Ma a reformációra emlékezünk... Nagyon esős szomorkás hangulatú napra ébredtünk, de aki újjászült minket az nem engedte hogy unalmas legyen a napunk. Délelőtt lelkigondozásra volt szükség egy helyi gyülekezeti tagnál, majd Gál Gabiékat vittük el Debrecenbe vásárolni. Mikor megláttam anyósomat, nagyon megsajnáltam.Nyolc fogát húzták ki a tegnap és felül nem maradt egy sem. Nem értettem hogy miért kellett nyolc ép fogat kihúzni ínygyulladás vagy sorvadás miatt. Nagyon megkínozták szegényt... Imádkozni kell érte...
Még ma este Hiri János is eljött, hogy kinyomtassak neki egy németországi ajánlatot. Holnap november elseje lesz, amikor az élők felkeresik a halottakat...Addig is legyen itt egy vers édesapámtól, amit a blogján találtam.
2007. október 31., szerda
Kedd
A múlt héten véget ért a szavazás arról hogy maradjon e nyilvános a blog vagy sem. Az eredmény az eddigi gyakorlatot igazolta, így a blog a jövőben is nyilvános marad...
Délután sétáltunk egyet a vendégekkel a falu határában, amit a gyerekek és mi is nagyon élveztünk. Érik már a kökény, de utánunk már kevés maradt...
Este héttől gyűltünk a testvérekkel imádkozni. Hiri Jánosnak az édesapja kórházban van, ezért ő hiányzott, de volt új résztvevője is az alkalomnak, Erdei Imre(csak néhány éve merítkezett be a feleségével) testvér személyében. Nagyon örültem neki. Az ima alkalom előtt beszámoltam a székelyföldi útamról és utána még néhány fontos dolgot is megbeszéltünk, ezért csak 21.30-kor kerültem haza. A vendégek addigra már meg is a vacsoráztak és a gyerekek is lefeküdtek...
Délután sétáltunk egyet a vendégekkel a falu határában, amit a gyerekek és mi is nagyon élveztünk. Érik már a kökény, de utánunk már kevés maradt...
Este héttől gyűltünk a testvérekkel imádkozni. Hiri Jánosnak az édesapja kórházban van, ezért ő hiányzott, de volt új résztvevője is az alkalomnak, Erdei Imre(csak néhány éve merítkezett be a feleségével) testvér személyében. Nagyon örültem neki. Az ima alkalom előtt beszámoltam a székelyföldi útamról és utána még néhány fontos dolgot is megbeszéltünk, ezért csak 21.30-kor kerültem haza. A vendégek addigra már meg is a vacsoráztak és a gyerekek is lefeküdtek...
2007. október 29., hétfő
Hétfő
Hála az Úrnak minden gond és baj nélkül hazaérkeztünk. Nagyon jó itthon lenni...
Velünk jöttek Gál Jutkáék is a gyerekekkel, mivel vakációjuk van az 1-4 osztályosoknak. Itt lesznek csütörtökig és remélem hogy nem fogják megbánni. Lehet imádkozni értük is, mint ahogy Lajos sógorom tette amikor errefele jövet Zilahon bementünk hozzájuk. Beszélgettünk, testvériesen elosztottuk a pityókát, amivel a székelyek(Viola nénémék és Sikó Margitkáék) megajándékoztak, majd imádkozás után Gabiék még az imaházat és az óvodát is megnézték. Nagyon tetszett nekik...
Ma este még a korábban benyújtott pályázatot kellett kiegészíteni. Miután megvoltunk vele, a két elöljáró testvérrel áldást kértünk rá az Úr Jézus nevében. Meglátjuk mi lesz a sorsa... Mi mindenképpen dicsérjük az Urat!
Velünk jöttek Gál Jutkáék is a gyerekekkel, mivel vakációjuk van az 1-4 osztályosoknak. Itt lesznek csütörtökig és remélem hogy nem fogják megbánni. Lehet imádkozni értük is, mint ahogy Lajos sógorom tette amikor errefele jövet Zilahon bementünk hozzájuk. Beszélgettünk, testvériesen elosztottuk a pityókát, amivel a székelyek(Viola nénémék és Sikó Margitkáék) megajándékoztak, majd imádkozás után Gabiék még az imaházat és az óvodát is megnézték. Nagyon tetszett nekik...
Ma este még a korábban benyújtott pályázatot kellett kiegészíteni. Miután megvoltunk vele, a két elöljáró testvérrel áldást kértünk rá az Úr Jézus nevében. Meglátjuk mi lesz a sorsa... Mi mindenképpen dicsérjük az Urat!
2007. október 28., vasárnap
Péntek-Szombat-Vasárnap
Isten kegyelméből és Máthé Zoli(az unokatestvéremnek, Violkának a férje) jóindulatából ismét írhatok néhány sort ebbe a naplóba.
Azzal kezdem hogy ma(28-án) van Tirzának, negyedik lányunknak a születésnapja. Ma két éves! Hálát adok érte az Úrnak!!!!!!!!!!!!!!!!
Pénteken délután indultam el Gyergyóból Jéminával Barót felé, de Csíkszeredából kitértünk a Hargita Táborba, mert a kazánt amit Mo.-ról hoztunk azt édesapám a hargitai házba szánta. Négy óra előtt már ott voltunk a Hargitán, ahol Borzási Gyula testvér, Román Mihályal és Hatos testvér segítségével megszabadultam a tehertől. Mielőtt onnan eljöttem volna Borzási Gyula testvér, jó szokása szerint megkínált kávéval ami mellett megbeszéltünk néhány dolgot. Örömmel hallottam azt hogy sikerült a Hargita Tábor összes épületét betáblázni az udvarhelyi gyülekezet nevére. Ezután már csak az következik, hogy a gyülekezet nevéről az ingatlan a Szövetség nevére kerüljön és akkor már semmi akadálya nem lesz annak, hogy a tábori munka alapítványi keretek között folytatódjon. Ebben az ügyintézésben igen fontos szerepet játszott Szász Domokos (székelyudvarhelyi gyülekezeti tag, a ZETAM srl. mindenese), akire a következőkben is számítani lehet. Az Úr áldja meg érte!
Öt óra körül indultunk el a táborból és este hétre meg is érkeztem Barótra. Mielőtt a bibliaórát megtartottam volna azon gondolkodtam hogy vajon milyen érzés lesz azon a szószéken állni ahonnan annyiszor hirdettem már ígét... Mikor elkezdtem a szolgálatot semmi furcsaságot nem éreztem. Mintha minden a régi rend szerint történt volna. egyáltalán nem éreztem idegennek vagy vendégnek magam, de amikor a végén ezt a gyülekezettel is közöltem, felállt az egyik testvér és szelíden kihangsúlyozta hogy Efraim testvér már nem baróti lelkipásztor hanem vendég. Ez visszazökkentett engem a normális kerékvágásba... Valóban én már mint érszőllősi lelkipásztor szolgáltam Baróton. Még kell szokjam ezt az új címet...
Bibarcfalván aludtam a rokonoknál(én Andrisnál, Jémina Viola nénéméknél).
Szombaton kicsit később keltem mint máskor, de rám is fért a pihenés mert a héten elég keveset aludtam. A nap nagyrésze a rokonokkal telt és csak késő délután jutottam el Barótra Jéminával. Ott meglátogattuk Gál Gabiékat és megkértem őket hogy hadd maradhasson Jémina náluk addig amíg én megtartom az ifjúsági órát. Ennek semmi akadálya nem volt... Az ifjúsági eléggé elnyúlott ezért csak 10 után értünk "haza" Bibarcfalvára.
Vasárnap reggel nyolc óra után indultam Brassóba, ahová ifj.Kónya Dénes(egyik baróti ifjú, aki szereti a kihívásokat) is elkísért. A brassói gyülekezettel még akkor egyeztettünk erről a látogatásról amikor még mint a székelyföldi missziókerület elnökeként ott ügyet intéztem. ennek a folyamatnak volt az egyik állomása az a közgyülés amit én kellet ma levezessek.
Nagyon sűrűre szabták a testvérek a szolgálatomat(biztos azt gondolták, hogyha már olyan messziről eljött akkor hadd beszéljen egész nap), mert a fél 10-kor kezdődő bibliaóra vezetését is rám bízták, majd ezt követően az ígehírdetést is tőlem várták és ezt tetézte az alkalom utáni közgyülés vezetése. Hasznos tanácskozás volt a mai és úgy gondolom hogy igazán hálásak lehetünk az Úrnak azért, hogy élesebbek lettek az isteni terven a konturok a brassói gyülekezetben is. Délután két órakor mondtunk áment a közgyülést lezáró imára.
Ebéden Mike József lelkipásztor vendége voltam, akivel többek között a közeljövőben(keddhez egy hétre repül) esedékes amerikai útjáról is beszélgettünk. A két Mike testvér(József és Sámuel, "Mike Duó") együtt mennek amerikába(Alhambra, Los Angeles) kb. 1 hónapra. Az Úr tegye gyümölcsözővé ottani szolgálatukat!
Jeleztem Józsefnek hogy szívesebben eltekintenék a délutáni hálaadónapi szolgálattól, mert beszéltem ma eleget, de hát nem tágított. Ezért ismét rám került a sor. Az IKrónika 16:1-13 alapján hírdettem ígét, röviden... Ezt követte a kórus és a Borzási Gyula testvér szolgálata. A megszünni nem akaró hálaimák és könyörgések azt jelezték hogy a gyülekezet tényleg ráhangolódott a hálaadásra. Dicsősség az Úrnak!
Mikor vége lett, igyekeztem hamar búcsút venni a brassói testvérektől, hogy még idejében Barótra érjek. Jelen pillanatban éjfél felé Violkáékat tartom fel azért hogy e beszámolót ti is olvashassátok, mert nem jöhetett volna létre ha nem fogadnak be néhány órára...
Hálából lehet velem együtt imádkozni a Zoli gyógyulásáért aki még nem épült fel betegségéből.
Ha az Úr megsegít akkor holnap reggel Jéminával és Gál Gabiékkal(vendégeink lesznek néhány nap erejéig) útrakelünk. Remélem haza is érünk. ÁMEN!
Azzal kezdem hogy ma(28-án) van Tirzának, negyedik lányunknak a születésnapja. Ma két éves! Hálát adok érte az Úrnak!!!!!!!!!!!!!!!!
Pénteken délután indultam el Gyergyóból Jéminával Barót felé, de Csíkszeredából kitértünk a Hargita Táborba, mert a kazánt amit Mo.-ról hoztunk azt édesapám a hargitai házba szánta. Négy óra előtt már ott voltunk a Hargitán, ahol Borzási Gyula testvér, Román Mihályal és Hatos testvér segítségével megszabadultam a tehertől. Mielőtt onnan eljöttem volna Borzási Gyula testvér, jó szokása szerint megkínált kávéval ami mellett megbeszéltünk néhány dolgot. Örömmel hallottam azt hogy sikerült a Hargita Tábor összes épületét betáblázni az udvarhelyi gyülekezet nevére. Ezután már csak az következik, hogy a gyülekezet nevéről az ingatlan a Szövetség nevére kerüljön és akkor már semmi akadálya nem lesz annak, hogy a tábori munka alapítványi keretek között folytatódjon. Ebben az ügyintézésben igen fontos szerepet játszott Szász Domokos (székelyudvarhelyi gyülekezeti tag, a ZETAM srl. mindenese), akire a következőkben is számítani lehet. Az Úr áldja meg érte!
Öt óra körül indultunk el a táborból és este hétre meg is érkeztem Barótra. Mielőtt a bibliaórát megtartottam volna azon gondolkodtam hogy vajon milyen érzés lesz azon a szószéken állni ahonnan annyiszor hirdettem már ígét... Mikor elkezdtem a szolgálatot semmi furcsaságot nem éreztem. Mintha minden a régi rend szerint történt volna. egyáltalán nem éreztem idegennek vagy vendégnek magam, de amikor a végén ezt a gyülekezettel is közöltem, felállt az egyik testvér és szelíden kihangsúlyozta hogy Efraim testvér már nem baróti lelkipásztor hanem vendég. Ez visszazökkentett engem a normális kerékvágásba... Valóban én már mint érszőllősi lelkipásztor szolgáltam Baróton. Még kell szokjam ezt az új címet...
Bibarcfalván aludtam a rokonoknál(én Andrisnál, Jémina Viola nénéméknél).
Szombaton kicsit később keltem mint máskor, de rám is fért a pihenés mert a héten elég keveset aludtam. A nap nagyrésze a rokonokkal telt és csak késő délután jutottam el Barótra Jéminával. Ott meglátogattuk Gál Gabiékat és megkértem őket hogy hadd maradhasson Jémina náluk addig amíg én megtartom az ifjúsági órát. Ennek semmi akadálya nem volt... Az ifjúsági eléggé elnyúlott ezért csak 10 után értünk "haza" Bibarcfalvára.
Vasárnap reggel nyolc óra után indultam Brassóba, ahová ifj.Kónya Dénes(egyik baróti ifjú, aki szereti a kihívásokat) is elkísért. A brassói gyülekezettel még akkor egyeztettünk erről a látogatásról amikor még mint a székelyföldi missziókerület elnökeként ott ügyet intéztem. ennek a folyamatnak volt az egyik állomása az a közgyülés amit én kellet ma levezessek.
Nagyon sűrűre szabták a testvérek a szolgálatomat(biztos azt gondolták, hogyha már olyan messziről eljött akkor hadd beszéljen egész nap), mert a fél 10-kor kezdődő bibliaóra vezetését is rám bízták, majd ezt követően az ígehírdetést is tőlem várták és ezt tetézte az alkalom utáni közgyülés vezetése. Hasznos tanácskozás volt a mai és úgy gondolom hogy igazán hálásak lehetünk az Úrnak azért, hogy élesebbek lettek az isteni terven a konturok a brassói gyülekezetben is. Délután két órakor mondtunk áment a közgyülést lezáró imára.
Ebéden Mike József lelkipásztor vendége voltam, akivel többek között a közeljövőben(keddhez egy hétre repül) esedékes amerikai útjáról is beszélgettünk. A két Mike testvér(József és Sámuel, "Mike Duó") együtt mennek amerikába(Alhambra, Los Angeles) kb. 1 hónapra. Az Úr tegye gyümölcsözővé ottani szolgálatukat!
Jeleztem Józsefnek hogy szívesebben eltekintenék a délutáni hálaadónapi szolgálattól, mert beszéltem ma eleget, de hát nem tágított. Ezért ismét rám került a sor. Az IKrónika 16:1-13 alapján hírdettem ígét, röviden... Ezt követte a kórus és a Borzási Gyula testvér szolgálata. A megszünni nem akaró hálaimák és könyörgések azt jelezték hogy a gyülekezet tényleg ráhangolódott a hálaadásra. Dicsősség az Úrnak!
Mikor vége lett, igyekeztem hamar búcsút venni a brassói testvérektől, hogy még idejében Barótra érjek. Jelen pillanatban éjfél felé Violkáékat tartom fel azért hogy e beszámolót ti is olvashassátok, mert nem jöhetett volna létre ha nem fogadnak be néhány órára...
Hálából lehet velem együtt imádkozni a Zoli gyógyulásáért aki még nem épült fel betegségéből.
