2007. október 15., hétfő

Hétfő

Hétfő


A tegnapról írok egy kicsit még... A délelőtti alkalom 9 órakor kezdődött és 12.15-kor ért véget. Az áhítatot a programban megnevezett testvérek vezették és a buzgó imádságok nagyon jól megalapozták a napot. Bándi testvér hirdetett igét a Zakariás 10:7-12 -ből. Ez azért is nagyon érdekes,mert akik olvasták az áprilisi bejegyzést(a vezettetésem történetét) azok tudják hogy Isten ezzel az igével nyugtatott meg. Bándi testvér nem szokta olvasni az internetes naplókat(de a héten már neki is lesz rá lehetősége) és mégis ezt az igét hozta. Hát vannak véletlenek...? Az Úrnál biztosan nincsenek. Én csak csodálni tudom az ő vezetését. Már nem is számolom hogy mennyi apró(?) bizonyítéka volt már eddig is az Ő akaratának. Erről is beszámoltam az igehirdetés után amikor az életrajzomat kellett röviden összefoglalni. Akárhogy akartam sehogy sem tudtam 15 percben megtenni ezt az összefoglalót, 30 perces lett és még így is kimaradt belőle néhány fontos elem a gyermekkoromból. Édesanyám aztán az imádságában bepótolta, mert megemlítette azokat. A bizonyságtételemet a beiktatás aktusa követe,amit Gergely István szövetségi elnök testvér vezetett. Amíg térdeltem és értem imádkoztak én az Úrnál lehettem mert semmire sem emlékszem, csak azt éreztem hogy belesimulok az Ő tenyerébe... Még most is jól esik felidézni...
A beiktatás után következtek a köszöntések, amiket már jegyzeteltem de most hosszú lenne ide leírni. A barótiak(Józsa László) köszöntése eléggé meghatott, de a többiek is sokat jelentettek. A megye részéről Szabó Ödön RMDSZ ügyvezető elnök is mondott egy köszöntőt.

Egy órakor volt az ebéd és a délutáni alkalom pedig 3-kor kezdődött. Annyira elbeszélgettem az időt és még teendők(imádkozni a délutáni szolgálatomért)
is voltak, hogy ebédelni sem tudtam, de ezt nem is bántam, mert frissebb voltam délutánra.(Már említettem a tegnapi bejegyzésben hogy honnan olvastam az igét) Az igehirdetés után imádkozásra került sor majd következett a krónika bemutatása .ppt formátumban. Előtte azonban Kiss Zoltán testvér, akivel szoros munkaközösségben és jó barátságban voltunk a Székelyföldön, hatott meg kedves szavaival és igei buzdításával, majd bevezette a krónikát... A krónika 2. része között még voltak 5 perces igei üzenetek a református lekész, Gál Győző, Papp László szomszédos lelkipásztorok, Módi Miklós és Budai Lajos lelkipásztorok részéről. Még a polgármester is,aki reggeltől estig velünk ünnepelt, megszólalt és bizonyságot tett az érszőllősi gyülekezet áldozatkészségéről. A délutáni a lkalmat Gergely István testvér igehirdetése zárta és a végén még a „Feltámadt Hős”-t is elénekeltük. Nagyszerű nap végére már elfáradtam és nem volt erőm arra hogy itt hosszabban beszámoljak, de azért még Jánoséknál(id. és ifj. Hiri János,Novák Zsolt és Domokos Endre Goroszlóról) majd itthon(Zsolttal) is még gyakoroltuk az imaközösséget. Imádkoztunk a goroszlói gyülekezetért,
egymásért, megújulásért és ébredésért. Akármennyire fáradt is voltam ez nagyon nagyon hasznos és örömteli volt annak a napnak a zárásaként, amelyen a jelenlévő lelkipásztorok(10-en voltak) és sok barátom megörvendeztetett.

Miután a vendégek(400 körül volt a létszám) nagy része elment, Evódiáék és Napsugárék, édesanyám és Novák Zsolt itt maradtak, de végül csak édesanyám és Zsolt aludtak itt. Zsolt vitte ma haza édesanyámat Gyergyóba.
Az Úr, hogy el ne bizakodjak egy tövist adott a testembe...
Fél tizenkettő körül feküdtem le, de hajnali kettőkor iszonyúúúúú fájdalomra ébredtem. Soha ilyet még nem éreztem... A derekam jobb oldalán éreztem egy nagy szúrást, de folyamatosaaaaaaaaaan. Felültem, felálltam, járkáltam és nem akart szünni. Szegény feleségem kérdezgette hogy mi van és mit segíthet, de már az is fárasztó volt. Az imádságom csak néhány szóra zsugorodott és csak azokat ismételgettem. Mikor már nem tudtam halkan,kimentem és az udvaron folytattam... Reggel fél hatra csökkent a fájdalom annyira hogy el tudtam aludni. Ma délelőtt miután édesanyámék már elmentek, megjött a
baróti családi orvosom(!), Kelemen doktor(a tegnap is itt voltak, de éjszakára visszamentek Váradra), aki miután meghallgatta a panaszokat, megállapította hogy valószínűleg a vesémmel van gond. Még most is fáj valamennyire, de ezt el lehet viselni. Úgy látszik eddig tartott az egészséges, orvos mentes élet, de hát 38 év egészség is valami, nem csak a 38 év betegség. Most egy kicsit(4 órát) az Úr hagyta hogy belekóstoljak a FÁJDALOMBA. Azért is gondolom, mert így jobban tudok beleérezni a szenvedők gyütrelmeibe.
Remélem hogy ha tanulom az alázatot, akkor csak könnyebb lesz a sorsom...

„Tudom az Úrnak terve van velem,
tudom, az Úrnak terve van velem,
ezért hálás életem , őt dicséri szüntelen
Tudom az Úrnek terve van velem.”
.
.
.
Tudom az Úr mindennel jót munkál
Tudom az Úr mindennel jót munkál,
EZÉRT HÁLÁS ÉLETEM, ŐT DICSÉRI SZÜNTELEN,
TUDOM AZ ÚR MINDENNEL JÓT MUNKÁL.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Itt hozzá(m) szólhatsz...