2008. január 30., szerda

Szerda

Egy kiigazítással kell kezdjem a mai beszámolómat, mert van nekem egy drága anyósom aki nem tűri a hibákat, különösen nem ha az az unokáival kapcsolatos tévedés. Hát szégyellem is magam, nem is tudom hogyan eshetett meg velem az, hogy a kissebbik lányom(Tirza) születési idejét márciusra tettem és azt írtam hogy majd márciusban lesz két éves, holott ő már a tavaly október 28-án betöltötte a két évet. (Talán az zavart be hogy Jémina tölti most március 1-én az 5. évét és ha valakinek 4 lánya van és este későn írja a bejegyzést, akkor már nem koncentrál annyira...) Mindent egybevetve mégis csak azt kell mondjam hogy bocsánatot kérek a tévedésért!

Ime az inkriminált bejegyzés részlet:

"A tegnap délelőtt 10-től lelkipásztori találkozó volt Zilahon. Mi innen Kiss Zoltán testvérrel mentünk és Jémina is elkísért. (Már többen kérdezték eddig hogy miért Jémina kísérget engem leginkább. Netán ő a kedvenc? Hát a válasz egyszerű. A nagyobbak iskolások és így kötöttebbek, nem annyira rugalmasak mint egy óvodás. A kicsi pedig még csak márciusban lesz 2 éves. A nagyobbak már segíteni is tudnak az édesanyjuknak, a kicsi még rosszalkodni sem, de Jémina képes mind a nagyobb testvéreit, mind az édesanyját kihozni a béketűrésből. Ezért hurcolom én magammal... és mid a ketten jól érezzük magunkat.)"


Ma este vagy 140-en voltunk az imaházban és édesapám a Jób könyvéből prédikált. Eddig minden este rögzítve lettek a szolgálatok és a jövő héten fel is teszem őket, hogy más is épüljön belőle. Ezért most nem is részletezem annyira az alkalmakat. Hála legyen az Úrnak hogy ma este is volt akivel imádkoztunk. Az elgondolkodtató az hogy mindezidáig egyikük sem volt ide való. Vagy Perecsenből, vagy Margittáról voltak akik visszamaradtak imádkozni. Lehet hogy mi aratunk és más takarítja be... ? Lehet. Csak megmaradjanak az Úrban!

Ebédre és vacsorára is be vagyunk osztva a testvérekhez. Itt errefelé aztán annyira kitesznek magukért a vendéglátók hogy azt nehéz "megemészteni"... Előétel, leves, krumpli püré, sült hús, rántott hús, sütemény, gyümölcs(torta) stb. Tényleg nem könnyű végigenni a repertoárt, de ami sokkal jobb az a beszélgetés, éneklés, imádkozás és a bizonyságok kölcsönös megosztása a vendéglátókkal.

2008. január 29., kedd

Kedd

Most éppen csak annyit írok, hogy a ma este Dániel volt a hivatkozási alap amikor az Úrhoz hívta édesapám a hallgatókat. Én Betlehemben voltam ifjúsági alkalmon, mert minden hónap utolsó keddjét elvállaltam. Későre kerültem haza és édesapám itt alszik az irodában ezért nem akarom zavarni. Még valami javítani való is van itt a blogon bocsánat kéréssel egybekötve, de arra csak holnap kerülsor. Jó éjt!

2008. január 28., hétfő

Hétfő

Délelőtt sikerült aktiváltatni a gprs szolgáltatatást az Orange-nél és be is állítottam rá az internetet itthon. Remélem hogy ezután sokkal kevesebb gondot okoz majd a net.
Délután elmentem Zilahra édesapám után és hatra meg is érkeztünk. Fél héttől már itt az irodában imádkoztunk néhány testvérrel az esti alkalomért és szolgálatért.
Édesapám a IMóz. 6:9-12, Zsid.11:7, 2Pét.2:5-ből a Nóé története alapján beszélt a
1. kegyelmet talált emberről
2.Isten munkatársáról
3. az igazság hirdetőjéről

Az összejövetel végén lehetőséget adtunk arra, hogy aki vissza akar maradni, az a kisteremben együtt imádkozzon a prédikátorral. Egy középkorú férfi ment be édesapámhoz imádkozni és amikor felőle érdeklődtem, senki nem ismerte. Végül megoldódott a rejtély: Egy perecseni ember volt, akinek egy Gyergyó-i szállodában tett Novák Zsolt bizonyságot és mivel hallott arról hogy itt evangelizáció van ezért eljött ide. Mondták neki hogy Perecsenben is lesz ev. nemsokára, ahol ugyancsak találkozhat édesapámmal, de azt mondta hogy azt nem tudja kivárni... Már biztos hogy nem volt hiába az evangelizációs alkalom.

Dicsősség az Úrnak!!!

