Csütörtök

Mirjám ma elkeserdeve jött haza az iskolából, mert az egyik fiú osztálytársa felpofozta. A hátrányos helyzetű és mély lelki nyomorban szocializálódott fiúk általában így fejezik ki szimpátiájukat a gyengébb nem felé, de szegény Mirjám ezzel még nincs tisztában. Nemhogy bóknak vette volna, hanem mélységesen mély sérelemnek. Drámai módon elő is adta a történteket Mártinak, aki mint egy anyatigris rontott be hozzám az irodába, hogy
-Ez már tűrhetetlen!!!(a szemét is kellett volna látni, csak úgy szórta a villámokat)
-Mi történt
- Mirjámot felpofozták...(azt várta volna hogy azonnal pattanjak fel a székből)
-Ki ? A tanár vagy valaki más?
-Az egyik osztálytársa...
-Ja... értem- és mivel nem háborodtam fel, rám is pattant néhány szikra(a férjek tudják hogy ez nem egy kellemes érzés...)
-Valamit tenni kell, mert ha ez így megy tovább akkor nemsokára.....- és elkezdte festegetni a sötét jövőt, ami aztán tényleg engem is kezdett kihozni a sodromból..., de nem abba az irányba amerre ő gondolta.
- Kedves Márti(ez a megszólítás egy kicsit keményebb volt) nem azt kellett volna kérdezd Mirjámtól, hogy "Oda tartottad-e a másik orcádat, ahogy az Úr Jézus tanította?" (Jézus biztosan nem ilyen hangnemben oktatott)
-Hát...hát...
-Inkább imádkozni kellett volna azért a kisfiúért, mint most háborogni!
Na ezzel el is volt csendesítve minden. Még Mirjám is velem értett egyet... Ki is mentek a szobából, de nem tudtam örülni az ilyen módon kikényszerített nyugalomnak. Valamit én sem csináltam jól... együtt kellett volna imádkozni, nem pedig csak másokat kiosztani... Eltelt a délután mire eljutottam idáig és a megoldásig...
Lám-lám nem is olyan nyugodt az élet itt falun mint korábban gondoltam. Az ördög itt is ördög..., Mivel az Úr valami jót készített a hétvégére, ezért az ördög jobban támad és el akarja lopni a békét és az örömöt.

Uram őrizz meg és erősíts minket!!!

Most éppen Debrecenből írom ezen sorokat, mert ma estére átjöttünk hogy megvásároljuk még azt ami szükséges a szeretet vendégséghez. Márti a fővezér ezen a területen, így ők(a Hiri házaspár+a feleségem) elmentek a Metróba én pedig itt maradtam anyósoméknál. Én inkább azért jöttem hogy letöltsem és kinyomtassam a krónikát amit, Kiss Zoltán testvér írt meg és küldött el nekem, de a dialup-os lehetőség nem megoldás a nagyméretű fájlok letöltésére.
A vasárnapi program is kezd összeállni már. Igaz hogy az édesapám jövetele kétséges, de rajta kívül még Bándi testvér is fel lett kérve a délelőtti szolgálatra. Délután Gergely István testvér(szövetségi elnök) és én fogunk igét hirdetni, de még több testvér szolgálatára is számítunk (Kiss Zoltán, Budai Lajos, Módi Miklós, Novák Zsolt...), remélem nem hiába. Sajnos Brad Baker nem tud jönni, pedig szeretett volna jönni, de egy későbbi időpontban meglátogat, azt írta.
Tehát készülünk amennyire tudunk, de a Sátán is nagy erőket mozgósít. Abban bízunk és azért imádkozunk hogy Ő aki azért jött hogy az ördög munkáit lerontsa, ez alkalommal is győzni fog. Az Úr Jézusé legyen minden dicsősség!

Most jut eszembe hogy ma négy hete érkeztünk meg Érszőllősre... mi jön még ezután...? Csak az Úr tudja! Minden javunkra van és lesz! Én hiszem!