Péntek - Borzási István testvér ma 50 éves

Talán 30 éve is megvan annak hogy ismerem. Zilahról. Kisgyermekként sokadmagammal,(voltunk vagy 30 valahányan) a gyülekezetünk pengetőszenekarában kezdtük a "dicsőítő" szolgálatot és egy időben(80-as évek elején) Borzási István testvér volt a karmester. Mai divatos kifejezéssel élve a dicsőítésvezető. Nem mellesleg abban a zenekarban, egy sorral előttem pengette a húrokat az a lány is aki néhány év múlva már a felesége lett. Áldott idők voltak azok! Jó időben volt jó helyen. Egyik is másik is. Borzási testvér akkor a zilahi bútorgyárban dolgozott és a hozzám hasonló eleven lurkók megfegyelmezésére esztergáltatott egy jó másfél méteres majdnem seprűnyél vastagságú pálcát. Használta is azt rendesen és volt is ott fegyelem. Én is emlékszem egyik suhintására, ami után sokáig vakartam a fejem, de túléltem. Amikor aztán onnan az Úr a teológiára vitte mindannyian örültünk, de a pálcáját nem vitte magával hanem ott hagyta. Azonban hiába vette más a kezébe, olyan fegyelem és rend soha többé nem volt abban a zenekarban mint az ő idejében... Mindennek rendel ideje van. Én úgy érzem hogy javamra(közösségi szocializáció) és hasznomra(egy kis zenei ismeret) az az idő amit akkor tőle kaptam. Nem csak én, hanem még sokan. Talán egy valaki volt akin nem csattant a pálca, Márta aki most a felesége.
Az Úr áldja meg őket gazdagon!  Adjon erőt hordozni a terheket!
Az utóbbi napokban, hetekben kapott ő is eleget, hideget-meleget, de akik az Urat szeretik, azoknak minden javukra van! Imádkozzunk érte!

"Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad." Zsid. 12:1-6

Ámen! Úgy legyen!