Szerda

Hooooooosszúra sikeredett a mai nap... Reggel kezdődött azzal hogy amint elindultam Debrecenből, elfolyt a fékfolyadék a kocsiból. Úgy vettem észre hogy nem lehetett sebességet váltani. Megálltam és elgyalogoltam a legközelebbi benzinkútig ahol vásároltam fél liter folyadékot aminek a segítségével Váradig jutottam. Közben harcolnom kellett a bosszúság ellen. Nem is olyan rég 35 millióba került a kocsi rendbetétele, amit részben hitelből fedeztem és még ma is érzek, de azzal vigasztaltam magam hogy most legalább rendben van a kocsi. Na hát kiderült hogy még sem... Ezt kellett valahogy megemésszem... Jött az ördög számtalan ötlettel, méreggel ami elől ki kellett térni és még azért is kellett imádkozzam, hogy a tanácsülés idejére(ahová másfél órás késéssel érkeztem meg!) legalább felejtsem el ezt a problémát, nehogy ingerült vagy felületes legyek... A tanácskozás hála az Úrnak rendben lefolyt és eredményesnek is tartom a munkát. Igaz hogy sok fejlődni valónk van még az adminisztráció szintjén, de legalább van elmozdulás pozitív irányba. Személy szerint én felajánlottam visszavonulásomat a Tanácsból a következő székelyföldi missziókerületi elnök javára, de a testvérek nem fogadták el. Inkább kibővitik a Tanácsot az új vezetővel. Az Úr legyen kegyelmes hozzám hogy ne legyek méltatlan e feladatra. Beszélgettünk még a jövő évi költségvetésről, sajtótermékekről, eseménynaptárról, táborozásokról... stb. Jó néhány határozatot is hoztunk, amelyek majd megjelennek a dr.Kovács József főtitkár testvér által szerkesztett Közlönyben. A tanácskozás idején én Borzási István testvér mellett ültem és néha a laptopjára pillantva megállapíthattam, hogy gőzerővel dolgozik a disszertációján. Ennek ellenére ő is bekapcsolódott a tanácskozásba...
Ebéd közben az asztalnál Bándi testvér számolt be az elmúl hétvégi debreceni ifjúsági konferenciáról. Az áldások mellett arról is beszélt amit már nem először hallottam és tapasztaltam személyesen is: TÚL NAGY VOLT A HANGERŐ már ami a zenét illeti... Sajnálom hogy ennyire visszás is lehet egy konferencia megítélése(két hete édesapámnak ugyanez volt a véleménye a kiskőrösi konfiról), a rossz szervezés miatt. Mert szervezés kérdése hogy előadók és zenészek összhangban legyenek és ne "fújja mindegyik a sajátját" . Én a magam részéről eldöntöttem hogy ezután nem vállalok el meghívást oda ahol nem sikerül előre megállapodni a decibelek mértékéről. Ugyanis azt tapasztalom hogy a harsogó-dübörgő zenebona(és itt nem a zene ellen szólok, sőt...) ellentétben van az imádságos lelkülettel. Akik dübörögnek gyengék(vagy még azok se) az imában, akik pedig az imádságban buzgók(van egy néhány jó példa előttem) azok nem dübörögnek...
Annyira elmerültünk a beszélgetésben hogy már nem is emlékszem arra mit ebédeltem, pedig jól laktam...
A délután is hamar elröppent a jelen ügyei és a jövő tervei között, annyira hogy mire észbekaptam már 5 óra volt. Ki a kocsihoz hogy indulnék Micskére, de fékolaj a kocsi alatt... mind elfolyt. Újat kellett venni... Le is tettem róla hogy eljussak ezért visszamentem a tanácskozás végére, majd még maradtam egy hosszabb lelkigondozói beszélgetésre az egyik teológus testvéremmel... Hiszem hogy nem volt hiábavaló a beszélgetésünk és az együtt imádkozás. Mielőtt hazaindultam volna még lekódoltam a szövetség wireless hálózatát, hogy illetéktelenek az utcáról ne használhassák. Ha a teológusok ezt a bejegyzést olvassák, az azt jelenti hogy Kovács József testvér már közölte velük a jelszót... :)
A hazafelé tartó út hosszabra sikeredett mint normál esetben, mert fékolajat kellett venni, majd 20 km-ként után töltögetni. Mire Érszőllősre hazakerültem(22 óra), azt is megtanultam hogyan kell kuplung nélkül váltani, mert takarékoskodni kellett az olajjal... Aki nem élt át hasonlót nem is tudja milyen nagy öröm gond nélkül(?) begördülni a kapun... Hála az Úrnak itthon vagyok!