Péntek-Szombat

Sajnos még nincs net, mivel az új kártyát is csak ma kaptam meg és még nem lehet rajta adatforgalmat bonyolítani.

Az új mobil számom:


+40-735-501015 -külföldről

0735-501015 -belföldről

Csütörtök - lezárult egy fejezet...

Azt hiszem hogy ez az utolsó bejegyzés amit még mint orange felhasználó megejtek, ugyanis lejárt a baptifon számommal együtt az internet hozzáférésem is amit kiegészítésként rendeltem hozzá.
Holnaptól már az új kártyáról mint vodafonos felhasználó próbálok netre(és nem félre) lépni, de csak akkor ha az utolsó betűig tisztáztam a szerződést. Nem szeretnék ugyanis egy hónap múlva jajgatni a számla miatt... Ezért lehet hogy akadozni fog a jelentkezésem, de ezen ne akadjon fel senki..., én sem akadok ki!
Ma este Manassé megtérésének a történetét olvastam a Krónikák 2. könyvéből és annak alapján hirdettem az evangéliumot. Ma sokkal többen voltak mint a tegnap, adja az Úr hogy maradjon meg bennük az amit hallottak...!

Szerda - evangelizáció

A tegnap amikor Nagyváradon voltam bementem a Szövetséghez és ott értesültem róla hogy megkötöttük a szerződést a Vodafone-al. Remélem hogy sokkal korrektebbek leszen velünk mint az Orange volt(ha valaki még emlékszik erre). Több mint 1100-an jelentkeztek a csoportba, de csak a tegnap hallottam azt ami eddig még nem volt hirdetve, hogy a meglévő vodafonos szerződéssel(számmal) rendelkezők is bejöhetnek a csoportba úgy hogy hozzák magukkal a számot. Ha minden tervszerűen halad akkor pénteken már megkapjuk az új telefonokat és számokat. Majd kiírom ide is az új számomat hogy aki el akar érni az tudja mit kell tárcsázni...
Ma este nálunl is megkezdődött az evangelizációs sorozat. Ha valaki segíteni akar nekünk a lélekmentésben, kérem hogy esténként 7 és kilenc között imádkozzon értünk. Ma este a Lót megmenekülésének története volt felolvasva. Ha a sávszélesség megengedné akkor fel is tölteném a prédikációkat, hogy más is meghallgathassa, de egyelőre(talám nyártól szélessáv is lesz) csak ilyen internet kapcsolat van...

Kedd este

Amint az alább látható, ma egészen Nagyváradig is eljutottam. Reggel röviddel kilenc után már Micskén voltam a szerelőnél aki röpke egy óra alatt elkészült a diagnózissal. Kb. 600 RON-ból megúszom az alkatrészeket + a munkadíj és már renden is lesz a kocsi eleje. Ilyenkor örülök ám nagyon a Dacianak...:)
Amíg a fiatalember a kocsival bajlódott, addig én Hubert testvéréknél reggeliztem. Na jó, nem azért mntem, de ha már olyan korán meglátogattam őket hát el kellett fogadjam a reggelit... Milyen jól is tettem hogy nem húzódoztam, mert csak késő délután(5 körül) kerültem haza... Hat órától ugyanis a nőtestvéreknek volt imaközösség és amíg a feleségem velük van addig én vagyok a gyermekekkel.
Fél nyolctól viszont én mentem a férfiak imacsoportjába könyörögni ébredésért, megújulásért és az éppen aktuális témákért. Kilencen voltunk..., jó helyen!

Kedd - hol a beteg?

Vajon ki tudja hogy hol van ez a szobor amit ma fényképeztem le? Ha valaki azt is tudja hogy kinek az alkotása akkor az többet tud mint én, mert nekem még nem sikerült kiderítenem...


Ebben a kórházban fekszik Ráksi Annus testvérnő. Itt műtötték meg a múlt héten. Őt látogattam meg ma délben.

Hetfo-ekezetek nelkul(rendszervaltas, bocsanat! oprendszercsere miatt)

Nem tudom hogy mi tortent a tegnapelott, de minden eddigi csucsot dontott a latogatottsagi statisztika. Lehet hogy sok embernek faj a hata es keresik a gyogyirt...? Nem tudom. Az biztos hogy az atlag szombati latogatottsag 3xosa volt a tegnapelotti... Adja az Ur hogy az idegenek is akik ide talaltak, valami jot vigyenek magukkal...!
Ma delelottfelkerestem egy hivatasos forditot hogy az aposom ugyeben szuletett iratokat forditsa magyarrol romanra, mert azt kell beadjam a rendorsegre. Egy masik ugyben(a torott autorol kell szakvelemeny) sajnos huzodik a problema megoldasa, mert a szervizes embernek meg szuksege van ilyen-olyan iratokra.
Tripo Istvan viszont talalt nekem egy autoszerelot akihez muszaj elmejek holnap(reggel kilencre beszeltem meg vele), mert mar tobb mint 10000 km-t mentem a Daciaval. Remelem hogy sikerul egeszen rendbetenni az elejet, ugyanis kezd kopogtatni...

Vasárnap

Ma délelőtt itthon voltam és az összejövetel második részében egy kedves megemlékezésre, hálaadásra is sor került. Az Erdei házaspár(Imre és Katalin) 50 éves házassági évfordulójáról emlékeztünk meg. Egy kicsit meglepetés is volt számukra hogy egy közösének alatt kihívtam őket az első padba, majd külön olvastam számukra egy igeszakaszt és azután megkértem őket egy egy rövid bizonyságtételre. Mindeketten már idősödő korban tértek meg(13 évvel ezelőtt volt a bemerítésük) és nem mondhatták hogy az Úrral kezdték a házasságot, de mégis az Úrban élik immár. Végül feltettem nekik a kérdést(a férj szereti e a feleségét, a feleség tiszteli e a férjét?) az Ef. levél alapján, amire igennel válaszoltak és ezután imádkoztam értük. Szép ünnep volt.
Délután Tripó István testvéremmel és a feleségével, hármasban indultunk misszióútra. Diósadba mentünk, mert ott is evangelizációs sorozatot tartottak a testvérek és ma volt a befejező alkalom. Mivel az én micskei testvéreim eddig még soha nem jártak arra, nem kellett sokat töprengjenek azon hogy jöjjenek e vagy sem. Jöttek és vittek, mert az István kocsijával mentünk, amiben még az ülés is fűthető. Jól is fogott ilyen hideg(-12 fok volt este) időben.
A diósadi gyülekezet a ballai körzet része ezért ott is Király Tibor testvér a lelkipásztor, aki a feleségével érkezett a ma esti alkalomra. Az evangelizációs szolgálathoz az igét a Márk ev. 8:22-30 -ból olvastam. Ez az igeszakasz volt egyébként a vezérfonalban is megjelölve ma délutánra. Mindhárman szolgáltunk István és a felesége igei üzenettel, bizonyságtétellel én pedig evangelizáltam és hívtam a hallgatókat a megtérésre. Adja az Úr hogy szaporodjon az üdvözülendők száma Diósadban.
Mikor vége volt akkor még egy jó ideig beszélgettünk éneekeltünk, igazi családias hangulatot teremtettek a helybeli testvérek a goroszlói énekesekkel együtt. Ezért csak kilenc óra felé tudtunk haza indulni, ahová az Úr kegyelméből meg isérkeztünk...

