Csütörtök este - új link

Milyen érdekes hogy még testvérek között sem mindig akadálytalan a kommunikációs folyamat. Magyarország közepén találtam rá az öcsém blogjára. Már több mint egy hónapja írogat és én erről nem tudtam. Többszáz kilométert kellett megtegyek hogy valaki felhívja rá a figyelmemet. Szóvá is tette: "Hogy hogy nincs az  öcséd blogjának a linkje a többi között?" Most pótolom a mulasztást.

Csütörtök - Elmentünk "nászútra"...

Addig a gyermekeinkre(1-4-ig) Grétiék vigyáznak, a kicsi pedig a nagymamánál(Debrecen) marad. Ha az Úr megsegít egy hét múlva jövünk vissza. Ez idő alatt(Okt.22-30) vagy írok vagy nem, vagy olvasok emailt vagy nem, vagy telefonálok vagy nem, minden és semmi sem lehetséges... Kérem senki ne sértődjön meg azon, ha ez idő alatt nem fogadok hívást vagy nem válaszolok a levelére...! Az Úr őrizzen mindannyiunkat!

Szerda - Gyászhír!!!

Ma délután 15 órakor rövid de tartalmas, embert próbáló de örvendetes együttlét után szépen csendesen, a lehulló falevél nyugodt beletörődésével, kihunyt az első összmagyar baptista lelkipásztor házaspárok találkozója.

Amikor valakinek muszáj tudomásul vennie szeretett hozzátartozójának elköltözését az örök hazába, az érezhet úgy ahogy én(de lehet hogy más is) a találkozó végén. Igaz hogy a gyászolókat vigasztalja az a tudat hogy lesz feltámadás és mi is úgy váltunk el hogy talán nem ez volt az utolsó ilyen jellegű találkozás, de mégis ott marad egy ideig még a szomorkodás a felett hogy már vége van..., annak ami óráról órára lett egyre jobb és jobb.
Én személy szerint alig tudtam elindulni. Ebben nem érzelmi okok gátoltak, hanem az hogy a tegnap este(csak az induláskor derült ki) az autóba zártam a kulcsot. Szerencsémre a lelkipásztorok annyira sokoldalúan fejlett emberek hogy még az autófeltörés is megy nekik ha erre felkérésük van. Így nekem is segítettek. Valami hurkos módszerrel nyitották ki az ajtót. Kár hogy nem tudtam lefilmezni...:)


Ha az Úr megsegít, a találkozó audio-videó anyagát holnapra már felteszem....

Kedd - Inkább jöjjenek a képek...

Ma délután végre elérkezett az idő hogy a medencét is meglássuk. Délután 3-tól 5-ig a gyógyvízben áztattam magam, közben pedig gyakorlati teológia szemináriumot hallgattam szolgatársaim jóvoltából. Talán soha nem volt annyi baptista lelkipásztor abban a medencében mint ma délután. Még úszni sem lehetett tőlünk... :)
Az esti alkalmon Meláth Attila, váci baptista lelkipásztor volt. aki Dávid és Góliát történetét olvasta fel, majd abból fogalmazta meg a ma is aktuális tanulságokat...
Holnap estére az egész anyagot(előadások, igehirdetések, bizonyságok) igyekszem föltenni..., csak érjek haza!

Hétfõ - Megkezdõdött az elsõ összmagyar baptista lelkipásztor találkozó

A Nagyvárad melletti Félix fürdő egyik kétcsillagos szállodájában vagyunk elszállásolva, ahol két napot leszünk együtt a tervek szerint. Lelkipásztorok a feleségeinkkel együtt kb. 200-an vagyunk itt és az első nap délutánja még arra sem volt elég hogy mindenkinek köszönjek. Jó látni a nagyokat, az időseket, a kortársakat emberközelből és velük együtt énekelni, imádkozni.
Szerettem volna élőben közvetíteni a közös alkalmat, de mivel itt nincs 3G ezért csak felvételről lesz később látható a találkozó.
Ma este az amerikai különítmény(Kulcsár, Herjeczki, Lukács, Novák négyesfogat)vezette az alkalmat és igével Herjeczki tv. szolgált. Köszöntést adott át még Erik tv. Angliából és Nyúl Zoltán tv. a Vajdaságból.
Mivel a konferenciateremben 9 fok körül volt a hőmérséklet, ezért nem nyúlott el az esti összejövetel, de holnap már nem ott fogjuk tartani a közös alkalmakat, hanem az ebédlőben. Ezt a bejelentést a résztvevők nagy tapssal jutalmazták.

Péntek-Szombat-Vasárnap -Alkalmas vagy alkalmatlan idők?

Nem is olyan kicsi (kényszer)fogadott hazánkban - mert nekünk azóta fogadott hazánk Románia (ellentétben pl. a nyugatra emigrált magyarokkal akik fogadott gyermekei új hazájuknak), hogy az anyaország Trianonban kimúlt. Mi erdélyi magyarok, Magyarországra tulajdonképpen úgy tekintünk mint a nagyobb testvérre, akit kora és termete miatt már nem lehetett gyámság alá rekeszteni, de mi mégsem tőle származunk... - nehéz idők járnak. A belpolitikai helyzetre gondolok. Van egy ügyvezető kormány, egy Klaus Johannisra(Szeben német nemzetiségű polgármestere, akit az ellenzék miniszterelnöknek jelölt) 65 százalékos többségbe rándult parlamenti ellenzék,  meg egy minden hájjal megkent államelnök, mely politikai tényezők alkotta képlékeny halmazból sokféle formában törhet ránk a veszedelem. Ilyen időkben nagyon nem mindegy, hogy a hívő ember(a tetejébe még ha lelkipásztor is az illető) miként érti meg, miként éli meg és főként miként mutatja meg azt az utat, melyen Krisztus urunk nyomdokát követve járnunk kell. Én azt látom, nem csak fogadott hazánkat elemezve, hanem az egész globális folyamatokat tekintve, hogy rossz időknek nézünk elébe. Az Úr gyermeke legyen felkészülve arra hogy jobban meg kell szenvedjen a hitéért, Krisztusért mint korábban. "Vége felé van a játék" szoktam mondani ha a társasjátékban nyerésre állok, de most a valós életben is ugyanezt érzem. Vége felé járunk a nagy szabadságnak, amit a hit megélése tekintetében eddig majdhogynem 20 évig korlátlanul élvezhettünk. És az eljövendő nehéz időket nem úgy kell érteni hogy maga az állami terror súlyt le mindazokra akik szeretik az urat, hanem azok leszünk kirekesztőknek, szélsőségesnek, fanatikusnak kikiáltva akik nem az embert istenítjük, hanem az emberré lett Istent, Krisztust imádjuk. Mi leszünk az elmaradottak, a bigottak, a terroristák, akiket(ha nem is követtünk el bűncselekményeket) úgy fognak üldözni mint valamikor az első keresztyéneket a római JOGÁLLAMBAN, sokszor gyújtogatóknak és kútmérgezőknek titulálva őket.
A homoszexualitás mára alapvető emberi jog lett, az abortuszhoz való joggal együtt. nem kell sok idő és az lesz hogy ha nem hiszel a tőke, a tudomány és az ember mindenhatóságában akkor megkérdőjelezik épelméjűségedet.  Ha nem úgy táncolsz ahogy a média fütyül és irányít akkor te egy kezelhetetlen csökönyös egyed vagy, akit jobb lesz minél hamarabb kiszorítani a társadalomból. Na erre a számkivetettségre és üldözöttségre kell felkészülni nekünk ebben a még nyugodtnak tűnő időszakban. Úgy gondolom hogy ezért is van soron  a vezérfonalban vasárnap délutánonként a lelki fegyverzet felöltözésének témája az Ef.6. alapján.
Igaz hogy nagyváradi gyülekezetben nem a vezérfonal alapján szokták a vasárnap délutáni igéket venni, de a mai egy rendkívüli alkalom volt(Adrián testvér konferálta be így az alkalmat), és szerintem nem csak azért, mert érszőllősi vendégek érkezetek(a fiatalokkal együtt hívtak meg), hanem azért is mert kivételesen az Ef. 6.-ból és a 2Kor4:1-5-ből hirdettem az igét.
Délután ugyancsak ebből az igeszakaszból szolgáltam Micskén fél négytől, ahol 20 percbe(innen indultam N.váradra hogy ötre odaérkezzek) kellett összefoglalni mindazt amit az esti szolgálatban 45 perc mondhattam el.
Délelőtt Kéczben voltam a magyar testvéreknél, ahol együtt úrvacsoráztunk. Ez idő alatt akkora kongás-bongás volt a szomszédban(ortodox templomot nyitottak meg) hogy nem kevés erőfeszítésre volt szükségem ahhoz hogy csak az Igére koncentráljak. Az én Uram az Úr megsegített! Dicsőség Neki!
A cigány testvéreknél ez idő alatt Gombos Miklós testvér osztott úrvacsorát azok után hogy péntek este a testvéri órán elsimultak azok az ügyek(hej de forgalmas az élet errefelé), melyek miatt az elmúlt hónapban az egész gyülekezetnek nélkülöznie kellett a szent jegyeket. Igaz hogy másfél órát is tartott a testvéri óra de mégis megérte tusakodni az Úrért és a tisztaságért. Áldott legyen az Ő neve!

