Péntek

Hála az Úrnak hazajöttünk... mármint a fiatalokkal és a két lányommal(Mirjám és Jémina) és máris "áll a bál". 10 óra után gurultunk be a kapun, mert előbb hazavittem a fiatalokat és a csomagjaikat( 14-en préselődtünk be a transporterbe). Mirjám és Jémina bementek a fürdőszobába fürödni és már majdnem készen voltak mire Juditkának(aki egész nap itthon volt) is eszébe jutott hogy meg kellene fürödni és bement ő is mire Jémina kiparancsolta jó hangos szavakkal. Fel is ébredt a erre Tirza és eszeveszettül ordítani kezdett, erre felrohant a feleségem és kezdte rendbeszedni az amazonokat. Mire bejöttem, teljes volt a hangzavar... és ekkor kezdtem neki az írásnak, de eszembe jutott hogy a méheket le kellene kezelni a tetvek ellen és most megyek is...
.
.
.
Elég ügyetlen voltam, mert egy néhány méhecske megszúrt, de az Úr nem engedte hogy az arcomat( hogy is néznék ki holnap a menyegzőn feldagadt szemekkel, brrrrrrrr.... még rágondolni is rossz), hanem csak a kezemet lábamat. Hát ilyen kicsiny(?) dolgokban is megnyilvánul az Isten szeretete, ha én figyelmetlen is vagyok Ő nem feledkezik meg rólam. Fél órába került mire helyreállt a nyugalom...

Holnap lesz Mirjám 11 éves és ma este együtt emlékeztünk az elmúlt 11 évre. Felolvastuk a 11.Zsoltárt és hálát adtunk legnagyobb lányunkért. Az Úr őrizze és áldja meg!
Végül ide szúrok két képet. Az egyik a nyaralásunk idején készült és az az érdekessége hogy a mohamedánok imaháza és a pünkösdi imaház Navodari-on békésen állnak egymás mellet..., a másik pedig egy csoportkép a táborozókról.