Péntek-Szombat

A tegnap és ma délelőtt is Debrecenben voltam az egyetemen és nagyon élveztem a szövegnyelvészetet. Ezt a tárgyat mintha rám rám szabták volna, annyira érdekelt... Egyszer majd amikor sok időm lesz, neki állok a saját szövegeimet(pl. ezt a halmazt ami itt van e naplóban) grammatikai és pragmatikai szempontok szerint is elemezgetni és remélem hogy az is fog annyira érdekelni mint Kosztolányi, Karinthy vagy Örkény szövegei...:) Na ennyit a délelőttökről. De még valamit a kenőcsről, amit vasárnap este a hátamba dörzsöltek... A tegnap felhívtam Gál Gábor barátomat Barótról hogy tudakozzak a hogyléte felől és akkor hallottam hogy idegbecsípődése van. Azonnal elmondtam neki az én esetemet és ajánlottam a kipróbált módszert. Persze csak az imádság és a kenőcs lenne mindebből a Gábor számára elérhető, mivel Baróton az alpolgármester valószínüleg nem olyan mint nálunk...:) Rögtön le is csapott az én barátom a jó tanácsra és kérte a balzsam nevét, csakhogy én azt nem tudtam. Megkért szépen hogy mindenképpen járjak utána és azonnal mondjam meg, írjam meg vagy küldjem el sms-ben, mert ő megszerzi annyira szüksége lenne rá. Gondoltam ez nem egy nehéz dolog, ezért meg is igértem neki hogy igyekszem utánajárni. Azonmód fel is hívtam Jancsit, de csak a feleségét értem el és tőle érdeklődtem a balzsam felől.
-Matild, te nem tudod mi volt annak a balzsamnak a neve ami a hátamra került?
-....Ööö hát pontosan nem tudom. Arra a zöld kenőcsre gondolsz?
-Igen arra.
-Úgy tudom hogy azt kilóra vette Jancsi.
-De honnan vette, hol vette?
-Margittán
-Jó jó de melyik gyógyszertárban?
- Hát ööö... nem ember patikában vette
-Hanem?
-Az állatpatikában.
-Honnaaaaaan?
- Onnan az állatorvostól vette a tehénnek, amikor még volt tehenünk, de jó az az embernek is.
Egyenes beszéd. Azt most már én is tudom hogy ami a tehénnek jó az nekem is megfelelt, de hogy mondjam én a barátomnak, "Figyelj csak Gabi, menj el a legközelebbi állatorvoshoz és irass fel ilyen és ilyen receptet a hátadra". Hát nem lenne furcsa? Mindezidáig még nem mertem ezzel előállni..., mert hogy én tudatlanul nagy igazságot tapasztaltam az egy dolog, de tudatosan ott keresni a gyógyot ahol nem reméljük az más...
Na de most ennyi érdekesség után térjek a lényegre...

A tegnap estére Micskére mentem bibliaórára. Ez alkalommal kértem meg először hangos imára az ige felolvasása után Tripó Egont(serdülő ifjú, Tripó István és Magda eddig egyetlen fia) és úgy vettem észre hogy nem hiába. Az alkalom után még Hubert Imivel(Hubert Imre testvér egyetlen fia, lelkipásztor, tanár a teológián stb.stb.) is találkozhattam, aki két fontos dolga között hazalátogatott.
Ma délután igyekeztem hamarabb elindulni Debrecenből, mert az evangelizációs alkalom Mihályfalván este hattól kezdődött és arra én már Érszőllősről kellett érkezzek. Ketten(ifj.Híri János és Lukács György) jöttek velem itthonról a ma esti szolgálatra. A Mt. 22:1-14 volt az igeszolgálat alapja és hálás vagyok az Úrnak azokért akik jelezték hogy kell nekik a fehér ruha, mert ott akarnak lenni Isten országában. Vacsorára a Gál Győzőék(helyi lelipásztor) vendégei voltunk, ahol finom töltött káposztát tettek elénk. Meg is elégedtünk és mielőtt hazaindultunk áldást kértünk a szolgatársamra, gyülekezetére és a munkájára. A hazafelé vezető út nagyon nehéznek tűnt a sűrű köd miatt, de az Úr kegyelméből este tízre megérkeztünk kicsiny falunkba.

Csütörtök-Zilah ev.

Délután miután a feleségem hazajött az egyetemről elindultam Zilahra, mert a tegnap este ott várt rám szolgálat. A "reménység" a témája az egész hétnek és mivel ez már a negyedik este volt imádkoztam hogy az Úr adjon vezetést a textus kiválasztásában, azért hogy ne ismételjem az előttem levőket(Borzási István, Király Tibor, Bodor Sándor). Végül az ApCsel. 27-ből olvastam fel azt a történetet, ahol Pál szavaival és példájával táplálja a reményt azokban akiknek 14 napig még étvágyuk sem volt, annyira reménytelen, erőtelen, beteg állapotban voltak. A végén két felhívás volt. Egy azok felé akik reménytelen állapotban vannak és egy azok felé akiknek van reménységük, de a környezetükre még nem sikerült hatniuk. Az alkalom után a kisterembe vonultunk vissza imádkozni, ezért nagyon sok ismerőst nem köszönthettem személyesen, mert mire kijöttünk csak 4-5 testvért találtunk az imaházban. Köztük volt az én nagybátyám, Ady Dániel aki vacsorára hívott minket Lajossal és Evódiával. A felesége, Manci néném nagyon szépen, úgy is fogalmazhatnék hogy példamutatóan(a hívőknek is) viseli a betegsége folytán előállt nehézségeket. Miután a vacsorát és a beszélgetést imádsággal zártuk, elindultam Debrecenbe. Előtte azonban megegyeztünk Evódiával hogy szombaton amikor még ott leszünk Debrecenben, útba ejt minket. Vasárnap ugyanis már Budapesten kell legyen, ahonnan Ámerikába repül el egészen a nyugati partig is. Ha valaki meglátja ott, imádkozzon értem is hiszen édestestvérek vagyunk! :)