Ha az Úr megsegít akkor holnap reggel Jéminával és Gál Gabiékkal(vendégeink lesznek néhány nap erejéig) útrakelünk. Remélem haza is érünk. ÁMEN!
2007. október 26., péntek
péntek2.
Ismét rám került a sor.:)
Nemrég jöttünk haza édesanyámékkal a tesóméktól, ahol jól telt az idő én, még szivesen maradtam volna....
Efraim Bibarcfalván alszik ahol nincs internet ezért kért, hogy irjak én, egy kicsit.
Tegnap és ma suliban voltam. hála az Úrnak ma sikerült letenni egy vizsgát, ebben a félévben az elsőt.
A neheze még ezután jön, zh.-k és vizsgák sora, két szigorlattal"koronázva", kicsit jobban izgulok mint az elmúlt félévekben,mert a felkészülési idő is elég kurta lesz.Az Úrra bizom és kérlek, hogy imádkozzatok ti is(aki teheti), hogy minden rendben legyen.
Tegnap sikerült pár mondatban megosztani két csoporttársammal annak az érdekes előadásnak a vázlatát, amely a föld koráról szól, nagyon furcsának tartják, az elméletet miszerint a föld, csak 6000 és nem több millió éves.
De aktuális volt a téma, mert ma éppen előjöttek ilyen és ehhez hasonló kérdések geológia órán.
Elhatároztam, hogy elhozom a tanáromnak is azt a cd-t, amin az előadássorozat van.
Nem tudom mire lesz jó, de remélem legalább elgondolkodtatja. Különös mennyire könnyen dobálóznak adatokkal és milyen gyakran változik a "biztos" felfedezések sora, amit az emberek többsége simán elfogad, de az igazság, nehezen emészthető számukra.Imádkozzunk értük is!
Ma este előzetes tervek szerint haza kellett volna mennem, de több okból is úgy alakult, hogy még alszom itt a szülői háznál egyet és, ha az Úr megsegit holnap dél közül indulunk Érszöllősre.
Az Úr legyen mindnyájunkkal és őrizzen kit-kit a helyén! /Puszi az én kicsi szivemnek. Várlak haza!!!/
Nemrég jöttünk haza édesanyámékkal a tesóméktól, ahol jól telt az idő én, még szivesen maradtam volna....
Efraim Bibarcfalván alszik ahol nincs internet ezért kért, hogy irjak én, egy kicsit.
Tegnap és ma suliban voltam. hála az Úrnak ma sikerült letenni egy vizsgát, ebben a félévben az elsőt.
A neheze még ezután jön, zh.-k és vizsgák sora, két szigorlattal"koronázva", kicsit jobban izgulok mint az elmúlt félévekben,mert a felkészülési idő is elég kurta lesz.Az Úrra bizom és kérlek, hogy imádkozzatok ti is(aki teheti), hogy minden rendben legyen.
Tegnap sikerült pár mondatban megosztani két csoporttársammal annak az érdekes előadásnak a vázlatát, amely a föld koráról szól, nagyon furcsának tartják, az elméletet miszerint a föld, csak 6000 és nem több millió éves.
De aktuális volt a téma, mert ma éppen előjöttek ilyen és ehhez hasonló kérdések geológia órán.
Elhatároztam, hogy elhozom a tanáromnak is azt a cd-t, amin az előadássorozat van.
Nem tudom mire lesz jó, de remélem legalább elgondolkodtatja. Különös mennyire könnyen dobálóznak adatokkal és milyen gyakran változik a "biztos" felfedezések sora, amit az emberek többsége simán elfogad, de az igazság, nehezen emészthető számukra.Imádkozzunk értük is!
Ma este előzetes tervek szerint haza kellett volna mennem, de több okból is úgy alakult, hogy még alszom itt a szülői háznál egyet és, ha az Úr megsegit holnap dél közül indulunk Érszöllősre.
Az Úr legyen mindnyájunkkal és őrizzen kit-kit a helyén! /Puszi az én kicsi szivemnek. Várlak haza!!!/
Péntek
Dicsősség az Úrnak hogy megérkeztünk Gyergyóba. Már délelőtt elindultunk Debrecenből és Érszőllősre érkeztünk 1 órára. Onnan egészen Ippig mentünk megállás nélkül, de ott valami könyveket kellett felvenni a Csepei testvéréktől. Ipp után Kraszna következett ahol előzetes egyeztetés után rövid eszmecserét folytattam Borzási Pállal melynek tárgya a krasznai fúvóskar augusztusi szolgálata volt melyre annak idején az érszőllősi falunapokon belül került sor.
Onnan Bándi testvérhez vezetett az utunk Egrespatakra, mert korábban megígértem neki hogy rácsatlakoztatom őt is az internetre, de sajnos egy órás szöszmötölés után kénytelen voltam feladni a küzdelmet a szép öregkort megért, pentium egyes gép ellenében. Olyan lassan vánszorgott rajta a windows98 hogy a bekapcsolástól a rendszer felállásáig a 119. Zsoltárt is el lehetett olvasni. Végül megegyeztünk hogy hozok neki 10000 forintért egy PIII-as gépet amit Debrecenben láttam.
Hat óra körül értünk Zilahra Evódiáékhoz és miután jóllakattak indultunk is tovább. Nem volt unalmas az út mert végig beszélgettük és terveztük édesapámmal a gyergyói imaház megnyitó programját. Remélem sikerül valamit a gyakorlatba is átültetni belőle. Imádkozzunk érte!!! + a feleségemért is aki már nagyon hiányzik... Tudom hogy olvassa...:)
Onnan Bándi testvérhez vezetett az utunk Egrespatakra, mert korábban megígértem neki hogy rácsatlakoztatom őt is az internetre, de sajnos egy órás szöszmötölés után kénytelen voltam feladni a küzdelmet a szép öregkort megért, pentium egyes gép ellenében. Olyan lassan vánszorgott rajta a windows98 hogy a bekapcsolástól a rendszer felállásáig a 119. Zsoltárt is el lehetett olvasni. Végül megegyeztünk hogy hozok neki 10000 forintért egy PIII-as gépet amit Debrecenben láttam.
Hat óra körül értünk Zilahra Evódiáékhoz és miután jóllakattak indultunk is tovább. Nem volt unalmas az út mert végig beszélgettük és terveztük édesapámmal a gyergyói imaház megnyitó programját. Remélem sikerül valamit a gyakorlatba is átültetni belőle. Imádkozzunk érte!!! + a feleségemért is aki már nagyon hiányzik... Tudom hogy olvassa...:)
2007. október 25., csütörtök
Csütörtök
Immár ez a 200. bejegyzés ezen a helyen. Megpróbáltam átnézni az elejétől,de nem sikerült mert nem volt még idő rá...
A tegnap is elég sürü napom volt. Reggel Szabó Barna bevitt Mogyoródra a HÉV-hez majd onnan be Budapestre és tovább Debrecenbe. Dél is elmúlt jóval mire anyósomhoz bekopogtam a munkahelyén. Délután fél háromra sikerült levizsgáztatni a kocsit(Hála az Úrnak!!!!!!!!!) és nem sokkal utána indultam is Kiskőrösre éldesapámék után. Kilenc óra után érkeztem meg a vendégfogadó házhoz, Novák Zsoltékhoz ahol éppen a gyergyói imaház megnyitóra készítették a meghívókat. Én is besegítettem amennyire tudtam és így elkészülhetett még a tegnap...
November 11-én kerül rá sor délelőtt 10 órakor és délután 3-kor. Közben szeretetvendégség lesz az imaháznál. Aki szeretne menjen el és aki nem tud ott lenni imádkozzon érte.
Éjfél körül feküdtünk le mert még egy vegyestüzelésü kazánt is betettünk a kocsiba amit Gyergyóba kell elszállítani.
Reggel fél ötkor miután az 56. Zsoltárból olvastunk és imádkoztunk elindultunk Debrecen felé, ahová 8 körül meg is érkeztünk. Erre a 200. bejegyzés végére tehát itt teszek pontot, de hogy a 100. bejegyzés hol született már nem tudom. Meg kellen nézni, de arra nincs már idő, mert mindjárt(10óra körül) indulunk, tovább Zilahon(zilahiak figyelem!) át Gyergyóba. Viszem magammal a 3. lányomat is Jéminát aki az egész hétvégét velem tölti Gyergyóban, Baróton és Brassóban. Az Úr őrizzen minket az úton!!!
A tegnap is elég sürü napom volt. Reggel Szabó Barna bevitt Mogyoródra a HÉV-hez majd onnan be Budapestre és tovább Debrecenbe. Dél is elmúlt jóval mire anyósomhoz bekopogtam a munkahelyén. Délután fél háromra sikerült levizsgáztatni a kocsit(Hála az Úrnak!!!!!!!!!) és nem sokkal utána indultam is Kiskőrösre éldesapámék után. Kilenc óra után érkeztem meg a vendégfogadó házhoz, Novák Zsoltékhoz ahol éppen a gyergyói imaház megnyitóra készítették a meghívókat. Én is besegítettem amennyire tudtam és így elkészülhetett még a tegnap...
November 11-én kerül rá sor délelőtt 10 órakor és délután 3-kor. Közben szeretetvendégség lesz az imaháznál. Aki szeretne menjen el és aki nem tud ott lenni imádkozzon érte.
Éjfél körül feküdtünk le mert még egy vegyestüzelésü kazánt is betettünk a kocsiba amit Gyergyóba kell elszállítani.
Reggel fél ötkor miután az 56. Zsoltárból olvastunk és imádkoztunk elindultunk Debrecen felé, ahová 8 körül meg is érkeztünk. Erre a 200. bejegyzés végére tehát itt teszek pontot, de hogy a 100. bejegyzés hol született már nem tudom. Meg kellen nézni, de arra nincs már idő, mert mindjárt(10óra körül) indulunk, tovább Zilahon(zilahiak figyelem!) át Gyergyóba. Viszem magammal a 3. lányomat is Jéminát aki az egész hétvégét velem tölti Gyergyóban, Baróton és Brassóban. Az Úr őrizzen minket az úton!!!
2007. október 24., szerda
Szerda
Barnával a tegnap elmentünk Csákánydoroszlóra hogy megnézzük milyen állapotban van a ház. Állnak a falak és áll a víz is a pincében, de rövidesen kiszivattyúzzák és lefedik. Barnával nagyon könnyen el lehet társalogni, így az út még rövidnek is tûnt. Jön elõ neki rengeteg emlék a nem is olyan távoli múltból(25 évnyi élmény van a tarsolyában), számtalan ötlet pattan ki a fejébõl csak bírja az ember követni... Tehát egy nagyon mozgalmas napunk volt miközben 500 km-t letekertünk oda-vissza. Ott Csákányban finom ebéddel várt Boriska és az asztalközösség is tartalmasra sikeredett. Osztottunk-szoroztunk, összeadtunk-kivontunk és mindenek végén imádkoztunk hogy az Úr adjon jó eredményt. Mikor már indultunk haza akkor érkeztek meg a fiatalok(Misi és Noémi) a kiskõrösi konferenciáról, így miután köszöntöttük õket el is búcsúztunk tõlük.
Este tíz után érkeztünk vissza Gödöllõre ahonnan ma reggel fogok hazaindulni Debrecenbe. remélem hogy most simább lesz az utam mint idefele jövet, mert amikor hétfõ este a nyugatiban leszálltam a vonatról és kimentem a Nyugati térre, hogy villamosra ülve a Blaha Lujza téri metró állomásig menjek, akkor ott már javában állt a bál. Életemben soha annyi állig felfegyrendõrt egyszerre nem láttam, voltak vagy két ezren összesen. Hatalmas rendõr osztagok futottak fel-alá(még felvételem is van róla), ordítoztak és lövöldözték a jó népre a könnygáz gránátokat. A levegõbõl helikopter pásztázta az ide-oda mozgó fiatalokból álló Gyurcsány ellenes akciócsoportokat, akik molotov koktélokkal támadtak a rendõrökre. Mi akik az állomásból jöttünk volna kifelé a zavargások közepébe szorultunk. Egy erdélyi fiúnak a lábát is meglõtték. Nagyon kellet vigyázzak hogy véletlenül se keveredjek közéjük, nehogy letatróztassanak... Mindenesetre meghökkentõ lett volna azt hallani a híradókban, hogy egy erdélyi baptista lelkipásztor is azon zavargók között volt akiket elõállítottak... Nagy kerülõvel(sok utca le volt zárva és több utcában folytak az összecsapások) gyalog, a könnygázfelhõben fulldokolva sikerült elevickélni a Kossuth térig ahol Metróra szálltam és onnan már simább volt az út Gödöllõig.
Az én Uram az Úr megõrzött mindezidáig, hála Neki!
Este tíz után érkeztünk vissza Gödöllõre ahonnan ma reggel fogok hazaindulni Debrecenbe. remélem hogy most simább lesz az utam mint idefele jövet, mert amikor hétfõ este a nyugatiban leszálltam a vonatról és kimentem a Nyugati térre, hogy villamosra ülve a Blaha Lujza téri metró állomásig menjek, akkor ott már javában állt a bál. Életemben soha annyi állig felfegyrendõrt egyszerre nem láttam, voltak vagy két ezren összesen. Hatalmas rendõr osztagok futottak fel-alá(még felvételem is van róla), ordítoztak és lövöldözték a jó népre a könnygáz gránátokat. A levegõbõl helikopter pásztázta az ide-oda mozgó fiatalokból álló Gyurcsány ellenes akciócsoportokat, akik molotov koktélokkal támadtak a rendõrökre. Mi akik az állomásból jöttünk volna kifelé a zavargások közepébe szorultunk. Egy erdélyi fiúnak a lábát is meglõtték. Nagyon kellet vigyázzak hogy véletlenül se keveredjek közéjük, nehogy letatróztassanak... Mindenesetre meghökkentõ lett volna azt hallani a híradókban, hogy egy erdélyi baptista lelkipásztor is azon zavargók között volt akiket elõállítottak... Nagy kerülõvel(sok utca le volt zárva és több utcában folytak az összecsapások) gyalog, a könnygázfelhõben fulldokolva sikerült elevickélni a Kossuth térig ahol Metróra szálltam és onnan már simább volt az út Gödöllõig.
Az én Uram az Úr megõrzött mindezidáig, hála Neki!
2007. október 23., kedd
Kedd
Ezt a blogot Godollorol irom ahova a tegnap utaztam fel. Eleg elmenydus utazasom volt es errol majd kesobb meg irok, de most sajnos keves az ido ra... Eppen hogy sikerult egy linux live CD-vel elinditott geprol internet kapcsolatot fabrikalni, azert hogy ennyit is bejegyezhessek... Itt Mo.-n unnep van meg de szerdatol mar munkanap es remelem hogy holnap mar a kocsimmal mehetek edesapamekert Kiskorosre...
2007. október 21., vasárnap
Vasárnap
Előszó:
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Ne csak az én akaratom legyen meg...!
Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...
Jó hír a szalárdiak részére hogy klasszikus orgonájuk e blog révén is,( lsd. tegnapi vélemény) méltó helyre kerülhet az új gernyeszegi imaházban. Hála az Úrnak! Az az orgona ott Gernyeszegen még sok szomjas lélek sírását és örömét fogja a mennyei trónig elkísérni...
Ma az Úr kegyelméből a magyarkéczi cigány gyülekezetben lehettem délelőtt és délután is. A két alkalom között 12-13-ig ebédeltünk és tetvéreket látogattunk.
