2007. június 6., szerda

Szerda

ny
A tegnap este kilenc után érkeztünk meg Gödöllőre Szabó Barnáékhoz. Nagy szeretettel fogadtak és ott is vacsoráztunk. Beszélgettünk és imádkoztunk, Barna a feleségével imádkozott Andrisért és Mihályért, hogy az Úr rendeljen nekik hozzáillő feleséget. Én pedig azért imádkoztam amit ők osztottak meg velünk. A lelkipásztoruk, aki osztálytársam volt a teológián súlyos betgen fekszik a kórházban. Aki teheti imádkozzon Szirtes Andrásért, feleségéért és kiskorú gyermekéért.

Este 11 után indultunk tovább Körmend irányába és hajnali 3-ra érkeztünk meg Csákánydoroszlóra. Tudtunk egy jót pihenni egész 8.30-ig amíg Boriska(a házi asszony, a sógorom Peti anyósa) fel nem vert szép énekekkel. A reggeli áhítat után kezdtem neki a blogolásnak, mert az este már többet nem írtam és már volt aki érdeklődött hogy megérkeztem e. Köszönöm hogy imádkoztatok értem.
Ezután láttam hogy Gál Gabi elküldte a képeket a toronyról, amit végül is ma reggel tettek a helyére. (Köszönet érte!)
A tegnap írtam, hogy bővebben is írok arról hogy miért jöttem még messzebb Debrecenből. Az oka az építkezés. Az a helyzet ugyanis, hogy szülői segítséggel nagyon kedvezményesen sikerült itt Csákánydoroszlón a feleségem sógornőjének falujában egy telket venni még 2004-ben. Mivel a Magyar Állam a gyermekek után csakis lakásépítésre, vissza nem térítendő támogatást ad(4 gyermek után 18000 EUR) , úgy döntöttünk hogy akármilyen nehéznek is tünjön(1000 km Baróttól, kevés önerő) a lakásépítés belevágunk. Nagy bíztatást kaptam a sógorom apósától is és mivel ők itt laknak, nagy segítséget jelentenek. A tavaly sikerült a baróti fiatalokkal és Andrissal az alapot lerakni. Egy évig állt az építkezés, de most az apósomék hitelt vettek fel és gondolom hogy abból tető alá kerülhet az épület. Majd pedig folytathatjuk az állami támogatással. Hála az Úrnak van segítség és a rokonok is mellénk álltak. Nincs szándékomban majd hogy itt telepedjek le, de jó befektetésnek láttam. Azért ha missziós célra fel lehetne használni (úgy van megtervezve hogy vagy 40 fő összejövetelt tarthat az egyik helységbe) nagyon boldog lennék.
Mielőtt ebbe belefogtam, imádságos szívvel tanácsot kértem az Úrtól és mint eddig már többször is, ebben is egyértelmű vezetést kaptam.
Kérdezhetné valaki hogy miért kell ilyenekről is írni, hát azért mert ha eldöntöttem hogy napi rendszerességgel vezetem ezt a naplót akkor, csak úgy érthető amit írok ha a hátteret is ismeritek.
A másik oka pedig az hogy teljesen nyíltan akarom vállalni a gyarapodást is, mert ez is áldás. Nem akarok titkolózni. valaki megkérdezte tőlem "Efraim nem félsz hogy támadni fognak ha megtudják hogy építkezel ?" Hát nem félek, mert meg van írva: "Ha jót cselekszel emelt fővel járhatsz" A politikusokkal és a közszereplőkkel szemben is sokszor megfogalmazódik az az elvárás(pl.üvegzseb program), hogy legyen átlátható a gazdasági helyzetük. Nem sokkal inkább kell egy lelkipásztor érzékenyebb legyen erre? Nem mindenki blogol,(van aki élő szóban tesz erről bizonyságot, vagy könyvbe írja le stb.) de ha én ebbe belekezdtem akkor ebben ez is benne van. Nem kényszerített rá senki és én sem akarok kényszeríteni senkit. Azt vallom hogy akinek sokat adtak attól többet is követelnek! Ha én mint lelkipásztor vállalom, hogy amennyire illik és lehet belátást engedek az életünknek ebbe részébe is akkor talán okkal remélem, hogy ezen a területen is példa lehetek, azoknak akiket vezetek és nem mondják majd azt, hogy a papoknak vajon miből telik erre is meg arra is?...stb., mert így az ilyen kérdések okafogyottaká válnak.
Na ez már túl hosszúra nyúlt(volt aki megkérdezte, hogy nem ülök e túl sokat a gép előtt), így most befejezem és inkább ígét olvasunk és imádkozunk.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Efraim,

    nem kétlem, hogy jó szándékkal voltál, amikor férjemről, Andrásról említést tettél a blogodban, de azért azt gondolom, hogy ez még egy lelkipásztor esetében is a magánügy kategóriájába tartozik, ami minimum azt jelenti, hogy mielőtt közzétennéd, legalább megkérdezed tőle, tőlem, hogy lehet-e. Vannak ugyanis közös ismerőseink, akiknek nem biztos, hogy így és ekkor akartuk tudomására hozni András betegségét.
    Köszönöm, hogy a legközelebbi bejegyzésed előtt értesítesz minket
    Tankó Tünde (András felesége)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Tünde!

    Bocsánatot kérek, ha bántottalak azzal hogy megkérdezésetek nélkül írtam az imatémámról. Az a helyzet hogy én nem tőletek hallottam András betegségéről. Azt sem tudtam hogy ez titok. Azt hittem hogy jól teszem ha másokat is arra buzdítok imádkozzanak a férjedért. Valószínű hogy most sem cselekednék másként. Azt azonban hadd jegyezzem meg a mentségemre, hogy csak annyit írtam hogy "súlyos beteg" és ha egy gyülekezet lelkipásztoráról van szó, talán e hír nem sérti a magánéleteteket, mert ez a hivatás mégis csak közügy(gyülekezeti) is valamennyire.
    Azért mégis örülök hogy imádkozhattunk a férjedért, mert remélem hogy a gyógyulása előrébbvaló mint az, hogy ki tudhat ill. ki nem tudhat Andrásról.
    Az Úr erősítsen és jutalmazzon gazdagon a szolgálatban, Andrást pedig gyógyítsa meg teljesen! Többet pedig nem fogok írni rólatok a megkérdezésetek nélkül.

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...