Szerda

Ma este Micskén az ApCsel.5:1-11 volt soron és megkérdezte valakiazt, hogy vajon Péter beszélt-e valakivel, akitől megtudhatta azt, hogy mennyiért adták el Anániásék a birtokot... Az volt a válaszom hogy erről nem ír a Biblia, de biztos vagyok abban hogy akiben Isten Lelke van az külső infrormációk nélkül is átláthatja a dolgokat. Aki figyel a Lélek vezetésére azt nem lehet rászedni, félrevezetni...Itt most leírom hogy 4 évvel ezelőtt milyen kelepcéből húzott ki a Szent Lélek...
Történt hogy 2003 őszén megvásároltuk a mikrobuszt és sürgősen eladó lett az addig hűségesen szolgáló eléggé lestrapált Mercedesz Cobra. Már az év utolsó napjaiban voltunk, amikor Debrecenben az apósomék házából egy fiatalember(Gyulának hívták, akit az élettársa révén ismertünk, mert olyan korú gyerekei voltak mint a mieink. Bizonyságot is tettünk már addigra nekik és a számítógépét is javítottam)) keresett meg és azt mondta hogy ő szívesen megvenné a kocsit és meg is adja érte amit kérünk(persze lealkudott belőle, de úgy gondoltuk hogy úgy is jó lesz, mert nem visszük át az adót meg a biztosítást a köv. évrre stb.), csak azonnal nem tud fizetni csak két hét múlva... Úgy is jó lesz mondtuk, de addig az adásvételi szerződésből csak nekünk lesz egy példány mert ki akarjuk jelenteni az autót és a törzskönyvet sem kapja meg csak akkor miután fizetett. Semmi baj, majd én az öregekkel mindent elrendezek - felelte. Úgy is lett. Megírtuk az adásvételt egy példányban, aláírták(Gyula és a feleségem) és odaadtuk neki a forgalmit a kulcsal együtt és elment. Megegyeztünk apósomékkal hogy csak akkor adják oda a kocsi törzskönyvét Gyulának ha kifizette a a kocsi árát... Nekünk ugyanis haza kellett jönni Erdélybe és csak egy hónap múlva szándékoztunk jönniismét. Alig telt el egy hét anyósom ír egy szokásos emailt amelyben beszámol erről arról és többek között megemlítette azt is hogy Gyula aznap délután fent járt náluk és elkérte a törzskönyvet mert megkoccantott egy másik kocsit a városban és kellett a papír a kárrendezéshez. Muszáj volt odaadni, de megígértették vele hogy másnapra vissza viszi a papírt... Azonnal mondtam a feleségemnek hogy baj van, átvágták a szülőket. Hívtuk is őket telefonon, de már késő volt... Vigasztaltak hogy hát úgyis hozza másnap Gyula a papírt..., nem kell izgulni...stb. Elég az hozzá hogy Gyula se másnap se harmadnap sem hetek múlva nem hozta a papírt és a pénzt se akarta kifizetni. Szegény apósom járt a nyakára nap mint nap. Nem is tagadta ő le hogy tartozik, de nem is fizetett. Letelt a hónap és ismét Debrecenben voltunk. Hosszas utánajárás után feljött hozzánk Gyula és bocsánatot kért majd, újra írt egy nyilatkozatot, melyben kötelezettséget vállal a fizetésre.(megjegyzem azt hogy ekkor már nem volt nála a kocsi, sőt ő egy alig 4 éves Opel Vectrával furikázott) Ekkor azt mondtam neki:
-"Figyelj ide Gyula! Te hazudtál anyósoméknak, félrevezetted őket, becsaptad. Most sem akarod visszaadni a törzskönyvet, mert hazudozol hogy itt van meg ott van...,és fizetni sem akarsz, de akarom hogy tudd: Én az Úr szolgája vagyok(addig is tudta) és a kocsi ill. az ára is az Úré, úgy hogy nem velem állsz szemben hanem az Istennel. Ha holnap délután 1-re(másnap este ugyanis indulnunk kellett haza) nem lesz itt a törzskönyv vagy a pénz átadlak az Úr kezébe.
-Jaj, dehogy dehogy holnap délre itt lesz a törzskönyv, mert a pénzt csak később tudom összeszedni...
-Ok, de ne felejtsd el amit mondtam...
-Jó, jó.
Mondanom sem kell hogy másnap felénk sem jött... Elkezdtünk készülődni hazafelé és imádságban az Úrra bíztuk Gyulát a pénzzel együtt. Az imádság után indittatást éreztem hogy vegyek egy hirdetési ujságot(Hajdú Apró) és nézzem meg vajon nincs-e benne a mi kocsink. A hirdetéseket böngészve a többi között egy a mi kocsinkéval megegyező paraméterű(300D Mercedesz kombi 1981-es) kocsin akadt meg a szemem. Mondom a feleségemnek:
-Itt a kocsink
-Hol?
-Itt hirdeti valaki az újságban
-Á..., sok hasonló kocsit hirdetnek még
-De hidd el hogy ez a miénk, hívd csak fel. Kérdezd meg hogy meg lehet-e nézni!
Egy kis rábeszélés után felhívta a hirdetésben lévő számot, de nem Gyula válaszolt, hanem egy autó kereskedő, aki vállalkozott arra hogy fogadjon mint érdeklődőket. A kereskedőnél kiderült aztán az igazság. A ravasz Gyula amint megszerezte anyósoméktól a törzskönyvet, bevitte az autókereskedőhöz a kocsit azzal a dumával hogy a tulajdonos betegsége miatt őt kérte meg az ügylet lebonyolításával. Rendben-mondta a kereskedő vigyen el egy adásvételi szerződést írassa alá a tulajdonossal és akkor viheti el a másik autót.Elvitte a kitöltött adásvételit, és aláhamísította a feleségem nevét. Gyula tehát becserélte a mi kocsinkat egy másikra, amire még fizetett valamit, de azt már megtartotta magának. A kereskedő mikor szembesülta tényekkel és a lehetséges veszéllyel(okirathamisításért, orgazdaságért jelentősek a büntetési tételek) azonnal a tettek(!) mezejére lépett. A feleségemet csak arra kérte, hogy ne menjen a rendőrségre, adjon neki legalább néhány órát, megígéri hogy Gyula aznap estére meghozza a pénzt.Boztosan megvoltak neki az eszközei(két méter magas "szekrények"), akik a kis Gyulát előkerítették és Gyula aznap este 7-kor, eléggé meggyötörve jelentkezett, a pénzzel.
-Látod Gyula! Nem megmondtam neked a tegnap hogy mi fog történni? Minden kiderült, te azt gondoltad magadban "jól átrázom őket, úgyis kevés az idejük, haza kell menjenek, nem megyek én még feléjük sem". Nem tudtál az Isten elől elbújni.-....-nem szólt semmit csak hallgatott, szeretett volna minél hamarbb eltünni
-De ha nem rendezed tovább a dolgokat, még nagyobb bajok fognak rád jönni
-Ezután vigyázni fogok...
Sajnos nem vigyázott és csak jöttek a bajok szegényre. El is tünt a házból is és a családjából is...sajnos.
Ezt a történetet csak azért írtam le hogy aki az Úrban van, merje rábízni az ügyeit is. A Szent Lélek a megfelelő pillantban mindig szól. Vagy a csapda előtt tanácsol, vagy a kelpcéből mutatja meg a kiutat... 124.Zsoltár