jutott napközben a testnek, de annál több a léleknek. Hiszen "Az élet több, hogynem az eledel...,"Lk.12:23a
Ma reggel idejében elindultunk Jéminával Nagyváradra, hogy tíz órára odaérjünk. Mivel az éves közgyűlésre ma került sor a "Betlehem" gyülekezetben, ezért rövidebb volt a nyilvános istentiszteleti alkalom mint máskor. "Csak" egy igehirdetés(tanítás) és imádkozás fért abba az egy órába amit erre szántunk. Aztán rövid szünet után fél tizenkettőkor megkezdtük a közös ügyek(tagsági rendezés, helyreállás, beszámolók meghallgatása, véleményezése, elfogadása, szolgálattevők választása, megbízása, ügyintéző lkp. személyének a megszavazása stb. stb.) tárgyalását ami délután fél ötig tartott. Akkor sem fejeztük be csak abbahagytuk, mert nekem is igyekezni kellett a bihari gyülekezetbe, ahol öt órakor volt a kezdés.
Hála az Úrnak, ha hosszú is volt a testvéri óra azért testvéri(!) volt. És ez a lényeg, lehet menni haladni tovább együtt az Úr után...
Míg mi az imaházban voltunk, addig Jéminára (hajdanán Szilágyi)Lea és annak férje vigyáztak az atyai háznál. Alig tudtam megköszönni nekik a segítséget amikor Jémina után mentem, mert annyira siettem, mégis késtem vagy 15 percet. Útközben Jémina meg is kérdezte: "Édesapám hogy tudták azok a testvérek eddig hallgatni édesapámat, mert én biztosan nem bírtam volna ki az ő helyükben?" MIvel nem nagyon volt időm elmagyarázni neki, hogy a testvéri órán nem csak a lkp. beszél, meg aztán tényleg sokat is kellett szólnom, nyitva maradt a kérdés előttem is...
Az esti összejövetelen a Nóé történetét olvastam fel és annak alapján hirdettem, hogy szövetségre lehet még lépni Istennel az Úr Jézus Krisztusban és így elkerülhető az ítélet. Érszőllősről is érkezett segítség(Gombos Miklós és felesége Irmuska, Gombos Ferenc és felesége Emmus, + ifj.Kovács Tibor) akik énekekkel és bizonyságtételekkel szolgáltak. Az alkalom élőben is követhető volt ezen a címen és ugyancsak itt vissza is lehet nézni.
Az alkalom után pedig Szabó Sándor és felesége szolgáltak felénk, akik nagy szeretettel fogadtak otthonukba. Áldott asztali közösségben lehettünk, amit jó idő után nem könnyen de mégis meg kellett bontani, hogy idejében haza induljunk, hiszen holnapra még pihenni is kellene...
Hála az Úrnak és köszönet az imádkozóknak mind itthon vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...