Ha az Úr megsegít és élünk, akkor hétfőtől szerdáig a feleségemmel elmegyünk az összmagyar lelkipásztor értekezletre, melyre Félixfürdőn kerül sor. Akinek eszébe jutunk imádkozzon értünk! Csütörtöktől pedig elmegyek a feleségemmel és az Úrral oda ahol csak Ő érhet el minket! Szükségünk van Rá és egymásra! Ez idő alatt(Okt.19-30) vagy írok vagy nem, vagy olvasok emailt vagy nem, vagy telefonálok vagy nem, minden és semmi sem lehetséges... Kérem senki ne sértődjön meg azon ha ez idő alatt nem fogadok hívást vagy nem válaszolok a levelére...! Az Úr őrizzen mindannyiunkat!

Csütörtök - Szilágypér

............ Juditka és Jémina is velem volt de így is későre értünk haza.

Szerda - 2. félidő

A tegnapi bejegyzést azzal fejeztem be hogy az olvasásban szünetet tartok. Na hát az annyira hosszúra nyúlt hogy még mindig hátra van vagy 70 oldal. Nagyon finom volt az ebéd(tejfölös gomba makarónival) hogy többet ettem mint kellet volna. Rosszul t(l)ettem. Tehát a kötelező olvasmány és tejfölös gomba eredménye az lett hogy  kirázott a hideg lázas lettem, erős hányinger gyötört végül mindent amit és ahol bevettem ott kis is adtam. Csak eltelt közben vagy 6 óra. Az esti imaközösségbe se tudtam elmenni, csak üzentem hogy imádkozzanak értem. Hála az Úrnak éjfélre már egészen rendbe jöttem, mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül. Ma reggel már ismét én vittem a gyerekeket az óvodába. Az alkatrész is megérkezett és azt is hazahozhattam, majd be is szereltem. Nem tudom hogy másfelé milyen idő volt de nálunk havazott, nem éppen autószereléshez való volt az idő, de "túléltem" és még egy két dolgot meg is tanultam. Ismét üzemkész a Transporter.
Ma este itthon voltam a bibliaórán és a Jákób történetével foglalkoztunk a 1Móz. 32:1-12,24-31 alapján. Ha az Úr megsegít akkor holnap a Daciát viszem a szervizbe hogy csapágyat cseréljenek a bal első futóműnél. Azt még nem tudok, de nem kizárt hogy egyszer arra is képes leszek...:)

Kedd - Aki tanul az olvas, de aki olvas nem biztos hogy tanul

A címben látott gondolatot nem volt nehéz megfogalmazni azok után, hogy ebben a zord őszi időben igyekeztem eleget tenni a tanügyi követelményeknek. Ugyanis most jutottam odáig hogy a kulturális antropológia tárgyhoz előírt bibliográfiából a Hollós Marida által írt könyvet elolvassam. Ebben a sok figyelemre méltó kifejezés :) mellett olyan "illedelmes-tudományos" ízű bekezdéseket olvastam mint az alábbi a "Családi csoportok: Házasság, Család és lakóhely" című fejezetből...

 

Ebből is lehet látni hogy már eljutottam a 99. oldalig a 177-ből. Most szünbetet tartok és a 2. félidő ezután következik. Az olvasás szünetében pedig megírtam e bejegyzést...

Kedd - biztosítás, adakozás

Hála az Úrnak, a tegnap Juhász Efraim(Margitta) segítségével sikerült megkötni a biztosítást az autóra, így már nincs akadálya annak hogy az autót használjam. El is vittem a gyerekeket reggel az óvodába és utána megrendeltem az alkatrészt(vízcsőelosztó) a Transporterhez, amivel azért nem jártam egy ideje mert eresztettte a vizet. Próbálkoztam én mindenféle tömítőgyűrűvel, de csak nem használt, míg rá nem jöttem hogy a műanyag elosztó a hibás. Efraim ajánlott Margittán egy atyafit(Zeffer Szabolcs) aki alkatrész forgalmazással keresi a kenyerét és ő volt az aki segített. Ha minden jól alakul akkor holnap egy rövid időre autószerelővé vedlek. Más.
A ma reggeli igét és a hozzá fűződő magyarázatot(Áhítat) olvasva ismét eszembe jutott  az az adakozással kapcsolatos kérdés, hogy melyik gyakorlat a helyes. A nyilvántartott adományok nyilvános volta, vagy a nyilvántartott adakozás titokban tartása.  A kedves testvér aki az elmélkedést írta meg is jegyezte: "Vannak gyülekezetek, ahol csak perselyezés van, más helyen gyakorolják ugyan a missziói adományt, de az nem nyilvános. Megint más helyen gyülekezeti órán fel is olvassák a név szerinti adományokat. Minden gyakorlat mellett és ellen szólnak érvek. A nyilvánosság buzdítás lehet mindenki számára, de azt a veszélyt hordozza, hogy félresiklik az adakozás lényege. Mert bár sokat elárulhat valakinek a lelkületéről az, hogy - ismerve vagy vélelmezve anyagi helyzetét - mennyit szán az oltárra, mégis, az adakozás elsősorban nem az adakozóról szól, hanem Istenről. Figyeljük csak meg Dávid imádságát! Nem siklik félre az önértékelése, egy pillanatra sem téveszti szem elől a valóságot, hiszen a valóság az, hogy minden Istené! Ajándék maga a lehetőség is, hogy Isten az ő vagyonából anyagi javakat bízott
ránk, hogy azzal sáfárkodjunk. Milyen érzéssel adakozol? Azzal az örömmel, ami Dávidot és a népet eltöltötte,
vagy pedig kényszerű kötelességből, nehogy megszóljanak, ha nem teszed?" azonban csak az egyik gyakorlat elleni érvet említette. Igaz hogy nem kért rá senki de én mégis szeretném az igazság többi részét is kibontani.
A titokban tartott adományok gyakorlata segít megőrízni a hivalkodástól, segít alázatban tartani, de azt a veszélyt hordozza magában hogy végül nem tudjuk azt mondani az összegyült adományokra mint Dávid: "Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk...", hanem csak azt hogy "e szerény kis összeg", ami erre sem elég arra sem elég stb. stb... Nem egyszer hallottam olyan gondokról hogy a gyülekezetnek a működési költsége(lelkipásztori fizetés, épületfenntartás, misszió) került veszélybe a gyenge adakozás miatt. Hála az Úrnak hogy én egyik körzetemben(a jelenlegi a harmadik) sem tapasztaltam ilyet, pedig volt ahol kevés tag volt és azok nagyobb része is nyugdíjas, de úgy összességében mégis kijött a legalább húsz adakozó a körzetben. Ezzel igazolódott édesapámnak a korábbi állítása, miszerint a  húsz jövedelemmel rendelkező tagból álló gyülekezet képes nagyjából két átlagfizetést adakozni(amennyiben mindenki odaadja a tizedet) amiből lehet egy lelkipásztori fizetés és még a fenntartásra is jut.

