Ma este Kécz volt soron, ahová kivételesen nem Ferenczi Béla testvér kísért el, hanem Lukács György testvér. Mivel a cigány gyülekezetben a bibliaóra után a vezetőséggel tanácskozásunk volt, ezért a magyarokhoz Lukács testvér vitt igei üzenetet. Én az Ezsdrás könyvéből vettem a templom újra építésének a történetét. Igen egyszerűen kell közöttük az igét boncolgatni, a mai állapotok figyelembe vételével, de érdemes... Ha megértik az Ige üzenetét akkor gyremeki módon magukévá is teszik. A vezetőségi alkalmon sok mindent át kellett beszélni, mivel a jövő héten rendes évi közgyűlésre is sor kerül. A pénzügy területén pl. le kellett szögezni hogy a gyülekezeti pénztár nem egy önsegélyező kassza, ahonnan a pénztáros minden kérést teljesít, hanem az Úrnak áldozott anyagi javak összessége, mely missziós és karitatív célokat kell szolgáljon, de kimondottan gyülekezeti jóváhagyás alapján. Azt is megbeszéltük hogy a gyermekbemutatás sem egy ingyenes szolgáltatás, hanem felajánlás, áldáskérés és közvetítés ami gyülekezeten belüli gyakorlat és nem akarjuk pótolni a más vallásfelekezetek által propagált "keresztelőt". Ugyanis van arra igény, hogy nem hívő szülők(köztük meg nem házasodott felek is) elhozzák gyermekeiket hogy bemutassuk az Úrnak, de csak azért mert nálunk ingyen van, míg más vallásfelekezetnél pénzért "keresztelnek". Na, tehát kijut nekem a felvilágosító munkából, de hát erre hívott el az Úr...
Mikor hazajöttem akkor hívott édesapám, akivel átbeszéltünk néhány dolgot. Elmondta hogy milyen volt a Dugulescu temetése Temesváron, ahová ő is elment Ernővel, Terézzel és Novák Zsolttal, mivel osztálytársak voltak a bukaresti Teológián. Sok mindent olvastam még itt a neten Dugulescuról és jó volt néhány dolgot még tisztábban látni. Nem úgy mint ahogy a világ beállítja(ügynökmúlt). Elsőre úgy tünik mintha leleplezték volna, hogy 18 hónapig(1980-1982) együttműködött a Securitatéval, de hát már korábban is nyilvános volt életének ez a része, csak nem a külvilág számára. Jó volt ezt édesapámtól hallani.
Elgondolkodtam azon, nem lett volna jobb egy egyházi közlönyben megjelentetni azok önkéntes nyilatkozatát(bűnvallását), akiknek valamikor is volt együttműködésük a Securitateval(időt és helyzetet megjelölve) egyszer s mindenkorra lezárva a témát, mintsem újra és újra elővenni, akkor amikor egyik vagy másik megfigyelt nyilvánosságra hozza besúgóit...? Talán így ki lenne húzva a kígyó méregfoga...
(személyes üzenet Tivadarnak: a novemberi megjegyzésedet olvastam és válaszoltam, de csak megjegyzés formájában mivel nem tudom a címedet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...