökét(Radu Tirle) látogattuk meg. Éppen a megyei keresztyén vezetőkkel(polgármesterek) tartott megbeszélést, amire én is odakeveredtem mint a Tripó testvér lelkipásztora. Egy ideig csak a csendes hallgatás volt a feladatom, aztán Radu Tirle testvér hozzám fordult és megkért hogy egy igei üzenetet osszak meg a jelenlévőkkel. Megkérdeztem tőle hogy magyar nyelven szólhatok-e?(a szalárdi polgármester is ott volt és amúgy sem akartam szűkszavú lenni:). -Természetesen- válaszolta. Tripó testvér volt a szinkron tolmácsom tehát amikor a vasárnap délelőtti igehirdetés üzenetét adtam át a jelenlévőknek. Hogyan lehetett Mózes Isten eszköze, egy nép vezére? Hivő szülők vállalták a 3. gyermeket is, Hit által tiltakozott ha egyiptominak akarták tudni és hittel vállalta a pusztaságot a száműzetést is a választott népért. A jelenlévők nagyon szívesen vették az üzenetet és utána imádkoztunk is. Nem tudom hogy a nagyváradi megyeházán, az elnöki tárgyalóban mikor hirdettek utoljára magyarul(!) igei üzenetet, de a tegnap nekem ez a kegyelem megadatott. Áldassék érte az Úr neve!!! Mire Nagyváradról Micskére érkeztünk, már este hat óra volt, de Ferenczi János testvérék utánam jöttek és végül  velük érkeztem haza.

Ez a kép még tegnap reggel készült a vámoslázi(Chislaz) polgármester(Tripó I.) irodájában

Balról jobbra látható: az alpolgármester, a micskei református lelkész és az egyedüli akinek van valami a fején a polgármester 

Ma délelőtt már jobban lettem és ahogy telt az idő csak javult az állapotom. Délutánra vendégeket vártunk és nagyon örültem annak hogy végül megérkeztek. Kiss Tibor(osztálytársam volt a gimnáziumban) a feleségével és három fiával látogattak meg. Ahogy leültünk ebédelni ott is ragadtunk, mert órákig volt mit beszélgetni(22 év távollét nagy idő), bizonyságot tenni az Úr vezetéséről, élettapasztalatokat megosztani, imádkozni stb... Nyolc óra körül járt az idő mire hazaindultak Szilágyfőkeresztúrra.

Beteg vagyok és ezért most nem írok......................

Szombat-Vasárnap

A tegnap délelőtt Debrecenben voltam az egyetemen a "Politika és Média" tantárgy előadásán amit dr.Maksa Gyula tartott. A szakdolgozatomat is az ő felügyelete alatt írom. Mit mondjak? Úgy érzem hogy ezzel a tantárggyal egyáltalán nem lesz gond...
Miután Debrecenből hazajöttem, rövid pihenő után már indultunk is Szilágyperecsenbe Híri Károly testvérrel. A szolgáló csoport létszáma az Ford Transithoz volt igazítva , ezért kilencen érkeztünk meg az esti evangelizációra. A Lk. 14:15-24 alapján beszéltem az Istenáltal idejében kiküldött meghívóról, a visszautasított meghívásról és az utolsó órában meghívottakról. Hála az Úrnak hogy nem volt hiábavaló az ottlétünk, mert voltak akik jelezték hogy ott akarnak lenni az Isten országában.
Ma délelőtt és délután a micskei testvérek között szolgáltam, ahol az úrvacsorai közösséget is gyakoroltuk. Ebédre Hubert Imre testvérék vendége voltam. Estére már hazajöttem Érszőllősre, ahova már megérkeztek vendégeink. Zilahról major Ferenc és családja érkezett hozzánk vendégszolgálatra. Mi valamikor 10 éáven át osztálytársak voltunk, de ami sokkal jobb ennél: már több mint 20 éve hogy testvérek vagyunk az Úrban!

A fiatalok és mások szolgálata után ő hirdetett igét a Mt. 7:13-14-ből. Az egyik fő kérdése a szolgálatának az volt, hogy mennyire széles az a keskeny út amelyen járunk?
Nagyon jó és áldott alkalom volt, melyen önvizsgálatot tarthattunk és újból elkötelezhettük magunkat a világító szolgálatra Krisztus mellett.
Vacsorára Ozsváth Miklós testvérékhez mentünk a vendégeinkkel együtt mivel ők közeli rokoni kapcsolatban is vannak egymással... Ha az Úr megsegít és élünk akkor további folytatása is lesz ennek a testvéri kapcsolatnak.

