Hétfő-Kedd

A tegnap nem voltam gép közelben ezért nem volt bejegyzés. Hosszú volt az út és majdnem otthagytam a jogosítványomat a rendőröknél. Az történt ugyanis hogy Marosugra(hej de veszélyes hely...) és Radnót között a záróvonalat átléptem. Egy feltűnően lassan haladó Dacia(kb. 30-al haladt, lehet hogy ezért fizetik...) tartotta fel a sort és az előttem levő valamint én egy idő után megelégelve a cammogást, kikerültük. Nosza azonnal a nyomunkba eredtek a rendőrök egy civil kocsival. Megállítottak és felvázolta egyikük nekem hogy ugrik a jogsi(ujra kell érte vizsgázni) és 3.5 millió lej büntetést is kell fizetnem. Hát nagyon elgondolkodtam..., mert ha elveszik a jogosítványt még külföldre sem tudok menni. Amig ezt nekem előadta és én meg kérdeztem a következményeket, a másik kocsiban(Mercedesz) lévő, feltehetően valami főkorifeus valami olyat mondhatott a rendőrnek mint amit Borzási István szokott(nem adott neki semmit), így azonnal el is engedték. Aztán erre való tekintettel rajtam is kegyelmet gyakoroltak. Úgy látom hogy néha megéri a fejesek nyomában haladni... A tréfát félre téve azonban, hálás vagyok az Istennek hogy figyelmeztetett, de a jogosítványomat meghagyta. Dél körül érkeztünk meg Debrecenbe és Juditkát elvittem Timeához(egy anyósunk van) és amit neki küldtek Bölönből átadtam. Azután pihentem egy keveset majd továbbutaztam Gödöllőre. Szabó Barnáéknál szálltam meg és igen tartalmas beszélgetéseink voltak. Találkoztam Sámuellel is aki a Barna egyik bátyja, ő már a negyedik házat építi . Egymás mellett sorakoznak ezek a házak és nagyon pontosan nyomon követhető rajtuk a Sámuel építőipari szaktudásának a gyarapodása. Eddig mindegyik házat eladta, de ezt a negyediket magának építi(eddig ez a legjobb) és ez már nagyon hasonlít(a méreteit nézve) az enyémre aminek még csak az alapja van meg. Szabó testvéréknél voltunk az este és megerősítettem számukra a zilahiak meghívóját a 100 éves jubileumra. Remélem hogy ott lesznek.
Este még Barnával és a feleségével, Ildikóval beszélgettünk a hívő(házas)életnek az egyénre gyakorolt kedvező hatásairól, más szóval a folyamatos formálódásról és annak állomásairól. Egészen hajnali 2.30-ig beszélgettünk igét olvastunk, majd imádkoztunk. Nekem nagyon jó volt, de gondolom hogy nekik sem volt rossz, mert reggel(habár keveset aludtunk) Barna azt mondta hogy még jöhetek hozzájuk...:)
Délelőtt még Budapesten megállva körülnéztem mindazért amivel megbíztak és utána tovább haladtam Csákánydoroszló felé.

Amint haladtam a nagy forróságban látom hogy megkezdődött már az aratás. Bárcsak lelki szempontból is hasonló időket élnénk. Míg ezen gondolkodtam megcsörrent a telefonom, és ki volt? A feleségem. Hát ha ő hív muszáj felvenni, szabály ide vagy oda. Fel is vettem és beszéltem vele, nem is sokat, de ez már elég volt ahhoz hogy egy jó szemű rendőr távcső segítségével észrevegye. Annak rendje módja szerint meg is állított és azt kérdezte tudom e hogy miért állított meg. Mondom neki igen, azért mert megkezdődött az aratás(a híradásokban éppen azelőtt közölték hogy fokozott ellenőrzéseke tartanak az országutakon és egy nap alatt már milyen sok bírságot kiszabtak. Értette a rendőr a célzást, de nem örült neki. Elkérte az irataimat(a román sz.i.-t és jogosítványt adtam neki) és bosszusan közölte hogy óriási bírság lesz. Elment a kollégával a másik kocsihoz, én figyeltem hogy mit csinálnak. Eltelt egy kis idő és jött vissza a rendőr, már sokkal békülékenyebb hangot megütve a segítégemet kérte az iratok értelmezéséhez. Nem tudott eligazodni rajtuk, ezért segítettem neki, így csak 5000 Ft-ra büntetett és elnézésemet kérte a végén. Mondtam neki hogy csak a dolgát végezte és köszöntem én is a jóindulatát. A feleségem tehát a mai napon 5000 forintba került, de hát nekem sokkal többet ér... Ezekután azonban igyekeztem félrehúzni és megállni mikor beszélgettem. Délután két óra körül érkeztem meg uticélomhoz és mindent a legnagyobb rendben találtam. Itt sikerült géphez jutnom és miután a leveleimre válaszoltam, erre a bejegyzésre is maradt egy rövidke idő.