Isten kegyelméből és Máthé Zoli(az unokatestvéremnek, Violkának a férje) jóindulatából ismét írhatok néhány sort ebbe a naplóba.
Azzal kezdem hogy ma(28-án) van Tirzának, negyedik lányunknak a születésnapja. Ma két éves! Hálát adok érte az Úrnak!!!!!!!!!!!!!!!!
Pénteken délután indultam el Gyergyóból Jéminával Barót felé, de Csíkszeredából kitértünk a Hargita Táborba, mert a kazánt amit Mo.-ról hoztunk azt édesapám a hargitai házba szánta. Négy óra előtt már ott voltunk a Hargitán, ahol Borzási Gyula testvér, Román Mihályal és Hatos testvér segítségével megszabadultam a tehertől. Mielőtt onnan eljöttem volna Borzási Gyula testvér, jó szokása szerint megkínált kávéval ami mellett megbeszéltünk néhány dolgot. Örömmel hallottam azt hogy sikerült a Hargita Tábor összes épületét betáblázni az udvarhelyi gyülekezet nevére. Ezután már csak az következik, hogy a gyülekezet nevéről az ingatlan a Szövetség nevére kerüljön és akkor már semmi akadálya nem lesz annak, hogy a tábori munka alapítványi keretek között folytatódjon. Ebben az ügyintézésben igen fontos szerepet játszott Szász Domokos (székelyudvarhelyi gyülekezeti tag, a ZETAM srl. mindenese), akire a következőkben is számítani lehet. Az Úr áldja meg érte!
Öt óra körül indultunk el a táborból és este hétre meg is érkeztem Barótra. Mielőtt a bibliaórát megtartottam volna azon gondolkodtam hogy vajon milyen érzés lesz azon a szószéken állni ahonnan annyiszor hirdettem már ígét... Mikor elkezdtem a szolgálatot semmi furcsaságot nem éreztem. Mintha minden a régi rend szerint történt volna. egyáltalán nem éreztem idegennek vagy vendégnek magam, de amikor a végén ezt a gyülekezettel is közöltem, felállt az egyik testvér és szelíden kihangsúlyozta hogy Efraim testvér már nem baróti lelkipásztor hanem vendég. Ez visszazökkentett engem a normális kerékvágásba... Valóban én már mint érszőllősi lelkipásztor szolgáltam Baróton. Még kell szokjam ezt az új címet...
Bibarcfalván aludtam a rokonoknál(én Andrisnál, Jémina Viola nénéméknél).
Szombaton kicsit később keltem mint máskor, de rám is fért a pihenés mert a héten elég keveset aludtam. A nap nagyrésze a rokonokkal telt és csak késő délután jutottam el Barótra Jéminával. Ott meglátogattuk Gál Gabiékat és megkértem őket hogy hadd maradhasson Jémina náluk addig amíg én megtartom az ifjúsági órát. Ennek semmi akadálya nem volt... Az ifjúsági eléggé elnyúlott ezért csak 10 után értünk "haza" Bibarcfalvára.
Vasárnap reggel nyolc óra után indultam Brassóba, ahová ifj.Kónya Dénes(egyik baróti ifjú, aki szereti a kihívásokat) is elkísért. A brassói gyülekezettel még akkor egyeztettünk erről a látogatásról amikor még mint a székelyföldi missziókerület elnökeként ott ügyet intéztem. ennek a folyamatnak volt az egyik állomása az a közgyülés amit én kellet ma levezessek.
Nagyon sűrűre szabták a testvérek a szolgálatomat(biztos azt gondolták, hogyha már olyan messziről eljött akkor hadd beszéljen egész nap), mert a fél 10-kor kezdődő bibliaóra vezetését is rám bízták, majd ezt követően az ígehírdetést is tőlem várták és ezt tetézte az alkalom utáni közgyülés vezetése. Hasznos tanácskozás volt a mai és úgy gondolom hogy igazán hálásak lehetünk az Úrnak azért, hogy élesebbek lettek az isteni terven a konturok a brassói gyülekezetben is. Délután két órakor mondtunk áment a közgyülést lezáró imára.
Ebéden Mike József lelkipásztor vendége voltam, akivel többek között a közeljövőben(keddhez egy hétre repül) esedékes amerikai útjáról is beszélgettünk. A két Mike testvér(József és Sámuel, "Mike Duó") együtt mennek amerikába(Alhambra, Los Angeles) kb. 1 hónapra. Az Úr tegye gyümölcsözővé ottani szolgálatukat!
Jeleztem Józsefnek hogy szívesebben eltekintenék a délutáni hálaadónapi szolgálattól, mert beszéltem ma eleget, de hát nem tágított. Ezért ismét rám került a sor. Az IKrónika 16:1-13 alapján hírdettem ígét, röviden... Ezt követte a kórus és a Borzási Gyula testvér szolgálata. A megszünni nem akaró hálaimák és könyörgések azt jelezték hogy a gyülekezet tényleg ráhangolódott a hálaadásra. Dicsősség az Úrnak!
Mikor vége lett, igyekeztem hamar búcsút venni a brassói testvérektől, hogy még idejében Barótra érjek. Jelen pillanatban éjfél felé Violkáékat tartom fel azért hogy e beszámolót ti is olvashassátok, mert nem jöhetett volna létre ha nem fogadnak be néhány órára...
Hálából lehet velem együtt imádkozni a Zoli gyógyulásáért aki még nem épült fel betegségéből.
Ha az Úr megsegít akkor holnap reggel Jéminával és Gál Gabiékkal(vendégeink lesznek néhány nap erejéig) útrakelünk. Remélem haza is érünk. ÁMEN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...