Péntek - Szökevények

"Éppen belegondoltam, hogy tulajdonképpen két szökevény van fenn a szószéken" Ezekkel a szavakkal fejezte ki érdeklődését felém Pardi Félix  szolgatársamnak az édesapja az esti összejövetel után. Ma este ugyanis Lecsméren hirdettem az evangéliumot az ApCsel. 12:1-11 alapján arról hogy van szabadulás a börtönből. Az illusztrációk sorában megemlítettem azt is, hogy amikor én illegálisan(1988-ban) elhagytam ezt az országot, akkor egy rövid időre ( néhány órára, amíg megítélték a menedékjogot) Magyarországon én is bilincsben voltam. Mivel Félix is hasonló módon szabadult ki innen az országból és ma este mindketten a szószéken voltunk, ezért gondolkodott úgy a Félix apja ahogy. Mindenesetre azt válaszoltam hogy mi valósággal szabadok vagyunk. Bárcsak jönnének minél többen ki a Sátán fogságából azok akik még raboskodnak! Ámen! Hogy ez megtörténjen, buzgón kell imádkozni a hívőknek, úgy amint Péterért is könyörögtek...
Gombos Miklós testvér és a fia Ottó voltak akik elkísértek(vittek) ma este Lecsmérre.
Mire hazajöttem már 11 is elmúlt, de a feleségem itthon volt apósom jóvoltából aki hazahozta... Áldja meg az Úr érte!

Csütörtök - Diót török

és azt eszem mert nincs itthon a feleségem ;) na jó, nem csak az van itthon de a dió most jól esik. Ma reggel elvittem Mártit Debrecenbe az egyetemre a Ferenczi Jánosék autójával. Ez egy veterán Dácia de képes elvinni A pontból B pontba és egy autóban ez a lényeg. Délutánra már minden gond nélkül haza is érkeztem. Miután a tinikkel foglalkoztam(egy új fiú is volt közöttük) Szilágypérba mentünk Gombos Miklós testvérrel bibliaórára. Olyan jól éreztük magunkat a kis imaházban hogy már kilenc óra is elmúlt mire hazaindultunk. Mire hazaértem Ferenczi Márta és Mirjám jóvoltából a gyerekek már mind aludtak. Nekem csak imádkozni kellett az ágyuk fölött...

Szerda - Zilah

Az este Zilahra mentem evangelizációs alkalomra. Híri Károly testvér adta ide az autóját, hogy eljussak oda. Mivel Lajos is evangelizáción volt Szilágyperecsenbe, ezért Elekes Sámuel testvérrel mentünk fel a szószékre. Az 1Sám.25:2-17, 23-24 volt az igehirdetésem alapja. Ebben beszéltem a 1.Fogyasztó emberről(Nábál), a 2.Felfuvalkodott emberről(Nábál), 3.Az ítélet alatt lévő emberről(Nábál) és a kegyelmet nyert emberről(Abigail). Nagy örömömre találkoztam valamikori osztálytársammal Kiss Tiborral is, aki egész családájával eljött az evangelizációra. Az alkalom után vacsorára Elekes Sámuel testvérékhez voltam hivatalos. Onnan a szeretetteljes vendéglátás után fél tizenkettő körül hazaindultam. Éjfél után haza is érkeztem Isten kegyelméből.
Az esti alkalom itt nézhető vissza.

Kedd este - Magyarkéc

Ma reggel a feleségem Juditkával elment Debrecenbe az orvoshoz. Híri Károly testvéréken keresztül viselt gondot az Úr rólunk. Ez azt jelenti hogy ők vitték el a feleségemet Debrecenbe. Nekem ma este Magyarkécbe kellett menni a romák közé, ahová Ferenczi Béla testvérrel 17.40-kor meg is érkeztünk. Már negyed órával a kezdés előtt megtelt az imaház és énekléssel készültünk a az evangelizálásra.
Nagyon jó volt megtapasztalni a Lélek kiáradását, ami azt jelentette hogy többen, számszerint kilencen felállásukkal jelezték, hogy elfogadják az Úr Jézust.
Biztos vagyok benne hogy azok imáját, akik itt Érszőllősön keddenként rendszeresen összegyűlnek imádkozni most így hallgatta meg az Úr. Áldott legyen az Ő neve!!! A Szent Szellem kenete érezhető volt az alkalmon. Többen sírtak, zokogtak és úgy imádkoztak énekeltek hogy nehezen lehettett onnan eljönni. Tíz óra is elmúlt mire hazaérkeztem.

