Szombat2

Ott folytatom ahol hajnalban abba hagytam... Rövid pihenő után(1 óra) tovább haladtam Szalonta felé mert ott akartam átlépni a határt. Mire a határhoz értem már megint nagyon álmos voltam. Na de volt mire felébredjek...A határőrnek csak úgy gépiesen nyújtottam oda az útlevelet és vártam hogy adja vissza,de hát csak nem adja...

-Valami baj van? -kérdeztem
-Igen, a kép nem hasonlít magára -jött a válasz
-Hát persze, mert 3 éve készült és akkor még soványabb voltam vagy 5 kilóval- próbáltam viccelni
-Nem nem, ez egyáltalán nem maga...
Erre megfordította az útlevelet és a lámpájával meg is világította a képet....hát tényleg nem én voltam... hanem a feleségem. Megvallom most nyilvánosan hogy sokszor gyönyörködök a feleségemben és a képeiben is, de ebben az esetben nem tudtam jó szívvel ránézni. Sokkolt a képe. Hát hiábavaló volt a hosszú út? Most mi lesz? Egyből felébredtem és már alakult a kétségeskedés bennem, amikor a határőr megkérdezte: Személyi igazolványa van-e? Volt hála az Úrnak. Egy ideig még eldiskuráltunk arról, hogyan is van az hogy először magyar útlevelet akarok mutatni, másodjára pedig román személyit veszek elő, mire megértette hogy kettős állampolgár vagyok és tovább engedett. annyira felrázott ez az eset hogy még vagy 150 km-ig nem jött álom a szememre, de Kecskemét előtt aztán ismét múszáj volt megállnom és reggelig aludtam...nagyon jól.
Reggel fél nyolckor már Zsoltéknál voltam akik szeretettel fogadtak, reggeliztünk és kimentünk az evangelizáció helyszínére.
Két szolgálat várt rám. Egyik délelőtt a másik délután és két ember megtérésének a történetéből prédikáltam. Egy nagyon rossz ember és egy "a törvény tekintetében igaz" ember megtéréséről. Zákeus és Saulus életében változás történt amikor találkoztak Jézussal.
Az egyik kívánta látni Jézust, ezért az Úr lehívta a fáról, míg a másik nem kívánta(sokkal inkábbkergette) mégis meglátta Jézust aki a szó szoros értelmében levette a lábáról. Van akinek a fáról van akinek a lóról kell leszállni ahhoz hogy igazi találkozása legyen az Úrral. A mindenki által bűnösnek tartott Zákeusnak is és az elismert teológusnak Saulusnak is megváltozott e találkozások után az élete. Hálás vagyok az Úrnak hogy nem volt hiábavaló az idejövetelem. Jó volt imádkozni azokkal akik változni akartak. Az Úr viseljen gondot róluk!
Este lettmire Zsoltékhoz visszaértünk, mert egy néhány személyt(főleg id. Katona Imre testvért) még hazaszállítottunk(lám lám ezért is kellett nekem a busszal jönni) és Zsoltnak jelenleg nincs kocsija. Sikerült a feleségemmel is szót váltani a holnapi napról, mert otthon vendég lesz, mégpedig Kiss Lehel teológus, aki délelőtt és este Baróton du.-án pedig Bibarcfalván fog szolgálni. Áldja meg őt az Úr!
Vacsora után még hosszabban elbeszélgettünk(közben még Szabó Barnával is telefonon, aki az unokahúgának, a mMarci lányának volt a menyegzőjén) majd imádkoztunk a holnapi napért és a szolgálatért, amelyre a baptista gyülekezetben fog sor kerülni. Hiszem hogy nem hiába... A délelőtti alkalom után Lakatos Ottóékhoz vagyunk hivatalosak ebédre. A többiről majd később....addig is áldassék az Úr neve!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!