Vaddisznók, de nem annyira vadak

azok amiket a tegnap becserkésztem. Már hétfőn délben elmentünk Debrecenben, mert akkor délutánra volt kiírva Márti a CT vizsgálatra a gerincével. Sok egyéb elintéznivaló után csak a tegnap este érkeztünk haz. Közben azonban én Nagyváradon is jártam a Szeretet szerkesztőségében, de egyéb ügyben is volt megbízatásom és miután onnan mentem vissza Debrecenbe a feleségemért, már magyar területen egy vaddisznócsordára lettem figyelmes, az úttól néhány száz méterre. ASzékelyföldön többször is voltam vadlesen, de fényes nappal és ilyen közelről vaddisznókat még nem tudtam becserkészni. Miután leparkoltam az autót, elindultam feléjük és szerencsémre szembe fújt a szél. Annyira el voltak foglalva az élelem után való kutatással, túrással, hogy nem vettek észre . Olyan 5-6 méterre közelítettem meg őket és vagy 20 percig figyeltem mit csinálnak. Kilencen voltak, egy kan 2 koca  két süldő és négy kismalacból állt a csapat. Végül a kan észrevett, szemembe nézett, de nem rontott nekem, hanem más irányba fordult. Megúsztam. Ők pedig szép komótosan elbaktattak. Nem volt bennük gonosz lélek...

Középen a fehér a kan

Elbaktatnak