Az összejövetel végén mielőtt eljöttem volna, már kint az ajtóban egy eléggé rázós kérdést tett fel nekem Kálmán testér:
- Veress testvér! Amint látja mi romák nagyon szapora nép vagyunk. Egyre másra születnek a cigányok pedig óriási a szegénység és nagy a nyomor. A testvér szerint miért van ez???
Hirtelen végigfutott rajtam a tegnapi Vona-Orbán párbaj a magyar Országgyűlésben, ami a romák "indokolatlan szaporodásáról" illetve a "felesleges élet még nem született" téma tárgykörében zajlott, de nem politikai választ, hanem bibliai választ adtam a feltett kérdésre a I.Móz.5:29 alapján(Nóé történetéből szolgáltam ma este) "És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.":
- Testvér, biztosan vigasztalódni akarnak, azért születik annyi gyerek a romáknál!
Ezzel el volt intézve ez a kérdés...

Ajánlom a magyar politikusok figyelmébe is!

Kedd - Még van remény?

Talán igen. Ha sikerül találni egy motort, akkor talán sikerül még "életet lehelni" az autóba. A régi ugyanis teljesen tönkrement. Valószínűleg anyagfáradás(630.000 km-t futott gond nélkül) volt az oka. A motorblokk is teljesen széttört, az olajszivattyú leszakadt, hajtókar elrepült stb.stb. Ez történt tehát a tegnap. Az autóról szólt a "nekrológ".

Nem tudom hogy valakinek az olvasók közül van-e ötlete vagy lehetősége arra nézve, hogy információval segítsen, de szívesen megköszönném ha lenne. Egy VW T4-es(1993-as évjárat) mikrobuszba keresnék tehát 1.9-es dízel, vagy TD motort. Ha totálkáros autóval, vagy anélkül tud valaki ilyet méltányos áron és az Úr Jézus nevében, országhatáron belül vagy kívül kérem jelezze ezen a címen: 

Hétfő - In memoriam...

Életének 18. esztendejében hűséges "szíve" megszűnt dobogni. Én 10 évesen ismertem meg közelebbről és amennyit akkor tudtam róla az elegendő volt ahhoz hogy nagy reményeket fűzzek hozzá. Nem csalódtam. Amennyire tőle telt mindig készen állt a szolgálatra. Az evangélium terjesztéséért rengeteget fáradozott, sokszor még betegen is. Mások javáért is küzdött, úgy hogy ő maga soha nem várt viszonzást. Mindig beérte annyival amennyit adtunk neki. Ma reggel miután a gyerekeket bevittem  az óvodába, iskolába és hazajöttem még semmi jelét nem mutatta annak, hogy percei meg vannak számlálva. Délután azonban mikor Mirjámmal és vele a fogorvoshoz indultunk már éreztük, hogy nagy  lesz a baj. Sajnos nem tudtunk rajta segíteni. Érszőllős és Margitta között voltunk éppen. Egy kis nyöszörgés, majd fájdalmas reccsenés, roppanás és síri csend. Vége lett. Nem szenvedett. Munka közben halt meg. Szép halál. Petőfi Sándor is ilyenről álmodott. Élettelen tetemét Híri Károly testvér segítségével szállítottuk haza. Temetéséről később intézkedünk... Szomorúak vagyunk, de ugyanakkor hálát adunk érte Istennek. E nyolc év tartalmas, áldásokban és élményekben gazdag volt. Emléke még hosszú ideig elkísér minket...