Az jeruzsálemi gyülekezetben az adakozás nagyon is nyilvános volt(lsd. Anániás és Safira), persze az Úr Jézus azt is mondta hogy még a másik kezünk se kell tudja milyen jót tesz az egyik, de itt két külön dologról van szó. Az egyik a személyes jótékonykodás, vagyis alamizsna osztogatás(az Úrnak nem alamizsnát adunk), míg a másik az Úrnak adott tized, vagy az annál még nagyobb felajánlás. Erről pedig azt látjuk hogy mind az Ószövetségi időkben(lsd. áldozatok, fogadalmak "Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt." Zsolt.116.14;18) mind az Újszövetségi gyakorlatban nyíltak voltak. Az özvegy asszony két fillérje is nyilvános volt és milyen jó mi is tudunk róla, mert arra bátorít minket hogy ne a mennyiséget hanem a szívet nézzük.

Igaz hogy nem az emberről  hanem Istenről szól az adakozás, azonban ne feledjük: Nem Istennek van szüksége az adományokra, hanem nekünk van szükségünk Rá. Nagy kiváltság és öröm ha Isten elfogadja áldozatunkat, ez a mi javunkra van.
A kérdésre azonban, amely eszembe jutott nem tudok sem így sem úgy válaszolni. Egyik helyen így, a másik helyen úgy gyakoroltuk és sehol sem volt ebből probléma. Ebben az esetben is igaz: "ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz,..." és az sem baj, ha csak az Úr tudja.

Péntek-Szombat-Vasárnap Kegyelem hatványozottan

Péntek reggel kezdődött ez újabb kegyelmi megtapasztalás. Mikor a határra értem(Debrecenbe igyekeztem) az előttem lévő autót visszafordították, mert a sofőrnek lejárt a jogosítványa. Általában csak személyi igazolványt szoktak kérni, de most fokozott ellenőrzést alkalmaztak. Tőlem is elkértek minden iratot(szem.ig. jogosítvány, forgalmi, biztosítás stb.), de miután tüzetesen átvizsgálták(bevitték az irodába) adták is vissza jó utat kívánva. Este későn hazafelé, már itt az országban újabb közúti ellenőrzés. Rendőr megállít:
-...Kérem a papírjait. A magáét és az autóét is.
-Tesssék, itt vannak.
-Fogyasztott alkoholt az utóbbi órákban?
-Nem.
-Egy kis söröcskét sem ivott meg?
-Nem.
-Tényleg?
-Nézze, én lelkipásztor vagyok...- és már mutattam is az igazolványomat
-Jó jó de úrvacsorát sem adott?
-Általában vasárnap szoktunk úrvacsorázni.
-Na jó akkor majd vasárnap találkozunk. A viszontlátásra. -és adta is vissza a papírokat
-Isten áldja!
Miután elindultam, azon kezdtem gondolkodni, hogy miért is van az hogy jó 7-8 hónapig egyáltalán nem ellenőriznek(a tél óta egyszer sem állítottak meg, akkor is csak azért mert nem volt rendszám/leesett/ az autón és a papírjaim is otthon maradtak), aztán meg egy nap kétszer is lemeszelnek. Addig-addig forgattam magamban hogy Margittán félrehúztam egy lámpa alá hogy szemügyre vegyem a papírjaimat. Hátha az Úr akar valamire figyelmeztetni. Nem tévedtem. Mikor nézem a biztosító papírját, akkor látom hogy szeptember 23-án lejárt. Nézem az útadó matricát, az is lejárt már egy hónapja. Hogy én elfeledkeztem ezekről, az talán érthető(?) emberi gyengeség(em), de hogy a hatóság se vegye észre, arra már nincs egyéb magyarázat csak az hogy az Úr befogta a szemüket. Nem akart anyagilag nehéz helyzetbe hozni, de mégis rávett arra hogy észbe kapjak. Hát ez nem kegyelem a négyzeten? Nem azt kaptam amit megérdemeltem volna. Sajnáltam is szegény autós kollégáimat, akik nem úszták meg a razziát. Holnap igyekszem pótolni a hiányosságokat...
Mára hűvös szél és eső kíséretében hozzánk is megérkezett az ősz, úgyhogy nem bántam meg a tegnapi "jó cselekedetet", mert én is jól jártam. Egy ember járt a falunkban egy zöld ARO-val és szenet kínált eladásra. Hozzánk is bejött, de mondtam neki hogy mi nem kérünk belőle. Mégis annyira esedezett és annyira mondta hogy már senki sem veszi meg tőle a rakományt, meg egészen biztosan nagy áldás lesz a szén nekünk télire a fa mellé, hogy végül  300 RON-ért megvettem. Ki is próbáltuk és láss csodát, a kazánban még 16 órával a megpakolás után is parázs volt... Tehát a ma délelőtti imaórán("Ha valaki tudna jót cselekedni és nem teszi...") hallott igét én már azzal egészítettem ki magamban hogy aki jót tud cselekedni mással, az magával is jót tesz... Halleluja!
Ma délelőtt és délután Micskén voltam. A két alkalom között Hubert Imre testvérék vendégszeretetét élveztem(jó ebéd, szeretet, szieszta stb.). Tripó István testvérékhez azért nem mentem, mert nem voltak otthon. Gödöllőre látogattak el a rokonokhoz.
Estére hazajöttem és ugyancsak a délutáni igéből szolgáltam az Ef 6:14b és a Róm.5:1-5 alapján.

Csütörtök - Szilágypér

Ma este 8 órára Szilágypérba mentem. Ez az a misszióállomás amelyikkel bővült a körzet. Tulajdonképpen egy bemerített hívő házaspár(Erdei Sándor és felesége) jelenti ebben a faluban a "magot", de ez éppen elég volt ahhoz hogy az Úr egy kis imaházat rendeljen, ahová rendszeresen összejövünk. Csütörtök esténként járok oda és mindig vannak látogatók, hallgatók. Ma este is 11-en voltunk. Gyermekek és felnőttek, akik érdeklődnek a hit dolgai iránt. Eddig minden alkalommal kimondottan az Úr Jézus cselekedeteiről olvastam és prédikáltam. Inkább evangelizáló alkalmak ezek, mint máshol a körzetben ahol bibliaórákat tartunk hétközben. Vasárnap délután 3 órától van összejövetel, akkor pedig Gombos Miklós testvér(Érszőllős), gyülekezeti vén szokott ott igét hirdetni. Az összejövetel után még bementem Sándor testvérékhez akik nagy szeretettel hívtak vacsorára, de több lett belőle. Beszélgettünk imádkoztunk és ezért annyira eltelt az idő hogy majdnem péntek(2 perc híján) lett mire haza kerültem.

Szerda

A tegnap esti imaközösségben is még észrevehető volt, hogy ősz(betakarítás,szántás-vetés ideje) van, de nemsokára vissza állítjuk az órát és akkor könnyebb lesz a szerda esti bibliaórákra is eljönni. Ma este is másfél órás volt az alkalom és a fél tíz azért már késő, különösen ott ahol kisgyermekek is vannak. A feleségem 10 perccel hamarabb kijött és amikor itthon ezt szóvá tettem, akkor azt mondta hogy mivel itt az orgonista nem lapozza az énekeskönyvet, ezért nem lehet tudni mikor lesz vége és neki le kellett fektetni a gyerekeket.
A kijelentésének az előzménye az volt, hogy a hét elején tudomására jutott a micskei gyakorlat. Micskén ugyanis azt vettem észre, hogy az orgonánál ülő testvér(ez rendszerint Tripó I.) amikor érzékeli hogy a prédikáció vége felé járok, akkor elkezdi lapozni az énekeskönyvet. Úgy szépen komótosan, gondosan azért hogy megfelelő éneket keressen a szolgálathoz. Igen ám de azt is megfigyeltem, hogy ez nem minden esetben az előrelátás jele, hanem néha a megelégedettség felkiáltójele a pásztor felé("Elég volt már, a jóból is megárt a sok!"). Tehát amikor Micskén azt látom(nem is az órát kell nézzem) hogy az orgonánál ülő testvér kezébe vette az énekeskönyvet(mint legutóbb péntek este is, igaz hogy akkor éppen más volt az orgonánál, de ezt a jelzőrendszert ő is tudta:), akkor attól kezdve kb. 5 percem van még. Nem tudom hogy mi lenne ha tovább  beszélnék, mert még nem próbáltam..., de egyszer az is kiderül.