Szerda

Mivel holnap Mártinak és a hétvégégén nekem is Debrecenben kell lenni az egyetemen, ezért Grétiékkel úgy beszéltük meg hogy szombatig kijönnek hozzánk Margittáról. Így ma délután Judittal be is mentünk Grétiért és a kislányáért Saloméért, a férje Efi csak holnap jön mivel ma dolgozik. Ma este a bibliaórán a Mt. 8:1-17, 9:1-8 volt a textus, amiben betegek gyógyulásáról, megszállottak szabadulásáról és bűnbocsánatról olvastunk. Mindezen esetekben az Úr Jézus hatalma mutatkozott meg. Ő most is ugyanaz, a lényeg hogy a betegek, a megszállottak és a bűnös ember eléje kerüljön és ma is lesz csoda. Mi si vittük magunkat, bajainkat, betegeinket az Úr elé... Pl. Ráksi Annus testvérnőnek hétfőn eltört a lába és olyan súlyos volt a törés, hogy ma Nagyváradon meg kellett műtsék. A mi kis Tirzánknak is két napja már elég magas láza van, valami járvány kapta el és éjszakánként sem tud aludni...stb. stb. Volt és van tehát mit az Úr Jézusnak elmondani ezután is...

Kedd - Kécz, Diószeg

Délután egy órára Kéczbe mentünk temetésre. Innen Érszőllősről is és Zilahról(+Egrespatak) is több kocsival jöttek a testvérek, mert a Dajka család elég ismerős ezekben a gyülekezetekben. Jó is volt hogy többen is mentünk, mert a faluból néhány a magyar hívő mellett inkább csak a cigány testvérek voltak jelen, annyira nem kedvezett az időjárás a temetésnek. Margittáról is kijöttek egy néhányan és végül Juhász testvérrel ketten álltunk oda az asztalhoz a temetési szertartást elvégezni. Én olvastam és hirdettem az igét, Juhász testvér pedig a dajka Piroska testvérnő életrajzát ismertette röviden. Nem nyújtottuk el a dolgot mert egy óra múlva(az imaház udvaráról temettük ami kb 1 km-re van a temetőtől) már a temetőkertben voltunk. Nagyon havazott és fújt a szél ezért a temetőben is csak röviden szóltam a Dámiel könyvének alapján a feltámadásról ami után Katona Miklós testvért(zilahi gyül.) kértem hangos imára. Ezt követte a hantolás, ami elég hosszúra nyúlott(az énekeseink mindvégig kitartottak) mivel alig négy gyenge helyi sírásó szórta a földet(ez ám nem Ottomány). Három órakor indultunk is haza mert ete hatra Diószegre voltam hivatalos.

Mivel nem akartam csak egyedül menni ezért elhívtam magammal ifj.Kovács Tibort, aki a tavaly február 3-án adta át az életét Krisztusnak. Fél ötkor indultunk és háromnegyed hatra meg is érkeztünk Diószegre ahol meg is találtuk az imaházat(lsd. fent), a Fazakas György helyi lelkipásztor pontos útmutatása alapján. Mivel tél van ezért nem a nagy imaházban hanem a régebbiben, a kissebben gyűltünk össze amit gazdaságosabb fűteni. A nehéz idő miatt kevesebben jöttek el mint a tegnap de mégis voltak igére szomjas hallgatók. Ketten(egy fiatal fiú és egy idősebb néni) jelezték a felhíváskor hogy ők az elveszettek akiket az Úr Jézus keres. Imádkoztunk értük és itt is(mint Muzsnában) elénekeltem a H.H. 125-ös éneket:"Bűn útját tapostam egykor én..." (az ének a szolgálat végén van)
Az alkalom végén a testvérek megvendégeltek és ezután Tiborral haza indultunk a csúszós úton. Az Úr kegyelméből este 10-re haza is értünk...

Hétfő - ami volt elmúlt...

Hála az Úrnak ma reggelre teljesen elmúlt az amit a húgom idegbecsípődésnek mondott. Az utóbbi napokban volt egy állandó húzó tompa fájás a derekamban a gerincem mellett és egy-egy bizonyos mozdulatnál belémnyilalt a fájdalom. A tegnapi összejövetel után észre is vette a szomszédom Híri János testvér, -aki civilben "KISPRÍMÁS"(így nevezte ő korábban az alpolgármestert) a tavalyi választások óta- és behívott hozzájuk azzal hogy van valami kenőcse direkt az ilyen fájdalmakra. Be is mentem hozzá és miután hasra fektetett jól bedörzsölte a derekamba azt a valamit. Akkorákat sóhajtottam közbe(ailyenkor a masszírozás nagyon fájdalmas ám...) hogy a gyerekei is észrevették mennyire szenvedek a községi elöljáró keze alatt. Azonnal nem éreztem még változást, de miután még beszélgettünk és imádkoztunk egy kicsit kezdett múlni a fájdalom. Hazajöttem, lefeküdtem és mire ma reggel felébredtem hiába hajlongtam erre arra nem éreztem fájdalmat. Áldassék az Úr neve! Jancsinak meg a keze...

