Vasárnap

Na végre itthon lehetek... Egy kicsit hosszúra nyúlt a távollét a nettől, de a feleségem addig írogatott. Aki csak a mai napra kiváncsi az gördüljön a lap aljára, mert egyszerre teszem közzé az elmúlt hetet...




Hétfő

Annak ellenére hogy megkértem a feleségemet a blog írásra, azért én is folytatom, csak offline üzemmódban és ha majd hazaérek, akkor az egész hetet egyszerre teszem közzé.

Korán hajnalban(3 óra) indultunk el Mirjámmal Debrecenbe és semmi gond nem volt az úton. Mivel mi is imádkoztunk és mások is, az Úr segített hogy éber legyek, el ne aludjak és a szembejövő sofőröket is figyelmeztette, ezért egy sem jött nekünk. Mirjám amikor tehette jóízűen szundított mellettem. Délelőtt ¾ 10-kor már Váradon voltunk. Előtte egy órával felhívott Novák Zsolt és mondta hogy éppen Várad felé tart ő is mivel ment a Hargitára a családjával. Megegyeztünk hogy találkozunk a MOL kútnál. Már tíz óra is elmúlt és Zsolt még mindig nem érkezett meg. Ekkor felhívtam és kiderült hogy tőlem pár száz méterre lerobbant a jobb első kereke. Mentem hogy segítsek, ami nem is volt nehéz mivel a közelben levő gumishoz még be tudott gurulni és csupán tolmácsolni kellett a bajt, amit sikerült is orvosolni. Vett Zsolt két használt abroncsot amit fel is szereltek a kocsira. Az Úr megóvta őket a komolyabb bajtól, mert a levetett gumikat(a drótok is látszottak) elnézve rosszabbul is történhetett volna. Beszélgettünk egy jó órát a METRO parkolójában, addig a gyerekek játszottak majd imádkoztunk és ő elindult keletre én pedig nyugatra. Délre(magyar idő) érkeztem meg Debrecenbe. Egész délután vártam Steiner testvérre akivel vissza kellett volna menni Váradra, de nem jött. Később tudtam meg hogy változott a programja, így lett nekem egy szabad keddem.

Kedd

Voltam vásárolni a Mediamarktba (mindig megkér valaki valamire), majd a hivatalos ügyeket(az APEH tévedéseit korrigálni, zöldkártyát váltani...) intéztem. Mirjám ezalatt a nagymamájával kellett boldoguljon valahogy, ami nem is esett a nehezére egyiknek sem. Mikor hazajöttek elmentünk ketten a Nagyerdőbe hogy gyakorolja a görkorizást. Ja, majd elfelejtettem... délután a fodrászomat is meglátogattam, aki megkúrtította már már hullámosodó sörényemet. Arra kértem hogy egy centit vágjon belőle és lett belőle kettő, de nem baj mert úgyis meleg van. Ennyi művészi szabadság pedig a fodrásznak is jár. Mirjám annak ellenére hogy csak másodjára volt rajta a görkori elég jól tudja használni. Néhány km-t tettünk meg együtt ő a korival én pedig gyalog. Ki lehet találni hogy ki volt a fáradtabb este 9-re, amikor is hazaértünk. A feleségem pedig napközben többször is hivogatott, hogy „...mondjad már mit írjak a blogba?” Hagytam hogy törje egy kicsit magát. Egy szóval sem árultam el hogy én is írom, mert akkor abbahagyta volna a bejegyzéseket, pedig nekem tetszik ahogyan ír. Legutóbb talán a menyasszony korából olvastam tőle... Úgyhogy most felüdülés nekem a sorait böngészni. Kedves férjek próbáljátok ki, mennyire felüdítő a feleségetek írása...