Kedd - Részvét...

Sokunk könyörgését másképp hallgatta meg az Úr mint ahogy gondoltuk...A debreceni Baptista Gyülekezet pásztorának, Bereczki Lajosnak a lánya Bereczki Szilvia fiatalon hagyta itt e világot. Többen megkaptuk, lehet hogy többektől is azt a felhívást amelyben kértek hogy imádkozzunk érte. Spanyolországba egy keresztyén táborba ment ki egy évre dolgozni és közben nyelvet tanulni. Közben valami fertőzést kapott amitől kómába esett és csak ekkor derült ki hogy leukémiás volt. Sok kérdésre nincs válasz, de az ő esete is arra int hogy "Vigyázzatok mert sem a napot sem az órát nem tudjátok..." legyünk készen, mire hazahív az Úr...
Az Úr Jézus adjon vigasztalást a Szent Szellem(Vigasztaló) által a gyászoló családnak!!!

Péntek-Szombat-Vasárnap

Csak így összevonva és röviden vagyok hajlandó most írni a hétvégéről, mert sűrűn rohanós volt az eltelt idő és most jól esik hamarabb pihenni térni mint máskor.
Pénteken még úgy mondtam Micskén hogy ma a délelőtti érszőllősi szolgálat után ismét Micskén leszek, de mára változott a helyzet, mert Kéczbe kellett menni a cigány testvérekhez. Ott is megsűrűsödött a levegő az utóbbi időben(nem részletezem, mert senkinek sem válna javára) és szükség volt rendezni az ügyeket. Ez nem egy könnyű feladat, de az Úr könyörült rajtam és megsegített.
Itthon a délelőtti alkalom után testvéri órát tartottunk, mert estére úrvacsorához készülődtünk. Hála az Úrnak hogy jó testvéri légkörben gyakorolhattuk a Vele való közösséget!

Csütörtök - Már az érszőllősi iskolába is elérkezett a H1N1...híre

 A mai nap volt az első(szégyen nem szégyen leírom) alkalom hogy szülőértekezleten vettem részt. Nem azért mert eddig nem érdekelt a lányaim ügye, hanem pusztán a szülői felelősség- és munkamegosztás miatt alakult így. Szülőértekezletekre járni a feleségem szokott, csakhogy most nincs itthon és mivel ez a szülői értekezlet rendkívüli volt muszáj volt ott lenni. Nagy összevont(óvodások, iskolások szülei mind) szülőértekezletet  hívtak egybe. Mikor bementem akkor láttam hogy az előbb említett "szülői munkamegosztás" általános jelenség errefelé. Ugyanis a kb. 50 szülőből 5-en voltunk férfiak. Lehet hogy máskor még ennyi sincs? Na mindegy, nem csak azért volt rendkívüli az értekezlet mert én ott voltam, hanem azért mert a H1N1 vírusról és a leendő védőoltásról kellett tájékoztatni a lakosságot. Az igazgató és a község háziorvosa amint az elő volt írva, becsülettel eleget tettek ezen kötelességüknek. Még a közbevetett kérdésekre is legjobb tudásuk szerint válaszoltak. A végén minden szülő alá kellet írjon egy papírt amelyen az állt hogy tudomásul vettük a tájékoztatást.
Nem tudom(gondolom hogy a gyógyszerlobbi profitéhsége gerjeszti) hogy világszinten miért csinálnak ekkora felhajtást e vírusok(madárinfluenza, sertésinfluenza...stb.) miatt, holott ezek miatt sem pusztulnak el többen mint más járványokban, pl. ólommérgezés(golyóra gondoltam).
Persze azt sem értem sok ember miért annyira hiszékeny, hogy láncleveleket, ilyen-olyan "leleplező  dokumenzumokat" küldözget tovább. Annak ellenére hogy én nem oltatom be magam(általában csak ha kórházba kerülök akkor adhatnak nekem gyógyszert, önként nem (v)eszem be:), nem hiszem el azokat a mendemondákat, meséket amelyek e védőoltás nyomán szárnyra keltek. Mivel sok testvérem is hallott már ill. olvasott ilyen tartalmú hoaxot ezért idemásolok egy cikket a "Hetiválaszból", csak azért hogy véletlenül se küldjön tovább rémhírt.

Láncreakció

H1N1: az oltás tényleg veszélyesebb a vírusnál? Utánajártunk!

Internetes lánclevelek emberek ezreit tántoríthatják el az új influenza elleni védőoltástól, azt állítva, hogy az oltás veszélyesebb lehet a vírusnál. A Heti Válasz megvizsgálta a levelek valóságtartalmát.

"A két haláleset a mi kudarcunk" - jelentette be Jankovics István, Magyarország egyik vezető virológusa egy múlt szerdai konferencián, miután nyilvánosságra hozták, hogy immár két hazai halálos áldozata van az új influenzának. Közép-Európában eddig csak nálunk volt haláleset, Németországban a magyarnál közel százszor több igazolt megbetegedésből sem hunyt el senki.

A németek túlélik

Mindez azt is jelzi, hogy egyelőre nem igazolódik be az előrejelzés, hogy minden háromszázadik-ezredik fertőződött meghalhat, mert akkor már a németeknél is legalább 20-60 közötti áldozatnak kellene lennie. Noha a britek 82 halottat tartanak nyilván, a spanyolok pedig 36-ot, nem roppant össze egyik ország gazdasága sem. Pánikra tehát nincs ok, ám a két, vérzéses tüdőgyulladásban meghalt magyar tragédiája arra figyelmeztet, hogy káros lehet a járványtagadók magatartása is.

A múlt héten nálunk a nyári meleg ellenére tízezerre nőtt, vagyis megháromszorozódott az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók száma - ez is jelzi, hogy a korábbi éveknél kiterjedtebb járványra kell felkészülnünk, de semmiképpen nem egy spanyolnáthaszerű pusztításra. 1918-ban a lakosság három százaléka halt meg a világjárványban, a betegek tüdejéből hab tört elő, melybe egy nap alatt belefulladtak. Ám legalább három oka van, hogy ez nem ismétlődhet meg. Az első világháború befejezésekor még nem fedezték fel az antibiotikumokat, nem volt védőoltás, és vírus elleni szerek sem léteztek. A katonai cenzorok pedig rendre kiszedték a lapokból a ragályról szóló híradásokat, így járványellenes intézkedéseket sem hozhattak.

Most a vírus sem olyan vad, így biztosan nem lesz több tízezer halott. Ám az influenzától szokatlan módon nyáron is vannak halálesetek. A cégek helyesen teszik, ha úgy készülnek, mintha valamikor az ősszel, télen váratlanul beköszöntene egy plusz szabadságolási csúcs - amikor sok kolléga marad távol egy-két hétig. Ahol ezt nem engedhetik meg maguknak, ott érdemes az üzemorvoson keresztül közösen megrendelni az oltóanyagot.

A másik fontos érv az oltás mellett, hogy bár a vírus általában egy normál influenza tüneteit idézi elő, esetenként vérzéses tüdőgyulladást okoz, melynek lefolyása annyira gyors, hogy a halál beállta előtt még segítségkérésre sincs idő. Az "oltassunk vagy ne oltassunk" kérdésről a családoknak ezekben a hetekben kellene dönteniük, ám közben olyan híresztelésekkel szembesülnek, miszerint a vakcina veszélyesebb magánál a vírusnál is. Az Ön okosabb-e, mint egy ötödikes című internetes levél tudományosnak tűnő megállapításait Bujdosó Lászlóval, a nemzeti pandémiás bizottság elnökével és Jankovics Istvánnal, a tisztiorvosi hivatal járványügyi osztályának vezetőjével ellenőriztettük.