Kálmán testvér(a bulibás, lsd. korábbi bejegyzést) volt az egyik áhítatvezető és nagyon szépen ecsetelte a vezérfonal alapján előírt igét (",Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre." Péld. 23.12). Úgy kezdte hogy: "Az előttem szóló Pisti testvér nagyon sokat mondott erről az igéről, de nem eleget. Nekem is nagyon sok beszédem lenne, de az idő rövid..." és folytatta..., beszélt az intés fontosságáról és többek között azt is megemlítette, hogy milyen "bölcs beszéd" az, amikor azt mondom a lelkipásztornak hogy Efraim testvér.., és ő ezt elfogadja..., mert mi testvérek vagyunk. Nem mindenki hajlik viszont a bölcs beszédre...
Ilyen buzdítások után nagyon össze kellett szedjem magam hogy a prédikáció az isteni üzenetettel együtt megfelelő empátiáról is tanúskodjon. Ebédre pontosan Kálmán testvérékhez voltunk hivatalosak... Ez volt az első alkalom az életemben hogy barnább bőrű atyafiaknál vendégeskedtem. Egész úton az ebéd felé azon gondolkodám miként fogom fogyasztani sose látott kajám..., de minden előítéletre, ördögi mesterkedésre, kísértésre rácáfoltak vendéglátó tetsvéreim. Rendezett ház, igényes lakberendezés, minőségi burkolat a padlón és a falon, takaros konyha, patyolat tisztaság, jó illat mind mind azt mondta hogy szégyelljem magam azért amit korábban gondoltam.
Jó, jó a magam mentségére jegyezzem meg azt hogy nem mindenütt van ez így és látom hogy a bulibás az valaki még a cigányok között is... Testvérünk 4 hektáron gazdálkodik, nagy állatállománnyal és kellő tőkével rendelkezik ahhoz hogy jobban éljen mint ahogy az átlag. Ebéd előtt meghallgattam a bizonyságtételét arról hogy miként döntött 5 éve az Úr Jézus mellett. Nagyon szép és megható történet az övé, aki a felesége révén jutott élő hitre. Bárcsak lenne minél több ilyen jó példa!
Délután 3-kor kezdtünk és igyekeztünk fél 5-ig befejezni, mert öt órától Margittán volt hálaadó alkalom melyre az ottani gyülekezet meghívott. Annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk 5-re és a délutánra előjegyzett ige alapján hívtam a gyülekezetet hálaadásra:
(1)Istennek a még be nem váltott de általunk már birtokolt igéreteiért,
(2)azokért az ajándékokért melyeket nem mi, hanem testvéreink kaptak,
(3) azon betegeinkért akiken keresztül Isten minket formált
(4) azokért a kévékért akik a mi bizonyságtételünkre szabadultak meg a halálból
Miután az alkalomnak vége volt Horváth Ferenc(margittai lelkipásztor) és felesége Ildikó vendége lehettem egy vacsora erejéig. A nagyon finom vacsora és testvéri együttlét után, Ferenczi Béla testvér hozott haza...
Áldott legyen az Örökkévaló az életért és minden ajándékáért!
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Ne csak az én akaratom legyen meg...!
Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...
Jó hír a szalárdiak részére hogy klasszikus orgonájuk e blog révén is,( lsd. tegnapi vélemény) méltó helyre kerülhet az új gernyeszegi imaházban. Hála az Úrnak! Az az orgona ott Gernyeszegen még sok szomjas lélek sírását és örömét fogja a mennyei trónig elkísérni...
Ma az Úr kegyelméből a magyarkéczi cigány gyülekezetben lehettem délelőtt és délután is. A két alkalom között 12-13-ig ebédeltünk és tetvéreket látogattunk.
Kálmán testvér(a bulibás, lsd. korábbi bejegyzést) volt az egyik áhítatvezető és nagyon szépen ecsetelte a vezérfonal alapján előírt igét (",Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre." Péld. 23.12). Úgy kezdte hogy: "Az előttem szóló Pisti testvér nagyon sokat mondott erről az igéről, de nem eleget. Nekem is nagyon sok beszédem lenne, de az idő rövid..." és folytatta..., beszélt az intés fontosságáról és többek között azt is megemlítette, hogy milyen "bölcs beszéd" az, amikor azt mondom a lelkipásztornak hogy Efraim testvér.., és ő ezt elfogadja..., mert mi testvérek vagyunk. Nem mindenki hajlik viszont a bölcs beszédre...
Ilyen buzdítások után nagyon össze kellett szedjem magam hogy a prédikáció az isteni üzenetettel együtt megfelelő empátiáról is tanúskodjon. Ebédre pontosan Kálmán testvérékhez voltunk hivatalosak... Ez volt az első alkalom az életemben hogy barnább bőrű atyafiaknál vendégeskedtem. Egész úton az ebéd felé azon gondolkodám miként fogom fogyasztani sose látott kajám..., de minden előítéletre, ördögi mesterkedésre, kísértésre rácáfoltak vendéglátó tetsvéreim. Rendezett ház, igényes lakberendezés, minőségi burkolat a padlón és a falon, takaros konyha, patyolat tisztaság, jó illat mind mind azt mondta hogy szégyelljem magam azért amit korábban gondoltam.
Jó, jó a magam mentségére jegyezzem meg azt hogy nem mindenütt van ez így és látom hogy a bulibás az valaki még a cigányok között is... Testvérünk 4 hektáron gazdálkodik, nagy állatállománnyal és kellő tőkével rendelkezik ahhoz hogy jobban éljen mint ahogy az átlag. Ebéd előtt meghallgattam a bizonyságtételét arról hogy miként döntött 5 éve az Úr Jézus mellett. Nagyon szép és megható történet az övé, aki a felesége révén jutott élő hitre. Bárcsak lenne minél több ilyen jó példa!
Délután 3-kor kezdtünk és igyekeztünk fél 5-ig befejezni, mert öt órától Margittán volt hálaadó alkalom melyre az ottani gyülekezet meghívott. Annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk 5-re és a délutánra előjegyzett ige alapján hívtam a gyülekezetet hálaadásra:
(1)Istennek a még be nem váltott de általunk már birtokolt igéreteiért,
(2)azokért az ajándékokért melyeket nem mi, hanem testvéreink kaptak,
(3) azon betegeinkért akiken keresztül Isten minket formált
(4) azokért a kévékért akik a mi bizonyságtételünkre szabadultak meg a halálból
Miután az alkalomnak vége volt Horváth Ferenc(margittai lelkipásztor) és felesége Ildikó vendége lehettem egy vacsora erejéig. A nagyon finom vacsora és testvéri együttlét után, Ferenczi Béla testvér hozott haza...
Áldott legyen az Örökkévaló az életért és minden ajándékáért!
2007. október 20., szombat
Szombat
Előszó:
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Ne csak az én akaratom legyen meg...!
Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...
Ma reggel mielőtt elindultam volna otthonról látogatóm volt. Egy testvér Szalárdról(Elek testvér), akinek a lánya Érszőllősre jött férjhez látogatott meg, hogy megossza velem szíve nagy fájdalmát. Nagyon aranyos volt a bácsika, mert úgy kezdte a bemutatkozást, hogy "Elek ... vagyok a szalárdi gyülekezet régebbi generációjából, amint az látszik is rajtam...:)" Az bántja nagyon, hogy miután eladták a régi imaházat és újat építettek, a régi klasszikus orgona sorsa bizonytalanná vált. Az orgona már elmúlt száz éves, de még nagyon jó állapotban van. Egy cseh mester építette még a múlt század elején. Azóta kissebb nagyobb javításokat végeztek rajta(pl.nem lábbal kell már fújtatni, sípokat cseréltek stb.) Valamikor a testvérek(a még régebbi generáció) sokat áldoztak arra hogy ezt az orgonát megépítsék. Nincs is az országban baptista gyülekezet amely régebbi orgonával rendelkezne. Nagyon jó lenne helyet találni ennek az elárvult hangszernek. Még gazdátlan kutyát, macskát is befogadnak sokszor a jó szívű emberek, amikor felhívják rá a figyelmüket. Gondolom hogy ez az orgona is méltó helyre kerül, ahol tovább kísérheti az Istent dicsőitő énekeket. A szalárdi testvérek az Úr Jézus nevében adják annak a gyülekezetnek, amelyik hajlandó lenne elfogadni. Lehet jelentkezni itt a blogon is minél hamarabb!!!
A beszélgetés és az imádság után elindultam Debrecenbe és jelenleg is itt állomásozok(06/20-886-3544, ez az én itteni baptifon számom). Sajnos a szó szoros értelmében, mert kiderült, hogy hiába van munkanap ma az egész országban, műszaki vizsga sehol sincs(még Nyíregyházán is próbálkoztam), mert országos szakmai napjuk van a vizsgáztatóknak. Így most itt marad a kocsi és szerdán lesz kész a műszakija, addig ünnepelünk... Ma este apósom fog hazavinni, vissza pedig majd meglátom hogy mivel jövök...
Miután megírtam ezt a blogot, azután fedeztem fel hogy Kiss Zoltán testvér is csatlakozott a blogoló lelkipásztorokhoz http://kisszoltan.blogspot.com/ csak nem verte nagydobra..., de most már nyilvánvaló lett :) Lehet bővíteni a linktárat :) Sok kép is van fenn nála a vasárnapi alkalomról... Sok áldást és örömöt Zoltán testvérem!...meg kitartást az íráshoz...
Hála az Úrnak már haza is érkeztem. Péter sógorom hozott végül haza és anyósom is velünk jött. Holnap vasárnap, ezért korábban lefekszem... Jó éjt mindenkinek!
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Ne csak az én akaratom legyen meg...!
Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...
Ma reggel mielőtt elindultam volna otthonról látogatóm volt. Egy testvér Szalárdról(Elek testvér), akinek a lánya Érszőllősre jött férjhez látogatott meg, hogy megossza velem szíve nagy fájdalmát. Nagyon aranyos volt a bácsika, mert úgy kezdte a bemutatkozást, hogy "Elek ... vagyok a szalárdi gyülekezet régebbi generációjából, amint az látszik is rajtam...:)" Az bántja nagyon, hogy miután eladták a régi imaházat és újat építettek, a régi klasszikus orgona sorsa bizonytalanná vált. Az orgona már elmúlt száz éves, de még nagyon jó állapotban van. Egy cseh mester építette még a múlt század elején. Azóta kissebb nagyobb javításokat végeztek rajta(pl.nem lábbal kell már fújtatni, sípokat cseréltek stb.) Valamikor a testvérek(a még régebbi generáció) sokat áldoztak arra hogy ezt az orgonát megépítsék. Nincs is az országban baptista gyülekezet amely régebbi orgonával rendelkezne. Nagyon jó lenne helyet találni ennek az elárvult hangszernek. Még gazdátlan kutyát, macskát is befogadnak sokszor a jó szívű emberek, amikor felhívják rá a figyelmüket. Gondolom hogy ez az orgona is méltó helyre kerül, ahol tovább kísérheti az Istent dicsőitő énekeket. A szalárdi testvérek az Úr Jézus nevében adják annak a gyülekezetnek, amelyik hajlandó lenne elfogadni. Lehet jelentkezni itt a blogon is minél hamarabb!!!
A beszélgetés és az imádság után elindultam Debrecenbe és jelenleg is itt állomásozok(06/20-886-3544, ez az én itteni baptifon számom). Sajnos a szó szoros értelmében, mert kiderült, hogy hiába van munkanap ma az egész országban, műszaki vizsga sehol sincs(még Nyíregyházán is próbálkoztam), mert országos szakmai napjuk van a vizsgáztatóknak. Így most itt marad a kocsi és szerdán lesz kész a műszakija, addig ünnepelünk... Ma este apósom fog hazavinni, vissza pedig majd meglátom hogy mivel jövök...
Miután megírtam ezt a blogot, azután fedeztem fel hogy Kiss Zoltán testvér is csatlakozott a blogoló lelkipásztorokhoz http://kisszoltan.blogspot.com/ csak nem verte nagydobra..., de most már nyilvánvaló lett :) Lehet bővíteni a linktárat :) Sok kép is van fenn nála a vasárnapi alkalomról... Sok áldást és örömöt Zoltán testvérem!...meg kitartást az íráshoz...
Hála az Úrnak már haza is érkeztem. Péter sógorom hozott végül haza és anyósom is velünk jött. Holnap vasárnap, ezért korábban lefekszem... Jó éjt mindenkinek!
Péntek-Szombat
Csak most szombat hajnali 1.30-kor érkeztem haza a kocsival Krasznáról. Hála az Úrnak és köszönet a Dimény szervíznek... Nem is volt baj hogy nem lett azonnal kész, mert annyiba került hogy úgysem tudtam volna kifizetni... Így egyik részét(2300RON) most fizettem, a másikat pedig ezután fogom. Reggel ha az Úr megsegít akkor viszem a buszt műszaki vizsgára és remélem hogy ezek után minden gond nélkül átmegy.
Egyébként zajlik(a szó szoros értelmében is) az élet nálunk. Jémina a füle alatt megdagadt, nem kellett sokat erőlködni hogy megállapítsuk mumpsza(soha eddig le nem írtam ezt a szót, vajon így kell írni...) van, ezért ki sem mehetett az udvarra, nemhogy az óvodába. A többieken nem láttam semmilyen elváltozást, de lehet hogy ők csak ezután következnek.
Ma este(ill. tegnap, mert már szombat van) a bibliaórán kevesebben voltunk(30) mint máskor, de nagyon jó együttlétünk volt. Általában egy óra húsz perc szokott lenni az időtartam, ezért is döntöttünk úgy hogy a vasárnap délelőttről előbbre hozzuk péntek estére. Így nem kell sietni a téma lezárásával és szabadabban imádkozhatunk is utána...
Egyébként zajlik(a szó szoros értelmében is) az élet nálunk. Jémina a füle alatt megdagadt, nem kellett sokat erőlködni hogy megállapítsuk mumpsza(soha eddig le nem írtam ezt a szót, vajon így kell írni...) van, ezért ki sem mehetett az udvarra, nemhogy az óvodába. A többieken nem láttam semmilyen elváltozást, de lehet hogy ők csak ezután következnek.
Ma este(ill. tegnap, mert már szombat van) a bibliaórán kevesebben voltunk(30) mint máskor, de nagyon jó együttlétünk volt. Általában egy óra húsz perc szokott lenni az időtartam, ezért is döntöttünk úgy hogy a vasárnap délelőttről előbbre hozzuk péntek estére. Így nem kell sietni a téma lezárásával és szabadabban imádkozhatunk is utána...
2007. október 18., csütörtök
Csütörtök
Előszó:
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...
A mai nap a várakozás jegyében telt..., mert az volt az ígéret Krasznáról hogy a mai napon elkészül a kocsi és mehetünk utána. Még egy zilahi utat is beterveztem mára, de elmaradt mert a kocsi csak nem lett meg. Holnap ha kész lesz ha nem elmegyek utána..., de csak este miután itthon vége lesz a bibliaórának. Szombaton ami Magyarországon most munkanp lesz, talán még a műszakit is meg lehet ejteni...
