Dicsőítés vagy karének?

Sok esetben ezen vitáznak itt és ott. Egy évvel ezelőtt lelkipásztorok között is téma volt az éneklés és a heves vitát végül egy példázat csendesítette le. Dobner Győző testvér példázata következik:

"Dicsőítés és karének
Egy öreg farmer egy hétvégén elment a nagyvárosba és ott az egyik nagy
gyülekezetben vett részt istentiszteleten. Amikor hazament, a felesége
megkérdezte, hogy milyen volt.
"Hát jó volt" --- felelte a farmer. "Habár ők mégis valamit másképp
csinálnak. Dicsőítő énekeket énekelnek karénekek helyett."
"Dicsőítő énekeket" --- mondta a felesége. "Mik azok?"
"Ó azok jók, olyanok, mint a karénekek, de mégis egy kicsit különbözőek"
- mondta a farmer. - "És mi a különbség?" --- kérdezte a felesége.
A farmer így felelt: "Hát olyan, mintha azt mondanám":
Márta, a tehenek a kukoricásban vannak. --- "Mondjuk ez lenne az ének,
de én ezt másképpen mondanám, valahogy így:

Márta, Márta, Márta, Ó Márta, MÁRTA, MÁRTA
A tehenek, a nagy tehenek, a barna tehenek, fekete tehenek,
A fehér tehenek, a fekete és a fehér tehenek a kukoricásban vannak,
A TEHENEK, TEHENEK, TEHENEK, a kukoricásban vannak,
A kukoricásban vannak, a kukoricásban vannak.
A KUKORICÁSBAN, KUKORICÁSBAN, KUKORICÁSBAN.
Azután, ha az egészet elismételném 2 vagy 3 alkalommal, hát az lenne a
dicsőítés.

Egy másik hétvégén egy fiatal keresztyén, aki nemrég tért meg, a
városból vidékre látogatott, és vasárnap egy kis gyülekezetben vett
részt az istentiszteleten. Amikor hazament, a felesége megkérdezte, hogy
milyen volt.
- "Hát jó volt" --- felelte a fiatalember. "Habár, ők mégis valamit
másképpen csinálnak. Karénekeket énekelnek a szokott énekek helyett."
- "Karénekeket" --- mondta a felesége. "Mik azok?"
- "Ó azok jók, olyanok, mint amit mi szoktunk énekelni, de mégis egy
kicsit különbözőek" --- mondta a fiatalember.
- "És mi a különbség?" --- kérdezte a felesége.
A fiatalember így felelt: - "Hát olyan, mintha azt mondanám: "Márta, a
tehenek a kukoricásban vannak." --- Mondjuk ez lenne az ének, de én ezt
másképpen mondanám, valahogy így:


Ó Márta, drága Márta, halld a kiáltásom
Fordítsd füleidet ajkam szavaihoz,
Fordítsd csodálatos füleidet a holnap
Igaz, páratlan, dicsőséges igazságához.

Az állatok útjait ki tudná megmagyarázni
A fejükben nincs az értelemnek még az árnyéka sem,
Figyelnek az Isten által adott napra, vagy a Tőle jött esőre
Kivéve, mikor gyenge, csalogató kukoricás a kerítésük.

Sőt, ezen tehenek boldog, buta, fegyelmezetlen örömben,
Kiszabadították magukat abból a meleg karámból, ami visszatartotta őket.
És a sötétség és éjszaka által ösztökélve
A chilliwack-i édes kukoricámat legelték.

Nézzétek csak azt a ragyogó, napsütéses holnapot,
Ahol a föld mocskos feslettsége újjászületik,
Ahol ártalmas állatok nem indítják sírásra a lelkemet,
És ahol nem kell többé azokat az alávaló teheneket a kukoricásban látni.

Ezután ha az első, második, harmadik versszakot is elénekeltem, majd az utolsót egy különböző hangszínben, hát az lenne a karének"