Internetes rémlevél

"Kétszázezer embert beoltani egy teszteletlen oltóanyaggal annak érdekében, hogy megmentsünk egyetlen életet, miközben ennél jóval több fog belehalni az oltásba magába, szintén elgondolkodtató - nem?" Már a megállapítás első fele sem stimmel, de először nézzük a második részét. A levél az Egyesült Államokban 1976 februárjában történt esettel példálózik, amikor sertésinfluenza miatt meghalt egy 19 éves közlegény, és százak fertőződtek meg. Gerald Ford elnök mindenkire kiterjedő oltási programot hirdetett, decemberig 40 millió embert oltottak be, noha már áprilisra harmincan haltak meg a védőoltásoktól, és végül járvány sem lett. Fordnak a választás előtt kapóra jött a válsághelyzet, hiszen erőskezű politikusként jelenhetett meg. (Végül mégis Jimmy Carter lett az elnök.)

Azóta harminc év telt el, előfordulhat-e védőoltás miatt ma ilyen súlyos betegség? Tömegesen biztosan nem, mivel az 1976-os eset következtében szigorúbbak lettek az előírások. 2004-ben például Amerikában 48 millió vakcinát semmisítettek meg. Ám hazugság lenne azt állítani, hogy az oltásoknak ne lenne következményük. Az influenzavakcina egymillió beoltott személyenként eggyel emelheti meg egy súlyos idegrendszeri kórban megbetegedők számát. Nálunk az eddigi húszmillió szezonális oltás után négy megbetegedést mutattak ki, valamennyit egy külföldi gyár termékénél.

A védőoltásnak is lehet kockázata, ám jóval kisebb, mint akár a szezonális vírusnak, melyben több százan halnak meg évente. Ám nem elég az észérvekre hallgatni: az egészségügyi kormányzat hónapokig nem volt képes megmondani, mennyi pénz jár a háziorvosoknak egy oltás beadásáért. Ezért sokuk vakcinaellenessé vált, márpedig a program az ő ellenállásukon is elbukhat. A Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága ugyanakkor határozatban ítélte el, hogy egyes orvosok csak akkor oltják be a betegeket, ha azok írásban lemondanak kártérítési jogukról. Pedig a felelősség a gyártót terheli.

A másik gyakran elhangzó megjegyzés az oltás ellen, hogy nem elég hatékony. Az internetes lánclevél szerint a halálos esetek egy százalékát lehet megelőzni a védőoltás segítségével, s ebből arra a következtetésre jutnak, hogy "egyetlen élet megmentése a H1N1 vírussal szemben 200-800 millió forintba kerül". Valójában a védőoltás 70-80 százalékban hatékony. (Ezt onnan tudják, hogy a beoltottak 70-80 százalékának vérében jelent meg az ellenanyag.) Ha az őszi párás idő beköszöntével súlyosbodnak a megbetegedések, és a fertőzés tényleg 0,1-0,3 százalékos halálozási arányt okoz, akkor kétmillió beteg esetén 2000 és 6000 között lehet a halottak száma. A négymillió ingyenes oltással számolva egy emberélet megóvása így 0,8-2,2 millió közötti "közforintba" kerülhet, szemben a levélben állított 200-800 millió forinttal.

Titokzatos tulajdonos

"A védőoltás, amit rászabadítanak a gyermekeinkre, lóhalálában készült el. Rendeletek biztosították, hogy a gyártás előtt ne kelljen a szokásos teszteket elvégezni a mellékhatások érdekében" - tartalmazza a levél. Ez félreértés: a technológiát már korábban engedélyeztették, a vakcinákat pedig klinikai vizsgálatokkal ellenőrizték. Azért készülhetett el ilyen gyorsan az oltóanyag, mert már a forgalomba hozatali engedély kézhezvétele előtt gyártani kezdték. Nincsenek tehát súlyos érvek az oltás ellen, legfeljebb az, hogy már annyiszor kiáltottak farkast, hogy joggal hihetjük: talán most sem lesz olyan nagy a baj, mint állítják.

Az egészségügyi kormányzat ellentmondásos intézkedései miatt tényleg nem árt az óvatosság. Ha valóban nagy járvány küszöbén állunk, amit csak négymillió ingyenes oltással lehet feltartóztatni, akkor hogyan vonhatják el a kórházi költségvetés közel húsz százalékát? Ugyancsak vitatott, hogy az országos tisztifőorvos várandós nőknek is ajánlja az oltást. A vírus fokozottan veszélyes a várandós nőkre, ám arra nem volt idő, hogy megvizsgálják az oltás hatását a magzatra, ezért a szakemberek egy része azt vallja, inkább vírusellenes gyógyszerrel kellene védeni az anyákat.

A legnagyobb gond az oltást gyártó offshore-cég homályos tulajdonosi háttere. Gyanakvásra ad okot, hogy a 4,4 milliárd forintos állami megrendelés egy olyan cég kasszájába folyik be, melynek többségi tulajdonosát senki sem ismeri. 2006-ban már kétmilliárd forintot juttatott a magyar állam az Omninvest Kft.-nek a fejlett világban eddig egyetlen halálesetet sem okozó madárinfluenza elleni oltóanyag kifejlesztésére, melyből azután egy ampullával sem adtak el senkinek. Ahogy az új influenza elleni magyar vakcinára sem érkezett még egyetlen külföldi megrendelés sem, pedig az így befolyó bevétel 15 százaléka a költségvetést illetné.

(www.hetivalasz.hu) 

Mindezt összefoglalva azt lehet megállapítani, hogy bár a vírus mutálódhat és kitörhet egy járvány, ami sok áldozatot szedhet - de ennek nagyon kicsi az esélye. A mostani formájában a vírus nem (olyan) veszélyes mint ahogyan a média beállítja az egészet. Az biztos, hogy nagyságrendekkel kevesebben haltak meg pl. madár- vagy sertésinfluenzában, mint ahány ember amiatt veszíti el életét, hogy kókuszdió esik a fejére. Ez utóbbi tényleg gyakrabban előfordul. 

Szerda - Debrecen

Ma délelőtt elvittem a feleségem és a legkisebb lányom Debrecenbe, mert már esedékes volt valami orvosi ellenőrzés. Az egyetemre is bementem, vásárlást is lebonyolítottam és az Úr kegyelméből estére még haza is értem. Márti és a kis Viola ott maradtak, mert Mártinak holnap és holnapután előadásai vannak. A ma esti bibliaórára nem én voltam kiírva, de ha már itthon voltam akkor csak-csak elvárták a testvérek a szolgálatot. Jákób látomása és fogadása volt a téma. Ma is mint általában máskor másfél órát voltunk együtt a testvérekkel. Ez az idő(20.00-21.30) nem igazán jó az iskolásoknak, de még egy kevés idő és előbbre hozzuk a kezdést 19 órára és akkor már könnyebb lesz...

Kedd - hogy mik vannak...

