Péntek-Szombat

A tegnap délelőtt 10-től lelkipásztori találkozó volt Zilahon. Mi innen Kiss Zoltán testvérrel mentünk és Jémina is elkísért. (Már többen kérdezték eddig hogy miért Jémina kísérget engem leginkább. Netán ő a kedvenc? Hát a válasz egyszerű. A nagyobbak iskolások és így kötöttebbek, nem annyira rugalmasak mint egy óvodás. A kicsi pedig még csak márciusban lesz 2 éves. A nagyobbak már segíteni is tudnak az édesanyjuknak, a kicsi még rosszalkodni sem, de Jémina képes mind a nagyobb testvéreit, mind az édesanyját kihozni a béketűrésből. Ezért hurcolom én magammal... és mid a ketten jól érezzük magunkat.) Mi Zoltánnal bementünk az imaházba, Jémina pedig a Zilahi Baptista Gyülekezet keresztyén óvodájába.
A lelkipásztori találkozó fő témája a Teológia helyzete volt. Már több mint 10 esztendeje hogy a Teológia építése mint kérdés állandóan előkerül, de sokra nem jutottunk. Én személy szerint most is úgy gondolom azért nem mert a tégla fontosabb volt mint az ember. Sokkal többet beszéltünk arról hogy hol legyen felépítve (Kolozsvár vagy Nagyvárad) mint hogy kiket és hogyan képezünk ki lelkimunkásnak. Hála az Úrnak úgy látszik hogy elmozdultunk a holtpontról, mert körvonalazódni látszik egy a többség álatal is képviselt látás. Maradjon jelenleg Váradon a teológiai oktatás a szövetségi központtal együtt és közben ha az Úr lehetőséget ad a kolozsvári telek beépítésére és hasznosítására, akkor az abból származó jövedelmet vagy ottani épületet is birtokolhatjuk, mind a misszió és mind az oktatás elősegítésére. Tehát (nekem legalábbis) sikerült különválasztani a szellemi és a gazdasági kérdést, köszönhetően inkább szűkebb a körű megbeszélésnek(Borzási Gyula, Bálint Pál, Gergely István és én beszélgettünk és imádkoztunk még a találkozó után). Jó esett viszontlátni a székelyföldi szolgatársakat(Boros Róbert, Simon András, Dóczi György, Tőtős testvér) akiket köszönthettem és akikkkel nagyon együtt tudtam érezni, mikor arra gondoltam hogy mennyit kell még utazzanak hazáig. Mi Jéminával egy jó óra alatt hazaértünk, úgy hogy közben egy nyulat is elütöttünk. Nem sérült meg nagyon, de mégis mire hazaértünk kimúlott. A Jémina biztatására nekiláttam feldolgozni. Levágtam én a fejét és csöpögött is belőle a vér, úgy ahogy tudtam meg is nyúztam, de végül csak le kellett mondani róla, mert nagyon véres volt. A bIblia pedig azt mondja hogy tartózkodjunk a vértől... Így hát kivittük szőröstől bőröstül a falu határába a vadaknak...
Ma este Nagyfaluban szolgáltam evangelizációs alkalmon. a Mk. 2:1-12 alapján beszéletem
-a nagy lehetőségről, amit Jézus jelenléte nyújt az embereknek
-a bajokról melynek végső gyökere a BŰN
-a hitről, amely tetőt mozdított
-a bűnbocsánatról mit Jézus ad
-a gyógyulásról
Érdekes volt nekem ebben a történetben az hogy a bűnbocsánat kihirdetése a a nagy hitre való tekintettel jött, a gyógyulás pedig a botránkozó kétkedők miatt történt.... A prédikáció után többen jelezték, hogy szükségük van bűnbocsánatra és imádkoztam értük. Adjon az Úr nekik engedelmes szívet, hogy járjanak a keskeny úton! Az alkalom végén mikor már majdnem mindenki eltávozott, ott téblábolt még az imaház ajtajában egy 12 éves forma fiúcska. Végül vette a bátorságot odajött hozzám, rám nézett könnyes szemeivel és azt mondta: "Engem nagyon megérintett a testvér igehirdetése és nekem is szükségem van bűnbocsánatra... és már nem tudta befele nyelni a könnyeit" Nagyon meghatódtam én is és eszembe jutott az Úr Jézus mondása: " Ha olyanok nem lesztek..."
Vacsorára egy fiatal testvérhez voltam hivatalos, akinek a feleségét(Nagy Margit) még Zilahról ismertem. Két fiú gyerekük van(a legkisebb 2 éves lesz márciusban) és szeretik az Urat. Nagyon tartalmas vacsora és építő beszélgetés után indultam haza ahová 11-re meg is érkeztem. Hála a Mindenhatónak!