Csütörtök

Délután Szabó András lelkipásztor hívott fel Érmihályfalváról és kérdezte hogy holnap vállalnék e temetési szolgálatot Ottományban. Azért kényszerült segítséget kérni, mert a napokban vették ki a manduláját és alig tud beszélni, de az orvosok is eltiltották az erőltetett beszédtől, emeléstől stb. Jelenleg már lábadozik, de korlátozva van a szolgálatok végzésében. Arra is kért hogy amennyiben lehetséges néhány énekest is vigyek magammal. Minden további nélkül meg is ígértem hogy ott leszünkm. Szóltam Ferenczi Béla testvérnek hogy holnap temetésre kellene menni, mire ő azt válaszolta hogy a temetés szombaton lesz. Ő egy másik temetésre célzott. Az ő édestestvére (Ferenczi Gyula) ma reggel halt meg Nagyváradon és neki tényleg szombaton lesz a temetése. Ferenczi testvér még így is vállalta hogy negyed magával elkísér engem holnap Ottományba. Igaz hogy nekem is jó lett volna még tanulni szombatra holnap délután, de a szolgálat az első és hiszem hogy Aki eddig megsegített ezután is velem lesz...
Estére látogatóink érkeztek. Juhász Efraimék(feleséégével és kislányával) jöttek ki hozzánk Margittáról. A felesége Gréti amikor én még a baróti körzetben szolgáltam, onnan a bölöni gyülekezetből jött ide férjhez. Ki gondolta volna akkor hogy a pásztor is jön a bárány után...? Tehát ők látogattak meg, mert hoztak valami csomagot amit a Gréti unokatestvérének, Timinek(ő a feleségem öccsének a felesége) kell elvigyek Debrecenbe. Ennyire összefügg itt körülöttem minden... Az ő kislányuk csak 10 nappal fiatalabb a mi Virágunknál és érdekes volt megfigyelni a két csöppséget miként méregetik egymást... Fél kilenc volt mikor elmentek.