Hétfő

Ma délelőtt Gombos Miklós testvér és csapata hozzáfogott a pásztori lakás szigetelésének. Ha úgy haladnak ahogy elindultak akkor rövidesen végeznek és akkor kevesebb fát kell égetni tavaszig. Kíváncsian várom hogy vajon hány százalékkal javul a ház hőmegtartó képessége a szigetelés után...
Délután elindultam Debrecenbe az egyetemre hogy az indexbe a még hiányzó jegyeket beírassam, de útközben megálltam a pontosan egy héttel ezelőtti baleset helyszínén. Találkoztam azzal az emberrel aki kiszedte anyósomékat az autóból. Őrként dolgozik azon a telepen ami előtt a baleset történt. Az ő elbeszéléséből és a nyomokból sikerült valamennyire rekonstruálni a történteket... Készítettem is néhány képet

Innen jöttek és a folytonos vonal már jelzi hogy kanyarban állok. Ebben a jeges kanyarban csúszott meg az autó...


...és mire kiért ide az egyenesbe, apósom már elveszítette az uralmat a jármű felett. Ide oda imbolygott míg végül teljesen átsodródott a túloldalra...



...és a képen lévő árokba csapódott úgy hogy a kerekek az égnek álltak. Az autót oldalról a betonkerítés, szemből pedig a betonhíd állította meg. A betonkerítés okozta a felfordult autó jobb oszlopán a törést, pontosan ott ahol anyósom ült és ez roncsolta a vállát...
Az autó balról...



...és jobbról. A portás ember nagyon készségesen magyarázta a történetet, amiben ő is mint első számú segítő fontos szereppel bírt. Megköszöntem a segítséget és ígértem hogy még jövök. Ideadta a telefonszámát is. Alig tudtam tőle elbúcsúzni annyira barátságos volt.

...a törött oszlop