A múlt héten írtam hogy Evódiáéknál voltam és Lajos sógorom mutatott(adott) valamit, amire azt mondta akkor hogy nem publikus. "Nehogy kiírd a blogba, mert édesapámnak csak pénteken mondjuk meg, ugyanis akkor lesz a születésnapja." Születésnapi meglepetésként adták ki a gyerekei id. Budai Lajos testvérnek a könyvét. Mivel az már elmúlt ezért már közölhetem annak a könyvnek a borítólap másolatát, amit az édesapja írt a baróti szolgálati ideje alatt.
Beleolvasva a könyvbe, azon gondolkodtam hogy Budai testvér még a nyolcvanas években vajon honnan tudta milyen lesz az én feleségem...? (Ez költői kérdés :)

Vasárnap

A jelen hétvége történéseit nem rögzítettem és úgy veszem észre hogy az idő múlásával nehezebb is leírni, de mégis megpróbálom röviden összefoglalni. Pénteken délelőtt végül is nem mentem el Debrecenbe hanem Zilahra mentem édesapámért akit elhoztam hozzánk hogy este Kéczben hirdesse az evangéliumot. Én még aznap este át akartam menni Debrecenbe az összejövetel után, de a nagy hóesés és elakadások miatt inkább reggelre halasztottam az átkelést. Édesapámés ifj. Híri János testvér még meglátogatták Dajka Piroska testvérnőt akinek már kevés volt hátra e földi életből. Szombaton reggel korán Juditkával elmentünk Debrecenbe, ő a nagymamához, én pedig az egytemre kommunikáció elméletet hallgatni... Estére értünk csak haza és én éppen csak átöltöztem és indultam is a kéczi evangelizációra, ahová Kajcza János testvért és a vele érkező szolgáló csoportot vártuk. Nagyon jó alkalmunk volt és rengetegen voltak(nem is volt már hely), de ami még több ezen az estén is születtek döntések az Úr Jézus mellett. Ha lenne szélessávú internet elérésem akkor fel is tudnám tenni az esti szolgálatok hanganyagát és még ideoklippet is az énekekről, de hát ez most itt marad az archívumban. Volt egy olyan érdekes momentum is a döntésre való hívás közben amilyet én még eddig nem tapasztaltam és első hallásra elég meglepő volt hallani, de mégis úgy kellet tenni...
Egy ének alatt hívogatott Kajcza testvér: "Te melyik úton vagy? Ő hív téged! Ő szeret téged! Ő akar téged! Te akarod? Ő azt kéri hogy add át a szívedet... Ha van itt valaki aki át akarja adni a szívét, a kőszívét Jézusnak az nyújtsa fel a kezét! Nyújtsd fel a kezedet! Akarod? Jól van, áldjon meg az Úr, téged is téged is, meg téged is(akik emelték a kezüket)....Te tedd le a kezedett!" Tehát volt olyan jelentkező akinek azt mondta hogy tegye le a kezét. Miért? Hát azért mert úgy itélte meg hogy az illető könnyelműen, elhamarkodottan emelte a kezét... és igaza volt.
Ma délelőtt tíz órára mentem Kéczbe és már azzal fogadtak a testvérek hogy Dajka Piroska testvérnő mára virradólag meghalt. Kedden egy órakor lesz a temetése. Ezt már délben is egyeztettük a családdal(Dajka Ferenc testvér is itt volt zilahról), miután nagy nehezen(a vezetőséggel kellett néhány ügyet megtárgyaljunk) eljutottam a Szeredai családhoz ebédre.
Aídélelőtti összejövetelen 4 kívánságról beszéltem a 4Móz.11:16-35 ből. Három rossz kívánság(a nép, Mózes és Józsué kívánsága) és egy jó kívánság("Vajha az úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az Ő lelkét ő beléjök") amiből kettő teljesült. Az egyik rossz kívánság az akkori nép vesztére, míg a jó kívánság egy kis késéssel(?) a mi javunkra. Áldott legyen az Úr ha nem teljesíti rossz kívánságainkat és áldott legyen azért hogy eredményesen kívánhatjuk a jót!
Délután három órától a szalárdiakat vártuk a záróalkalomra. Meg is érkezett Nagy István testvér a fiatalokkal és a Mk.ev. 2:1-12 alapján hirdette a Krisztust. Ma is voltak döntések és helyreállások. Adja az Úr hogy legyen tartós az elhatározás mindenkinél!
Estére már hazaérkeztem Érszőllősre és itthon a négyezer ember megvendégelésének a történetét olvastam fel a Márk evangéliumából. Kellett nekünk ez az ige...!

Szombat-Debrecen felé

Péntek esti vacsora nálunk

Péntek - Levontam a taulságot

A tegnap reggel alig bírtam megmozdulni. Valami idegbecsípődés vagy gyulladás okozta a problémát Evódia szerint akinek már szerdán említettem hogy valami van az oldalamban. Én azt hittem hogy vesekő okozza az alkalomadtán előálló fájdalmat, de ezek szerint nem. Délutánramár jobban lettem és ha nehezen is de már eltudtam menni Kéczbe az evangelizációra. Úgy volt hogy én kezdem a sorozatot mára édesapámat várjuk, holnapra Kajcza testvért Váradról, vasárnapra pedig a szalárdiakat Nagy István testvérrel. Készültem is az esti alkalomra, de volt ott egy Daniel nevezetű román testvér Margittáról, akit felkértek egy bizonyságtételre rögtön az alkalom elején és ő tartott egy 50 perces prédikációt három textusból. Jó és lelkes igehirdetés volt és ezekután nekem már csak buzdítani kellett az imádkozásra.
Az alkalom után a vezetőséggel visszamaradtunk, mert volt néhány súlyos ügy amit meg kellett tárgyalni és volt akit kellett fegyelmezni is. Már nem először tapasztalom(Baróton és itthon is többször is átéltem), hogy evangelizációs alkalmak előtt a Sátán nagy erőkkel támdja az Úr népét hogy megerőtlenítse őket. Ez ugyan pillanatnyilag fájdalmas és néha szörnyű szenvedést is jelenthet, de ha van győzelem, akkor lesz áldás is az evangelizációk nyomán. Ahol nincsenek ilyen támadások ott kevéssé lehet számítani áttörésre... Hát most mi is várjuk az áttörést.
Tizenegy óra körül indultam haza, de csak nagyon lassan haladtam, mert hófúvás, havazás akadályozott mivel kb. 10 centis hó hullott míg az imházban voltam. Olyan idő volt hogy ilyenkor csak a pap, a mentő és a rendőr van az utakon. Ez a tegnap is pontosan így történt. Először egy villogó mentőautóval találkoztam, majd pedig Margittáról kijövet egy rendőrautó állta utamat. Ekkor tudatosult bennem újra az a tény hogy bár elég sokat formált rajtam az Úr lezserség,hanyagság,szórakozottság(nem is tudom hogy fogalmazzam meg ezt a gyengeségemet) tekintetében, még elő elő jönnek ezek az alaptermészetemből adódó hiányosságok. Ez úgy derült ki hogy megállított a rendőr és igazoltatni próbált. Ill. azért jött utánam és azért állított meg mert hiányzott hátulról a rendszámtábla. Az pedig azért hiányzott, mert még szerdán Lajoséknál leszereltük azt gondolva hogy rögtön újat kapok, de hát az nem olyan egyszerű. Mivel nem tudtuk visszaszerelni(leszakadt a csavar) ezárt feltettem a hátsó ablakba és úgy jöttem haza. A tegnap pedig annyira nehezen mozogtam hogy örültem ha beültem a kocsiba, nemhogy még csavrokkal bíbelődjek. Gondoltam hogy jó lesz még egy estéig a rendszámtábla az ablakban, aztán majd holnap felszerelem. Igen ám de útközben hazafelé annyira csúszkált az autó hogy a rendszámtábla beesett a csomagtartóba. Arra gondoltam hogy úgysem jár már ilyen későn és ilyen időben senki sem az utakon(addig csak egy mentőt láttam) hogy nem állok meg hazáig, de a rendőrök mégis utólértek. Kérdezték hogy hol a rendszám, mondtam hogy hol és elő is halásztam a csomagtartóból. Kérték az igazolványt. Akkor vettem észre hogy semmilyen papír nincs nálam, csak a bibliám és az énekeskönyvem. Semmi más amivel magamat, vagy az autót igazolni tudtam volna. Mindent otthon felejtettem. Kérték a jogosítványt, a kocsi papírjait, de mindegyikre csak azt tudtam mondani hogy nincs nálam. Ezekután megkérdezték hogy ki vagyok, mondta hogy lelkész és itt lakom a közelben Érszőllősön.Erre az iránt érdeklődtek hogy miért szilágy megyei az autó. Én mindenre igyekeztem válaszolni, de mégis elég sok volt a kérdőjel. Végül azt mondja az egyik rendőr(3-an voltak): "Én hiszek magának, csak ezután mégis vegy magához azokat a papírokat, jó éjszakát!" Hálát adtam az Úrnak hogy kisegített a bajból amibe saját magamat kevertem és azzal az elhatározással indultam haza hogy ezután jobban fogok figyelni...