Ma este Béla testvérrel voltunk Kéczbe a roma gyülekezetben. Akik Ákoson voltak a tegnapi kinferencián azok lelki kincsekkel, nagyon jó élményekkel megrakodva jöttek haza. A bibliaóra után zárt órán tanácskoztunk, mivel vasárnap úrvacsorára készül a gyülekezet. Jó volt látni hogy azok akik egymással szemben álltak, egymásra nehezteltek, most hogyan békülnek ki pár perc alatt...
Tíz után értünk csak haza Béla testvérrel, aki nagyon a szívén viseli a roma misszió helyzetét. Néhol aggódik is érte, mert itt-ott zavarok is mutatkoznak tájainkon.
Röviden összefoglalnám a meglátásomat minderről:
Amióta itt vagyok úgy vettem észre hogy két irányú errefelé a roma misszió. Van az úgynevezett "székelyhídi", a Kőszegi Dániel és Kovács Lajos fémjelezte csoport, valamint az váradi-ákosi vonal amit Kajcza testvérék és Vékás testvérék visznek főképp.
Az első csoport tőkeerős(ez azt jelenti hogy fizetett munkásai is vannak), és könnyedén szervezi laza közösségé a nyomorban élő "mindenre vevő" romákat. A másik irányzat képviselőinek talán nincs annyi pénzük, de sokkal szigorúbb elvek(és ez a szó itt a biblikus kifejezést takarja) mentén szervezi gyülekezeti közösségbe a megtért újjászületett cigányokat.
A gondok, bajok, véleményem szerint a fenti, nem csekély különbözőségekből adódnak. Az Úr legyen irgalmas mindannyiunkhoz! Nem is folytatom ezt tovább mert az már egyházpolitika lenne...:)
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...
A mai nap a várakozás jegyében telt..., mert az volt az ígéret Krasznáról hogy a mai napon elkészül a kocsi és mehetünk utána. Még egy zilahi utat is beterveztem mára, de elmaradt mert a kocsi csak nem lett meg. Holnap ha kész lesz ha nem elmegyek utána..., de csak este miután itthon vége lesz a bibliaórának. Szombaton ami Magyarországon most munkanp lesz, talán még a műszakit is meg lehet ejteni...
Ma este Béla testvérrel voltunk Kéczbe a roma gyülekezetben. Akik Ákoson voltak a tegnapi kinferencián azok lelki kincsekkel, nagyon jó élményekkel megrakodva jöttek haza. A bibliaóra után zárt órán tanácskoztunk, mivel vasárnap úrvacsorára készül a gyülekezet. Jó volt látni hogy azok akik egymással szemben álltak, egymásra nehezteltek, most hogyan békülnek ki pár perc alatt...
Tíz után értünk csak haza Béla testvérrel, aki nagyon a szívén viseli a roma misszió helyzetét. Néhol aggódik is érte, mert itt-ott zavarok is mutatkoznak tájainkon.
Röviden összefoglalnám a meglátásomat minderről:
Amióta itt vagyok úgy vettem észre hogy két irányú errefelé a roma misszió. Van az úgynevezett "székelyhídi", a Kőszegi Dániel és Kovács Lajos fémjelezte csoport, valamint az váradi-ákosi vonal amit Kajcza testvérék és Vékás testvérék visznek főképp.
Az első csoport tőkeerős(ez azt jelenti hogy fizetett munkásai is vannak), és könnyedén szervezi laza közösségé a nyomorban élő "mindenre vevő" romákat. A másik irányzat képviselőinek talán nincs annyi pénzük, de sokkal szigorúbb elvek(és ez a szó itt a biblikus kifejezést takarja) mentén szervezi gyülekezeti közösségbe a megtért újjászületett cigányokat.
A gondok, bajok, véleményem szerint a fenti, nem csekély különbözőségekből adódnak. Az Úr legyen irgalmas mindannyiunkhoz! Nem is folytatom ezt tovább mert az már egyházpolitika lenne...:)
Szerda
Ma este Micskén az ApCsel.5:1-11 volt soron és megkérdezte valakiazt, hogy vajon Péter beszélt-e valakivel, akitől megtudhatta azt, hogy mennyiért adták el Anániásék a birtokot... Az volt a válaszom hogy erről nem ír a Biblia, de biztos vagyok abban hogy akiben Isten Lelke van az külső infrormációk nélkül is átláthatja a dolgokat. Aki figyel a Lélek vezetésére azt nem lehet rászedni, félrevezetni...Itt most leírom hogy 4 évvel ezelőtt milyen kelepcéből húzott ki a Szent Lélek...
Történt hogy 2003 őszén megvásároltuk a mikrobuszt és sürgősen eladó lett az addig hűségesen szolgáló eléggé lestrapált Mercedesz Cobra. Már az év utolsó napjaiban voltunk, amikor Debrecenben az apósomék házából egy fiatalember(Gyulának hívták, akit az élettársa révén ismertünk, mert olyan korú gyerekei voltak mint a mieink. Bizonyságot is tettünk már addigra nekik és a számítógépét is javítottam)) keresett meg és azt mondta hogy ő szívesen megvenné a kocsit és meg is adja érte amit kérünk(persze lealkudott belőle, de úgy gondoltuk hogy úgy is jó lesz, mert nem visszük át az adót meg a biztosítást a köv. évrre stb.), csak azonnal nem tud fizetni csak két hét múlva... Úgy is jó lesz mondtuk, de addig az adásvételi szerződésből csak nekünk lesz egy példány mert ki akarjuk jelenteni az autót és a törzskönyvet sem kapja meg csak akkor miután fizetett. Semmi baj, majd én az öregekkel mindent elrendezek - felelte. Úgy is lett. Megírtuk az adásvételt egy példányban, aláírták(Gyula és a feleségem) és odaadtuk neki a forgalmit a kulcsal együtt és elment. Megegyeztünk apósomékkal hogy csak akkor adják oda a kocsi törzskönyvét Gyulának ha kifizette a a kocsi árát... Nekünk ugyanis haza kellett jönni Erdélybe és csak egy hónap múlva szándékoztunk jönniismét. Alig telt el egy hét anyósom ír egy szokásos emailt amelyben beszámol erről arról és többek között megemlítette azt is hogy Gyula aznap délután fent járt náluk és elkérte a törzskönyvet mert megkoccantott egy másik kocsit a városban és kellett a papír a kárrendezéshez. Muszáj volt odaadni, de megígértették vele hogy másnapra vissza viszi a papírt... Azonnal mondtam a feleségemnek hogy baj van, átvágták a szülőket. Hívtuk is őket telefonon, de már késő volt... Vigasztaltak hogy hát úgyis hozza másnap Gyula a papírt..., nem kell izgulni...stb. Elég az hozzá hogy Gyula se másnap se harmadnap sem hetek múlva nem hozta a papírt és a pénzt se akarta kifizetni. Szegény apósom járt a nyakára nap mint nap. Nem is tagadta ő le hogy tartozik, de nem is fizetett. Letelt a hónap és ismét Debrecenben voltunk. Hosszas utánajárás után feljött hozzánk Gyula és bocsánatot kért majd, újra írt egy nyilatkozatot, melyben kötelezettséget vállal a fizetésre.(megjegyzem azt hogy ekkor már nem volt nála a kocsi, sőt ő egy alig 4 éves Opel Vectrával furikázott) Ekkor azt mondtam neki:
-"Figyelj ide Gyula! Te hazudtál anyósoméknak, félrevezetted őket, becsaptad. Most sem akarod visszaadni a törzskönyvet, mert hazudozol hogy itt van meg ott van...,és fizetni sem akarsz, de akarom hogy tudd: Én az Úr szolgája vagyok(addig is tudta) és a kocsi ill. az ára is az Úré, úgy hogy nem velem állsz szemben hanem az Istennel. Ha holnap délután 1-re(másnap este ugyanis indulnunk kellett haza) nem lesz itt a törzskönyv vagy a pénz átadlak az Úr kezébe.
-Jaj, dehogy dehogy holnap délre itt lesz a törzskönyv, mert a pénzt csak később tudom összeszedni...
-Ok, de ne felejtsd el amit mondtam...
-Jó, jó.
Mondanom sem kell hogy másnap felénk sem jött... Elkezdtünk készülődni hazafelé és imádságban az Úrra bíztuk Gyulát a pénzzel együtt. Az imádság után indittatást éreztem hogy vegyek egy hirdetési ujságot(Hajdú Apró) és nézzem meg vajon nincs-e benne a mi kocsink. A hirdetéseket böngészve a többi között egy a mi kocsinkéval megegyező paraméterű(300D Mercedesz kombi 1981-es) kocsin akadt meg a szemem. Mondom a feleségemnek:
-Itt a kocsink
-Hol?
-Itt hirdeti valaki az újságban
-Á..., sok hasonló kocsit hirdetnek még
-De hidd el hogy ez a miénk, hívd csak fel. Kérdezd meg hogy meg lehet-e nézni!
Egy kis rábeszélés után felhívta a hirdetésben lévő számot, de nem Gyula válaszolt, hanem egy autó kereskedő, aki vállalkozott arra hogy fogadjon mint érdeklődőket. A kereskedőnél kiderült aztán az igazság. A ravasz Gyula amint megszerezte anyósoméktól a törzskönyvet, bevitte az autókereskedőhöz a kocsit azzal a dumával hogy a tulajdonos betegsége miatt őt kérte meg az ügylet lebonyolításával. Rendben-mondta a kereskedő vigyen el egy adásvételi szerződést írassa alá a tulajdonossal és akkor viheti el a másik autót.Elvitte a kitöltött adásvételit, és aláhamísította a feleségem nevét. Gyula tehát becserélte a mi kocsinkat egy másikra, amire még fizetett valamit, de azt már megtartotta magának. A kereskedő mikor szembesülta tényekkel és a lehetséges veszéllyel(okirathamisításért, orgazdaságért jelentősek a büntetési tételek) azonnal a tettek(!) mezejére lépett. A feleségemet csak arra kérte, hogy ne menjen a rendőrségre, adjon neki legalább néhány órát, megígéri hogy Gyula aznap estére meghozza a pénzt.Boztosan megvoltak neki az eszközei(két méter magas "szekrények"), akik a kis Gyulát előkerítették és Gyula aznap este 7-kor, eléggé meggyötörve jelentkezett, a pénzzel.
-Látod Gyula! Nem megmondtam neked a tegnap hogy mi fog történni? Minden kiderült, te azt gondoltad magadban "jól átrázom őket, úgyis kevés az idejük, haza kell menjenek, nem megyek én még feléjük sem". Nem tudtál az Isten elől elbújni.-....-nem szólt semmit csak hallgatott, szeretett volna minél hamarbb eltünni
-De ha nem rendezed tovább a dolgokat, még nagyobb bajok fognak rád jönni
-Ezután vigyázni fogok...
Sajnos nem vigyázott és csak jöttek a bajok szegényre. El is tünt a házból is és a családjából is...sajnos.
Ezt a történetet csak azért írtam le hogy aki az Úrban van, merje rábízni az ügyeit is. A Szent Lélek a megfelelő pillantban mindig szól. Vagy a csapda előtt tanácsol, vagy a kelpcéből mutatja meg a kiutat... 124.Zsoltár
Történt hogy 2003 őszén megvásároltuk a mikrobuszt és sürgősen eladó lett az addig hűségesen szolgáló eléggé lestrapált Mercedesz Cobra. Már az év utolsó napjaiban voltunk, amikor Debrecenben az apósomék házából egy fiatalember(Gyulának hívták, akit az élettársa révén ismertünk, mert olyan korú gyerekei voltak mint a mieink. Bizonyságot is tettünk már addigra nekik és a számítógépét is javítottam)) keresett meg és azt mondta hogy ő szívesen megvenné a kocsit és meg is adja érte amit kérünk(persze lealkudott belőle, de úgy gondoltuk hogy úgy is jó lesz, mert nem visszük át az adót meg a biztosítást a köv. évrre stb.), csak azonnal nem tud fizetni csak két hét múlva... Úgy is jó lesz mondtuk, de addig az adásvételi szerződésből csak nekünk lesz egy példány mert ki akarjuk jelenteni az autót és a törzskönyvet sem kapja meg csak akkor miután fizetett. Semmi baj, majd én az öregekkel mindent elrendezek - felelte. Úgy is lett. Megírtuk az adásvételt egy példányban, aláírták(Gyula és a feleségem) és odaadtuk neki a forgalmit a kulcsal együtt és elment. Megegyeztünk apósomékkal hogy csak akkor adják oda a kocsi törzskönyvét Gyulának ha kifizette a a kocsi árát... Nekünk ugyanis haza kellett jönni Erdélybe és csak egy hónap múlva szándékoztunk jönniismét. Alig telt el egy hét anyósom ír egy szokásos emailt amelyben beszámol erről arról és többek között megemlítette azt is hogy Gyula aznap délután fent járt náluk és elkérte a törzskönyvet mert megkoccantott egy másik kocsit a városban és kellett a papír a kárrendezéshez. Muszáj volt odaadni, de megígértették vele hogy másnapra vissza viszi a papírt... Azonnal mondtam a feleségemnek hogy baj van, átvágták a szülőket. Hívtuk is őket telefonon, de már késő volt... Vigasztaltak hogy hát úgyis hozza másnap Gyula a papírt..., nem kell izgulni...stb. Elég az hozzá hogy Gyula se másnap se harmadnap sem hetek múlva nem hozta a papírt és a pénzt se akarta kifizetni. Szegény apósom járt a nyakára nap mint nap. Nem is tagadta ő le hogy tartozik, de nem is fizetett. Letelt a hónap és ismét Debrecenben voltunk. Hosszas utánajárás után feljött hozzánk Gyula és bocsánatot kért majd, újra írt egy nyilatkozatot, melyben kötelezettséget vállal a fizetésre.(megjegyzem azt hogy ekkor már nem volt nála a kocsi, sőt ő egy alig 4 éves Opel Vectrával furikázott) Ekkor azt mondtam neki:
-"Figyelj ide Gyula! Te hazudtál anyósoméknak, félrevezetted őket, becsaptad. Most sem akarod visszaadni a törzskönyvet, mert hazudozol hogy itt van meg ott van...,és fizetni sem akarsz, de akarom hogy tudd: Én az Úr szolgája vagyok(addig is tudta) és a kocsi ill. az ára is az Úré, úgy hogy nem velem állsz szemben hanem az Istennel. Ha holnap délután 1-re(másnap este ugyanis indulnunk kellett haza) nem lesz itt a törzskönyv vagy a pénz átadlak az Úr kezébe.
-Jaj, dehogy dehogy holnap délre itt lesz a törzskönyv, mert a pénzt csak később tudom összeszedni...
-Ok, de ne felejtsd el amit mondtam...
-Jó, jó.
Mondanom sem kell hogy másnap felénk sem jött... Elkezdtünk készülődni hazafelé és imádságban az Úrra bíztuk Gyulát a pénzzel együtt. Az imádság után indittatást éreztem hogy vegyek egy hirdetési ujságot(Hajdú Apró) és nézzem meg vajon nincs-e benne a mi kocsink. A hirdetéseket böngészve a többi között egy a mi kocsinkéval megegyező paraméterű(300D Mercedesz kombi 1981-es) kocsin akadt meg a szemem. Mondom a feleségemnek:
-Itt a kocsink
-Hol?
-Itt hirdeti valaki az újságban
-Á..., sok hasonló kocsit hirdetnek még
-De hidd el hogy ez a miénk, hívd csak fel. Kérdezd meg hogy meg lehet-e nézni!
