2011. február 22., kedd

Kedd - Gyógyulóban

Hála legyen az Úrnak azért hogy a vasárnap kezdődött betegség(influenza) ma estére véget érni látszik!
A tegnap este volt a legnehezebb, de minden gyógyszeres kezelés nélkül(évek óta nem élek vele) kibírtam valahogy. Még Nagyváradra is elmentem ahol délelőtt a missziókerület gyűlésén vettem részt. Délután pedig Tripó István testvérrel(neki is dolga volt a városban és már reggel is vele jutottam be Váradra) a Bihar megyei tanács elnökét(Radu Tirle) látogattuk meg. Éppen a megyei keresztyén vezetőkkel(polgármesterek) tartott megbeszélést, amire én is odakeveredtem mint a Tripó testvér lelkipásztora. Egy ideig csak a csendes hallgatás volt a feladatom, aztán Radu Tirle testvér hozzám fordult és megkért hogy egy igei üzenetet osszak meg a jelenlévőkkel. Megkérdeztem tőle hogy magyar nyelven szólhatok-e?(a szalárdi polgármester is ott volt és amúgy sem akartam szűkszavú lenni:). -Természetesen- válaszolta. Tripó testvér volt a szinkron tolmácsom tehát amikor a vasárnap délelőtti igehirdetés üzenetét adtam át a jelenlévőknek. Hogyan lehetett Mózes Isten eszköze, egy nép vezére? Hivő szülők vállalták a 3. gyermeket is, Hit által tiltakozott ha egyiptominak akarták tudni és hittel vállalta a pusztaságot a száműzetést is a választott népért. A jelenlévők nagyon szívesen vették az üzenetet és utána imádkoztunk is. Nem tudom hogy a nagyváradi megyeházán, az elnöki tárgyalóban mikor hirdettek utoljára magyarul(!) igei üzenetet, de a tegnap nekem ez a kegyelem megadatott. Áldassék érte az Úr neve!!! Mire Nagyváradról Micskére érkeztünk, már este hat óra volt, de Ferenczi János testvérék utánam jöttek és végül  velük érkeztem haza.
Ez a kép még tegnap reggel készült a vámoslázi(Chislaz) polgármester(Tripó I.) irodájában
Balról jobbra látható: az alpolgármester, a micskei református lelkész és az egyedüli akinek van valami a fején a polgármester 

Ma délelőtt már jobban lettem és ahogy telt az idő csak javult az állapotom. Délutánra vendégeket vártunk és nagyon örültem annak hogy végül megérkeztek. Kiss Tibor(osztálytársam volt a gimnáziumban) a feleségével és három fiával látogattak meg. Ahogy leültünk ebédelni ott is ragadtunk, mert órákig volt mit beszélgetni(22 év távollét nagy idő), bizonyságot tenni az Úr vezetéséről, élettapasztalatokat megosztani, imádkozni stb... Nyolc óra körül járt az idő mire hazaindultak Szilágyfőkeresztúrra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Itt hozzá(m) szólhatsz...