Szerda

Azt mondta a feleségem a minap hogy: "Mondjon akárki akármit, az ünneplésbe is el lehet fáradni..." Ezt arra fel mondta hogy már dec. 19.-től minden nap összejövetelen voltunk és ezért a házi munkával és a tanulással is elmaradt. A mai nap érkezett el számára az idő hogy szabadnapot vegyen ki magának., mert készülnie kell a szigorlatokra. Ez nálunk úgy van, hogy amikor ő pihenni vagy tanulni akar, akkor mindenki fut amerre lát...:) Na persze ez így túlzás, de mégis menni kellett hazulról Juditnak(őt már a tegnap elbocsátottuk Debrecenbe), nekem és Jéminának is. Csak Mirjám és a pici(Tirza) kaptak lehetőséget a maradásra, de ők is csak úgy ha behúzódnak egy egész napra a szobájukba. Sokat nem kellett törjem a fejemet hogy hova menjünk, mert Dánielék(anyai nagybátyám) már korábban hívtak Zilahra. Jéminával tehát kora reggel útra keltünk. Dánieléknél ott volt még Módi Miklós(szilágyszentkirályi lelkipásztor) és Bak Ottó(virágkertész) is akikkel kölcsönösen megosztottuk az ünnepi élményeket és még játszottunk is(römiztünk). Mondanom sem illik(ezért írom le), hogy én lettem az első, de hát ez már így megy évek óta... Úgy veszem észre hogy még a játékban is áldott ember vagyok, és én ennek is örülök.
Ebéd után(rettenetesen finom falatok voltak) Ottó és Miki elmentek haza én pedig átmentem Lajosékhoz, aki kért hogy maradjak ott estére az imaáhítatra. Szívesen maradtam(korán volt még hazamenni) és így hárman(Nagy Csaba. Lajos és én) buzdítottuk imára a testvéreket. Imádkoztunk az gyülekezeti imaóra vezetőkért és a zenei szolgálatokat végzőkért. Nagyon buzgó imádságos légkör jött létre, ami élvezetes volt. Az alkalom végén meghívtam Tóth Zoltánt(zilahi missziómunkás), hogy vasárnap látogasson el hozzánk feleségével együtt és szolgáljon közöttünk. Megígérte hogy eljön már kora reggel. Ámen!
Miután vacsoráztunk és imádkoztunk Evódiáéknál hazaindultunk. Az Úr kegyelméből tíz órára haza is érkeztünk.