Vasárnap - Egy-két falat

jutott napközben a testnek, de annál több a léleknek. Hiszen "Az élet több, hogynem az eledel...,"Lk.12:23a
Ma reggel idejében elindultunk Jéminával Nagyváradra, hogy tíz órára odaérjünk. Mivel az éves közgyűlésre ma került sor a "Betlehem" gyülekezetben, ezért rövidebb volt a nyilvános istentiszteleti alkalom mint máskor. "Csak" egy igehirdetés(tanítás) és imádkozás fért abba az egy órába amit erre szántunk. Aztán rövid szünet után fél tizenkettőkor megkezdtük a közös ügyek(tagsági rendezés, helyreállás, beszámolók meghallgatása, véleményezése, elfogadása, szolgálattevők választása, megbízása, ügyintéző lkp. személyének a megszavazása stb. stb.) tárgyalását ami délután fél ötig tartott. Akkor sem fejeztük be csak abbahagytuk, mert nekem is igyekezni kellett a bihari gyülekezetbe, ahol öt órakor volt a kezdés.
Hála az Úrnak, ha hosszú is volt a testvéri óra azért testvéri(!) volt. És ez a lényeg, lehet menni haladni tovább együtt az Úr után...
Míg mi az imaházban voltunk, addig Jéminára (hajdanán Szilágyi)Lea és annak férje vigyáztak az atyai háznál. Alig tudtam megköszönni nekik a segítséget amikor Jémina után mentem, mert annyira siettem, mégis késtem vagy 15 percet. Útközben Jémina meg is kérdezte: "Édesapám hogy tudták azok a testvérek eddig hallgatni édesapámat, mert én biztosan nem bírtam volna ki az ő helyükben?" MIvel nem nagyon volt időm elmagyarázni neki, hogy a testvéri órán nem csak a lkp. beszél, meg aztán tényleg sokat is kellett szólnom, nyitva maradt a kérdés előttem is...
Az esti összejövetelen a Nóé történetét olvastam fel és annak alapján hirdettem, hogy szövetségre lehet még lépni Istennel az Úr Jézus Krisztusban és így elkerülhető az ítélet. Érszőllősről is érkezett segítség(Gombos Miklós és felesége Irmuska, Gombos Ferenc és felesége Emmus, + ifj.Kovács Tibor) akik énekekkel és bizonyságtételekkel szolgáltak. Az alkalom élőben is követhető volt ezen a címen és ugyancsak itt vissza is lehet nézni.
Az alkalom után pedig Szabó Sándor és felesége szolgáltak felénk, akik nagy szeretettel fogadtak otthonukba. Áldott asztali közösségben lehettünk, amit jó idő után nem könnyen de mégis meg kellett bontani, hogy idejében haza induljunk, hiszen holnapra még pihenni is kellene...
Hála az Úrnak és köszönet az imádkozóknak mind itthon vagyunk!

Szombat - Erőgyűjtés

Egész nap itthon voltam és készültem a holnapi és a jövő heti szolgálatokra. Mivel én magam nem vagyok elég a felkészüléshez ezért van egy felhívásom, hozzád is testvérem, akit lehet hogy még nem is ismerlek. Légy egy rövid időre a munkatársam. Kérlek téged ha van erőd és időd akkor imádkozz értem és az igehallgatókért a következő alkalmakon:

Február:
13. Vasárnap de.          Nagyvárad-Betlehem igehirdetés, közgyűlés
                      du.          Bihar --evangelizáció
15. Kedd este               Magyarkéc(roma gyül.) --evangelizáció
16. Szerda 18.00          Zilah --evangelizáció
17. Csütörtök 19.00     Szilágypér --bibliaóra
18. Péntek  19.00         Lecsmér  --evangelizáció
19. Szombat 19.00       Szilágyperecsen  --evangelizáció
20. Vasárnap de.          Micske --igehirdetés, úrvacsora
                 du.15.30      Micske  --igehirdetés
              este  18.00      Érszőllős  --igehirdetés
23. Szerda                    Érszőllős --bibliaóra
24. Csütörtök 18.00     Hegyközújlak  --evangelizáció
25. Péntek                    Érselénd --evangelizáció
26. Szombat                 Monospetri --evangelizáció
27. Vasárnap de.         Magyarkéc(magyar gyül.)  --igehirdetés, úrvacsora
                  du.15.00     Szilágypér --igehirdetés, úrvacsora
               este 18.00      Asszonyvásár --evangelizáció

Péntek este

Jéminával és Tirzával Micskére mentünk bibliaórára. Tirza már nagyon vágyott oda, ebben ez évben most először volt Micskén. El is mondta a Kiáltó szó című verset, amit a nagymamájától tanult a Hargitán. Mivel Jémina is akart valamivel szolgálni ezért ő az első zsoltárt mondta el. Az összejövetel után elmentünk hármasban Nagyváradra a McDonald's-ba, mert ezzel már régóta tartoztam a kicsiknek. Mostanában elég ritkán látnak és én is érzem a szükségét annak hogy kimondottan csak velük töltsek minőségi időt. Egészen későn(már szombat volt) értünk haza...

