Csütörtök

Ma reggel miután reggeliztünk(Boriska annyira megpakolta az asztalt hogy én már nem is tudtam hirtelen eldönteni mit is egyek, ezért maradtam a szalonnánál) megtartottuk az áhítatot, apósom és Andris rendbe raktak egy egy biciklit és kimentünk a telekre. Odajütt a kőmüves vállalkozó is és miután átbeszéltük a munka menetrendjét és az apróbb részleteket elindultam hazafelé. Délután egykor már Bp.-en voltam. Bementem az Auchan-be és vettem a feleségemnek egy egyszerü mobil telefont mivel lett neki is egy M.o.-i baptifon kártyája a Gál Győző lp. tv. fiának jóvoltából. Olyan telefont vettem ami teljesen elüt a megszokottól(ultra vékony és csak kódokkal lehet vezérelni), egy kicsit nehézkes is a kezelése de hát az én feleségem sem egy könnyü eset :) Megtanulja ő kezelni, mert én is tudom már őt...:)
Alighogy betettem a kártyát az új telefonba már érkezett is a szerelmes SMS ("szeretlek, csókollak...csöngess meg"stb.). Már majdnem csöngettem is mikor észrevettem hogy a számot nem ismerem. Akkor eszméltem hogy valószínüleg nem nekem szánták, hanem az előző tulajnak.(Üzenem a Gál fiúnak hogy sürgősen csöngesse meg leendő menyasszonyát). Mikor hazaérkeztem egy kicsit a szemére is vetettem a feleségemnek, hogy miért nem ő írta azt amit olvastam. Szegénykém örült hogy ki tudta nyitni a szemét mivel már este 11.30 volt az óra, nemhogy még smsezzen.
Azért érkeztem olyan későn mert Gödöllőn újra megálltam. Szabó Barnáéknál érszőllősi atyafiakkal találkoztam(kicsi avilág...), akikkel együtt is ebédeltem. Majd Szabó Miklós testvérrel és feleségével beszélgettünk, énekeltünk, igehirdetést hallgattunk, imádkoztunk(én értük, ők értem és a baróti testvérekért, hogy ne szomorkodjanak), így jól eltelt az idő. Este 8.50-kor indultam csak el gazdagon felpakolva köszöntésekkel és jókívánságokkal, a szüleim és a gyülekezetek felé.
11-re már Debrecenbe voltam, mivel az autópályán jöttem és még néhány percre a sógoromékhoz(Jakab Petiékhez) is felléptem egy fotel(Csákányból küldték a szülők) erejéig. Sajnos velük nem volt alkalom imádkozni...:( Pedig régebben sokal közelebb voltunk lelkileg, de amióta az Új Remény baptista gyülekezetbe járnak hanyagolnak... de nem csak engem... néha elgond(szom)orodom /új magyar szó,saját/ ezen a tényen, de remélem hogy a későbbiekben(ha az Úr még életet ad) majd csak több közünk lesz egymáshoz mint szia, szia, áldjon az Úr, áldjon... elhozod nekem ezt vagy azt... és viszont... /Frissítés 2015.0305: Évek múltán rájöttem arra, hogy ez a magatartás nem a gyülekezeti hovatartozástól függ, ennek sokkal mélyebb személyes, jellembeli okai vannak. Tehát az Új Remény baptista gyülekezet inkább javított volna ezen a helyzeten, de nem rajtuk múlott hogy ez nem sikerült/

Miközben ezeket a sorokat írom már jóval éjfél után vagyunk és a nyitott balkon ajtón keresztül beömlő szomszéd zsivaj elnyomja a billentyüzet kopogását. Most éppen azt osztják hogy XY-nak nem kellene megharagudnia ZY-re csak azért mert elcsábította a barátnőjét. Fontosabb a barátság mint a barátnő. Nehogy már egy nő miatt összevesszenek. A nő ma van holnap nincs, de a barátság a fent nevezettek között egy életre szól. Van egy fő moderátor közöttük ő beszél ilyen "okosan" ittasan. Romlott ez a világ, és itt a nyolcadikon még a bűze is érződik...csak a szaglás zavarban szenvedők(alvó lelkiismeretü bűnösök) nem érzékelik. Nekünk azonban Krisztus jó illata kell legyünk, hogy elviselhető legyen az emberi lét.ezen a bolygón.