Én már hozzászoktam ahhoz hogy mindenféle furcsaságok történnek velem, de a mai azért mégis különös volt. Megéri rögzíteni.
A tegnap kezdődött azzal hogy csörög a mobilom(ebaptifon) és az alábbi párbeszéd zajlik köztem és egy személy között románul(az érthetőség kedvéért magyarul idézem):
-Jó napot kívánok, református parókia!?
-Jó napot! Nem. Ez a baptista parókia.
-Én egy futár vagyok és önöknek hoztam egy csomagot...
-De én nem rendeltem.
-Érszőllősön a 85 szám alatt lakik, nem?
-Nem. Igaz ugyan hogy Érszőllősön, de az 59 szám alatt.
-Ön a saját telefonjáról beszél? -ilyen kérdés után, a fülemtől elvettem a telefont és jól megnéztem. Az enyém volt.
-Igen. Ez biztosan az enyém.
-Önnek mi a neve?
-Veress Efraim
-Egészen biztos abban hogy az egyház nem rendelt az internet mellé egy laptopot?
-Miiiit? Egy laptopot? Nem mi egészen biztosan nem rendeltünk, hiszen én kötöttem meg a szerződést.
-Na jól van akkor, én visszamegyek, de maga bánja...
-La revedere(Viszontlátásra)
-La revedere
Ennyi volt a tegnapi párbeszéd és igaz hogy úgy köszöntem el ahogy a románok szoktak, de nem gondoltam hogy tényleg látni fogjuk egymást már a mai napon. Pedig ez történt. Ma ismét csörög a mobilom(csak tudnám hogy miként szerezték meg a számot), de most már a Romtelecomtól hívtak.
-Jó napot!
-Jó napot!
-A tegnap küldtünk egy csomagot, de nem vették át.
-Nem mert nem rendeltünk semmit.
-De hát önök nem baptista parókia tetszenek lenni?
-De, az vagyunk. -csak nem tagadtam le magamat
-Érszőllős 59 szám?
-Igen.
-Ön Veress Efraim?
-Igen
-Na akkor ma újra küldjük a csomagot... egy laptopot az internet szerződés mellé.
-De hát mi nem rendeltünk ilyet.
-Én pedig azt látom hogy kell küldjek maguknak egy laptopot.
A feleségem éppen a napokban nyaggatott azzal hogy kellene neki egy laptop a tanulás miatt, de bármennyire is hízelgő gondolat volt hogy "lám-lám az Úr milyen gyorsan teljesíti gyermeke kérését és a feleségem tényleg az Úr kedvence", csak nem erre számítottam. Azonban ha mindenáron rám varrják, ám legyen. Megadtam magam.
Délután ismét szólt a mobil. A futár(mert hát ugye nem csak a postás hanem a futár is kétszer csenget) jelentkezett.
-Jó napot!
-Jó napot!
-Baptista parókia? (milyen szépen bemagolta)
-Igen.
-Érszőllős 59. szám?
-Igen.
-Öt percen belül ott vagyok a csomaggal.
-Legyen.
-Rendben.
És tényleg 5 perc múlva be iss fordult hozzánk egy kis Caddy. Kiszáll belőle egy fiatalember(egész végig azt hittem hogy egy nővel tárgyalok) és már nyitja is a hátsó ajtót. Kiemeli az autóból a dobozt és már nyújtja is át nekem. Mondom neki hogy átveszem, de fizetni nem fizetek. Azt válaszolta hogy nem is kell, csak írjam alá hogy átvettem. Úgy is történt. Jól megnézett -talán arra gondolt hogy ez az ember aki a tegnap még nem akarta elismerni és átvenni azt ami az övé, mostanra hogy megszelidült- és elviharzott. Bejöttem a házba a dobozzal és arra gondoltam. Olyan sokszor járattak engem ide-oda, ilyen cégek olyan cégek csak hogy fussak a pénzem után, most aztán fordult a kocka. Ezt bogozza ki aki tudja. Én nem rendeltem(a református lelkész igen), nem vásároltam, nem fizettem(csak átvettem) és mégis van nálam valami ami eléggé nagy érték. Ha valakinek fontos majd jelentkezik... Eltelt vagy öt perc és elmúlt ez az (kár)öröm, mert az volt. Megítélte bennem a Lélek. Szóltam Mirjámnak:
-Menj el, nézd meg hogy a 85-ös szám alatt lakik-e a református lelkész!? Ha igen, akkor mondd meg neki hogy valószínűleg neki szánták ezt a küldeményt és akkor jöjjön érte.
Elment és már jött is a kolléga. Tényleg ő rendelte és 3 éves részletre vásárolta az egyház részére. Olyan régóta várta, hogy már majdnem le is tett róla. Örült hogy végre megérkezett. Elmondtam neki hogyan és csak arra kértem hogy tisztázza a Romtelecommal a félreértést. Nem szeretném ugyanis hogy a havi elszámolásnál majd vitatkozzunk azon hogy mennyit fizessünk. Voltam én már úgy hogy azt is számlázták és úgy ahogy nem kellett volna... Azért is írtam le hogy megelőzzem az esetlegesen ilyen irányú próbálkozást. E kusza ügyet tehát sikerült kibogozni, jó lelkiismerettel lezárni, valakinek örömet szerezni és úgy tűnik hogy minden rendben..., de azért egy kíváncsi kérdés mégis fúrja az oldalamat.
Ha valaki a református lelkészt keresi, miért az én mobilom(privát) csörög? Na erre nincs még válasz...

Kedd - egy őszi délután

A feleségem eltelelte a virágokat, én megkapáltam a tujákat, Juditka pedig eltakarította az összegereblyézett szénát...

Kedd - munkanap

Ma déleőtt Tripó István(micskei előljáró, gyülekezeti vén, civilben polgármester) testvér látogatott meg, hogy egy(helyesebben 2) aláírást szerezzen tőlem a "Hóreb" alapítvány bérleti szerződése tárgyában. Ez alapítványt dr.Steiner István testvér kezdeményezésére hoztuk létre, aki nagyon is szívén viseli az erdélyi baptista misszió sorsát és gyermekeink táboroztatására, imaházak építésére, karácsonyi szeretetvendégségekre rengeteg pénzt gyűjtött ill. áldozott. Ő most egy súlyos gerincműtét után 80 valahány évesen lábadozik(Los Angeles) és imatámogatásra szorul. A mi Urunk adjon neki felerősödést és gyógyulást!

Kedd - volt egy kutyánk(Tappancs) és lett egy kutyánk "Szultán"

Mirjám és Tappancs

Tappancs

Egy falusi lelkipásztor már csak úgy él mint a juhai... Itt falun általában a házaknál kutyák őrzik a rendet. A kutya az amelyik őrzi a portát( van itt vagy 60 ár), ami jelez és ami a család névjegye is egyben. Mi sem  térhettünk ki e "szokás"( valahová el kell helyezni a kölyköket, így ajándékba kaptunk egyet) elől és így lett Tappancs. Ő a Ferenczi Jánosék "Brietta" nevezetű kutyájának az alomjából jött. Ő volt a Mirjám kutyája. Olyan idges volt néha mint  a gazdája, de nem is ez volt az oka amiért elváltak az útjaink, hanem az hogy hogy nagyon szerette a szárnyas állatokat, így a tyúkokat is. Na nem nézegetni hanem fogyasztani. Elevenen. Márpedig ez falun megbocsáthatatlan bűn.Megengedhetetlen. Igaz hogy meg volt kötve, de amikor csak elszabadult, pusztított. Akkor telt be a pohár( a feleségemnél, mert ugye mindig általában az asszony mondja ki az utolsó szót :), amikor az Ozsváth Miklós testvér( minden reggel 2 liter tejjel szereznek örömet nekünk) növedék csirkéjét a feleségem szeme láttára ragadta nyakon és a Márti kemény(én tudom hogy milyen az amikor a feleségem ilyen) felszólítására sem engedte el. Jött az ukáz: Tappancsnak el kell tűnni a háztól.!!!Bármennyire is sajnálkozott Mirjám a kutyát befizettem egy vidéki kirándulásra, ami azt jelentette hogy autóval elvittem egyik szolgálati utamra és egy ideális helyen( fácánok paradicsoma) kinyitottam az ajtót és Tappancs azóta is kergeti az orra elől alig hogy  felröppenő szárnyasokat. Na de közben Juditkára(ő leendő állatorvos:) jött rá a kutyatartási láz és így kaptuk immár pénzért(az ilyen kutyát már nem  szerzik hanem veszik) Szultánt(ezt a nevet adtam neki hogy a méltóságát jelezzem...)  a "Boszporuszi Naptűz"(ez itt a reklám helye:) kennelből.

Viola és Szultán

Ő nem jár a tyúkok után, de nagyon is védi a gazdáját és a területét. "Hatalmas és fenséges. A nyüzsgés, a játékos csaholás, a gazda szemvillanását lesni, türelmetlenül vakkantani a gazda helyeslését várva - ezek nem az õ tulajdonságai. A Közép-Ázsiai nem csak úgy megáll - hanem az ellenség útjába áll, nem fut - hanem száguld, õ nem harap - hanem széttép. Története sok - sok évszázadra tehetõ. Nem ismert pontos származása, sokak szerint Európába Nagy Sándor serege hozta be. Türkmenisztán nagy birodalom volt. Sokáig ellenállt Dzsingisz kán tatár seregének, nagyméretû kutyáik sok veszteséget okoztak a tatár lovasságnak.
     Zord vidék, rideg körülmények, szüntelen megpróbáltatások és az örök ellenség - a nyájakat tizedelõ farkasok. Kevés olyan fajta van, aki a kutyák között igazán rászolgált a farkas ölõ jelzõre - a Közép-Ázsiai egyike ezeknek.
     Ez a kutya napjainkra sem vesztette el kiemelkedõ tulajdonságait, népszerûsége nõ, és nem véletlen, hogy egyike lett az elismert "testõröknek" - akikre azt mondják "tekintélyes kutya, ami komoly embereknek való" (forrás:http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=5444.)  Jah! Ezek szerint a kutyám faja mutatja hogy mennyire vagyok komoly...?  :)

Szultán

Egyszerűen annyira kutya amennyire az ember kívánja. Immár 3 hónapos(5 hetesen került hozzánk) és nagyon jól tűri a kis (ultra)Viola szeszélyeit is. Elégedettek vagyunk vele...

