Csütörtök

Hát... elég izgalmasan telik a nyaralás itt a Fekete-tengeren... Két nap után átköltöztünk egy másik kempingbe(GPM kemping, Mamaia végében és még wireless kapcsolat is van, a saját laptopomrol írom ezt a bejegyzést amint egy padon üldögélek) , mert vettünk egy sátrat és így sokkal olcsóbb a szállás mint ahogy előre elterveztük(faházban aludtunk két napig). A gyerekek nagyon élvezik a tengert, csak Mirjám volt lázas az elmúlt két napban, de mostanra ő is kiheverte. Ma egész nap szép idő volt, ami nem mondható el az eddigi napokról amikor is viharos, esős, szeles idők voltak.
Csak az Úr megtartó ereje és kegyelme hogy megírhatom ezt a bejegyzést. A tegnap ugyanis a szél elsodort, be a tenger közepe felé. Az egész a Metróban kezdődött, amikor a feleségemmel éppen vásároltunk és én egy pár aluminium nyelű evezőt akartam venni a meglévő csónakunkhoz, de a feleségem azt mondja: "Csak talán nem akarsz annyi pénzt(43 RON) kiadni evezőkre, jó lesz arra a 13 lejes is..." Meg se mertem szólalni csak bólintottam és megvettük a 13 lejes műanyag nyelű evezőket. Mikor azonban a bólyáktól egy kicsit beljebb eveztem kezdett sodorni a szél egyre beljebb. Semmi baj....-gondoltam magamban, majd kievezek én...Igen ám de amikor elkezdten húzni a lapátokat, egyik a másik után törött el.... Evező nélkül egy csónakban, messze a parttól és ráadásul onnan fújt elég erősen a szél, hát nem erről szoktam álmodni... Arra gondoltam hogy magára hagyom a csónakot és lesz ami lesz valahogy csak kiúszok a partra.(A feleségem és a gyerekek ezidő alatt a partról néztek, de nem vettek észre semmit, pedig még távcső is volt náluk). Végül mégsem szerettem volna a feleségem elé kerülni csónak nélkül(ha az evezőnél annyira ügyelt arra hogy ne prédáljak, mit mondott volna a veszett csónakra...?), ezért imádkoztam hogy valamennyire csendesedjen a szél és elkezdtem tolni a part felé a csónakot. ment is valamennyire, de írtó fárasztó volt, ekkor cseréltem és húzni kezdtem. eltelt egy óra is és még alig haladtam valamit(ezalatt a feleségem is elment a partról, gondolta nem várja meg míg kiszórakozom magam...). Az Úr megszánt végül és elcsendesedett a szél, ami után már könnyebb volt, csakhogy addigra már elkészültem az erőmmel.(Mennyire nem jó ha a lalkipásztor nincs edzésben fizikailag...) Mire a homokot éreztem a lábam alatt egészen el voltam zsibbadva, alig tudtam kitámolyogni a partra. Úgy kellett segítsenek az emberek..., de mára már kipihentem magam és levontam a tanulságot:
1. Ha valaki csónakázni indul, a legjobb evezőket válassza és ne sajnálja rá a pénzt
2. Ha valaki nehéz helyzetbe kerül, már csak a felesége kedvéért se hagyja veszni azt, amit meg lehet menteni.(Nekem is megmaradt a csónak, ha pl. nem olyan lenne a feleségem amilyen, a csónak sem lenne meg, veszni hagytam volna)
3. Ha valakinek 4 gyermeke van jól gondolja meg hogy tengerre szálljon egy lélekvesztőben
4. Érdemes imádkozni és még a szél is eláll ennek hatására.
5. Jobban kell figyelni a parton lévőknek a messzire eltávolodottakat még akkor is ha azok csónakban vannak..

Röviden ennyit tanultam a tegnapi napon és persze hálát is adtam az Úrnak, mert nem hagyott a hullámok között..., de nem csak én köszöntem meg, hanem a reggeli áhítaton még a gyerekek is nagyon hálásak volta az Úrnak ezért!

Most igyekszem befejezni, mert a feleségem is elkészítette eddig a vacsorát és nem lenne jó arról hiányozni(nem szereti ha kések...).