Péntek - "Zolinak" vége lett

"Zolinak" hívták azt a néhány hónapos bikát, amelyiket ma reggel az Ozsváth testvér tanyáján szúrtak le. Érdekes szokás van errefelé, már ami az állatok elnevezését illeti. Olyan neveket adnak az állatoknak, amit emberek is viselnek. Neveztek már itt kutyát Istvánnak, Vincének, vagy mint most a bikát Zolinak. Van ebből aztán félreértés meg ehhez kapcsolódva sok humoros történet... Ma reggel amikor Ozsváth Miklós testvért kerestem nem volt otthon, ezért mentem ki a tanyára. Éppen akkor értem oda amikor szegény bikát kinyiffantották. Kiváncsi voltam arra hogy miként tudják lefogni azt a hatalmas állatot, de nem kellett, mert csupán egy szeget lőttek a fejébe és azután vágták el a nyakát.

Csütörtök - Tenke

Ezen a településen még soha sem voltam, de ma este néhány testvéremmel ellátogattunk a nemrég(4-5 éve) újraindult itteni magyar misszióba, melyet a nagyszalontai gyülekezet karolt fel. Zegnap kezdődött az evangelizációs sorozat és vasárnapig fog tartani, ha az Úr is úgy akarja. Mivel a tagok nagy része nemrég tért meg ezért még  érződik a "fészek melege" abban a közösségben. Jó volt ott szolgálni. Néhány perccel éjfél előtt érkeztünk haza az Úr kegyelméből.

 

U.i. Már többen kérték az email címem ezért most itt közreadom. A robotok miatt kép formátumban:

Szerda - Tirza

ma ment óvodába először ebben az évben. Több mint egy hónapig a nagymamájánál volt, majd vakáció és egy  krasznai kitérő késleltették ezt az időpontot, de aztán elérkezett az amit egyáltalán nem várt. Nem nagyon szeret román óvodába járni, de mivel engedelmes gyermek, ezért  ma reggel önként sétált be a jól ismert épületbe, amikor Margittán kiszállítottam az autóból.
Nekem ezen a napon itthon volt feladatom, ezért sehová nem mentem. Délután fél öttől a tinikkel foglalkoztam, mert holnap Tenkére mennénk néhányan evangelizációs szolgálatra.
 Este héttől bibliaóra volt ahol a prófétaság intézményéről ill. a próféciákról kellett bibliai tanítást adni a testvéreknek. Az összejövetel után vezetőségi értekezlet volt, amelyen a Nagyvárad-Betlehem gyülekezet ügye is napirendre került annak kapcsán hogy vállaljak e ügyintézői szolgálatot ott vagy sem. Végül a vezetőség úgy döntött hogy egyelőre egy 6 havi időtartam erejéig vállalják ezt a terhet velem együtt.
Még egyéb fontos kérdések is a megbeszélések tárgyát képezték, melyeket ugyancsak az Úr elé vittünk imában és ezért már fél tizenegy volt mire én is haza érkeztem... Szeretem a gyülekezetem és örülök a vezető testvéreimnek. Egyek vagyunk. A tudat mellett ez nagyon jó érzés. Ilyen egységes közösséget kívánok minden szolgatársamnak!

