Vasárnap

Előszó:
Valaki megkérdezte hogy miért nyilvános a blogom(valszeg nem olvasta a fejléc alatti szöveget), mert annyira személyes dolgok is vannak benne... hogy némelyeket irritálhatnak.
Van valami igazság a fentiekben... Éppen ezért szeretném kérdezni az olvasóktól(akiket lehet hogy nem is ismerek) hogy névtelenül mondjanak véleményt. Ne csak az én akaratom legyen meg...!
Szavazzanak! Maradjon nyilvános a blog, vagy legyen zárt amit csak meghívottak olvashatnak? A linkek fölött, a lap jobb felső részén lehet ezt megtenni...


Jó hír a szalárdiak részére hogy klasszikus orgonájuk e blog révén is,( lsd. tegnapi vélemény) méltó helyre kerülhet az új gernyeszegi imaházban. Hála az Úrnak! Az az orgona ott Gernyeszegen még sok szomjas lélek sírását és örömét fogja a mennyei trónig elkísérni...

Ma az Úr kegyelméből a magyarkéczi cigány gyülekezetben lehettem délelőtt és délután is. A két alkalom között 12-13-ig ebédeltünk és tetvéreket látogattunk.
Kálmán testvér(a bulibás, lsd. korábbi bejegyzést) volt az egyik áhítatvezető és nagyon szépen ecsetelte a vezérfonal alapján előírt igét (",Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre." Péld. 23.12). Úgy kezdte hogy: "Az előttem szóló Pisti testvér nagyon sokat mondott erről az igéről, de nem eleget. Nekem is nagyon sok beszédem lenne, de az idő rövid..." és folytatta..., beszélt az intés fontosságáról és többek között azt is megemlítette, hogy milyen "bölcs beszéd" az, amikor azt mondom a lelkipásztornak hogy Efraim testvér.., és ő ezt elfogadja..., mert mi testvérek vagyunk. Nem mindenki hajlik viszont a bölcs beszédre...
Ilyen buzdítások után nagyon össze kellett szedjem magam hogy a prédikáció az isteni üzenetettel együtt megfelelő empátiáról is tanúskodjon. Ebédre pontosan Kálmán testvérékhez voltunk hivatalosak... Ez volt az első alkalom az életemben hogy barnább bőrű atyafiaknál vendégeskedtem. Egész úton az ebéd felé azon gondolkodám miként fogom fogyasztani sose látott kajám..., de minden előítéletre, ördögi mesterkedésre, kísértésre rácáfoltak vendéglátó tetsvéreim. Rendezett ház, igényes lakberendezés, minőségi burkolat a padlón és a falon, takaros konyha, patyolat tisztaság, jó illat mind mind azt mondta hogy szégyelljem magam azért amit korábban gondoltam.
Jó, jó a magam mentségére jegyezzem meg azt hogy nem mindenütt van ez így és látom hogy a bulibás az valaki még a cigányok között is... Testvérünk 4 hektáron gazdálkodik, nagy állatállománnyal és kellő tőkével rendelkezik ahhoz hogy jobban éljen mint ahogy az átlag. Ebéd előtt meghallgattam a bizonyságtételét arról hogy miként döntött 5 éve az Úr Jézus mellett. Nagyon szép és megható történet az övé, aki a felesége révén jutott élő hitre. Bárcsak lenne minél több ilyen jó példa!
Délután 3-kor kezdtünk és igyekeztünk fél 5-ig befejezni, mert öt órától Margittán volt hálaadó alkalom melyre az ottani gyülekezet meghívott. Annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk 5-re és a délutánra előjegyzett ige alapján hívtam a gyülekezetet hálaadásra:
(1)Istennek a még be nem váltott de általunk már birtokolt igéreteiért,
(2)azokért az ajándékokért melyeket nem mi, hanem testvéreink kaptak,
(3) azon betegeinkért akiken keresztül Isten minket formált
(4) azokért a kévékért akik a mi bizonyságtételünkre szabadultak meg a halálból
Miután az alkalomnak vége volt Horváth Ferenc(margittai lelkipásztor) és felesége Ildikó vendége lehettem egy vacsora erejéig. A nagyon finom vacsora és testvéri együttlét után, Ferenczi Béla testvér hozott haza...

Áldott legyen az Örökkévaló az életért és minden ajándékáért!