Egy kis rábeszélés után felhívta a hirdetésben lévő számot, de nem Gyula válaszolt, hanem egy autó kereskedő, aki vállalkozott arra hogy fogadjon mint érdeklődőket. A kereskedőnél kiderült aztán az igazság. A ravasz Gyula amint megszerezte anyósoméktól a törzskönyvet, bevitte az autókereskedőhöz a kocsit azzal a dumával hogy a tulajdonos betegsége miatt őt kérte meg az ügylet lebonyolításával. Rendben-mondta a kereskedő vigyen el egy adásvételi szerződést írassa alá a tulajdonossal és akkor viheti el a másik autót.Elvitte a kitöltött adásvételit, és aláhamísította a feleségem nevét. Gyula tehát becserélte a mi kocsinkat egy másikra, amire még fizetett valamit, de azt már megtartotta magának. A kereskedő mikor szembesülta tényekkel és a lehetséges veszéllyel(okirathamisításért, orgazdaságért jelentősek a büntetési tételek) azonnal a tettek(!) mezejére lépett. A feleségemet csak arra kérte, hogy ne menjen a rendőrségre, adjon neki legalább néhány órát, megígéri hogy Gyula aznap estére meghozza a pénzt.Boztosan megvoltak neki az eszközei(két méter magas "szekrények"), akik a kis Gyulát előkerítették és Gyula aznap este 7-kor, eléggé meggyötörve jelentkezett, a pénzzel.
-Látod Gyula! Nem megmondtam neked a tegnap hogy mi fog történni? Minden kiderült, te azt gondoltad magadban "jól átrázom őket, úgyis kevés az idejük, haza kell menjenek, nem megyek én még feléjük sem". Nem tudtál az Isten elől elbújni.-....-nem szólt semmit csak hallgatott, szeretett volna minél hamarbb eltünni
-De ha nem rendezed tovább a dolgokat, még nagyobb bajok fognak rád jönni
-Ezután vigyázni fogok...
Sajnos nem vigyázott és csak jöttek a bajok szegényre. El is tünt a házból is és a családjából is...sajnos.
Ezt a történetet csak azért írtam le hogy aki az Úrban van, merje rábízni az ügyeit is. A Szent Lélek a megfelelő pillantban mindig szól. Vagy a csapda előtt tanácsol, vagy a kelpcéből mutatja meg a kiutat... 124.Zsoltár
2007. október 16., kedd
Kedd
Nemrég ért véget az imaközösség amit kedd esténként szoktunk gyakorolni. Ébredésért, megújulásért imádkozunk, többnyire ugyanazok... Mostanra már kirajzolódni látszik az hogy kik azok akik ezt hosszabb távon is tudják vállalni. Heten-nyolcan szoktunk lenni ezeken az ima alkalmakon ami tíz százalékot jelent a gyülekezeti tagsághoz viszonyítva és ez már egy jó jel.
Egy kicsit vissza is tekintettünk a vasárnapra, hálát adtunk mindenért ami jó volt és imádkoztunk azokért akik csak kivülállóként voltak jelen hogy ne haljon el szívükben az igemag ami oda hullott.
Ma telefonáltak Krasznáról hogy sikerült a kocsihoz fékerőszabályozót találni így holnapután mehetünk utána. Éppen ideje volt már ennek is... Hála az Úrnak hogy mire kell kész lesz... Ámen! Bárcsak a szerelők is velem együtt mondanák az "Ámen"-t :)
Egy kicsit vissza is tekintettünk a vasárnapra, hálát adtunk mindenért ami jó volt és imádkoztunk azokért akik csak kivülállóként voltak jelen hogy ne haljon el szívükben az igemag ami oda hullott.
Ma telefonáltak Krasznáról hogy sikerült a kocsihoz fékerőszabályozót találni így holnapután mehetünk utána. Éppen ideje volt már ennek is... Hála az Úrnak hogy mire kell kész lesz... Ámen! Bárcsak a szerelők is velem együtt mondanák az "Ámen"-t :)
2007. október 15., hétfő
Hétfő
Hétfő
A tegnapról írok egy kicsit még... A délelőtti alkalom 9 órakor kezdődött és 12.15-kor ért véget. Az áhítatot a programban megnevezett testvérek vezették és a buzgó imádságok nagyon jól megalapozták a napot. Bándi testvér hirdetett igét a Zakariás 10:7-12 -ből. Ez azért is nagyon érdekes,mert akik olvasták az áprilisi bejegyzést(a vezettetésem történetét) azok tudják hogy Isten ezzel az igével nyugtatott meg. Bándi testvér nem szokta olvasni az internetes naplókat(de a héten már neki is lesz rá lehetősége) és mégis ezt az igét hozta. Hát vannak véletlenek...? Az Úrnál biztosan nincsenek. Én csak csodálni tudom az ő vezetését. Már nem is számolom hogy mennyi apró(?) bizonyítéka volt már eddig is az Ő akaratának. Erről is beszámoltam az igehirdetés után amikor az életrajzomat kellett röviden összefoglalni. Akárhogy akartam sehogy sem tudtam 15 percben megtenni ezt az összefoglalót, 30 perces lett és még így is kimaradt belőle néhány fontos elem a gyermekkoromból. Édesanyám aztán az imádságában bepótolta, mert megemlítette azokat. A bizonyságtételemet a beiktatás aktusa követe,amit Gergely István szövetségi elnök testvér vezetett. Amíg térdeltem és értem imádkoztak én az Úrnál lehettem mert semmire sem emlékszem, csak azt éreztem hogy belesimulok az Ő tenyerébe... Még most is jól esik felidézni...
A beiktatás után következtek a köszöntések, amiket már jegyzeteltem de most hosszú lenne ide leírni. A barótiak(Józsa László) köszöntése eléggé meghatott, de a többiek is sokat jelentettek. A megye részéről Szabó Ödön RMDSZ ügyvezető elnök is mondott egy köszöntőt.
Egy órakor volt az ebéd és a délutáni alkalom pedig 3-kor kezdődött. Annyira elbeszélgettem az időt és még teendők(imádkozni a délutáni szolgálatomért)
is voltak, hogy ebédelni sem tudtam, de ezt nem is bántam, mert frissebb voltam délutánra.(Már említettem a tegnapi bejegyzésben hogy honnan olvastam az igét) Az igehirdetés után imádkozásra került sor majd következett a krónika bemutatása .ppt formátumban. Előtte azonban Kiss Zoltán testvér, akivel szoros munkaközösségben és jó barátságban voltunk a Székelyföldön, hatott meg kedves szavaival és igei buzdításával, majd bevezette a krónikát... A krónika 2. része között még voltak 5 perces igei üzenetek a református lekész, Gál Győző, Papp László szomszédos lelkipásztorok, Módi Miklós és Budai Lajos lelkipásztorok részéről. Még a polgármester is,aki reggeltől estig velünk ünnepelt, megszólalt és bizonyságot tett az érszőllősi gyülekezet áldozatkészségéről. A délutáni a lkalmat Gergely István testvér igehirdetése zárta és a végén még a „Feltámadt Hős”-t is elénekeltük. Nagyszerű nap végére már elfáradtam és nem volt erőm arra hogy itt hosszabban beszámoljak, de azért még Jánoséknál(id. és ifj. Hiri János,Novák Zsolt és Domokos Endre Goroszlóról) majd itthon(Zsolttal) is még gyakoroltuk az imaközösséget. Imádkoztunk a goroszlói gyülekezetért,
egymásért, megújulásért és ébredésért. Akármennyire fáradt is voltam ez nagyon nagyon hasznos és örömteli volt annak a napnak a zárásaként, amelyen a jelenlévő lelkipásztorok(10-en voltak) és sok barátom megörvendeztetett.
Miután a vendégek(400 körül volt a létszám) nagy része elment, Evódiáék és Napsugárék, édesanyám és Novák Zsolt itt maradtak, de végül csak édesanyám és Zsolt aludtak itt. Zsolt vitte ma haza édesanyámat Gyergyóba.
Az Úr, hogy el ne bizakodjak egy tövist adott a testembe...
Fél tizenkettő körül feküdtem le, de hajnali kettőkor iszonyúúúúú fájdalomra ébredtem. Soha ilyet még nem éreztem... A derekam jobb oldalán éreztem egy nagy szúrást, de folyamatosaaaaaaaaaan. Felültem, felálltam, járkáltam és nem akart szünni. Szegény feleségem kérdezgette hogy mi van és mit segíthet, de már az is fárasztó volt. Az imádságom csak néhány szóra zsugorodott és csak azokat ismételgettem. Mikor már nem tudtam halkan,kimentem és az udvaron folytattam... Reggel fél hatra csökkent a fájdalom annyira hogy el tudtam aludni. Ma délelőtt miután édesanyámék már elmentek, megjött a
baróti családi orvosom(!), Kelemen doktor(a tegnap is itt voltak, de éjszakára visszamentek Váradra), aki miután meghallgatta a panaszokat, megállapította hogy valószínűleg a vesémmel van gond. Még most is fáj valamennyire, de ezt el lehet viselni. Úgy látszik eddig tartott az egészséges, orvos mentes élet, de hát 38 év egészség is valami, nem csak a 38 év betegség. Most egy kicsit(4 órát) az Úr hagyta hogy belekóstoljak a FÁJDALOMBA. Azért is gondolom, mert így jobban tudok beleérezni a szenvedők gyütrelmeibe.
Remélem hogy ha tanulom az alázatot, akkor csak könnyebb lesz a sorsom...
„Tudom az Úrnak terve van velem,
tudom, az Úrnak terve van velem,
ezért hálás életem , őt dicséri szüntelen
Tudom az Úrnek terve van velem.”
.
.
.
Tudom az Úr mindennel jót munkál
Tudom az Úr mindennel jót munkál,
EZÉRT HÁLÁS ÉLETEM, ŐT DICSÉRI SZÜNTELEN,
TUDOM AZ ÚR MINDENNEL JÓT MUNKÁL.”
A tegnapról írok egy kicsit még... A délelőtti alkalom 9 órakor kezdődött és 12.15-kor ért véget. Az áhítatot a programban megnevezett testvérek vezették és a buzgó imádságok nagyon jól megalapozták a napot. Bándi testvér hirdetett igét a Zakariás 10:7-12 -ből. Ez azért is nagyon érdekes,mert akik olvasták az áprilisi bejegyzést(a vezettetésem történetét) azok tudják hogy Isten ezzel az igével nyugtatott meg. Bándi testvér nem szokta olvasni az internetes naplókat(de a héten már neki is lesz rá lehetősége) és mégis ezt az igét hozta. Hát vannak véletlenek...? Az Úrnál biztosan nincsenek. Én csak csodálni tudom az ő vezetését. Már nem is számolom hogy mennyi apró(?) bizonyítéka volt már eddig is az Ő akaratának. Erről is beszámoltam az igehirdetés után amikor az életrajzomat kellett röviden összefoglalni. Akárhogy akartam sehogy sem tudtam 15 percben megtenni ezt az összefoglalót, 30 perces lett és még így is kimaradt belőle néhány fontos elem a gyermekkoromból. Édesanyám aztán az imádságában bepótolta, mert megemlítette azokat. A bizonyságtételemet a beiktatás aktusa követe,amit Gergely István szövetségi elnök testvér vezetett. Amíg térdeltem és értem imádkoztak én az Úrnál lehettem mert semmire sem emlékszem, csak azt éreztem hogy belesimulok az Ő tenyerébe... Még most is jól esik felidézni...
A beiktatás után következtek a köszöntések, amiket már jegyzeteltem de most hosszú lenne ide leírni. A barótiak(Józsa László) köszöntése eléggé meghatott, de a többiek is sokat jelentettek. A megye részéről Szabó Ödön RMDSZ ügyvezető elnök is mondott egy köszöntőt.
Egy órakor volt az ebéd és a délutáni alkalom pedig 3-kor kezdődött. Annyira elbeszélgettem az időt és még teendők(imádkozni a délutáni szolgálatomért)
is voltak, hogy ebédelni sem tudtam, de ezt nem is bántam, mert frissebb voltam délutánra.(Már említettem a tegnapi bejegyzésben hogy honnan olvastam az igét) Az igehirdetés után imádkozásra került sor majd következett a krónika bemutatása .ppt formátumban. Előtte azonban Kiss Zoltán testvér, akivel szoros munkaközösségben és jó barátságban voltunk a Székelyföldön, hatott meg kedves szavaival és igei buzdításával, majd bevezette a krónikát... A krónika 2. része között még voltak 5 perces igei üzenetek a református lekész, Gál Győző, Papp László szomszédos lelkipásztorok, Módi Miklós és Budai Lajos lelkipásztorok részéről. Még a polgármester is,aki reggeltől estig velünk ünnepelt, megszólalt és bizonyságot tett az érszőllősi gyülekezet áldozatkészségéről. A délutáni a lkalmat Gergely István testvér igehirdetése zárta és a végén még a „Feltámadt Hős”-t is elénekeltük. Nagyszerű nap végére már elfáradtam és nem volt erőm arra hogy itt hosszabban beszámoljak, de azért még Jánoséknál(id. és ifj. Hiri János,Novák Zsolt és Domokos Endre Goroszlóról) majd itthon(Zsolttal) is még gyakoroltuk az imaközösséget. Imádkoztunk a goroszlói gyülekezetért,
egymásért, megújulásért és ébredésért. Akármennyire fáradt is voltam ez nagyon nagyon hasznos és örömteli volt annak a napnak a zárásaként, amelyen a jelenlévő lelkipásztorok(10-en voltak) és sok barátom megörvendeztetett.
Miután a vendégek(400 körül volt a létszám) nagy része elment, Evódiáék és Napsugárék, édesanyám és Novák Zsolt itt maradtak, de végül csak édesanyám és Zsolt aludtak itt. Zsolt vitte ma haza édesanyámat Gyergyóba.
Az Úr, hogy el ne bizakodjak egy tövist adott a testembe...
Fél tizenkettő körül feküdtem le, de hajnali kettőkor iszonyúúúúú fájdalomra ébredtem. Soha ilyet még nem éreztem... A derekam jobb oldalán éreztem egy nagy szúrást, de folyamatosaaaaaaaaaan. Felültem, felálltam, járkáltam és nem akart szünni. Szegény feleségem kérdezgette hogy mi van és mit segíthet, de már az is fárasztó volt. Az imádságom csak néhány szóra zsugorodott és csak azokat ismételgettem. Mikor már nem tudtam halkan,kimentem és az udvaron folytattam... Reggel fél hatra csökkent a fájdalom annyira hogy el tudtam aludni. Ma délelőtt miután édesanyámék már elmentek, megjött a
baróti családi orvosom(!), Kelemen doktor(a tegnap is itt voltak, de éjszakára visszamentek Váradra), aki miután meghallgatta a panaszokat, megállapította hogy valószínűleg a vesémmel van gond. Még most is fáj valamennyire, de ezt el lehet viselni. Úgy látszik eddig tartott az egészséges, orvos mentes élet, de hát 38 év egészség is valami, nem csak a 38 év betegség. Most egy kicsit(4 órát) az Úr hagyta hogy belekóstoljak a FÁJDALOMBA. Azért is gondolom, mert így jobban tudok beleérezni a szenvedők gyütrelmeibe.