Szerda

Délben elindultam Váradra, mert onnan hoztam még három személyt magammal ide fel a Dragan völgyébe, ahol közel 100-an (sátor)táborozunk. Hatalmas dugók voltak az úton a balesetek miatt, ezért csak du. hatra értem fel a táborozóhelyre, ahol már álltak a sátrak. Együtt vacsoráztunk(borzasztóan finom volt a töltött káposzta, 10 db. bánta) a fiatalokkal, majd ezt követte egy vidám zenés bemutatkozás. Több mint tíz helyiségből érkeztünk. Itt volt Juci Homoródszentmártonból, Vékás József Kisgalambfalváról, Kui Bálint Csíkszeredából...stb.) Majd megkértek hogy mindannyian ahonnan jöttünk egy rövid 4 soros versikével mutatkozzunk be.

Írni kellene valami jót,
A város honnan jöttem, Barót.
Ott születtem, de nem ott nőttem,
Milyen jó, hogy nem vagyok nőtlen!

Ez volt az én kis versikém, a sok nőtlen és hajadon között. Azért gondolom nekik sem rossz... Szépen énekeltek, mozogtak(esti torna), majd a Márk 9:2-10 alapján buzdítottam a táborozókat arra hogy az Úrral töltsük el ezt az időt itt a hegyen. Imádsággal fejeztük be az esti alkalmat és igyekeztünk is nyugovóra térni, de nekem nem sikerült elaludni(valószinűleg a 10 db. TÖLTELÉK az oka), így nekiültem begépelni a mai eseményeket.

Csütörtök

Reggel 8 óra előtt volt az ébresztő a csoportvezetőknek akikhez én is csatlakoztam, mert 8ütól imaalkalomra és megbeszélésre került sor. A Jónás története alapján "Kinek mi a jó" lett a bibliaóra témája és ebből szolgálta majd este az evangelizációs alkalmon is. Hálás vagyok az Úrnak a bűnbánó imádságokért. Az ebédet kihagytam mert reggelire is töltött káposztát kértem és kaptam. Az elég volt egész napra. Az esti alkalom végén odajött Anikó(Szilágyi, lanykori nev.) éa kért hogy a pénteki témát amivel készültem (Dávid bűne és bűnhődése) cseréljem fel a házassági témára, mert mindenképpen szeretnék hogy én tartsam meg és mivel szombaton elmegyek akkor erre pénteken kerülne sor. Mit volt mit tegyek elvállaltam. Nem volt könnyű mert az ige előre meg volt határozva. József nősülésének a története alapján kellett nekem az Isten szerinti házasságról beszélnem.
Jóval tizenegy óra után kalandos út végén Szűcs Saniék is megérkeztek a táborba. Erre az éjszakára bekapcsoltam az állófűtést, aminek nagy hasznát vettem, mert 5,6 fokra sülyedt a hőmérséklet.

Péntek

Nagyon tartalmas nap volt a mai. Délelőtt előadás a házasságról, ebéd után közös játékok(foci... a többi nem érdekes). Különös volt számomra hogy a súlyfelesleg ellenére még mindig rúgom a gólokat. Azonban ez is csak az Úr kegyelme, hogy a tanító(lelkipásztor) ne maradjon szégyenbe akkor se ha a test gyakorlására kerül sor. Ma délután kétszer is megfürödtem(a játék miatt) a hidegvizű patakban és a nap is megpirított egy kissé. Ebéd után csak úgy próbából bevetettem a horgot a patakba, hátha van benne pisztráng és láss csodát, a pisztrángok a nap folyamán, mivel nem ügyeltem a bevetett horogra mind leették a szöcskéket, amelyeket délután fogtam és szépen a horogra fűztem, de sebaj. Váljék egészségükre! Azért éjszakára ismét felcsaliztam a horgot, hátha reggelire összejön egy pisztráng.
Az esti alkalmon Sanyi evangelizált és az Ígének ereje nyomán többekkel tudtam az alkalom végén imádkozni. Nem is tudom hogy hányan voltak de nagyon sokáig tartott(éjfél utánig). Az Úré legyen a dicsőség!!!

