Péntek - Na ez az

amire a szívem rádobban. A misszióra. Az evangelizálásra. Az utóbbi napokban annyit foglalkoztam szövetségi, adminisztratív, szervezeti kérdésekkel, hogy már nagyon érett a váltás. Csütörtök délután miután Debrecenben leadtam az indexet az egyetemen, mély lelki éhséget tapasztaltam az Úr után, a lélekmentő szeretet, a Szent Szellem tüze járt át újból és ezért csak áldom az Urat!!! Nem kell nekem szervezeti kérdésekkel bajlódni akkor, amikor ott a sok elesett és megtéretlen ember akin alig van ki segítsen...
Tegnap délután a szilágypéri testvérekkel(Erdei Sándor+Iluka a felesége+Zsomor) és Gombos Miklós testvérrel Szilágyerkedre mentünk ahol evangelizációs hetet tartanak. Szerdán még édesapám szolgált ott és arra gondoltam vajon mit is mondhatnék még, amit ő nem mondott el. Kértem az Urat hogy könyörüljön rajtam és adjon új erőt, mert ami volt egyébre pazaroltam. Meghallgatott. Igaz hogy a Sátán is támadott, már ahogy felmentem a szószékre megremegett a lábam, annyira támadás alatt voltam. Azonban nemcsak én hanem Sándornak is elment az ereje bizonyságtétel közben. pontosan akkor amikor felhívást intézett volna a hallgatókhoz. Ki kellett vinni mert annyira rosszul lett. Azonnal tudtam hogy nem maradhat el a döntésre való felhívás. Lót Sodomából való szabadulásának a történetét olvastam fel és abból prédikáltam. Az igehirdetés közben Sándor is visszajött és megerősödve tett bizonyságot arról aki őt megmentette. A felesége és Zsombor is szóltak Jézusról. Ezek után hívtam döntésre a hallgatókat és hála legyen az Úrnak többen jelezték hogy szabadulni akarnak. Több testvérrel buzgón imádkoztunk értük. Hiszem hogy az Úr tovább folytatja bennük azt amit elkezdett. Az ördög megszégyenült. Olyan jó hogy mi az Ő kezében ha gyengék is vagyunk mégis hasznosak lehetünk. ÁMEN! Hallelujah! Áldott az Úr!!! Egész úton hazafelé csak méltattuk és dicsértük az Urat... Nagyon jó volt így hazaérkezni. Ez az életem. Nem tudom miért szeret engem...