Kedd - Kémer

Ma reggel a feleségem bevitt Margittára és onnan Nagy Istvánnal, Papp Lacival, Fazakas Gyurival, Albert István Zsolttal és Szabó Andrással mentünk tovább Kémerre. Korábban úgy egyeztünk hogy ebben a hónapban ott fogjuk tartani a közösségi napot a szolgatársakkal. Amikor elkezdtük(már több mint 1 éve) egymást jobban megismerni mi akik egy "bokorban" élünk itt az Érmelléken, akkor csak 4-5-en voltunk, de azóta bővült a kör. Amikor a "bokor" szélén járunk, akkor a házigazda meghív olyanokat is akik hozzá közelebb vannak. Így ma már 11-en voooltunk együtt testvéri és imaközösségben. Volt mit megosztani egymással a személyes, családi és közösségi életünkből és olyan jó volt egyymásért imádkozni. Amíg ez működik addig nem kell féljünk attól hogy az ördög egyenként levadász minket, mert vigyázunk egymásra. Elhatároztuk hogy egymás előtt mindig nyitottak, őszinték és elszámoltathatók leszünk, mert felelősek vagyunk egymásért. És mennyire boldogító érzés tudni, hogy ebben gyönyörködik a mi Urunk. Félix és felesége szolgáltak felénk a vendéglátásban, amiért igazán hálásak lehetünk. Az Úr áldja meg őket gazdagon! Kiss Zoltán testvér Krasznáról elhozta a lányunkat Tirzát, aki Matild felügyeletében szépen kivárta míg mi a felnőttek végére értünk az alkalomnak. Ez délután 3/4 öt óra volt. Mikor jöttünk hazafelé azzal állt elő hogy "Édesapám tessék elképzelni amíg Zoli bácsival Kémerre jöttünk ő Jézusról beszélt nekem. Ugye ő is lelkipásztor?" mondtam neki hogy igen. Milyen jó ha már a kisgyermekek is így azonosítják be a lelkipásztorokat: Ők azok akik Jézusról beszélnek... -még egy gyermekkel is.

Hétfő - Jóleső

érzés fogott el ma délután amikor csörgés után belehallgattam a telefonba. Egy régi jó barátom, volt osztálytársam keresett. Kiss Tibor Szilágyfőkeresztúrról. A nyolcvanas években egy gimnáziumi osztályba jártunk és nagyon jól megértettük egymást. Azonban amikor én 1988-ban emigráltam megszakadt a kapcsolatunk és azóta sem tudtam felkutatni. A 20 éves érettségi találkozóra sem jött el mert külföldön volt. Most ő talált meg engem. Igaz hogy a hivatalos oldalon keresett (www.magyarbaptista.com), amely egy szép, régi, hagyományos(!) oldal(milyen szépen fogalmazok:) és ezért tovább tartott a kutatás, de végül eljutott ide a blogra és megtalált. Több mint 20 éve hogy nem beszéltünk, de mégis ott folytattuk ahol akkor abbahagytuk. Mivel most éppen itthon van és nem Barcelonában, ezért megbeszéltünk egy találkozót. Mivel ő sokkal többet tud rólam e blog révén, inkább nekem lesznek kérdéseim felé, nem is kevés. Hálás vagyok Istennek ezért az örömért amit ma szerzett nekem. És amenyiben lelkileg is szolgálhatok az én barátom felé az még nagyobb öröm lesz... Jó az Úr!

Vasárnap - Kraszna

A magyar baptisták világszövetségének vasárnapján délelőtt itthon voltam szolgáltam és úrvacsorai alkalmunk is volt. Apósomék is megérkeztek kora délután, mert hazahozták Jéminát aki szerda óta velük volt Debrecenbe. Alighogy ebédeltünk délután 3-kor már indultunk is Krasznára ahol az evangelizációs sorozat befejező alkalmára hívtak a testvérek. Erre az ev. útra a feleségem is elkísért. Nem nagyon fordul elő ilyesmi, ugyanis általában ő szkott itthon maradni a gyerekekkel. Most azonban anyósomék még itt voltak egy ideig, majd Mirjám vigyázott a kisebbekre, Tirzát kivéve, mert ő velünk jött. Híri Károly testvérrel(Kiss Zoltán lkp. feleségének a testvérrel) utaztunk, aki a feleségén és fián kívül még Lukács György testvért és ifj. Híri Jánost is vitte magával.
Az ApCsel. 3:1-20 alapján hirdettem az evangéliumot a nagyon figyelmes gyülekezetnek. Külön öröm volt számomra hogy élőben énekelhettem együtt az énekkarral az egyik kedves énekemet("Ó ha szárnyam volna...", "Ó az út oly hosszú..."), amit sokszor szoktam hallgatni, nem csak az autóban, hanem itt a zenedobozban is...