Szombat

Nagyon szeret engem az Úr! Még azt a kívánságomat is teljesítette amiért nem is imádkoztam. A tegnap óhajtottam, hogy bárcsak ehetnék reggelire egy pisztrángot. Erre tessék... ma reggel mikor megnéztem az este bevetett horgot, egy méretes pisztráng volt rajta. Csütörtökön még rókagombát is szedtem, amit ma reggelre elkészített az egyik testvérnő, én pedig megsütöttem a halat hozzá. Nagyon finom reggelit kaptam az én Uramtól. Hála neki!!! Mikor a pisztránggal a kezemben(kép is készült róla, de nem az én gépemmel, ezért csak később kerül fel ide) megjelentem a táborban, nagyon sokat kedvet kaptak a horgászáshoz. Nem tudom hogy fogtak e valamit a mai napon, de hogy nagy volt a buzgalom azt láttam... Én délben eljöttem, mert Gere Szabolcsnak(Nagyvárad) volt du. 3-kor a menyegzője, amin nekem kellett igét hírdetnem.
Először bementem a Szövetségi irodába ahol már vártak apósomék akik Mirjámot elhozták Váradra és itt találkozta Kovács Gyula testvérrel is aki aláíratott velem egy elismervényt 205 dollárról. Persze ide is adta a pénzt azzal a megjegyzéssel hogy amerikai testvérek adománya és így osztották el hogy minden lelkipásztornak jusson. Nem utasítottam vissza. Gondolom hogy a szolgatársaim sem fogják. Imameghallgatás ez mert sokáig bizonytalan volt az augusztusi lelkipásztori hét megszervezése anyagi támogatás hiányában. Önerőből csak nagyon kevesen jelentkeztünk arra a hétre. Most azonban szerintem a "kicsinyhitüek" is eljöhetnek, mert az Úr kirendelte a "hozzávalót". Dicsőség az Úrnak és köszönet az amerikai testvéreknek!!!!!!

Pontosan 3-ra érkeztem meg az imaházhoz, ahol már mindenki együtt volt és miután Giorgiov Adrián lelkipásztorral megbeszéltük a programot, elkezdődött az alkalom.

Először az igehirdetésre került sor, ahol a Nóé történetét olvastam fel, akivel Isten szövetséget kötött. A bárkát Isten tervezte, Ő adta meg a pontos méreteket. A bárkát Nóé kellett megépítse. Az Isten által tervezett és a Nóé által kivitelezett bárka pedig betöltötte rendeltetését. Biztonságos életkeretet nyújtott a benne lakóknak, akkor is amikor mindenki más elveszett. Így érvényes ez a házasságra is. Isten tervezte, Ő adja meg a méreteket(Csak ketten férhetnek el egy házasságban, a hossza pedig a sírig tart), de a férj és a feleség kell felépítsék, néha izzadságos munkával, hogy betöltse ez intézmény a rendeltetését. Békét, biztonságot, nyugalmat nyújtson azoknak akik Istennel és egymással szövetséget kötöttek, még a viharos időkben is. Ez volt röviden(24perc) az üzenet.