Remélem hogy ha tanulom az alázatot, akkor csak könnyebb lesz a sorsom...
„Tudom az Úrnak terve van velem,
tudom, az Úrnak terve van velem,
ezért hálás életem , őt dicséri szüntelen
Tudom az Úrnek terve van velem.”
.
.
.
Tudom az Úr mindennel jót munkál
Tudom az Úr mindennel jót munkál,
EZÉRT HÁLÁS ÉLETEM, ŐT DICSÉRI SZÜNTELEN,
TUDOM AZ ÚR MINDENNEL JÓT MUNKÁL.”
2007. október 14., vasárnap
Vasárnap
Nagyon nagyon jó napom volt ma az Úr kegyelméből. Még a barótiak is itt vooltak az ünnepélyen. Nagyon jó volt őket látni.Délelőtt és délután is elég sok üzenet jött felém, ami áldás és még nekem is kellett szolgálni, meg összefogni a dolgokat.Annyira elfáradtam hogy most mindenképen pihenni fogok és legfeljebb később térek vissza erre az ünnepre és a vendégekre...
A délutáni szolgálatomban a fő kérdés az volt hogy "Miért jöttél ide?" erre válazoltam. Aki tudja honnan olvastam az igét az írja meg....:)
Efraim
A délutáni szolgálatomban a fő kérdés az volt hogy "Miért jöttél ide?" erre válazoltam. Aki tudja honnan olvastam az igét az írja meg....:)
Efraim
Vasárnap
Sajnos nekem még tart a szombat (vasárnap 0.20 perc van), és nem is fogok hosszúra nyúlni csak bevágom ide a holnap délelőtti programot hogy aki akar az imádkozzon értünk...
Mindenkit várunk szeretettel!!! Különösen azokat akik alább névszerint is említve vannak...
Mindenkit várunk szeretettel!!! Különösen azokat akik alább névszerint is említve vannak...
Programtervezet
2007 október 14 Vasárnap délelőtt
8.45 Közös énekek
9.00 Kezdő ima
Közös ének
Ige olvasás
9.05 Buzdítás: Kiss Zoltán
9.10 Imádság
9.15 Közös ének
9.17 Buzdítás: Kelemen Sándor
9.20 Imádság
9.30 Közös ének
9.32 Buzdítás: Gombos Miklós
9.40 Közös imádság
9.45 Közös ének
9.50 Imádság: Péter István
9.55 Köszöntés: Péter István
10.00 Közös ének, Ige olvasás: Bándi Sándor
Áldás kérő ima: Hubert-Szabó Imre
10.05 Énekkar: „Jöjj el vár a szőllő”
10.10 Igehirdetés: Bándi Sándor
10.40 Közös ének
10.45 Beiktatás, vezeti: Gergely István
10.50 Életrajz: Veress Efraim
11.00 Imádság: Iktató bizottság tajai
11.10 Énekkar: „Áldjad meg”
11.15 Köszöntés: ifj. Hiri János
11.20 Énekkar: „Isten hozott”
11.25 Igei üzenetek: Kiss Zoltán, Péter István,
Novák Zsolt, Tripó István, Szabó Lajos
polgármester, Luca Imre a pünkösdi gyül.
pásztora, Szabó Ödön a Bihar megyei
RMDSZ ügyvezető elnöke. A köszöntések
között két énekkari szolgálatra kerül sor.
12.00 Záró ének, Záró ima, Kijelentések: Veress
Efraim
13.00-14.00 EBÉD
2007. október 12., péntek
Péntek
Sikerült annyira elfáradnom hogy most rövid legyek. Elég mozgalmasra sikeredett a mai nap, aminek a végére araszolgatok...
Nem is mondom el hogy mi minden volt ma, mert ahhoz túlságosan messzire kellene nyúlni az emlékezetbe, hanem csak a ma esti bibliaóráról számolok be röviden.
Ésaiás 6. részét olvastuk fel amelyben a próféta beszél a látomásáról,a saját reakciójáról valamint
az Isten tisztitó és megbízó kegyelméről.
A próféta (1)először látta az Urat, (2)azután meglátta saját és népe romlott állapotát, (3)majd miután Isten megtisztította, meglátta a szükséget és jelentkezett a szolgálatra. "Imhol vagyok én küldj el engemet!" Nem azt mondta hogy látom a szükséget és megyek már, futok is hamar, hanem kérte a parancsot: küldj!
Vannak olyan "lelkimunkások" akik látják a szükséget, mert tudják ők is hogy "az aratni való sok de a munkás kevés", van egy általános üzenetük(mondanivalójuk) és azonnal indulnak a maguk szakállára, a maguk vagy más pénzén neki a munkának és ...... elsietik. Csodálkoznak hogy nincs üzenet, áldás, haladás.
Legyünk készen és ha azt halljuk hogy "menj" akkor induljunk! Igy biztosan lesz áldás...
Többek közt ezt is megtanultuk ma este...
ÉN ELINDULTAM mert KÜLDÖTT AZ ÚR ........ és te elindultál-e? Ha igen akkor az Úr küldött? Bárcsak igennel tudna mindenki válaszolni...
Nem is mondom el hogy mi minden volt ma, mert ahhoz túlságosan messzire kellene nyúlni az emlékezetbe, hanem csak a ma esti bibliaóráról számolok be röviden.
Ésaiás 6. részét olvastuk fel amelyben a próféta beszél a látomásáról,a saját reakciójáról valamint
az Isten tisztitó és megbízó kegyelméről.
A próféta (1)először látta az Urat, (2)azután meglátta saját és népe romlott állapotát, (3)majd miután Isten megtisztította, meglátta a szükséget és jelentkezett a szolgálatra. "Imhol vagyok én küldj el engemet!" Nem azt mondta hogy látom a szükséget és megyek már, futok is hamar, hanem kérte a parancsot: küldj!
Vannak olyan "lelkimunkások" akik látják a szükséget, mert tudják ők is hogy "az aratni való sok de a munkás kevés", van egy általános üzenetük(mondanivalójuk) és azonnal indulnak a maguk szakállára, a maguk vagy más pénzén neki a munkának és ...... elsietik. Csodálkoznak hogy nincs üzenet, áldás, haladás.
Legyünk készen és ha azt halljuk hogy "menj" akkor induljunk! Igy biztosan lesz áldás...
Többek közt ezt is megtanultuk ma este...
ÉN ELINDULTAM mert KÜLDÖTT AZ ÚR ........ és te elindultál-e? Ha igen akkor az Úr küldött? Bárcsak igennel tudna mindenki válaszolni...
2007. október 11., csütörtök
Csütörtök
Mirjám ma elkeserdeve jött haza az iskolából, mert az egyik fiú osztálytársa felpofozta. A hátrányos helyzetű és mély lelki nyomorban szocializálódott fiúk általában így fejezik ki szimpátiájukat a gyengébb nem felé, de szegény Mirjám ezzel még nincs tisztában. Nemhogy bóknak vette volna, hanem mélységesen mély sérelemnek. Drámai módon elő is adta a történteket Mártinak, aki mint egy anyatigris rontott be hozzám az irodába, hogy
-Ez már tűrhetetlen!!!(a szemét is kellett volna látni, csak úgy szórta a villámokat)
-Mi történt
- Mirjámot felpofozták...(azt várta volna hogy azonnal pattanjak fel a székből)
-Ki ? A tanár vagy valaki más?
-Az egyik osztálytársa...
-Ja... értem- és mivel nem háborodtam fel, rám is pattant néhány szikra(a férjek tudják hogy ez nem egy kellemes érzés...)
-Valamit tenni kell, mert ha ez így megy tovább akkor nemsokára.....- és elkezdte festegetni a sötét jövőt, ami aztán tényleg engem is kezdett kihozni a sodromból..., de nem abba az irányba amerre ő gondolta.
- Kedves Márti(ez a megszólítás egy kicsit keményebb volt) nem azt kellett volna kérdezd Mirjámtól, hogy "Oda tartottad-e a másik orcádat, ahogy az Úr Jézus tanította?" (Jézus biztosan nem ilyen hangnemben oktatott)
-Hát...hát...
-Inkább imádkozni kellett volna azért a kisfiúért, mint most háborogni!
Na ezzel el is volt csendesítve minden. Még Mirjám is velem értett egyet... Ki is mentek a szobából, de nem tudtam örülni az ilyen módon kikényszerített nyugalomnak. Valamit én sem csináltam jól... együtt kellett volna imádkozni, nem pedig csak másokat kiosztani... Eltelt a délután mire eljutottam idáig és a megoldásig...
Lám-lám nem is olyan nyugodt az élet itt falun mint korábban gondoltam. Az ördög itt is ördög..., Mivel az Úr valami jót készített a hétvégére, ezért az ördög jobban támad és el akarja lopni a békét és az örömöt.
Uram őrizz meg és erősíts minket!!!
Most éppen Debrecenből írom ezen sorokat, mert ma estére átjöttünk hogy megvásároljuk még azt ami szükséges a szeretet vendégséghez. Márti a fővezér ezen a területen, így ők(a Hiri házaspár+a feleségem) elmentek a Metróba én pedig itt maradtam anyósoméknál. Én inkább azért jöttem hogy letöltsem és kinyomtassam a krónikát amit, Kiss Zoltán testvér írt meg és küldött el nekem, de a dialup-os lehetőség nem megoldás a nagyméretű fájlok letöltésére.
A vasárnapi program is kezd összeállni már. Igaz hogy az édesapám jövetele kétséges, de rajta kívül még Bándi testvér is fel lett kérve a délelőtti szolgálatra. Délután Gergely István testvér(szövetségi elnök) és én fogunk igét hirdetni, de még több testvér szolgálatára is számítunk (Kiss Zoltán, Budai Lajos, Módi Miklós, Novák Zsolt...), remélem nem hiába. Sajnos Brad Baker nem tud jönni, pedig szeretett volna jönni, de egy későbbi időpontban meglátogat, azt írta.
Tehát készülünk amennyire tudunk, de a Sátán is nagy erőket mozgósít. Abban bízunk és azért imádkozunk hogy Ő aki azért jött hogy az ördög munkáit lerontsa, ez alkalommal is győzni fog. Az Úr Jézusé legyen minden dicsősség!
Most jut eszembe hogy ma négy hete érkeztünk meg Érszőllősre... mi jön még ezután...? Csak az Úr tudja! Minden javunkra van és lesz! Én hiszem!
-Ez már tűrhetetlen!!!(a szemét is kellett volna látni, csak úgy szórta a villámokat)
-Mi történt
- Mirjámot felpofozták...(azt várta volna hogy azonnal pattanjak fel a székből)
-Ki ? A tanár vagy valaki más?
-Az egyik osztálytársa...
-Ja... értem- és mivel nem háborodtam fel, rám is pattant néhány szikra(a férjek tudják hogy ez nem egy kellemes érzés...)
-Valamit tenni kell, mert ha ez így megy tovább akkor nemsokára.....- és elkezdte festegetni a sötét jövőt, ami aztán tényleg engem is kezdett kihozni a sodromból..., de nem abba az irányba amerre ő gondolta.
- Kedves Márti(ez a megszólítás egy kicsit keményebb volt) nem azt kellett volna kérdezd Mirjámtól, hogy "Oda tartottad-e a másik orcádat, ahogy az Úr Jézus tanította?" (Jézus biztosan nem ilyen hangnemben oktatott)
-Hát...hát...
-Inkább imádkozni kellett volna azért a kisfiúért, mint most háborogni!
Na ezzel el is volt csendesítve minden. Még Mirjám is velem értett egyet... Ki is mentek a szobából, de nem tudtam örülni az ilyen módon kikényszerített nyugalomnak. Valamit én sem csináltam jól... együtt kellett volna imádkozni, nem pedig csak másokat kiosztani... Eltelt a délután mire eljutottam idáig és a megoldásig...
Lám-lám nem is olyan nyugodt az élet itt falun mint korábban gondoltam. Az ördög itt is ördög..., Mivel az Úr valami jót készített a hétvégére, ezért az ördög jobban támad és el akarja lopni a békét és az örömöt.
Uram őrizz meg és erősíts minket!!!
Most éppen Debrecenből írom ezen sorokat, mert ma estére átjöttünk hogy megvásároljuk még azt ami szükséges a szeretet vendégséghez. Márti a fővezér ezen a területen, így ők(a Hiri házaspár+a feleségem) elmentek a Metróba én pedig itt maradtam anyósoméknál. Én inkább azért jöttem hogy letöltsem és kinyomtassam a krónikát amit, Kiss Zoltán testvér írt meg és küldött el nekem, de a dialup-os lehetőség nem megoldás a nagyméretű fájlok letöltésére.
A vasárnapi program is kezd összeállni már. Igaz hogy az édesapám jövetele kétséges, de rajta kívül még Bándi testvér is fel lett kérve a délelőtti szolgálatra. Délután Gergely István testvér(szövetségi elnök) és én fogunk igét hirdetni, de még több testvér szolgálatára is számítunk (Kiss Zoltán, Budai Lajos, Módi Miklós, Novák Zsolt...), remélem nem hiába. Sajnos Brad Baker nem tud jönni, pedig szeretett volna jönni, de egy későbbi időpontban meglátogat, azt írta.
Tehát készülünk amennyire tudunk, de a Sátán is nagy erőket mozgósít. Abban bízunk és azért imádkozunk hogy Ő aki azért jött hogy az ördög munkáit lerontsa, ez alkalommal is győzni fog. Az Úr Jézusé legyen minden dicsősség!
Most jut eszembe hogy ma négy hete érkeztünk meg Érszőllősre... mi jön még ezután...? Csak az Úr tudja! Minden javunkra van és lesz! Én hiszem!
2007. október 10., szerda
Szerda
Alakul szépül az udvar is... A testvérek egész nap dolgoztak, terepet egyengettek, vízelvezető árkot készítettel, fát vágtak, az erkélyre felszerelték a korlátot és így tovább... A benti munkálatok is lassan-lassan(!!!) elfogynak. Szegény feleségem már nagyon szeretne a végére érni, mert hát ő rajta fordul meg itt benn majdnem minden(függönyök, asztalterítők, ruhák szelektálása stb.).
A jubileumra remélem sok minden elsimul, kisimul és utána nyugodtabb lesz a tempó, de addig nagy a hajtás... adjon az Úr erőt(!), ezért imádkozzon aki gondol ránk.
Este 8-ra Micskére mentünk Gombos Miklós testvérrel. Ott az ApCsel. 3:1-10-ből szolgáltam. Péter és János a két apostol akik az Úr Jézus nevében csodát tettek. Annyira kibomlott az ige és a történet is hogy csak jött és jött az üzenet(hála az Úrnak!) és alig tudtam abba hagyni. Vagy 40 percig tartott a szolgálat, de még lehetett volna folytatni... A prédikáció után még Gombos testvérnek is volt egy 5 perces biz. tétele és utána imádkoztunk. Ekkor vettem észre hogy valószínüleg csak az egyik felét mondhattam el a prédikációnak, vagy csak egyik oldalnak prédikáltam, mert csak a férfiak imádkoztak(7-en voltak), és a nők(10-en lehettek) inkább csak magukban. Mondtam is a végén, hogy biztos nagyon férfiasra sikeredett a szolgálat, mert a nőtestvérekben nem annyira fakasztott imát.