Két fiatalemberrel maradtunk vissza imádkozni Kiss Zoltán lelkipásztor testvérrel, majd vacsorára Hajas Tiborékhoz mentünk a feleségemmel. A kislányunk pedig egy frissen szerzett barátnőjéhez, Kornéliához. Nagyon jó beszélgetésünk volt vendéglátóinkkal az asztal mellett, mert megoszthattuk egymással mindazt amit az Úr az ő és a mi házasságunkban is szépen munkált...
Miután onnan elindultunk magunkhoz venni a negyedik gyermekünket, ő azzal a kéréssel állt elő hogy szeretne a barátnőjénél maradni még egy napot. El voltunk hűlve a feleségemmel azon hogy ez a gyermek képes minket maga nélkül haza küldeni... Végül beláttuk hogy nem lesz kárára az az egy nap mert, nagyon összebarátkoztak Kornéliával és a nagymama(édesanyám barátnője) által előadott történetek egészen megfogták a kilányunkat. Így hát ott maradt keddig...

Miután Kiss Zoltán testvéréktől is elbucsúztunk, haza indultunk és Isten kegyelméből éjfélre már itthon is voltunk. Áldott legyen az Úr neve!!!

Szombat este - Kalotaszentkirály

volt a célállomás amikor délután fél négykor elindultunk Érszőllősről. Ott volt evangelizációs szolgálatom, melyre a tinik is elkísértek. Már fél hétre odaértünk és így a kezdés előtt is eltudtam beszélgetni néhány testvérrel. Kilenc évvel ezelőtt voltam ott utoljára. Akkor azért mert éppen lelkipásztornak hívott az a körzet. Ha emberi számításokon és a kedvemen múlt volna akkor oda költötünk volna, de az Úr akkor másképp döntött. Az ottani testvérek Bonczidai Jánossal az élen viszont a szívembe vésődtek és így csupa öröm volt ma este velük lenni. Miután Oláh Lajos szogatársam igével köszötötte az egybegyűlteket, a tinik énekkel és bizonyságtételekkel szolgáltak, majd én következtem az igehirdetéssel.

A Mk. 2:1-12-ből hirdettem az evangéliumot, hogy Jézus ma is bűnbocsánatot akar adni. Nagyon figyelmes volt a hallgatóság és jó volt tapasztalni az igére adott reaciókat. Áldott legyen az Úr neve!
Vendéglátóink nagyon gazdag vacsorával bizonyították testvéri szeretetüket és annak is örültem hogy az érszőllősiek és a helyiek között jó kapcsolat alakult.

Fél tizenegy után indultunk haza és röviddel hajnali egy után az Úr kegyelméből haza is érkeztünk.

Szombat - MI volt tegnap?

Reggel nyolckor már itt volt Híri Zoli, akinek megígértem hogy elmegyek vele Varsándra. Miután megtartottuk az áhítatot elindultunk a majd 200 km-es útra. Egy traktorra illeszthető műtrágyszóró eszközt kellett onnan elhozni. Az én testvéremnek azért esett rám a választása ebben a fuvarban mivel az autóm ideális szállító eszköznek bizonyult erre a célra. Jót beszélgettünk és haldtunk abban a néhány órában amíg együtt voltunk. Délután 3 után érkeztem haza és rövid itthon tartózkodás után indultam is Nagyvárad-Betlehem gyülekezetbe ahol este 6-tól a gyülekezet szolgálattevőivel volt közös alkalmunk. Elég szép számban(20 egynéhányan) gyültünk össze. Mivel elég nehéz helyzetben van az a gyülekezet, ezért az együttlétünk eléggé elnyúlott(éjfél körülig), de közös  imádsággal zártuk az alkalmat és indulhattam is haza. Hajnali fél kettőt mutatott az óra mire haza érkeztem. Hála az Úrnak!

