Ma reggel 8 óra után, tán kilenc is volt már amikor útnak indultunk a családdal és Gabiékkal a Transzfogarasba, hogy a hosszú tanév fáradalmai után a gyerekeink kifutkározhassák magukat. Délre már fenn is voltunk a Balea tónál. Hát mit mondjak... nagyon veszélyes még a feljutás. Egyik alkalommal éppen csak el tudtam kerülni hogy a leguruló kő ne a mi kocsinkra essen, hanem mögénk. Az utánunk jövő kocsinak fékezni kellett hogy ne menjen neki. Majd csak júliusban lesz szerintem jól járható az út. Most fennt először szemerkélt majd jobban esett az eső. Voltak akik síeltek, voltak akik hódeszkán siklottak le a meredek hegyoldalon, mi azonban sétáltunk és hegyet másztunk.
Ez még háttérképnek is jó lehet
Apja és lánya
Egyedül de mégsem magányosan
A napi gondok fölött
Együtt a csapat
Végül annyira beborult és dörgött villámlott, hogy elindultunk hazafelé.Este lett mire hazaértünk. Az ifjúsági órán a Róm. 8:28 alapján imádkoztunk. Megtapasztaltam azt, hogy amikor valami nem válott a javamra az azért volt, mert baj volt az Isten iránti szeretetemmel. Mivel többen vizsgáznak és felvételiznek, jól fogott a biztatás: "Szeressük Istent annyira hogy minden a javunkra legyen!"
Együtt a csapat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...