Ma reggel amikor Micskére indultam még hullott a hó és nem takarították az utakat. Micske felé közeledve, majdnem ott ahol Bódi Barna fiatal szolgatársamat éppen ilyen időben 7 évvel ezelőtt érte halálos baleset, én is megcsúsztam az autóval és hol egyik hol másik sánc szélén táncoltam, végül néhány pörgés után végre egyenesbe kerültem. Nagyon fura érzés volt. Rövid ideig tartott, de mégis elég hosszú volt ahhoz, hogy eszembe jusson ez a párbeszéd, ami 3 évvel ezelőtt ugyanott hangzott el. Az Úr azonban úgy néz ki nem akart még egy lelkipásztor emléktáblát arra a helyre, ahol az egy is sok(k). Megtartott, megőrzött, mert egy kamion sem jött szembe velem, az árokba sem fordultam bele és azok az autók melyek utánam jöttek, azok tisztes távolságból figyelték a piruettet. Szeret az Úr! Sokan imádkoznak értem! Még van feladatom! Mindezek válaszok arra a kérdésre, hogy miért tart még életben az én Uram... Aztán az is lehet mivel egyedül voltam és nem volt aki felhívja figyelmemet(Jémina még mindig emlegeti) arra hogy kikért imádkozzak, talán elfelejtettem volna. Így juttatta eszembe az Úr hogy imádkozzak Bódi Barna testvérem özvegyéért és az árvákért!
Délelőtt tehát a micskei gyülekezetben szolgáltam, ahol úrvacsorai közösségben is voltunk, majd miután Szabó József testvéréknél elfogyasztottam az ebédet Magyarkécbe mentem. Ott délután három órától voltam együtt a testvérekkel, este hat órától pedig itthon szolgáltam az Ámós 7:10-17 -ből.
Vacsorára pedig ifj. Híri János testvérék vendégei voltunk a feleségemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...