Péntek - Na ez az

amire a szívem rádobban. A misszióra. Az evangelizálásra. Az utóbbi napokban annyit foglalkoztam szövetségi, adminisztratív, szervezeti kérdésekkel, hogy már nagyon érett a váltás. Csütörtök délután miután Debrecenben leadtam az indexet az egyetemen, mély lelki éhséget tapasztaltam az Úr után, a lélekmentő szeretet, a Szent Szellem tüze járt át újból és ezért csak áldom az Urat!!! Nem kell nekem szervezeti kérdésekkel bajlódni akkor, amikor ott a sok elesett és megtéretlen ember akin alig van ki segítsen...
Tegnap délután a szilágypéri testvérekkel(Erdei Sándor+Iluka a felesége+Zsomor) és Gombos Miklós testvérrel Szilágyerkedre mentünk ahol evangelizációs hetet tartanak. Szerdán még édesapám szolgált ott és arra gondoltam vajon mit is mondhatnék még, amit ő nem mondott el. Kértem az Urat hogy könyörüljön rajtam és adjon új erőt, mert ami volt egyébre pazaroltam. Meghallgatott. Igaz hogy a Sátán is támadott, már ahogy felmentem a szószékre megremegett a lábam, annyira támadás alatt voltam. Azonban nemcsak én hanem Sándornak is elment az ereje bizonyságtétel közben. pontosan akkor amikor felhívást intézett volna a hallgatókhoz. Ki kellett vinni mert annyira rosszul lett. Azonnal tudtam hogy nem maradhat el a döntésre való felhívás. Lót Sodomából való szabadulásának a történetét olvastam fel és abból prédikáltam. Az igehirdetés közben Sándor is visszajött és megerősödve tett bizonyságot arról aki őt megmentette. A felesége és Zsombor is szóltak Jézusról. Ezek után hívtam döntésre a hallgatókat és hála legyen az Úrnak többen jelezték hogy szabadulni akarnak. Több testvérrel buzgón imádkoztunk értük. Hiszem hogy az Úr tovább folytatja bennük azt amit elkezdett. Az ördög megszégyenült. Olyan jó hogy mi az Ő kezében ha gyengék is vagyunk mégis hasznosak lehetünk. ÁMEN! Hallelujah! Áldott az Úr!!! Egész úton hazafelé csak méltattuk és dicsértük az Urat... Nagyon jó volt így hazaérkezni. Ez az életem. Nem tudom miért szeret engem...

Csütörtök - Befejeztem

az 5. félévet is. Istené a dicsőség és a hála azért, mert úgy kezdhetem meg az utolsó félévet a Debreceni Egyetemen, hogy mindezidáig egy elmaradt, vagy sikertelen vizsgám sem volt. Akik engem régen is ismertek, azok tudják hogy ez egy nagy változás az életemben. Alapvetően ugyanis én egy elég laza és rendszertelen személyiség voltam, de hála az Úrnak hogy formált és nevelt. Az öcsém Ernő mindig példa volt előttem szorgalomban, rendszeretetben és pontosságban. Sokszor még a szüleim is rá hivatkoztak amikor engem buzdítottak. Az a tapasztalatom, hogy amióta elhatároztam naplót vezetek sokkal rendszerezettebb vagyok. Nem folyik el ellenőrizetlenül és haszontalanul az idő, hanem visszakövethető és korrigálható a magatartás. Fegyelmező erővel bír. Áldom az Urat a formálásért, a nevelésért, a fegyelmezésért és minden jó eredményért. Hiszem hogy nem csak a magam javára formál és áld, hanem mások felé(családom, gyülekezet) is használni akar ezután is. Hallelujah!

  Amint az látható, nem ez volt a legsikeresebb félévem(a sok dolgozat megírása jelesre a gyakorlati jegyekhez több időt igényelt volna), de köszönöm az Úrnak és a gyülekezeteimnek, akik mind támogattak az előmenetelben!

Szerda - Törölve

lett a néhány perce megjelent bejegyzés, mert nem ide szántam, hanem az erdélyi lelkipásztori hálóra. Néhány gondolatról volt szó benne ami szövetségünk szervezeti kereteivel foglakozott.

Hála az Úrnak minden gond és baj nélkül járhattuk meg feleségemmel a Székelyföldet. Jó volt találkozni a bibarcfalvi rokonokkal, barótiakkal és a Hargita Táborban a lelkipásztor társakkal. Ők közösségi napokat tartottak ott és mivel vakáció volt a családtagjaik is ott voltak.
Csak késő délután indultunk onnan haza és édesanyámat is elhoztuk Zilahig, hogy együtt legyen édesapámmal, aki már több mint egy hete errefelé evangelizál. Útközben betértünk Székelyudvarhelyen a sógoromék(Kelemen Sándor) szüleihez, hogy meglássuk a legkisebb húgomat, Napsugárt a kisfiával(Járed) együtt. Miután megvendégeltek, imádkoztunk és Zilahig jöttünk. Édesanyám ott maradt, mi pedig éjfél körül érkeztünk haza.

Kedd - Hazajöttünk

Együtt a család.! Nagy az öröm és a nyugalom :)