Az igehirdetés után következett Adrián rövid(5perc) igei üzenete román nyelven, mert román ajkúak is volta a vendégek között, majd jöttek a köszöntések. Öt óra lett mire mindennek vége lett. Minden nagyon szépen megvolt tervezve, el volt rendezve. Gondolom nem csekély összegbe került ez a szép ünnep, de ahogy Szabit és Henát elnéztem, úgy láttam hogy megérte nekik...nagyon boldogok voltak. Az ajtónál elköszöntem az ifjú pártól és odaadtam nekik az ajándékot, mert nem maradtam a vacsorára. Azonnal(6 óra lett belőle) indultam hazafelé mert Vasárnap Homoródszentmártonba kell lennem a 100 éves jubileumon és dakónus avatáson. Anyósomék elhozták Mirjámot Váradra és Bedő Juliánna(Homoródszentmártonból) is felkéredzkedett a kocsiba, mert ő is haza akart kerülni. Így hármasban eregéltünk minden gond nélkül egészen Szovátáig, ahol is egy öngyilkos kutya az utolsó utáni pillanatban futott a kocsi elé. Időm sem volt fékezni, így elütöttem és még át is mentem rajta. A rendszámtábla leesett, a motorvédő alulról ugyancsak leszakad, ezért egy fél óráig kellett bíbelődjek a kocsival, mire folytathattuk utunkat. Miközben a kocsit szereltem a néhai(?)kutya gazdája odajött és érdeklődött a baj felől. Mikor látta a kutyájának az eredményét, azzal vigasztalt hogy jó hogy nem egy medvét ütöttem el, mert a múlt héten valaki a közelben azal ütközött és jóval nagyobb volt a kár. Azt mondta hogy a kutyájáért ne aggódjak mert kiheveri(valóban sehol sem láttam már a kutyát). Ezekután tényleg hálát adtam az Úrnak, hogy csak ennyi baj történt. Éjfél után érkeztünk meg Homoródszentmártonba, ahol Molnár József testvéréknél szállásoltak el a lányommal Mirjámmal együtt. Én ezt a bejegyzést itt írom, miközben Mirjám már elaludt. Még készülök egy keveset és én is lefekszem. Várom a reggelt...

Vasárnap

A mai nap reggel 7.30-kor ébredtem és Mirjámmal együtt elfogyasztottuk a finom reggelit amivel Molnár Erzsike testvérnő megkínált. Ezután lementem az imaházhoz hogy Andrással írott(elektronikus) formába öntsük a napi programot. Meg is szerkesztettük és az összjövetel kezdetére Bedő Juci már ki is nyomtatta, így minden szolgálattevőnek a kezébe lehetett.
Az áhítat 45 perces volt és Máté Zoltán, Veress Bálint és Kovács Attila vezették. Ezt követte Borzási István testvér igehírdetése a Józsué 24-ből (Válasszatok!...). Az ő blogján talán a teljes igehirdetés elérhető lesz. Ezután a különféle köszöntések, személyes élmények, felelevenített epizódok következtek. Én a 40 Zsoltár 6-11 alapján mondtam el amire az Úr megtanított abban az 5 évben, amit abban a gyülekezetben tölthettem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy Homoródszentmártonban ma is "otthon" érezhettem magam. Áldassék az Úr neve!!!
Az összejövetel után közös ebéd volt az imaház udvarán.
Délután 3 órakor folytatódott a közösségi alkalom. Diakónus avatásra került sor, mert Pál Ervin testvért elhívta az Úr hogy nagyobb felelősséggel végezze a lelki munkát. Az Ezékiel 33-ból hirdettem az igét az őrállói szolgálat témájában.
Az őrállói szolgálat
-Megbizatás Istentől és a gyülekezettől
-Nagy felelősség Isten felé az emberek előtt
-Örvendetes, mert evangéliumot kell közölni és jutalom jár érte
Röviden e mondatokban foglalható össze a prédikáció. Ezután következett az avatási szertartás, majd a köszöntések. Végül Kiss Zoltán testvér evangelizáló szolgálata buzdított imára.
Imádság közben én eljöttem, mert már 5 óra elmúlt és nekem hatra haza kellett érnem Barótra.
Hála az Úrnak meg is érkeztem idejében és nagy volt az örömöm, mert vendégeink is voltak (Berszán István és cs. Berszán Izsák és Bartha József a feleségével, aki már szemmel láthatóan is áldott...), akik szépen és eredményesen szolgáltak. Az igehirdetés alapja a délutáni ige volt a kétféle áldozatról(ezt most már nem írom le, elég volt készülni rá és elmondani). Mikor vége lett megengedtem magamnak hogy elfáradjak, de annyira nem hogy ezeket a sorokat ne vessem képernyőre. Most azonban jöhet a pihenés és regenerálódás az Úr dicsőségére!!!!!

Köszönök minden imatámogatást, mert nagyon érzem az erejét és hiszem hogy a menyben is jegyzik az ilyen szolgálatokat!!!