Na..., túl vagyunk az első éjszakán aamit a sátorban töltöttünk. Jobban mondva csak 6-7 órát, mert éjfél is elmúlt mire lefeküdtünk és reggel 7-kor már ébren voltunk. Meg is jegyezte a feleségem, hogy mikor lefeküdtünk akkor már mindenki aludt körülöttünk és amikor felkeltünk akkor is. De hát így van ez ha 4 gyermekkel indulunk nyaralni... Nekik az a nyaralás hogy sokáig fenn lehetnek és hogy korán keljenek. Szegény Márti alig aludt valamit az éjszaka, mert kemény volt neki a föld. "Nekem semmi problémám nem volt" -mondtam neki. Mire ő - "Hát persze hogy nem, mivel kövér(még leírni is szörnyűűűű...) vagy és azért fekszel puhán, bezzeg én... nézd meg hogy mennyire kiállnak a csontjaim, azok szúrnak..." na ezek után meri valaki azt mondani hogy ő nem karcsú...? Ma estére szerzek neki egy matracot...
A reggeli áhítatnál az igehírdetőkért imádkoztunk. Mikor megkérdeztem őket hogy ismernek e prédikátorokat akikért személyesen is imádkozhatnak, akkor Juditka(8 éves) még tízet is felsorolt a következő képpen: "édesapám, tata, Lajos, Ernő, Peti, Virág testvér, Borzási István, Borzási Gyula, Simon András, Kiss Ottó". Lám lám a Hargita Táborból is szereztek újabb "ismerősöket". Gondolom hogy a lelkipásztori hét után még nagyobb lesz az ismeretségi körük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...