"Ne örülj én ellenségem!

Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!" Mikeás 7:8 

Már a tegnap éreztem és ma teljesen megbizonyosodtam arról, hogy rossz ötlet volt a kommenteket utólag moderálni, mert sokszor nem voltam gépközelben és már nem is bírtam követni a megjegyzéseket a magas forgalom miatt. Még akkor is így van, ha azok akik abban a rendszerben "névtelenül" is kommenteltek, azok IP címe mind rögzítve lett és immár nem is névtelenek. Amit a "névtelenség" leple alatt közzétettek, az már tűrhetetlen volt. Nem építő kritika, hanem romboló és ocsmánykodó viselkedés. Ha tovább engedném hogy baptista közösségünket gyalázzák, már mazochistának tűnnék(talán egyesek már annak is néztek). Azt viszont nagyon is kimutatta e lehetőség, hogy minémű lélek lakozik egyesekben és kik azok akik Boros Gyula testvérem "védelmére" kelnek.
Ezek után biztos vagyok abban hogy ő sem kéri azt a fajta támogatást, amit itt tapasztalt egyesek részéről. Hiszem hogy rájött, inkább a juhok között(közöttünk) van a helye mintsem az acsargó farkasok között. 
Tehát mindazok, akik eddig itt kárörvendően, vagy sértődötten tobzódtak, immár kereshetnek maguknak más helyet. Megismerhettük őket. Akiknek pedig mindez már eddig is sok fájdalmat okozott, azokat kérem hogy bocsássanak meg azért mert a türelmüket ily módon próbára tettem...!
Én hiszem hogy az Úr ebből is jót tud kihozni és az ördög meg fog szégyenülni!!!


U.i. Azt is át kell gondoljam, hogy egyáltalán blogoljak e tovább... Ugyanis annyira megnövekedett a látogatottsága a blognak(több száz egyedi látogató és több mint ezer oldalletöltés naponta), hogy ez már véleményformáló, folyamatokat elindító, befolyásoló erővel bír. Ez pedig nagy felelősség!  Nem biztos hogy fel kell vállaljam... Mert volt úgy, hogy egyesek már azért mondták amit mondtak, hogy az kikerüljön a nyilvánosság elé, mások pedig éppen azért voltak tartózkodóak, nehogy írjak róluk valamit. Nem akarok én újságíró lenni!!!   

Ez az ami nagyon elgondolkoztatott...

Az hogy magamról, a személyes életemből írok egészen addig, míg nincsenek benne mások még hagyján. Amikor viszont a véleményemet írom ki ill. bizonyos kérdésekben állást foglalok, netán információt osztok meg az már egy másik kategória. Addig amíg kevesen olvasnak nem sokat zavarsz. Miután sokan figyelnek rád, akkor már nem csak magadra kell ügyelj.
Én mindezidáig megpróbáltam  magamat egy az egyben adni itt a blogon. Ellentétben más szolgatársaimmal, akik a blogjukon csak szigorúan a közérdeklődésre számot tartó infókat osztottak meg, én sokszor kiírtam azt is amit lehet nem kellett volna mindenki orrára kötni. Tehát nem szószéknek szántam e blogot, mégis sokszor az lett belőle. A szószéken pedig nem lehetünk annyira profánok mint azon kívűl.

Több lehetőség közül választhatok:
1. Zárt körben blogolok és ezután csak azok olvasnak akik regisztrálnak.
2. Nem blogolok.
3. Blogolok ahogy eddig, de kerülni fogom a "közügyeket".

Majd az Úr segít eldönteni hogy mi legyen...

Krisztus mindenek felett!