"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek

mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába"
Ez az igevers jut sokszor eszembe, amikor gyermekeinket hallom imádkozni az istentiszteleteinken. Nem tudom hogy még hol van ehhez hasonló jelenség, de itt Érszőllősön általában (és még Micskén is előfordul) a gyermekeink regálnak először az igehirdetésre imádságban és azután vagy közben kapcsolódnak be a felnőttek. Kezdve a 4-5 évesektől a tizenévesig imádkoznak azért amit az igehirdetésből megértettek. Lehet hogy ez azért  is van, mert én is kicsiny vagyok az igehirdetésben, de akkor is felemelő érzés az hogy gyermekeink együtt lélegeznek velünk, akkor amikor Isten igéjét szívjuk magunkba.
A tegnap este az Ámósz próféta könyvének utolsó fejezetéből(9:11-15) szolgáltam a helyreállásról, a gyarapodásról, a bővölködésről és a biztonságról, melyet Isten az övéinek megigért és ami már beteljesedett és ami újra be fog teljesedni. Nem hiszem hogy valaki ebből a "prosperitás evangéliumát" hallotta volna ki, mert számomra az a bővölködő élet amikor úgy látom és úgy érzem, hogy sokkal többet kaptam, kapok mint amit megérdemeltem.
Délelőtt Magyarkécben voltam "szűk"(csak 6-an voltunk) testvéri körben, majd utána Szilágypérban szolgáltam, ahol viszont a gyermekekkel együtt már 18-an voltunk. Ebédre Szatmári Zsomborékhoz voltam hivatalos, ahol Ildikó testvérnő (a nyáron merítkezett alá a fiával Zsomborral) másik két fiával, menyével és unokáival ültük körül az asztalt. Jó volt velük is megismerkedni és együtt lenni majd Isten házában is, ahová Erdei Sándor testvér öccse, Attila is eljött. Hiszem hogy munkálkodik az Úr az életükben és meg fogják ragadni az Úrtól felkínált kegyelmet. Ámen!
Hazafelé jövet a kéczi betérő után, majdnem egy rosszabb baleset résztvevője lettem( tapasztalatom szerint az ördög vasárnaponként különösképpen igyekszik keseríteni, nem csak itt a neten, hanem az utakon is). Egy szembejövő autó az utolsó pillanatban vette észre az út közepén részegen dalolva biciklit toló cigányt és mikor elrántotta a volánt ide-oda cikázva majdnem nekem csapódott, mielőtt az árokban kötötött volna ki. Megálltam, hogy segítsek és közben Ferenczi Béla testvér is odaérkezett(Kécből ment Tasnádra)  és akkor megint egy másik autó majdnem elütötte a dalolást és istenkáromlást abba nem hagyó cigányt. Na ezekután a megijedt autósok ugyancsak káromkodások közepette, agyba-főbe püfölték a részeget. Csak a mi közbelépésünkre hagyták abba és végül közös erővel sikerült a bajba jutott autóst is kihúzni az árokból. 
Magamat vizsgálva azt tapasztalatam hogy elsőre nagyon is azt éreztem: "na egyik feldühödött káromkodó veri a másik részeg istenkáromlót, ez így nagyon rendjén is van, nem kell nekem beavatkozni", de aztán Isten Lelke nem hagyta hogy csak kivülállóként viselkedjem. 
Az életben sokszor adatik, hogy kivülállóként nézzünk bizonyos "csetepatéknak-hitvitáknak álcázott"  összezörrenéseket és ez valóban kényelmesebbnek tűnik, de megváltó Urunk a kereszten is azért imádkozott hogy "bocsáss meg nékik mert nem tudják..." Egyszerűen nem tudta és nem is akarta magát kivonni a küzdelmekből. Inkább belehalt, hogy feltámadva erőt adjon mindazoknak akik a halálba is készek követni Őt. Én is követem! Te is?
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem"Gal.2:20

U.i. Az utóbbi napok margójára
Volt már alkalmam az elmúlt napokhoz hasonló események sűrűjűben lenni. Akkor(2007.05.17) nem Borzási István testvér, hanem én voltam a kommentek célkeresztjében, de az Úr befedezett. Az Úr most is befedezi az övéit...