Hétfő

Nincs telefonkapcsolat, ezért akadozik a blog. A Romtelecomnak bejelentettem hogy rossz avonal, de semmi sem történt még eddig

VASÁRNAP

Ez a vasárnap is egy különleges ünnep volt nem csak nekem hanem a nagyvárad-betlehemi gyülekezetnek is mert ott bemerítésre került sor. Helga(15 éves) vallotta meg hitét nyilvánosan és érte imádkoztunk kézrátétellel, hogy Isten Szent Lelke töltse be egészen. Két autóval mentünk innen Érszőllősről hogy betlehemi testvéreink örömében osztozzunk és a nap végén is úgy látom hogy megérte. Délelőtt a Római levél 5:19-6:4 alapján hírdettem ay igét, délután pedig az evangelizációs jellegü szolgálat a IV.Móz. 21-ből és a János ev. 3:14-15-ből történt. A két alkalom között szeretet vendégségre is sor került, melyen keresztül valóban megtapasztalhattuk hogy nemcsak jó kapcsolat hanem egymásért érzett felelősség is van bennünk. A vezetőkkel együtt beszélgettünk majd imádkoztunk gyülekezeteink megújúlásáért és egészséges fejlődéséért. Vállaltam hogy minden hónap utolsó keddjén meglátogatom a fiatalokat, amíg nem lesz lelkipásztoruk. Az Úr adjon ehhez erőt és áldást!
A délutáni alkalmat a helyi gyülekezet egy rendhagyó énekkel fejezte be-
“Kívánunk mi együtt mennybe menni
Kívánunk mi együtt mennybe menni
Utunk Kánaánba visz, a Jordánon át
Menjünk oda együtt mind.”
Ez ének után nem tudtam megállni hogy el ne mondjam ehhez fűződő családi élményünket.
Többször is megtörtént míg Baróton laktunk, hogy amikor elutaztunk vagy netán szusszanni akartunk a feleségemmel, akkor a kissebb gyereket Viola nénémre bíztuk egy néhány napra. Egyik alkalommal éppen az akkor még alig négy éves Juditkára vigyázott és ezt az éneket tanította neki. Egy ideig énekelte szépen a kislány, de aztán abbahagyta.
– Nem jó ez az ének- mondta
– Mi nem jó benne Juditka- kérdezte Viola néni
– Nem akarom hogy együtt menjünk a menybe. Te vagy az öregebb, te menj oda előbb és én majd csak utánad...
–
– Három évvel később majdnem megismétlődik ugyan ez a történet, de akkor a már 3 éves Jémina volt Viola nénénk szárnyai alatt. Együtt énekelték az éneket, többször is, de egy adott pillanatban Viola néném mivel látta hogy a kislány már megtanulta és tudja az éneket, elhallgatott.
– Na akkor most már induljunk – mondta a gyermek - Na! Mi van már? Miért nem indulunk? Menjünk! - bíztatgatta Jémina Viola nénémet

Mind a két gyermek ugyanazoktól a szülőktől származik és mégis mennyire másképp viszonyultak ehhez az énekhez... A három éves gyremek még azt mondja hogy “Menjünk” míg a négy éves már mást küldött előre. Mi se küldjünk senkit előre, hanem legyünk készen hogy indulhassunk. Ezt kívántam a gyülekezetnek... és ezt kívánom neked is aki olvasod.

– Hazafelés jövet alkalmunk volt Lukács testvérrel(gyülekezetünk egyik elöljárója) elbeszélgetni, ami még közelebb hozott minket egymáshoz, majd bementünk a feleségéért Szalárdra a lányához(Kelemen Sándorné Enikő). Ott nagy szeretettel asztalhoz ültettek és együtt vacsoráztunk. Volt még egy teológus vendég(Győrfi Tóbiás) is az asztalnál aki a vasárnap délutánt a Lukács testvér vejével, Kelemen Sándorral a szentmiklósi cigánymisszióban töltötte. Ennek apropóján a cigány misszióról is szó esett, aminek még gondolom folytatása is következik... jó irányba!
Este 9 óra körül értem haza és ekor már csak a feleségem volt talpon. A többiek már gyüjtötték az erőt a holnapi napra...