még éjfél előtt

hála az Úrnak hazaértem, de mivel nincs áram, lefekszem.

Csütörtök-Kécz evangelizáció

Hazafelé tartva este 11-kor a havas csúszós úton...

Szerda - Zilah

Ma reggel Evódiáéknál ébredtem Zilahon és miután megreggeliztünk, Lajossal elmentünk a hivatalokba hogy az autó átíratását elintézzük. Hát nem is egyszerű dolog ez. Egy jó néhány helyen meg kellett jelenni, adót kifizetni, számlát kiállítani stb.stb. de végül a yilahi rész el lett intézve. Ezután már csakVáradra kell járnom az alatt a 30 nap alatt amit erre adtak. Az Erdei testvér(airberlin ügy) pénzét is kivettem a bankból és odaadtam Lajosnak hogy ő juttassa el Németországba.
Ebédre is ott maradtam még Evódiáéknál és így még olyanokkal is együtt ebédeltem mint Elekes Sámuel testvér és Goroszlóról Domokos Ernő. Ők csak úgy belátogattak Lajosékhoz és ha már éppen ebédidő volt, akkor ha nehezen is de engedtek a vendégszeretetnek és gyakorolták velünk az asztalközösséget. Elég sokminden előjött miután szóba került, de végül mindet az Úr elé vittük imádságban.
Délután én hazaindultam, mert ma este itthon kellet lenni bibliaórán, Lajos pedig Perecsenbe készült, mivel ott is evangelizációs hét van és ma estére őt hívták szolgálni.
Mi itthon a Mt. 7:1-6, 13-29 alapján tanulmányoztuk a Jézus Krisztus által ránk hagyott keresztyén életnormákat. Általában beleférünk a másfél órába, mint ahogyan ma is.

Kedd - utazás, fáradtság,imádság,játék,gólöröm...

Reggel már fél hatkor elindultunk Debrecenből hogy idejében Margittán legyünk a közjegyzőnél és nyolc óra 10 perckor ott is voltunk. A közjegyző azonban csak kilenc után érkezett meg és mire kész lett velünk, addigra a rendőr aki az apósom ügyével foglalkozott már valami fegyveres rablót üldözött Érmihályfalván. Így csak délután egyre kerültünk a rendőrségre a micskei polgármester hathatós közbenjárására és hála az Úrnak kettőkor már indulhattunk vissza Debrecenbe. Apósomnak a jogosítványa még egy ideig a nagyváradi rendőrségen vendégeskedik és csak ha kitelik az ideje azután kerül haza... Ez most nem akkora baj, mert úgy sem lenne mit vezessen. Már negyed négy körül járt az idő amikor Debrecenbe érkeztünk és az egyik közlekedési lámpánál olyat láttam hogy alig akartam hinni a szememnek. Két kocsival előttem ugyanis az én buszom várt a zöldre. Anyósom kételkedett hogy az enyém lenne, de hát én csak csak megismerem azt ami az enyém(bocsánat, a feleségemé) és úgy is volt. Amikor zöldre váltott a lámpa akkor mellé furakodtam és megnéztem a sofőrt. Megnyugodtam, mert az a szerelő volt aki javítja. Félre is álltunk és csodálkozott is az én testvérem(Nagy István) hogy mennyire szemmel tartom őt a munkájában. Hát tényleg érdekes volt eddig egytelen egyszer jött ki vele a városba a két hónap alatt és akkor is pontosan elém gurult..., ugye hogy nincsenek véletlenek?
Csak estefelé kerültem haza és miután megettem az estebédet indultam is Zilahra, hogy holnap reggel már korán intézhessük az autó átíratását. Fél tíztől Lajossal és a zilahi fiatalokkal fociztunk egy órát az egyik iskola tornatermében. Az alábbi kép ott készült éppen gólszerzés közben. Kellemesen elfáradva érkeztünk haza Evódiához ahol Lajos meg is lepett valamivel, de hogy mivel az most még nem publikus...

