Ma délben elindultam Debrecenbe hogy a beszédtechnika vizsgán megjelenjek. Márti éppen ez idő tájt igyekezett hazafelé. Többször hallottam tőle is és általában a nőkről(Paul Negrut is mondta egyik igehirdetésében) azt, hogy ők egy időben több mindenre oda tudnak figyelni, míg a férfiak általában csak egy dologra képesek adott időben összpontosítani. Na ez a tétel ma délután megdőlt, legalábbis nálunk. Az történt hogy Debrecen felé haladva nagyon figyeltem, mikor látom meg a fehér Transportert, amivel a feleségem jött haazafelé. el akartam kérni ugyanis tőle a magyarországi baptifont. Ottományban a nyílegyenes országúton már messziről felismertem hogy jön velem szembe. Egy ideig vele szemben az ő sávjában haladtam, elkezdtem villogtatni majd dudáltam is, de mivel telefonált nem vett észre, sőt..., le kellett húzzak az út szélére hogy mérgében el ne taposson. Nem volt mit tenni, megfordultam, utánaeredtem, megelőztem és befékeztem majd megálltam. Na akkor vette észre csak hogy én vagyok. Elsőre még fel is volt háborodva a szemtelen sofőrön aki megelőzte... Végül megenyhült és ideadta a telefont. Én pedig megjegyeztem magamnak hogy a nők is emberek...
Sajnos a vizsgám nem sikerült valami jól, mert írásbeli volt és én azt kevésbé szeretem. Aztán az anyagot is kissé hiányosan tudtam. A dadogásról és a hadarásról például mint beszédhibákról nagyon keveset írtam...Sajnálom hogy így lett, mert a tanárnő megérdemelte volna hogy a lehető legjobbat adjam, annyira jó volt a kurzusa. Nem tudom hogy hányas lettem, de még az is megfordult bennem hogy lehet feliratkozok majd javítani egy jobb jegyre... Este nyolc után érkeztem haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...