Tudom, hogy ma már szerda, de megpróbálok néhány gondolatot leírni a tegnapi napról.
Este azért maradt el a bejegyzés, mert mire én ideértem (fél11 után), akkor elvették az áramot.
Andrist, Efraim egyik kedvenc unokatstvérét, még épp sikerült felköszönteni a szülinapján, de csak négy részletben, mert folyton szakadt, meg a vonal. Próbáltam újraindítani a gépet, de, mire minden jelszót és kódot begépeltem, hogy menjen a net, arra ismét megszakadt az áram. Akkor gyertyát gyújtottam és elolvastam az esti ígét, kb. egy óra telt el így, de az áramot még mindig nem adták vissza.
Akkor hagytam magam elaludni.:)
Nagyon sok bíztatást bátorítást, kaptam tegnap, többektől, ami nagyon jól esett, de nem tudom vállani, hogy hosszútávon blogot vezessek. Ez nem kicsi dolog! Minden elismerésem azoké akik ezt naponta tudják tenni! NAGY fegylemre, következetességre, kitartásra... vall.
Nemrég olvastam egy könyvet( Ki nem ér rá imádkozni?), amiben a szerző megjegyzi, hogy azok akikiket igazán imádkozó embereknek ismert és sokat tettek az Úrért, mind naplót vezettek. Érdekes összefüggés.
Sajnos nekem még sokat kell fejlődnöm minden területen, mind az imádkozás, mind a kitartás területén.
Efraimmal többször is beszéltem tegnap próbáltam rábírni, hogy írjon néhány sort legalább amíg el nem megy a táborba, de azt, mondta, Ő most szabadságon van a bolgírást tekintve. (Megértem)
Tegnap folytatta a készülést (a táborozásra, mennyegzőre,vasárnapra), elintézett néhány hivatalos ügyet a városban és este, még egyet sportoltak Mirjámmal, aki, most lelkesedik a görkoriért. Állítólag már jól megy neki.
Most befejezem, mert a kicsik már mind ébren vannak és szükségük van rám.
Amennyiben valami objektív akadálya nem lesz este még írok néhány sort.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...