Hétfő este - Debrecen

Ma már harmadik hete hogy a testvérek elkezdték a szigetelési munkálatokat és még mindig van mit tenni, de nagy erőkkel és óriási buzgalommal teszik a dolgukat. Az Úr áldása van és legyen is rajtuk! Ma délután sikerült egy kevés időt szánni az archiválásra, ami régi igehirdetések(20-30-40 éves) digitalizálását jelenti. Azt veszem észre hogy az akkori prédikációk ma is aktuálisak, hiába változott akkorát a világ. Az alapvető baj(bűn) kérdésére most is Jézus a megoldás, ha tetszik valakinek ha nem... ez az igazság. És én örülök hogy immár 22. éve személyesen ismerem Őt.
Ma estére úgy ahogy gondoltam meg is érkeztem Debrecenbe, azért hogy holnap reggelre anyósomékat Margittára vigyem. Ha minden jól sikerül akkor a rendőrség is lezárja majd az ügyet és apósom visszakapja a papírjait.

Vasárnap - Belső tisztaság

Délelőtt Micskére mentem a 3. lányommal és az istentisztelet után megtartottuk a rendes évi közgyűlést is ami egyben választó közgyűlés is volt. Meghallgattuk a beszámolókat és csodálkoztunk azon hogy noha a kiadások meghaladták a bevételeket az elmúlt évben is és az előtt is még sincs mínuszban a gyülekezeti kassza. Lehet hogy úgy vannak a micskeiek is a pénzzel mint Elizeus idejében az özvegyasszony az olajjal...? Ameddig kiadás lesz addig nem apad ki a kassza? Úgy legyen! És hasonló áldást kívánok minden gyülekezetnek. Három tagú lett az új vezetőség(após, vej és édestestvér) és miután megválasztottuk őket imádkoztunk is értük. Az Úr áldása legyen rajtuk. Jémina ebédre a 3 gyermekes család(a gyülekezeti előljáró) vendége volt míg én Szabó József testvéréknél elégedtem meg azzal amit az Úr rajtuk keresztül adott. A délutáni összejövetel után hazajöttünk és itthon is a Mk. ev. 7:1-16.21-23 alapján szolgáltam. Mivel elég késő van most már nem részletezem, csak azt kívánom mindenkinek hogy tudja elénekelni őszintén: "A Bárány vére megtisztít..., és mindent újjá tesz..." Ámen!

Szombat - Ne szemetelj!

"Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. De, midőn egy dárda válla csontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte..."

Ez az idézet jutott eszembe a Toldiból, midőn ma reggel elöntött a bosszúság a már nem tudom hányadik levél miatt amelyben egy kifejezetten "felnőtteknek" szánt társkereső oldalra invitálnak. Mert az még hagyján hogy idegenek küldözgetnek ezt azt, hiszen azok rögtön a szemétbe kerülnek, de ha szövetségi elöljárótól, barátoktól vagy ha éppen családtagtól érkezik, az már annyira bosszantó hogy fáj. Aztán az az idézet is eszembe jutott hogy "Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;"Ef.4:27 és ezért szépen megnyugodva arra gondoltam hogy nem ártana felhívni a figyelmet e blogon keresztül is arra, miként lehetne elkerülni ezeket a botladozásokat. Tudom ugyanis hogy semmiféle rossz szándék nem volt azokban akiktől a levelet kaptam, sőt... Valószínűleg nem is tudj(t)ák hogy a személyes címlistájukat felhasználva küldözgeti e weblap(jhoos.com) a meghívókat. Azonban mégis elkövettek egy hibát amikor ők is megkapták e meghívót akkor nem vizsgálták meg a weblapot, mert hiteles volt a feladó barát, ismerős és valami jó kapcsolattartó közösségi oldalnak gondolták(pl. facebook, iwiw, netlog, orkut ...stb.) melyek most divatban vannak és regisztráltak az oldalon, majd letöltöttek egy kis programot. Az meg aztán gondoskodott a többiről... Nem mondom hogy én soha nem hibázok, de azért ügyelek arra hogy elővigyázatlanul ne sétáljak be ilyen csapdákba. Hogyan? Hát úgy hogy a böngészőmbe(Firefox) már eleve beállítottam egy tartalomszűrőt(WOT) ami minden idegen weblap letöltése előtt már figyelmeztet hogy "vigyázz mert veszélyes területre merészkedsz", sőt már a keresési eredményeknél is jelzi hogy mit érdemes és mit nem figyelembe venni. Ez egy kiegészítő a Firefox böngészőhöz és nagyon egyszerűen telepíthető innen.
Egy biztos, azok közül akik linuxot használnak egy sem küldött nekem ilyen kétes meghívót még akkor sem, ha hiányzott a böngészőjéből a fenti kellék. Tessék tehát vagy linuxot használni, vagy hozzáadni a böngészőhöz ezt.
Remélem hogy hasznos infót és jó tanácsot tehettem közzé harag nélkül :) Ha mégis neheztelne ezért rám valaki, bocsásson meg! Kérem!

Péntek

Ma reggel bementem Margittára a közjegyzőhöz hogy időpontot egyeztessek vele az apósomék ügyében. Ahhoz hogy a rendőrség lezárja az ügyet szükságes hogy a baleset sérültjei közjegyző előtt nyilatkozzanak arról hogy nincs anyagi és nem anyagi követelésük apósommal, a sofőrrel szemben. Mivel kedden reggel kilenre idézték be őt a margittai rendőrségre ezért nyolc órára beszéltem meg a közjegyzővel a találkozót. Remélem hogy egy óra elég a nyilatkozattételre.
Miután hazajöttem családokat látogattam, ebédre pedig vendégeket vártunk. Homoródszentmártonból hívtak fel Demeter Zoliék hogy útban Ausztriába(ott dolgoznak) meglátogatnak minket. Mivel még soha nem jártak nálunk ezért elég nehezen találtak ide, de négy óra után csak megérkeztek és kellemes időt töltehttünk az asztal mellet. Imádkoztam értük hogy az Úr vonja közelebb magához őket és adjon még időt nekik a megtérésre...
Este hétre Micskére mentem bibliaórára, majd utána meglátogattam Hoble testvért is aki elég gyengén van. A lányának(Irma) beállítottam egy számítógépét amin prédikációkat és énekeket tudnak hallgatni, nézni. Ezután este tíztől fél tizenkettőig Váradon voltam az ottani fiatalokkal sportolni és csak ezután kerültem haza... Ezért írom ilyen későn a bejegyzést...