Tanultam is ebből(áldott legyen az Ő neve!)... Nem akkor jó igazán a szolgálat amikor van mit mondani és mondom is, hanem, akkor ha utána feltör a válasz a szívekből, még a gyengébb(nem)ekből is.
Adjon az Úr nekem fejlődést a szolgálatban!!!
Úgy értesültem hogy Baróton is vannak akik szerda esténként külön összejönnek imádkozni ébredésért és megújúlásért. Nagyszerű!!! Ne csak a nagyváradi missziókerületben gyakoroljuk ezt! A székelyföldiek imádkozhatnak szerda este, a szilágyságiak(többen vannak) csütörtök és/vagy péntek este, a kolozsváriak pedig szombat este, de szigorúan csak önkéntes alapon, a közös összejöveteli alkalmakon kívül...
Biztosan lesz ébredés!!!
A jubileumra remélem sok minden elsimul, kisimul és utána nyugodtabb lesz a tempó, de addig nagy a hajtás... adjon az Úr erőt(!), ezért imádkozzon aki gondol ránk.
Este 8-ra Micskére mentünk Gombos Miklós testvérrel. Ott az ApCsel. 3:1-10-ből szolgáltam. Péter és János a két apostol akik az Úr Jézus nevében csodát tettek. Annyira kibomlott az ige és a történet is hogy csak jött és jött az üzenet(hála az Úrnak!) és alig tudtam abba hagyni. Vagy 40 percig tartott a szolgálat, de még lehetett volna folytatni... A prédikáció után még Gombos testvérnek is volt egy 5 perces biz. tétele és utána imádkoztunk. Ekkor vettem észre hogy valószínüleg csak az egyik felét mondhattam el a prédikációnak, vagy csak egyik oldalnak prédikáltam, mert csak a férfiak imádkoztak(7-en voltak), és a nők(10-en lehettek) inkább csak magukban. Mondtam is a végén, hogy biztos nagyon férfiasra sikeredett a szolgálat, mert a nőtestvérekben nem annyira fakasztott imát.
Tanultam is ebből(áldott legyen az Ő neve!)... Nem akkor jó igazán a szolgálat amikor van mit mondani és mondom is, hanem, akkor ha utána feltör a válasz a szívekből, még a gyengébb(nem)ekből is.
Adjon az Úr nekem fejlődést a szolgálatban!!!
Úgy értesültem hogy Baróton is vannak akik szerda esténként külön összejönnek imádkozni ébredésért és megújúlásért. Nagyszerű!!! Ne csak a nagyváradi missziókerületben gyakoroljuk ezt! A székelyföldiek imádkozhatnak szerda este, a szilágyságiak(többen vannak) csütörtök és/vagy péntek este, a kolozsváriak pedig szombat este, de szigorúan csak önkéntes alapon, a közös összejöveteli alkalmakon kívül...
Biztosan lesz ébredés!!!
Kedd
Ma délután kimentem a temetőbe(öt is van ebben a faluban). Na nem azért mert temetés lett volna, hanem azért hogy ismerkedjek. Lehet hogy nem vagyok érthető, mert hát ugye általában az élőkkel szoktunk ismerkedni és velük sem a temetőbe randevúzunk. Én azonban a faluval az itt élők múltjával is tisztában akarok lenni. A temető pedig nagyon jó arra, hogy egy csomó családnevet megtudjak, rövid vagy hosszabb életrajzokat lássak, megbecsült vagy hamar elfeledett személyeket ismerjek meg és így tovább...
A legfontosabb megállapításom a temető bejárása után az, hogy errefelé korán halnak az emberek... Sokkal korábban mint pl. Székelyföldön ahol eddig éltem. Ott ha egy 70 éves embert temettek, azt mondták rá hogy fiatalon halt meg. Most csak az egyik temetőbe voltam az öt közül, de három friss hantot is láttam. Ebben az évben egy 10 éves kislányt, egy 16 éves fiút és egy 30 éves fiatalembert is eltemettek. De a többi feliratot is végig böngészve azt láttam hogy az itteniek átlagban 60 év körül kerülnek ki a temetőbe.
MIvel errefelé ilyen rövid az élet, akkor itt kevesebb idő jut a megtérésre. Nagy felelősség de ugyanakkor nagy kiváltság az "életnek beszédét" szólni rövid éltű embertársaim között.
Add Uram hogy minél többen befogadják az Igét!!!
Ébredésért, megújulásért és az elkövetkező vasárnapért imádkoztunk ma este.
A legfontosabb megállapításom a temető bejárása után az, hogy errefelé korán halnak az emberek... Sokkal korábban mint pl. Székelyföldön ahol eddig éltem. Ott ha egy 70 éves embert temettek, azt mondták rá hogy fiatalon halt meg. Most csak az egyik temetőbe voltam az öt közül, de három friss hantot is láttam. Ebben az évben egy 10 éves kislányt, egy 16 éves fiút és egy 30 éves fiatalembert is eltemettek. De a többi feliratot is végig böngészve azt láttam hogy az itteniek átlagban 60 év körül kerülnek ki a temetőbe.
MIvel errefelé ilyen rövid az élet, akkor itt kevesebb idő jut a megtérésre. Nagy felelősség de ugyanakkor nagy kiváltság az "életnek beszédét" szólni rövid éltű embertársaim között.
Add Uram hogy minél többen befogadják az Igét!!!
Ébredésért, megújulásért és az elkövetkező vasárnapért imádkoztunk ma este.
2007. október 9., kedd
Hétfő
Már a keddből is eltelt 4 óra mert hajnali 4 óra van. Csak most érkeztünk haza Debrecenből Hiri Jánossal, mert kellett valamiket(műanyag tányérok, szalvéta, ásványvíz stb.) vásárolni a hétvégére. Sajnos én csak pénteken mehetek a kocsimért Krasznára, így addig mások jó akaratából élek... és tanulom hogy kocsi nélkül is van élet...
Mielőtt Debrecenbe mentünk volna beléptünk Gergely István testvérhez Érmihályfalvára, hogy megbeszéljük a lelkipásztor beiktatás és a jubileum programját. Sikerült is nagyvonalakban felvázolni a napi programot, de a részletek kidolgozása még hátra van és az reám vár... Miután együtt imádkoztunk este 10 körül mentünk tovább Debrecenbe és ott annyira elbóklásztuk az időt az üzlet polcai között hogy észre sem vettük mikor léptünk a mába. A feleségem szépen leírta egy papírra hogy mit kell venni és mennyiért, de mire sikerült a közepéig eljutni elfogyott az idő és az erő is. Na de nem csak ezért indultunk haza, hanem azért is mert már semmi egyéb nem fért a kocsiba(VW Passat, kombi), annyira meg volt már terhelve. Vettünk vagy 1500 tányért 360 liter ásványvizet... igen jutányos áron. Nem azt mondom hogy több pénzzel indultunk haza mint amennyivel mentünk arra, de alig fogyott belőle és mégis tele lett a kocsi. Eszembe jutott sareptai özvegyasszony... Áldassék az Úr neve!!!
Mielőtt Debrecenbe mentünk volna beléptünk Gergely István testvérhez Érmihályfalvára, hogy megbeszéljük a lelkipásztor beiktatás és a jubileum programját. Sikerült is nagyvonalakban felvázolni a napi programot, de a részletek kidolgozása még hátra van és az reám vár... Miután együtt imádkoztunk este 10 körül mentünk tovább Debrecenbe és ott annyira elbóklásztuk az időt az üzlet polcai között hogy észre sem vettük mikor léptünk a mába. A feleségem szépen leírta egy papírra hogy mit kell venni és mennyiért, de mire sikerült a közepéig eljutni elfogyott az idő és az erő is. Na de nem csak ezért indultunk haza, hanem azért is mert már semmi egyéb nem fért a kocsiba(VW Passat, kombi), annyira meg volt már terhelve. Vettünk vagy 1500 tányért 360 liter ásványvizet... igen jutányos áron. Nem azt mondom hogy több pénzzel indultunk haza mint amennyivel mentünk arra, de alig fogyott belőle és mégis tele lett a kocsi. Eszembe jutott sareptai özvegyasszony... Áldassék az Úr neve!!!
2007. október 7., vasárnap
Vasárnap
Érdekes dolog ez a blogírás... márcsak azért is mert többször tapasztaltam hogy voltak ill. vannak olyanok akik ezen keresztül ismerkedtek meg. Az én ismerőseim és barátaim voltak először, de miután írogattam róluk már egymás számára sem voltak ismeretlenek. Egyik jó hozadéka ennek a tevékenységnek tehát a többi között a hídverés. Adjon az Úr még minél több jó kapcsolatot!
Ma, a hónap első vasárnapján úrvacsorára készültünk és ezen túl ha az Úr is megsegít akkor így lesz. Minden hónap első vasárnapján de. du.-n itthon leszek, második vasárnap de. du. Micskén és este 6-ra hazajövök, a harmadik vasárnapot Magyarkéczben töltöm, de este 6-ra ismét Érszőllősön leszek. Ezenkívül hétköznap szerdánként Micske, csütörtökön Magyarkécz, pénteken bibliaóra itthon, szombaton ifjúsági lesz a program. A negyedik hét ill. vasárnap egyéb meghívásokra, vendégszolgálatokra van fenntartva.
Mivel a jövő héten 125 éves jubileumi ünnepély lesz, amire a krónika is el kell készüljön és a krónikába képek is kellenek, ezért az összejövetel végén egy csomó képet készítettünk a gyülekezet tagjairól, többféle csoportosításban, úgy ahogy a krónikás(Kiss Zoltán lelkipásztor) megrendelte. Egy óra lett mire Gombos Miklós tesvérékhez megérkeztünk, mert meghívtak ebédre.
A délutáni alkalom inkább evangélizációs jelleget öltött, mivel a megtisztulásról(Naámán gyógyulása) szólt az ige. Szép számban voltunk együtt és a prédikáció után a buzgó imádságok arról tanuskodtak hogy nem csak a jelenlét volt a fontos...
Este a szolgálattevőkkel maradtunk vissza megbeszélésre, mert szeretnénk hogy a gyülekezeti alkalmaink még élvezetesebbek és Isten előtt kedvesebbek lennének. Ez pedig nagyban múlik a szolgálattevőkön. Hiszem hogy a szent Lélek vezetése ezután jobban fog érvényesülni, mert egy akarattal fogadjuk...
Tíz óra körül megérkeztek apósomék akik a gyerekeket hozták haza. Még itt volt Ozsváth testvér(ő a gyülekezetben a gazdasági igazgató, más szóval pénztáros) és ifj.Hiri János(gyül.vezető), mert a korábban megírt pályázatban mégjavításokat kellett eszközölni(holnap reggelre le kell adni) és a hivatalos meghívókat is ki kellett nyomtatni. Tizenegyre azonban elcsendesedett minden. Mindenki hazament és aki hozzánk tartozik mindenki itthon van. A gyerekek jó egészségben alusznak, a feleségem pedig ösztönöz hogy gyújtsak be a kazánba...
Az Úr legyen kegyelmes hozzánk a köv. héten is, mert sok lesz a feladat......
Ma, a hónap első vasárnapján úrvacsorára készültünk és ezen túl ha az Úr is megsegít akkor így lesz. Minden hónap első vasárnapján de. du.-n itthon leszek, második vasárnap de. du. Micskén és este 6-ra hazajövök, a harmadik vasárnapot Magyarkéczben töltöm, de este 6-ra ismét Érszőllősön leszek. Ezenkívül hétköznap szerdánként Micske, csütörtökön Magyarkécz, pénteken bibliaóra itthon, szombaton ifjúsági lesz a program. A negyedik hét ill. vasárnap egyéb meghívásokra, vendégszolgálatokra van fenntartva.
Mivel a jövő héten 125 éves jubileumi ünnepély lesz, amire a krónika is el kell készüljön és a krónikába képek is kellenek, ezért az összejövetel végén egy csomó képet készítettünk a gyülekezet tagjairól, többféle csoportosításban, úgy ahogy a krónikás(Kiss Zoltán lelkipásztor) megrendelte. Egy óra lett mire Gombos Miklós tesvérékhez megérkeztünk, mert meghívtak ebédre.
A délutáni alkalom inkább evangélizációs jelleget öltött, mivel a megtisztulásról(Naámán gyógyulása) szólt az ige. Szép számban voltunk együtt és a prédikáció után a buzgó imádságok arról tanuskodtak hogy nem csak a jelenlét volt a fontos...
Este a szolgálattevőkkel maradtunk vissza megbeszélésre, mert szeretnénk hogy a gyülekezeti alkalmaink még élvezetesebbek és Isten előtt kedvesebbek lennének. Ez pedig nagyban múlik a szolgálattevőkön. Hiszem hogy a szent Lélek vezetése ezután jobban fog érvényesülni, mert egy akarattal fogadjuk...
Tíz óra körül megérkeztek apósomék akik a gyerekeket hozták haza. Még itt volt Ozsváth testvér(ő a gyülekezetben a gazdasági igazgató, más szóval pénztáros) és ifj.Hiri János(gyül.vezető), mert a korábban megírt pályázatban mégjavításokat kellett eszközölni(holnap reggelre le kell adni) és a hivatalos meghívókat is ki kellett nyomtatni. Tizenegyre azonban elcsendesedett minden. Mindenki hazament és aki hozzánk tartozik mindenki itthon van. A gyerekek jó egészségben alusznak, a feleségem pedig ösztönöz hogy gyújtsak be a kazánba...
Az Úr legyen kegyelmes hozzánk a köv. héten is, mert sok lesz a feladat......
2007. október 6., szombat
Szombat
Ma van edesanyamnak a 61. szuletesnapja. Az aradi vertanuk emlekunnepen en edesanyamra gondolok...es erte imadkozok. Mas is teheti ezt velem egyutt.Halas vagyok az Istennek, hogy olyen edesanyara bizott akinek az volt(es most is az) a legfontosabb ugy neveljen, hogy Istennek tetszo legyen az eletem.
Ma estere kesz lett a haloszoba a foldszinten. Valamennyire le is koltoztunk, de nagyon sok pakolni valo van meg. A jovo hetre is marad feladat ugy latom... A fiuk es lanyok az ifibol ma itt segitettek, de a lanyokkal meg tudtunk egy rovid ifiorat tartani. Izsak es Rebeka hazassag tortenetet targyaltuk meg... Eleg izgalmas tema volt, amit sikerult meg es kibeszelni, vegul levontuk a tanulsagot a fiuk reszere: INKABB EGY SOHA NEM LATOTT HIVO LANY LEGYEN A FELESEG, MINT EGY HITETLEN BOMBAZO!!! (meg ha 40 evet is kell ra varni mint Izsaknak :)
Sokat ne irok most sem mert jott a parancs felulrol(fent van a konyha lent pedig az iroda) hogy kell menjek tuzet rakni a kazanba.
Ma estere kesz lett a haloszoba a foldszinten. Valamennyire le is koltoztunk, de nagyon sok pakolni valo van meg. A jovo hetre is marad feladat ugy latom... A fiuk es lanyok az ifibol ma itt segitettek, de a lanyokkal meg tudtunk egy rovid ifiorat tartani. Izsak es Rebeka hazassag tortenetet targyaltuk meg... Eleg izgalmas tema volt, amit sikerult meg es kibeszelni, vegul levontuk a tanulsagot a fiuk reszere: INKABB EGY SOHA NEM LATOTT HIVO LANY LEGYEN A FELESEG, MINT EGY HITETLEN BOMBAZO!!! (meg ha 40 evet is kell ra varni mint Izsaknak :)
Sokat ne irok most sem mert jott a parancs felulrol(fent van a konyha lent pedig az iroda) hogy kell menjek tuzet rakni a kazanba.
