Vasárnap

Még a tegnapra visszatérve meg kell jegyeznem hogy megkaptam az első hármasomat(közepes minősítés) Filozófiatörténet tárgyból az írásbeli vizsgán, mivel nem volt elég mélyreható az ismeretem(kevesebbet olvastam hozzá mint kellett volna), de még így is örülnöm kell mert többeknek még csak nem is görbült(1-es lett) az érdemjegyük. Hála az Úrnak hogy túl vagyok rajta és készülhetek a többire. Keden kommunikációelméletből, szerdán gazdaságtörténetből míg szombaton filmelméletből lesz vizsga. A következő vizsgaidőszakban ilyet biztosan nem fogok csinálni. Ugyanis én osztottam ilyen sűrűre a vizsgákat ahelyett hogy egész januárra szétosztottam volna... Most hogy nyakamon a vizsgák inkább csak arra hagyatkozhatok amit évközben az előadásokon jegyzeteltem és tanultam, bízva abban hogy a Szent Lélek majd kihozza belőlem azt amit tudok a vizsgákon... Mindenesetre aki szeret kérem hogy imádkozzon értem hogy ne valljak szégyent...!
Péntek este, szombat este Micskén voltam a gyülekezetben és ott buzdítottam a testvéreket imádkozásra az imaheti program alapján. Mivel vasárnap úrvacsorára készültünk ezért testvéri óránk is volt. Péntek este 10-től Várad felé mentem Debrecenbe és mintegy másfél órás átmozgató edzésen vettem részt a váradi fiatalokkal az egyik tornateremben. Gere Szabolcs örömmel újságolta hogy: "A nyomotokban vagyunk" Először nem értettem hogy mit akar ezzel mondani, de aztán felvilágosított hogy babát várnak és hálásak érte az Úrnak. Még emlékszem arra hogy miről prédikáltam a menyegzőjükön(2007) és örültem hogy fogadják az áldást. Azonban ha a nyomunkban is vannak, még van mit lépdelniük előre ha utól akarnak érni... :) Útközben még Jéminával is tudtam beszélni telefonon és örömmel újságolta hogy a két alsó-első foga kiesett, mert jönnek az újak. Azért örül annyira mert most már nyilvánvaló előttem is az hogy kinőtt "gyermekkorból". Most már hitelesebben hangzik szerinte az hogy: "én már nagy vagyok".
Ma reggel Tirzával együtt indultunk Micskére(2. vasárnap ott van úrvacsora) és délelőtt 10-től(a péntek esti tanácskozáson határoztuk meg az új kezdési időpontot) délután pedig fél négytől voltunk együtt a gyülekezettel. A két összejövetel között Hoble János testvérék vendége voltam. Tirza addig a polgármesterék(3 gyermek van abban a családban) vendégszeretetét élvezte.
Este 6-ra értünk haza és itthon is a délutáni igéből(Mk. 2:1-12) szóltam a tömegről, mely Jézus körül volt. Sokan kiváncsiak voltak arra hogy mit mond, néhányan kételkedtek hitetlenkedtek Jézus bűnbocsátó hatalmát illetően, mások pedig annyira befele fordultak hogy akarva-akaratlanul is elállták az utat a gyógyulni hozott beteg elől. Ezután beszéltem arról a 4 emberről akiknek a hite vitte felemelte és ágyastól vittea beteget. Ez a hit nem ütközött meg az emberi akadályokban és ha hegyeket nem is de háztetőt mozdított, bűnbocsánatot eredményezett. Végül szóltam arról a betegről is aknek Úr Jézus bűnbocsánatot adott, akinek a bűne nagyobb volt mint a betegsége, aki magatehetetlen volt és aki többet kapott mint amit bárki is remélt. Ez az ember nem ott ment ki és nem úgy ahol és ahogy érkezett. Minden megváltozott nála.
Te milyen igehallgató vagy? Akadályt képező, utat elálló, szívedben kétkedő?
Te milyen hívő vagy? Az első akadályban emberben megbotló, elakadó, áldozathoztatltól megrettenő, visszaforduló, magányos közbenjáró? Vagy tettrekész, kitartó, társakkal haladó összefogó, ha kell tetőt mozgató segítő?
Nem te vagy a beteg, a nyomorult, akit csak idehozott valaki(k)nek a hite, de annyit sem tudsz mondani hogy "Jézus könyörülj rajtam" ?
Ezek voltak a gondolatok és a kérdések az igeszolgálatban, ami után buzgó imádságok hangzottak el. Azért imádkoztam, az Úr segítsen minket ebben az esztendőben, hogy minden négy tag a gyülekezetünkből hozzon legalább egy embert olyan hittel Jézushoz hogy az bűnbocsánatot nyerjen... Ámen!