U.i. A lap jobb oldalán elhelyeztem egy naptárt amiben előrejegyeztem hogy hol lennék a közeljövőben. Az lenne a célom ezzel hogy aki megnézi az tudja hogy mikor, miért és hova kell kérni a segítséget és az áldást... Majd folyamatosan igyekszem frissíteni.

Csütörtök-Margitta

Délelőtt Nagyváradra mentem az alkotmányozó bizottság ülésére. Egy kicsit várnom kellett, mert a mi találkozónk előtt a befektetési bizottság(a kolozsvári telek ügyében) ülésezett, így ez idő alatt a "Szeretet" szerkesztőségét is meglátogattam ahol kifizettem a korábban megrendelt kiadványokat(naptár, vezérfonal, Áhítat, "Fedetlen arccal"-10db. stb.). Úgy fél tizenkettő körül aztán megkezdhettük a munkát, ami egészen negyed négyig tartott. Azért hogy az ebédre se vesztegessük az időt Kovács Gyula testvér pizzát hozatott, amit munka közben el is fogyasztottunk. Hazafelé jövet még be kellett mennem a REAL-ba hogy megvegyem a konyhára mindazt amit a feleségem felírt. Ott a sorok között köszönt rám a szalárdi polgármester, Nagy Miklós testvér akivel váltottunk is néhány szót. Aztán igyekeztem haza, mert este héttől Margittán kellett evangéliumot hirdetni. Jéminával mentünk, de rajtunk kívül még sok érszőllősi testvér is ott volt, hogy imádsággal is támogassák a pásztorukat... A fiataljaink a margittai ifjúsággal közösen szolgáltak énekkel és bizonyságokkal...

Az igét a Ján. ev.11:17-44 -ből olvastam és arról beszéltem hogyan találkozott az Úr Jézus a három testvérrel és mi lett ezen találkozások eredménye. Az első testvér(Márta) amikor meghallotta hogy Jézus megérkezett, akkor azonnal elébe ment és úgy látszik hogy nem csak keserűség volt a szívébe hanem remény és bizalom is Jézus irányába. Jézus vele párbeszédet folytat, aminek a vége Márta részéről egy gyönyörű bizonyságtétel. A második testvér(Mária)  csak akkor ment miután Márta biztatta, de csak a keserűségét tudta elsírni. Jézus ezt nagyon fájlalta, de végül is a Mária keserűsége nem tartotta vissza Lázártól. A harmadik testvér(Lázár) halott. Ő nem jön és őt nem hozzák Jézushoz, hanem Jézus megy el egészen a sírhoz és ott parancsol neki hogy jöjjön ki a sírból. Lázárnak ha tetszik, ha nem, megkötözöttsége, és az arcán lévő lepel ellenére ki kellett jönni a sírból. Mert a halottak akik hallják a  Jézus szavát azok kijönnek az életre. Ilyen állapotú testvérek, emberek ma is vannak. Van olyan testvér aki igyekszik Jézussal találkozni és megragadja az alkalmakat, az ilyennek a hite növekszik. Van olyan testvér is aki csak noszogtatásra járul az Úr elé és tele van panasszal még Jézus irányába is, de ha Jézus lábaihoz borul akkor ő gondja is megoldódik. Aztán halott testvérek is vannak akik talán már szagosak is és az élők még undorodnak is tőlük. Az ilyeneket az Úr Jézus ma is néven szólítja és milyen jó hogy a Sátán semmilyen köteléke, leple nem tarthatja fogva...  Ez volt röviden az igeh. ami után imádkoztunk kérve az Urat hogy kiáltson a halottaknak...
Az alkalom után vacsorára a Juhász családhoz voltunk hivatalosak a helyi lelkipásztor(Horváth Ferenc) családjával együtt és annyira jó asztali közösségünk volt hogy csak 11 óra után hagytuk magukra -bocsánat! az Úrra...- vendéglátóinkat.

Evangelizáció után a Juhász család vendégei vagyunk...

Szerda - Látogatóban

Reggel a feleségemmel és három lányunkkal(Judit, Jémina, Virág) átmentünk Debrecenbe hogy meglátogassuk anyósomat, akit kiengedtek a kórházból. Hála az Úrnak a műtét sikerült, de a keze nem mozog. Sajnos műtét közben vagy annak következtében(az orvos sem tudja miért, a záró jelentésben azt írja hogy "valószínűleg vongálódás következtében") sérültek az idegpályák és most napi rendszerességű (elektromos)kezelésre jár, ami eléggés megviseli. Imádkozni kell érte! Délután a feleségem elment a fodrászhoz, mert el kellett mennie. Ugyanis itthon annyit vágta ide-oda a haját inkább hátul hogy egy szakember ki kellett igazítsa. Hiába na... az én feleségemnek se sikerülhet minden.Ezután jobban fogok rá vigyázni :) Mivel a fodrász elég gyors volt idejében haza tudtunk indulni és így nem késtünk el a ma esti bibliaóráról. A Mt. 6:19-34 alapján a kincsgyűjtésről és a biztonságról volt szó. Mivel nagyon is aktuális témáról(volt néhány hozzászólás is) tanított az Úr, egy kicsit megnyúlt a ma esti alkalom(fél kilenc után lett vége), de nem bántuk... Legyünk jó helyen és tartsunk jó irányba!

"Az országban csak két kanyar van, ez a lényeg...és egészség legyen" @by Ottó az édesapám barátja

Kedd

Ma nagy nap volt itt Érszőllősön... Délután öt órától a nőtestvéreknek rendkívüli alkalom volt meghirdetve. Erre a különleges női alkalom vendégszolgálatára a zilahi lelkipásztor(B.L.) feleségét(tudja valaki hogy mi közöm van hozzá?) hívták meg, aki két testvérnővel el is jött. A testvérnők majdnem mind eljöttek az imaházba és ezért nekünk ferfiaknak kellett az otthonainkbam helyt állnunk. Így én is itthon próbáltam felügyelni az öt lányra több kevesebb sikerrel. Biztos hogy jól érezték magukat a testvérnők, mert csak nyolc óra körül jöttek ki az imaházból. A lányok nagyon örültek hogy a vendégek nálunk vacsoráztak csak azt sajnálták hogy nem maradnak itt éjszakára. Hála az Úrnak úgy tapasztalom szeretik a vendégeket...

