2007. június 30., szombat
Szombat
Reggel fél nyolcra hazaérkeztünk. Dicsősség az Úrnak! Este 7 után mentünk el meglátogatni a barátainkat(Boros Gyula és Szilágyi Csaba), akik rostélyos vacsorával vártak. Nagyon nagy szeretettel fogadtak, mint mindig. Az utóbbi időben sajnos nem tudtunk annyira gyakran(havonta) találkozni mint korábban, de reméljük, hogy a közeljövőben a fizikai korlátok csökkenése miatt is(szeptembertől 60-70 km-re leszünk egymástól) többször fogunk találkozni és együtt imádkozni. A tegnap este az isteni elhívásról és annak beteljesítéséről, valamint a tévtanítások jelentette veszélyekről beszélgettünk, majd imádsággal fejeztük be alkalmunkat(vacsoránkat) 10 óra után. Még tettem egy kanyart a sógoromék felé akik csomagot szándékoztak küldeni Bölönbe és ezután nekivágtunk az éjszakának. Négy prédikációt(mindegyik legalább 1 órás volt) és tizenkét éneket hallgattunk meg az utazás ideje alatt. Így könnyebben eltelt az idő. Radnót után a feleségem váltott a volánnál és ő vezetett egészen Segesvárig. Nagy nehezen (nem könnyü ugyanis egy férj számára, amikor az asszony vezet :) tudtam pihenni vagy két órát. Bölönt érintve a csomagoktól megszabadultunk (átadtuk a polgármesternek) és reggelre jó időben Baróton voltunk. Nagy kegyelem hogy az Úr mindezidáig megóvott a súlyos balesetektől ill. egyéb veszedelmektől. Az hogy hazaérve az íróasztalomon egy hangyabolyt találtam nem tragédia, csak kisebb megrökönyödést váltott ki belőlem. Miközben nyomogatom a billentyűket, egy egy hangyaélet végére is pont... kerül, mert még a billentyűzetben is ott mozognak. Itt nyugszik az "L" betű alatt vagy a "B" betű alatt jó néhány ártatlan. Mennyire mulandó a kis hatlábú jószág, hát még a kétlábú... Na de ez is az én rendetlenségem miatt van, mert itt hagytam az íróasztalomon valami cukorkákat, amit elleptek a kis szorgalmas fekete népek. Nekünk kétlábúaknak mennyire vígasztaló lehet az a tudat, hogy a mi Istenünk sokkal körültekintőbb mint mi vagyunk. Az Ő világában rend van. Nincs elfelejtkezés, meggondolatlanság, emberek felé való csapkodás, hanem van nyugalom béke és biztonság. Oda vágyom én is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...