Hétfő - Ilyen még nem volt...

A tegnap volt egy éves évfordulója Robi és Gertrúd menyegzőjének és hogy erre emlékeztessenek a tegnap délután meglátogattak, de ugye mi Ballán voltunk így a meglepetés az övék lett. Na ha nem jött össze a találkozó akkor elmentek, de mivel ők székelyek és amit egy székely a fejébe vesz azt onnan kiverni nem lehet, ezért megleptek ma. Sikerült is örömet szerezniük, csak azt sajnáltam hogy rövid volt az idő amit együtt tölthettünk. Beszélgettünk imádkoztunk és gyönyörködtem bennük. Mármint abban hogy az Úr kegyelme mennyire látható életükben. Az Úr vezesse, áldja és őrizze őket ezután is!!!

egy évvel ezelőtt...

és ma...

Vasárnap - Szilágyballán

Ma abban a gyülekezetben voltam, ahol édesapám kezdte a lelkipásztori szolgálatot. Két és fél évet laktunk Ballán és ez idő alatt kezdetem öntudatra ébredni, ill. ettől az időtől tudom folyamatosan felidézni a múltat napjainkig. Ott abban a faluban kezdtem meg az iskolát, de az első osztályt már Zilahon fejeztem be. Abban a gyülekezetben jutott el a tudatomig hogy az én édesapám lelkipásztor és hogy ez mit jelent... Tehát elég sok emlék felidéződött bennem, de már nem igen lehetett mihez illeszteni ez emlékeket, mert Király testvér szavait idézve "itt mindent leromboltunk amit elődeink 90 év alatt építettek".

Ma abban a gyülekezetben voltam, ahol édesapám kezdte a lelkipásztori szolgálatot. Két és fél évet laktunk Ballán és ez idő alatt kezdetem öntudatra ébredni, ill. ettől az időtől tudom folyamatosan felidézni a múltat napjainkig. Ott abban a faluban kezdtem meg az iskolát, de az első osztályt már Zilahon fejeztem be. Abban a gyülekezetben jutott el a tudatomig hogy az én édesapám lelkipásztor és hogy ez mit jelent... Tehát elég sok emlék felidéződött bennem, de már nem igen lehetett mihez illeszteni ez emlékeket, mert Király testvér szavait idézve "itt mindent leromboltunk amit elődeink 90 év alatt építettek". Persze ez az anyagi dolgokra értendő. Azon a régi helyen egy teljesen új imaház épült és semmi sem maradt a régiből..., de azért van ott abban a gyülekezetben még egy néhány "ikon", akiket gyerekkoromban is öregnek láttam és ma sem fiatalabbak. Na ők jelentettek valami kapaszkodót a 35 évvel ezelőtti világhoz. Tizenhat fehér ruhás fiatal tett bizonyságot arról hogy Jézus mellett kötelezték el magukat egy életre. Délelőtt és délután is az ApCsel. 19-ből szolgáltam. Délelőtt az újjászületés(Vettetek é Szentlelket?), délután pedig a megújulás volt az igehirdetés témája. Délután a feleségem is szólt néhány szót és olyanokat is mondott, amit eddig még én sem fogalmaztam meg sem magamnak sem másnak, de most legalább megjegyeztem. Hálás vagyok az Úrnak azért hogy délután a felhívásra többen felálltak és hangos imádságban kérték az Úr megújító kegyelmét életükre és kívántak megszabadulni mindattól amit a Lélek kárnak és szemétnek ítélt az életükben. Ebédre Király Tibor lelkipásztor vendégei voltunk(feleségem és a 2.3.4. lányom is elkísértek), este pedig Máté Gyula testvérék hívtak vacsorára. Szép és tartalmas napot adott nekünk az Úr!

Az alábbi képeken látszik az az igényes munka ami nekem is feltűnt az imaházat elnézve... Gyönyörű szép világos és szellős az egész épület. Kellemes volt ott lenni még 3 óra után is....

 

 

 

 

(fotó: Bernáth Bálint)

Péntek - Szombat Egyetem-kirándulás

Ezen a hétvégén a kultúrák közötti kommunikáció volt az előadások témája. dr. Maksa Gyula előadásában olyan példák is elhangoztak hogy képzeljük csak el... Vannak olyan vallásos kultúrák(protestánsokat említett) pl. Hollandiában vagy az Egyesült Államokban ahol a családfők tartják az istentiszteletet és nem kell hozzá sem pap sem püspök. Azt is mondta hogy a magyar protestáns helyzet nagyon sajátos, mert ez a püspöki hierarchia ami itt van nálunk(Bölcskei Gusztáv) nagyban hasonlít a katolikus struktúrához. Bezzeg Amerikában vagy Hollandiában a protestánsok sokkal inkább vallják az egyetemes papság elvét... Ilyen okosakat mondott ez a tanár, és én továbbfolytatva a gondolatmenetet a baptistákat is ide sorolom, lévén világviszonylatban ők a legnagyobb protestáns felekezet.... Ha már a "hazai"(Magyarország) baptistáknál tartunk, akkor meg kell jegyeznem azt hogy meglepő volt de ugyanakkor nagyra értékeltem a "Békehirnökben"(legfrissebb szám) megjelent nyílt egyházi állásfoglalást a budapesti meleg-felvonulással és a kormány erkölcsöt romboló munkájával szemben. Megmondom őszintén nem képzeltem hogy e kisegyház megmeri tenni azt, ami ellen még a "nagyok"(kat.ref.) sem mertek ily formában tiltakozni. Szerintem nagyon is jó ha közösségünk ilyen nyíltan állást foglal akár a "globális  felmelegedés" jelensége(homoszexualitás) ellen, vagy akár az abortusszal szemben. Lehet hogy emiatt szélsőségeseknek tart majd minket a fősodratú média, de hát ezt fel kell vállalni ha nem akarunk "Sodomában" ragadni.
Ma délután a fiatalokkal voltam kirándulni Tasnádon a "Macskahegyen". Szalonnát sütöttünk, beszélgettünk, imádkoztunk Annamáriáért(angol-magyar szakos egyetemista Tasnádról) is aki holnap megy vissza Kolozsvárra, de ezt a napot még velünk töltötte...stb. egyszóval kellemesen telt az idő.

Holnap, ha az Úr megsegít és élek Szilágyballára megyek ahol hálaadónapra és bemerítésre is készül a gyülekezet.

Lelkipasztorok találkozóján Nagyváradon

Este Szilágypérba voltam...

Kedd - Mi látszik és mi nem...?

Ezen a héten én vagyok a soros abban hogy a gyermekeket reggel Margittára vigyem. Ugyanis nem csak a mi gyerekeinkről(Jémina és Tirza) van szó, hanem rajtunk kívül még 3 család 3 gyermeke(Melissza, Lea, Alex) indul reggelente a városba. Összesen tehát öten. A múlt héten Híri Gyöngyi vitte őket, most én a jövő héten pedig Híri Jancsi a soros. A mai napra kitalálták a gyermekeink hogy milyen jó lenne ha az utitársaik(Alex az egyetlen fiú kivételével) haza se mennének hanem itt maradnának éjszakára is. Így nekem sem kellene reggelente a csordákat(kettő is van belőle) kerülgetve összeszedni őket, hanem együtt indulnánk itthonról. Megbeszélték a szülőkkel is így összejött a dolog. Olyan is volt a házunk mint egy óvoda. Délután megyek fel a nappaliba és kérdezem őket:
-Na gyerekek, akkor mind itt maradtok és a mieink lesztek egy ideig?
-Igen, elengedtek hogy itt maradjunk. Így most már lesznek jó gyerekeitek is... -válaszolta a kis Melissza
Na ez egy őszinte kritika volt a kis jövevénytől. Elgondolkodtam rajta. Vagy tényleg nagyon "rosszak" a gyerekeink, olyannyira hogy kivülről talán még sajnálnak is minket, vagy pedig(gyanítom hogy inkább ezért mondta) én vagyok annyira elmarasztaló gyermekeimmel szemben(míg másokat megdicsérek), hogy ezt még a szomszéd kisgyerek is megjegyzi. Akár egyik vagy másik legyen a kritika oka, változásra van szükség. Azért hogy a jóság is látható legyen. Mert nekem tényleg nem csak akkor vannak "jó" gyerekeim ha vendégek vannak... és ezt még egy kis gyermek is észre kellene vegye. Uram segíts nekünk!
Ma este az imaközösségbe 9-en voltunk és a hálaadás mellett aktuális kéréseinket vittük az Úr elé. Biztos vagyok abban hogy meghallgatott. Áldott legyen az Ő neve!