Hétfő

A mai nap itthon telt el. Mivel vakáció van ezért a gyerekek mind itthon voltak. Ez a feleségemnek fokozott megterhelést jelent, mert egész nap nagy a zsivaj, de annyira nem vészes. A külső szigetelési munkák még tartanak és már csak ezért is külön áldás volt a szép meleg napos idő. A testvérek buzgó, nem lanyhuló munkakedve igazán példaértékü. az Úr áldása legyen rajtuk!
Nekem ma beteg- és családlátogatás volt soron és hálás vagyok az Úrnak azért, hogy a betegágy mellet én is erősödöm. Van az úgy hogy a beteg olyan igét idéz amit nekem küld az Úr. Tehát az ilyen szolgálat sem egyirányú. Áldom az Urat!

Vasárnap - Kémer szent hely...

Délelőtt itthon voltam és a délelőtti igehirdetés után úrvacsorai alkalmunk is volt. Hála az Úrnak hogy a testvérek komolyan veszik a közösségi alkalmakat és ilyenkor is szép számban vagyunk együtt, igazi ünnep ez a gyülekezetünkben. A finom ebéd után amit a család együtt fogyasztott el már nem nagyon volt idő egyébre csak arra hogy az Úr elé álljak és könyörögjek a délutáni szolgálatokért. Délután fél négyre Micskére mentem, de ekkor már nem egyedül, mert jött velem Lukács György testvér és Füstös Ernő is a kislányával Mirjámmal. Ők eredetileg Kémerre akartak engem elkísérni, de mikor mondtam hogy Kémerre Micskén keresztül vezet az útunk akkor is jöttek. Kicsit kevesebben voltunk mint szoktunk lenni, de jó alkalmunk volt, ahol főleg Lukács György tv. és Füstös Ernő szolgáltak. Én csak egy rövid(kb.14 perc) gondolatsort fogalmaztam meg a Jairus lányának története kapcsán, ami a délutáni ige volt...
Hoble testvér is ott volt a gyülekezetben, de nagyon gyenge állapotban. Úgy imádkozott hogy készült már haza...



Kb. öt óra körül indultunk el Kémerre ahová röviddel hat előtt meg is érkeztünk.
Láttam a megkezdett imaházépítést. A testvérek szép egyetértésben összefogva nagyon sokra haladtak.A tető is rajta van már az épületen. És mindez "csak"(!) 93000 euróból. Ezt onnan tudom hogy megnéztem a hirdetőtáblán ahol a gyülekezetek és magánszemélyek(a helyieké nincs feltüntetve), szervezetek adománya és annak felhasználása szépen pontosan vezetve van és mindenki számára átlátható. Ez egy szép, tanulságos és követendő példa, gyakorlat gyülekezeteink számára... Azt az összeget amit én vittem postásként a szilágyszentkirályi gyülekezettől már fel is tüntették. Adja az Úr hogy minél hamarabb befejezzék azt amit az Úrral kezdtek el!!!
Rengetegen voltak az imaházban, annyira hogy még álltak is. Félix testvérem azzal "ijesztgetett" hogy most vannak a legtöbben, mert hát általában az ev. sorozat végén szoktak a legtöbben eljönni. Azért írtam hogy "ijesztgetett"(habár ő nem annak szánta) mert én ilyenkor mindig azzal szembesülök hogy mekkora felelősség ennyi ember előtt úgy hirdetni a drága evangéliumot, hogy az kívánatos legyen. Ilyenkor ha nem kívánják meg a hallgatók a mennyei táplálékot akkor nem az igében van a hiba és nem is a hallgatókban főleg hanem bennem... Tehát meg-meg remeg a lelkem olyankor ha sok éhes szomjas ember van együtt és várják a felülről jövő táplálékot. Vajon én a gyenge ember mennyire tudok még gyengébb lenni azért hogy Krisztus legyen bennem erős... Kértem is az Urat hogy legyen kegyelmes hozzám már csak a sok hallgatóért és az Ő nevéért is és meghallgatott...

Az alkalom után sok testvérrel testvérnővel fogtam kezet ismerkedtem-beszélgettem(20-30 évvel ezelőtt voltam utoljára ott). Ennyi idő után az embert meglepetések is érhetik. Az egyik testvérnő azt mondta hogy pontosan úgy prédikáltam mint ahogy már a rádióban is hallott. Először arra gondoltam hogy összetévesztett Borzási István testvérrel, habár ő más súlycsoport, de nem... Lehet hogy emlékezett(tudomásom szerint csak egy rádiós igeszolgálatom volt) a néhány évvel ezelőtti szolgálatra?
Vacsorára Szabó István testvérék hívtak el. Itt ért a következő meglepetés-leleplezés. Azt kérdezi az én testvérem ott a vendégek előtt hogy emlékszem e arra amire ő? Hát én próbáltam minden régi emléket előkotorni jót is rosszat is de csak nem sikerült... Erre ő ünnepélyesen bejelentette hogy mi anno ekkor és ekkor együtt voltunk karmestertanfolyamon és ő emlékszik arra hogy nekem mennyire jól ment a vezénylés... Hirtelen levegőt sem kaptam, de aztán beugrott hogy igaza van. Na nem abban hogy jól ment a vezénylés hanem abban hogy tényleg részt vettem(de hogy kerültem oda ezt most sem tudom) ilyen tanfolyamon. A baj az volt csupán hogy a drága testvérem nagyon is az érszőllősi testvérek figyelmébe ajánlotte ez ifjúkori botlásomat és mostantól aztán Damoklész kardjaként lebeghet fejem felett az hogy egyszer csak a karmester lehív a szószékről és odaállít az énekkar elé vezényelni... Még jó hogy nem lakok Kémeren, mert ahogy Szabó István testvért elnéztem ő engem is beállítana a karvezető sorba...
Itthon csak csak sikerül megértetni testvéreimmel azt hogy ami parányi kis szikra is volt bennem ilyen tekintetben az már rég kihunyt és inkább maradnék a szószéken, ha már nem vagyok suszter hogy a kaptafához ragaszkodjak...
A nagy szeretettel tálalt finom vacsora közben sikerült Pardi Félix testvéremet megkérni arra, hogy a nálunk sorra kerülő evangelizációs hét szombati és vasárnapi szolgálatát elvállaja. A vacsora elfogyasztása után hazaindultunk és Isten segítségével meg is érkeztünk. S.D.G. !!!

A kémeri szolgálat, de nem csak az enyém meghallgatható itt...