Vasárnap

Nagyon mozgalmas volt ez a nap. Reggel 3/4 8-kor indultam Nádasdra és velem jött négy fiatal + Jémina + Szabó Barna, aki a családjával erre a hétvégére hazajött Micskére az apósáékhoz. Kilenc előtt már ott voltunk a nádasdi imaház előtt és az egyik testvér Pap Árpád már azonnal le is foglalt magának... ebédre. Három fiatal fehérruhás(Noémi, Lidia és Zoltán-alább a képen) vallotta meg hitét nyilvánosan a bemerítésben, amit Fekete Csaba helybeli lelkipásztor végzett. A Jn. 1. levele 5. rész 1-13 alapján hirdettem az igét, amit nagy figyelemmel hallgatott a népes hallgatóság. Voltak ott testvérek Balláról, Nagybányáról, Bogdándról, Magyarországról...stb. úgy hogy még a karzat sem maradt üres. Mikor vége volt egy kis vita keletkezett abból hogy végül is hova menjek ebédre, mert több testvér is igényt tartott volna a közösségre. Aztán csak maradtam Pap testvérnél, aki végül azzal tromfolta le a többi meghívót, hogy mi rokonok vagyunk. Ez nekem is meglepetés volt és még az ebéd előtt próbáltam kibogozni a rokoni szálakat. Hát egy bonyolult képlet alapján valóban össze lehetett kapcsolni a rokonságot, de hát mindegy volt már... Finom volt az ebéd amit nagy szeretettel osztottak meg velem. A fiatalok és Jémina valahol máshol ebédeltek.
Délután három órakor kezdődött a hálaadó istentisztelet és háromnegyed 5-re fejeződött be. Gazdag progrem volt a délutáni amit egy 25 perces prédikácival zártam. Igyekeznem ellett, mert hat órára már haza kellett érjek a körzetbe, mivel Micskén úrvacsorai alkalma volt a gyülekezetnek. Egész úton havazott és nagyon nehezen lehetett haladni, de végül egy fél órás késéssel fél hétre megérkeztünk Micskére. Jó alkalmunk volt együtt a testvérekkel, ahol a délutáni ítéletes, de mégis áldásos igéből (Malakiás 1:6-14) szolgáltam a fiatalokkal együtt akik oda is elkísértek. Mivel már nem kellett sietni sehová elfogadtuk a meghívást vacsorára. A fiatalok a Tripó családnál én pedig Hoble testvéréknél fogyasztottam el a vacsorát. Hoble testvér a betegsége(Parkinson kór) ellenére nagyon jól tartja még magát. Meglepően jó az emlékezete, még a baróti és a bibarcfalvi testvérekre is emlékszik. Érdeklődött Fehér testvér(Fehér András Bibarcfalva) után is.
-Hogy van Fehér testvér, az édesapád nővérének a férje?
-Hála az Úrnak egészséges
-Emlékszem rá, vezettem az Úr Jézushoz. És a lányára is emlékszem aki valami mérnök emberhez ment feleségül...
-Igen úgy van...
Több év vagy évtized után is emlékszik személyekre, pedig nagyon sokfelé járt és hírdette az evangéliumot. Aki ismeri imádkozzon érte, hogy az Úr tegye áldottá öreg napjait is...!
Tíz órára érkeztem haza a kislányommal Jéminával. Mivel nekem még ezt azt el kellett rendezni a kocsiban ő hamarabb bement és...
-Csókolom édesanyám
-Szia Jémina, hol voltatok ilyen sokáig?
-Meccsen - nem tudta megjegyezni a Micske falu nevét
Mikor én bementem le is teremtett a feleségem. Hova vitted te a gyermeket vasárnap? Meccsre jártok? Aztán leesett neki is...meg nekem is... A kislányban a vasárnapi szolgálatomból egy-két illusztráció(a futballpályáról, a sportból saját tapasztalatból) megragadt. Így voltunk mi Micske helyett meccsen. Tanulság: az igehirdetésben kevesebb kell legyen az illusztráció a futball világából.