Hétfő

A tegnap Jémina és Tirza kísértek el Micskére. A délelőtti szolgálat után gyülekezeti tanácskozást tartottunk, mivel délután úrvacsorára készültünk és új pénztárost is kellett választani, Tripó Pál testvér halála miatt. Hubert Borbála lett megbízva a pénzügyekkel. Ebédre Szabó József testvér hívott meg és így oda mentünk a lányokkal. Ebéd után elsétáltunk a Köveskúthoz, mert kiváncsi voltam arra a forrásra, amelyik állítólag még nagy szárazságok idején sem apad ki. Semmilyen íze nem volt és ez azt jelenti hogy nagyon jó ivóvíz...
Innen indultunk vissza a délutáni összejövetelre. Ekkor kaptam egy jó bizonyságot...
Történt ugyanis hogy Jémina és Tirza nagyon kértek arra, engedjem őket gyalog menni nélkülem. Mikor megadtam az engedélyt akkora örömük volt hogy alig bírtam őket visszafogni... (Zárójelben jegyzem meg hogy mekkorát változott a világ röpke 30-40 év alatt...Visszaemlékszem arra amikor én voltam annyi idős mint most a lányaim, akkor én azt kértem Nagy Károly testvértől -aki az autójával látogatott hozzánk- mikor eltávozott tőlünk, hogy legalább a sarokig hadd üljek be az autójába. nekem akkor az volt az öröm hogy autóba ülhettem, a lányaim meg akkor örülnek ha kiszállhatnak az autóból...)
Én körbe mentem az autóval őket pedig egy rövidítésen indítottam útnak. egy sikátoron kellett felmenjenek, aztán majd jobbra fordulniuk és menni addig amíg elérnek az imaházig. Mivel még sohasem jártak arra, ezért elismételtettem velük az útvonalat és megmutattam nekik(Jémina már tudja), hogy melyik a jobb kezük és arra kértem hogy igyekezzenek. Én még visszamentem Józsi bácsiékhoz, a feleségét is megvártam míg elkészült és azután indultunk el. Mikor az imaházhoz értünk látom hogy a gyermekek még nem érkeztek meg, pedig már ott kellett volna lenniük. Gondoltam hogy elindulok megnézni mi történt, de addigra már feltűntek...
-Jémina, hol voltatok? Hogy-hogy csak most értetek ide?-kérdeztem
-Hát ez a gyermek -mutatott Tirzára- mikor elértünk az útkereszteződéshez elkezdte a sírást...
-Miért?
-Addigra már elfelejtette hogy melyik a jobb keze és balra akart menni., én pedig nem engedtem.
-Végül hogy sikerült meggyőznöd?
--Mondtam neki hogy ide figyelj: "Bízz, bennem, bízzál édesapádban, ha ő azt mondta hogy jobbra kell menni akkor biztos arra van az imaház. Nem akar nekünk rosszat. Ő elfogadta az Úr Jézust, nem hazudhat. Ő tudja az utat." Mikor ezeket hallotta engedelmeskedett és most itt vagyunk.

Hát nem az ilyenekre mondta az Úr Jézus? "És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Mt.18:3
Bárcsak tudnánk mi is ennyire bízni Isten Igéjében. Életünk útkereszteződéseiben ha eszünkbe jut, mire tanított minket az Úr, merre kellene menni akkor ne tanácskozzunk "testtel és vérrel", ne a kívánságaink után menjünk, hanem bízzunk Benne! Ő nem akar rosszat nekünk, Ő nem hazudhat. Engedelmeskedjünk és biztosan célba érünk...!
Estére Tasnádra mentem, ahol hat órától voltunk együtt és az esti igéből szolgáltam. Kilenc körül értem haza.

Szombat és az adventisták

Van egy Malvina névre hallgató egyén, aki személyes küldetésének tartja az adventisták "buherálását". Már elnézést a kifejezésért, de jobb ill. találóbb kifejezést nem találtam arra, amit a blogján olvasni lehet. Szegénykém egy hozzászólásra vállakozott a "Csütörtök-Péntek Óvoda-Iskola" című bejegyzéshez, de úgy látom hogy erején felül, ill. képességeit magasan meghaladja az, amire vállalkozott. Mármint azt, hogy a közbenjáró imádság "hiábavalóságáról" értekezzen. Az Úr legyen kegyelmes hozzá! Amit a tévtanító(!) adventisták elrontottak benne, azt az Úr Jézus hozza helyre! Nem új a nap alatt, hogy az igazságra éhező embereket a Sátán olyan táppal eteti, mely után inkább kivánják a szemenszedett hazugságot mint az üdvösséget. Vigyázz, nézd meg mivel táplálkozol! Kerüld el messzire az adventistákat mert ha nem, úgy jársz mint Malvina...!

Csütörtök-Péntek Óvoda-Iskola

Megkezdődött. Nekem mától az egyetemi oktatás(a feleségemnek már a múlt héten), Jéminának és Tirzának pedig az új óvodai képzés. Ugyanis arra az elhatározásra jutottunk a feleségemmel hogy Jéminát még nem adjuk iskolába, noha márc. 1-én betöltötte a 6 évet, hanem inkább egy román óvodába járatjuk Tirzával együtt Margittára. Na nem arról van szó hogy drága anyanyelvünket mellőznénk, hanem sokkal inkább arról hogy felvértezzük őket a majdani anyanyalvi oktatás keretei között támadó "államnyelv" nehézségei ellen. Igaz hogy szegények semmit semm értenek abból ami körülöttük történik, de mégis sikerrel vették eddig az akadályokat. Jéminát kérdezve arról hogy miként boldogul a románok között, azt válaszolta hogy "minden rendben édesapám, én mindenre bólogatok amit mondanak és megteszem amit kell". A gyermekekben nagyfokú alkalmazkodóképesség rejlik, csak legyen aki kihozza belőlük... A kicsi(Tirza) számára még annyira új a helyzet, hogy említésre sem méltatta a nyelvi különbségeket...
Szerda este otthon voltam a bibliaórán és Izsák házassága volt a téma, ami eléggé élvezetes volt a részemre is(noha én immár 14 éve élek boldog házasságban), de úgy láttam hogy még másokat is érdekelt az isteni vezetés ezen a területen...
Csütörtök este Szilágypérba mentem(ezután ha az Úr megsegít, csütörtök esténként ott keressetek), ami egy újabb missziós állomása lett a körzetünknek. Isten úgy vezetett, hogy felvállaljam ennek a nagyközségnek a misszióját. Nyolc órától hirdettem az igét abban az imaházban, amit nemrég vásároltak(Gál Győző testvérem kezdte el itt a missziót) és hála az Úrnak elég sokan eljöttel meghallgatni az üzenetet... Az alkalom után Erdei Sándor testvéremhez mentem, ahol az öccsével(Attila, 35 éves,nőtlen) volt jó beszélgetésem, aki szeretne megtérni, de még nincs elég akarata hozzá. Kért hogy imádkozzunk érte. Megtettük és tesszük ezután is. Úgy látom hogy nagyon nagy az éhség és a szomjúság arrafelé az Ige iránt. Ezért vezetett az Úr arra hogy minden csütörtökön ott legyek... Imádkozzatok értem!!!

Szerda....