Ezt a bejegyzést már Debrcenből írom, mert már az este átjöttünk. A tegnap délelőtt Micskén voltunk Jéminával, ahol a gyülekezetnek úrvacsorai alkalma volt. Délután mikor Sarmaságra mentünk, már Mirjám is velünk volt és a gyülekezetünkből is csatlakoztak hozzánk(ifj. Hiri János, Lukács György, Gombos Miklós). Jöttek hogy erősítsenek a szolgálatban. Vagy 250 személy volt jelen az "evangelizációs imahét" záró alkalmán, amikor is egészen megtelt az imaház. Nekem úgy tűnik hogy elég sajátos vonásokat visel magán egy ilyen hibrid ev. kampány. Hétfőn kedden református lelkészek, azután pedig a mieink szolgáltak. Kölcsönös(csere) alapon működik ez a szervezés. Mivel a szomszédos egyházakból sok vendég "megtiszteli" ezeket az alkalmakat, "nem illik"(legalábbis ez az érzése az embernek) olyan hitigazságokat kihangsúlyozni, amelyek feszültséget eredményeznek. Volt egy olyan érzésem(lehet hogy tévedek?), hogy itt egyébre nincs is szükség mint egy "jó" prédikációra és utána szépen túl vagyunk a kötelező évi evangelizáción...
Engem az Úr arra indított hogy az ApCsel. 2:36-41 -ből hirdessem az Úr üzenetét arról amit minden embernek:
1.Tudni kell, hogy: - te is oka vagy Jézus halálának, a bűneid miatt
- Jézus feltámadt és Úr, van hatalma arra hogy elszámoltasson és meg is fogja tenni
- még van kegyelem
2.Tenni kell: - Térj meg
- Keresztelkedj meg!
- Szakadj el a régitől!
3.Hogy az történjen aminek történni kell
Az engedelmes cselekedet következménye:
- Isten a Szent Lélek által újjászül téged és gyermeke leszel
- csatlakozni fogsz a hívőkhöz
Az igehirdetés végén felhívás is volt, de senki(!) nem vállalta nyilvánosan a döntést. Igaz hogy a megtérés össze volt kapcsolva a keresztséggel, de ez akkor is elgondolkodtató. Önvizsgálatot is tartottam és bántam minden hiányosságomat, de azt is láttam hogy ez a hibrid ev. forma nagyon megkötöző tud lenni, anyira hogy nincs szabadsága az embernek a döntésre. Azonban merem hinni hogy a segélykérő imádságot többen elmondták utánam. Az Úr adjon kegyelmet!
Vacsorára Szántó András testvérékhez voltunk hivatalosak a polgármesterrel(ő is ott volt az alkalmon) és a helyi lelkipásztorral(Péter István) együtt, ahol jó beszélgetés alakult ki az asztal mellett.
Háromnegyed tíz volt mire elindultunk hazafelé és 11 körül meg is érkeztünk. Móni már nálunk volt(ő maradt éjszakára a gyerekekkel) és így a feleségemmel elindulhattunk Debrecenbe, ahová Isten kegyelméből röviddel éjfél után meg is érkeztünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...