2007. október 5., péntek
Péntek
Most jött haza a feleségem és egy kicsit ki van akadva, úgy hogy rövid leszek. Gondolom most akarja bizonyítani hogy nem is annyira tudunk meglenni magunkra, mint ahogy a tegnap írtam. Ki is mondta hogy nem kellene olyat írni hogy jól magvannak magukra a gyerekek egy ideig, mert hát vajon mit gondolnak mások? milyen szülők vagyunk...? Azt is a szemünkre vetette, hogy rendetlenség van meg sok a piszok.... Nem jó lábasban sütöttem a szalámit...stb. Értem én hogy nem vagyok egy konyhatündér, de hát nincs mit csinálni... Elhallgatok inkább és várom hogy elpárologjon a mérge. Nem szokott sokáig tartani...ilyen is van ám nálunk, még jó hogy ritkán :) Kegyelmes az ÚR!
Most apósomék elviszik Juditkát és Jéminát 2 napra hogy jobban haladjunk és majd csak vasárnap este hozzák haza.
Most apósomék elviszik Juditkát és Jéminát 2 napra hogy jobban haladjunk és majd csak vasárnap este hozzák haza.
2007. október 4., csütörtök
Csütörtök
Sikerült(nem egy könnyű dolog) megírni a pályázatot a megyei tanács felé, amiben támogatást próbálunk szerezni a készülő pásztori lakáshoz. Igaz hogy már benne lakunk, de munka még van bőven. Hála az Úrnak buzgóság is van, így a munkás sem kevés, de ha lenne még miből... akkor hamarabb érnénk a végére. Azért imádkoz(z)unk most, hogy jó kezekbe kerüljön a pályázat... Az is igaz hogy a jövő év eleji országos közös gyűjtésre is számítanak az érszőllősi testvérek (évek óta sorban állnak), gondolom nem hiába, mert eddig derekasan kivették(dehogy vették, inkább odatették ) a részüket minden hasonló ügyben.
Ma este tanultam egy új szót. Mintha hallottam volna már régen, de csak rémlik. Amikor hazafele jöttünk Béla testvérrel Kéczből a cigánygyülekezetből, akkor mondta ő az egyik atyafira hogy az bulibás volt a cigányoknál.
-Mi volt? - kérdeztem
-Bulibás.
-Gurigás?
-Neeem. Bulibás - javított ki
-buli...bulibás? Az mit jelent? - értetlenkedtem
-A buliban ő a főnök......, mert ugye náluk buli az egész élet.
-Ja most már értem.
És tényleg megértettem, de azért érdekes volt ennek a szónak az exegézise a Béla testvértől. Tanulok tőle. Cigánymissziót. Ma este bibliaóránk volt az És. 1:1-5, 10-20 -ből. "Tanuljatok meg jót cselekedni..." Közösen tanultunk és beszélgettünk.
Mire hazaérkeztem a gyerekek már ágyban voltak. Pedig a feleségem nincs is itthon. Megvacsoráztak, imádkoztak majd lefeküdtek, de a kicsi(Tirza) még zümmög a szobában... egyre halkabban... a többiek már alusznak. Igazán jól elrendezik magukat. Meg is fogom mondani a feleségemnek ha majd hazajön, hogy nyugodtan elkísérhet esténként a gyülekezetekbe, mert lám-lám a gyerekek jól megvannak nélkülünk is egy ideig.
Ma este tanultam egy új szót. Mintha hallottam volna már régen, de csak rémlik. Amikor hazafele jöttünk Béla testvérrel Kéczből a cigánygyülekezetből, akkor mondta ő az egyik atyafira hogy az bulibás volt a cigányoknál.
-Mi volt? - kérdeztem
-Bulibás.
-Gurigás?
-Neeem. Bulibás - javított ki
-buli...bulibás? Az mit jelent? - értetlenkedtem
-A buliban ő a főnök......, mert ugye náluk buli az egész élet.
-Ja most már értem.
És tényleg megértettem, de azért érdekes volt ennek a szónak az exegézise a Béla testvértől. Tanulok tőle. Cigánymissziót. Ma este bibliaóránk volt az És. 1:1-5, 10-20 -ből. "Tanuljatok meg jót cselekedni..." Közösen tanultunk és beszélgettünk.
Mire hazaérkeztem a gyerekek már ágyban voltak. Pedig a feleségem nincs is itthon. Megvacsoráztak, imádkoztak majd lefeküdtek, de a kicsi(Tirza) még zümmög a szobában... egyre halkabban... a többiek már alusznak. Igazán jól elrendezik magukat. Meg is fogom mondani a feleségemnek ha majd hazajön, hogy nyugodtan elkísérhet esténként a gyülekezetekbe, mert lám-lám a gyerekek jól megvannak nélkülünk is egy ideig.
2007. október 3., szerda
Szerda
A délelőtt nagyon hamar elrepült... Egy könyvet olvastam, amit most kaptam vissza vasárnap Borzási Istvántól. "Az Elveszett Testamentum" a címe és David Rohl a szerzője. Nagyon olvasmányos tudományos mű ami a bibliai kronológiát és történéseket igazolja a történelmi bizonyítékok (leletek, levéltári adatok, levelek) alapján.
Délután egy pályázati űrlap kitöltésével bajlódtunk. Remélem lesz valami haszna... Este nyoolcra mentem Micskére ahol együtt voltam a gyülekezettel az Úr lábainál. Jól esett megosztani az üzenetet a testvérekkel. Mire hazérkeztem, anyósomék már nálunk vooltak. Vitték a feleségem Debrecenbe, mert holnap és holnapután órái vannak. Eljött velük Islik Noémi (ő a sógorom sógornője) is, aki a Debreceni Egyetem történelem szakán tanul. Kérdeztem hogy jár e gyülekezetbe, mire azt mondta hogy a nagy gyülekezetbe jár, de még nem tag ott(pedig már egy hónapja ott van). Bíztattam hogy kérje a tagfelvételét, ha komolyan veszi a tanulást, mert akkor egy pár évig ott fog lakni. Ha olvassa ezt valamelyik lelkipásztor akkor kérem hogy ne kerülje el a figyelmüket...
Este 11 körül mentek el, amikor a gyerekek már aludtak...
Délután egy pályázati űrlap kitöltésével bajlódtunk. Remélem lesz valami haszna... Este nyoolcra mentem Micskére ahol együtt voltam a gyülekezettel az Úr lábainál. Jól esett megosztani az üzenetet a testvérekkel. Mire hazérkeztem, anyósomék már nálunk vooltak. Vitték a feleségem Debrecenbe, mert holnap és holnapután órái vannak. Eljött velük Islik Noémi (ő a sógorom sógornője) is, aki a Debreceni Egyetem történelem szakán tanul. Kérdeztem hogy jár e gyülekezetbe, mire azt mondta hogy a nagy gyülekezetbe jár, de még nem tag ott(pedig már egy hónapja ott van). Bíztattam hogy kérje a tagfelvételét, ha komolyan veszi a tanulást, mert akkor egy pár évig ott fog lakni. Ha olvassa ezt valamelyik lelkipásztor akkor kérem hogy ne kerülje el a figyelmüket...
Este 11 körül mentek el, amikor a gyerekek már aludtak...
Kedd
Már megint szerdán írom a keddet... Reggel -kor Hiri Jancsi vitt be Margittára ahonnan Papp Lacival együtt mentünk tovább Remetére. Még Nagy István csatlakozott hozzánk Szalárdon. Nagyon jó közösségi alkalmunk volt, amelyen a 22 lehetséges lelkipásztorból 18 megjelent. Imádkoztunk beszélgettünk, ebédeltünk majd ismét beszélgettünk, végül imádkoztunk. A mai nap kézzel fogható egyik eredménye az volt hogy eldöntöttük a jövő évi missziós konferencia és a decmberi lelkipásztori találkozó helyszínét. Mindkettőt Érszőllősön tartjuk. A december 4.-i lp. alkalom PONTOSAN A 38.dik SZÜLETÉSNAPOMRA ESIK. ÖRÜLÖK NEKI!!! Ennyi lp. még soha nem jelentkezett be a születésnapomra.
Este későre értem haza Kiss Zoltán testvérrel aki éppen Váradon járt és eljött Érszőllősre, mert ő állítja össze a 125 éves jubileumra a krónikát. Az esti imádkozásra 6-an gyűltünk össze és biztos hogy nem hiába. Az alkalom után bejöttünk az irodába és a jelen pillanatig(0.30.kor) a krónika szövegén dolgoznak az atyafiak Kiss Zoltán testvér vezetésével. Én csak begépelem a szöveget és közben(míg megbeszélik hogy mi legyen benne és mi maradjon ki) a saját blogomat is írom egy másik ablakban. Valószínű hogy egy óra előtt nem végzünk...
2007. október 2., kedd
Hétfő
Még tegnap van nekem, de már ma írom ezeket a sorokat. Délelőtt 10-re beszéltem meg Barnával(Szabó, a gödöllői), hogy eljön hozzánk Micskéről, az apósáéktól és majd együtt megyünk vissza a családjához. Vártam 10-kor de csak 11 után lépett be hozzánk a sógorával(István), aki polgármesterként kecskékkel is foglalkozik.
El is indultunk kb. egy óra múlva Micskére. Beszélgettem Hubert Imre testvérrel(neki is van vagy 20 méhcsaládja) erről-arról(családról, földesúrról stb.) majd elmentünk megnézni a kecske farmot. Mindegyik kecske törzskönyvezett(van legalább vagy 80, csak szemre ítéltem meg őket) és mindegyiknek neve van(egyik másik ember névvel rendelkezik). Miután kirándultunk egyet és a játszótérről is hazavittük a gyerekeket ebédeltünk(kb. 4.30.kor) ismét csak hárman mint a múltkor, mert a hölgyek már nem győztek várni és elverték az éhségüket. Énekeltünk("Ó drága kegyelem, már Jézusé vagyok...") igét olvastunk, beszélgettünk és imádkoztunk, főleg a gyermekeinkért. Négyünknek(Veress, Szabó, Tripó és a Hubert család) 14 gyermeket kellett az Úr elé vinnünk. Ebből 4 az enyém volt, a többit ki lehet találni...
Hat óra körül indultunk vissza Érszőllősre. Ildikó(a legkisebbik Hubert lány) a Barna felesége tatott egy rövid szemlét az éppen formálódó alakuló pásztori lakásban és nagyra értékelte az előrehaladást. (Mostanra már talán ők is hazaértek Gödöllőre.) Dicsősség és hála az Úrnak, köszönet az éppen ekkor is buzgólkodó atyafiaknak. Ma beüzemelték a kazánt így most már kellemes 23 fok van az egész lakásban. Leszigetelték a hálószobát, majd erre jön a laminált parketta és a hétvégére az is készen lesz. Ma este is sokáig dolgoztak a testvérek, még a polc is a helyére került a konyhában. Éjfél is elmúlt mire ide tudtam ülni hogy begépeljem e sorokat. Reggel ha az Úr is megsegít, akkor Remetére megyek(visznek), mert ennek a missziókerületnek a lelkipásztorai ott fogunk találkozni...
El is indultunk kb. egy óra múlva Micskére. Beszélgettem Hubert Imre testvérrel(neki is van vagy 20 méhcsaládja) erről-arról(családról, földesúrról stb.) majd elmentünk megnézni a kecske farmot. Mindegyik kecske törzskönyvezett(van legalább vagy 80, csak szemre ítéltem meg őket) és mindegyiknek neve van(egyik másik ember névvel rendelkezik). Miután kirándultunk egyet és a játszótérről is hazavittük a gyerekeket ebédeltünk(kb. 4.30.kor) ismét csak hárman mint a múltkor, mert a hölgyek már nem győztek várni és elverték az éhségüket. Énekeltünk("Ó drága kegyelem, már Jézusé vagyok...") igét olvastunk, beszélgettünk és imádkoztunk, főleg a gyermekeinkért. Négyünknek(Veress, Szabó, Tripó és a Hubert család) 14 gyermeket kellett az Úr elé vinnünk. Ebből 4 az enyém volt, a többit ki lehet találni...
Hat óra körül indultunk vissza Érszőllősre. Ildikó(a legkisebbik Hubert lány) a Barna felesége tatott egy rövid szemlét az éppen formálódó alakuló pásztori lakásban és nagyra értékelte az előrehaladást. (Mostanra már talán ők is hazaértek Gödöllőre.) Dicsősség és hála az Úrnak, köszönet az éppen ekkor is buzgólkodó atyafiaknak. Ma beüzemelték a kazánt így most már kellemes 23 fok van az egész lakásban. Leszigetelték a hálószobát, majd erre jön a laminált parketta és a hétvégére az is készen lesz. Ma este is sokáig dolgoztak a testvérek, még a polc is a helyére került a konyhában. Éjfél is elmúlt mire ide tudtam ülni hogy begépeljem e sorokat. Reggel ha az Úr is megsegít, akkor Remetére megyek(visznek), mert ennek a missziókerületnek a lelkipásztorai ott fogunk találkozni...
2007. október 1., hétfő
Vasárnap
Nagyon szép ünnepély volt Zilahon. Sok ismerőssel és testvérrel találkoztam, jó igehirdetések voltak. Akik követték az élő közvetítést igazolhatják ezt, vagy ezután amikor majd letöltik a hanganyagot...
Délután 3 órától Szilágycsehbe mentem el Bándi testvérrel és Lakatos Ottóval. Az ottani gyülekezet csak tizen éve alakult és folyamatos fejlődésben van. Jó érzés volt látni azt hogy a testvérek mind első generációs hívők. Öröm volt közöttük szolgálni abból az igéből hogy "Ha valaki én utánam akar jönni az tagadja meg magát és naponként vegye fel a keresztjét..."
Délután 5-re visszaértünk Zilahra és ott folytattuk az ünneplést. Mindenért Krisztusé legyen a dicsőség!!!
Éjfél utánra kerültünk csak haza, fáradt vagyok és beteg is(valami szénanátha kapott el, állandóan könnyezek és reszel a torkom) ezért most röviden írtam... Szeptembernek vége lett! Adjon az Úr jó pihenést és csendes álmot!
Délután 3 órától Szilágycsehbe mentem el Bándi testvérrel és Lakatos Ottóval. Az ottani gyülekezet csak tizen éve alakult és folyamatos fejlődésben van. Jó érzés volt látni azt hogy a testvérek mind első generációs hívők. Öröm volt közöttük szolgálni abból az igéből hogy "Ha valaki én utánam akar jönni az tagadja meg magát és naponként vegye fel a keresztjét..."
Délután 5-re visszaértünk Zilahra és ott folytattuk az ünneplést. Mindenért Krisztusé legyen a dicsőség!!!
Éjfél utánra kerültünk csak haza, fáradt vagyok és beteg is(valami szénanátha kapott el, állandóan könnyezek és reszel a torkom) ezért most röviden írtam... Szeptembernek vége lett! Adjon az Úr jó pihenést és csendes álmot!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)