2008. január 27., vasárnap

Vasárnap

Délelőtt itthon voltam Érszőllősön és Józsué könyvéből a gibeoniták története került sorra. Az üzenet központi része az volt hogy "ha nem kérdezzük meg az Urat, amikor szükség lenne rá akkor csorbulni fog az örökség", mert hogy Izráel is le kellett mondjon Gibeonról a hiszékenység miatt. Délután Micskére mentem hogy ottani testvéreimmel együtt olvassuk és teljesítsük a 4. parancsolatot. Hoble testvér már nem tudott eljönni az imaházba, annyira gyenge az egészségi állapota. Imádkozni kell érte!
Este hatra öten mentünk Ottományba evangelizációs alkalomra. Ez a gyülekezet a Szabó András testvér körzetéhez tartozik. Mindössze 12 tagú a gyülekezet, de nagy csodákat élt meg az utóbbi időben, mert nagyon romos állapotban lévő imaházukat az Úr segítségével és a Szabó András testvér vezetésével felújíthatták. Jelen állapotában az ottományi Baptista Imaház a község egyik gyöngyszeme. Tele is volt az imaház hallgatókkal, akik szomjas szívvel fogadták az igét. Nagyon jól éreztük magunkat az Úr aratásában. Kovács Tibor végezte az orgona szolgálatot, Lukács testvér és Gombos Miklós testvér bizonyságot tettek, én hirdettem az igét, Jémina pedig hallgatta és rajzolta az igehirdetőt. Az alkalom végén a gyülekezet szeretet vendégséggel zárta az evangelizációs hetet. Az Úr áldja meg a magvetést hogy bőséges legyen a termés, legyen mindig tele az a gyönyörű szép imaház!

Holnap nálunk kezdődik az evangelizációs sorozat. Mindenkit szeretettel várunk!
Az evangelizációs program: Minden este 19 órakor kezdődik az összejövetel. A tervezet szerint hétfőn, kedden és szerdán id. Veress Ernő testvér, csütörtökön Veress Efraim, pénteken, szombaton és vasárnap pedig Novák Zsolt fogják hirdetni az evangéliumot. Imádkozzzunk értük és a hallgatókért is. Te nem jössz el?

Azok számára akik nem jöhetnek el rögzítjük a szolgálatokat és majd az ev. hét végén felteszem a netre, hogy messze földre is eljusson az üzenet...

2008. január 26., szombat

Péntek-Szombat

A tegnap délelőtt 10-től lelkipásztori találkozó volt Zilahon. Mi innen Kiss Zoltán testvérrel mentünk és Jémina is elkísért. (Már többen kérdezték eddig hogy miért Jémina kísérget engem leginkább. Netán ő a kedvenc? Hát a válasz egyszerű. A nagyobbak iskolások és így kötöttebbek, nem annyira rugalmasak mint egy óvodás. A kicsi pedig még csak márciusban lesz 2 éves. A nagyobbak már segíteni is tudnak az édesanyjuknak, a kicsi még rosszalkodni sem, de Jémina képes mind a nagyobb testvéreit, mind az édesanyját kihozni a béketűrésből. Ezért hurcolom én magammal... és mid a ketten jól érezzük magunkat.) Mi Zoltánnal bementünk az imaházba, Jémina pedig a Zilahi Baptista Gyülekezet keresztyén óvodájába.
A lelkipásztori találkozó fő témája a Teológia helyzete volt. Már több mint 10 esztendeje hogy a Teológia építése mint kérdés állandóan előkerül, de sokra nem jutottunk. Én személy szerint most is úgy gondolom azért nem mert a tégla fontosabb volt mint az ember. Sokkal többet beszéltünk arról hogy hol legyen felépítve (Kolozsvár vagy Nagyvárad) mint hogy kiket és hogyan képezünk ki lelkimunkásnak. Hála az Úrnak úgy látszik hogy elmozdultunk a holtpontról, mert körvonalazódni látszik egy a többség álatal is képviselt látás. Maradjon jelenleg Váradon a teológiai oktatás a szövetségi központtal együtt és közben ha az Úr lehetőséget ad a kolozsvári telek beépítésére és hasznosítására, akkor az abból származó jövedelmet vagy ottani épületet is birtokolhatjuk, mind a misszió és mind az oktatás elősegítésére. Tehát (nekem legalábbis) sikerült különválasztani a szellemi és a gazdasági kérdést, köszönhetően inkább szűkebb a körű megbeszélésnek(Borzási Gyula, Bálint Pál, Gergely István és én beszélgettünk és imádkoztunk még a találkozó után). Jó esett viszontlátni a székelyföldi szolgatársakat(Boros Róbert, Simon András, Dóczi György, Tőtős testvér) akiket köszönthettem és akikkkel nagyon együtt tudtam érezni, mikor arra gondoltam hogy mennyit kell még utazzanak hazáig. Mi Jéminával egy jó óra alatt hazaértünk, úgy hogy közben egy nyulat is elütöttünk. Nem sérült meg nagyon, de mégis mire hazaértünk kimúlott. A Jémina biztatására nekiláttam feldolgozni. Levágtam én a fejét és csöpögött is belőle a vér, úgy ahogy tudtam meg is nyúztam, de végül csak le kellett mondani róla, mert nagyon véres volt. A bIblia pedig azt mondja hogy tartózkodjunk a vértől... Így hát kivittük szőröstől bőröstül a falu határába a vadaknak...
Ma este Nagyfaluban szolgáltam evangelizációs alkalmon. a Mk. 2:1-12 alapján beszéletem
-a nagy lehetőségről, amit Jézus jelenléte nyújt az embereknek
-a bajokról melynek végső gyökere a BŰN
-a hitről, amely tetőt mozdított
-a bűnbocsánatról mit Jézus ad
-a gyógyulásról
Érdekes volt nekem ebben a történetben az hogy a bűnbocsánat kihirdetése a a nagy hitre való tekintettel jött, a gyógyulás pedig a botránkozó kétkedők miatt történt.... A prédikáció után többen jelezték, hogy szükségük van bűnbocsánatra és imádkoztam értük. Adjon az Úr nekik engedelmes szívet, hogy járjanak a keskeny úton! Az alkalom végén mikor már majdnem mindenki eltávozott, ott téblábolt még az imaház ajtajában egy 12 éves forma fiúcska. Végül vette a bátorságot odajött hozzám, rám nézett könnyes szemeivel és azt mondta: "Engem nagyon megérintett a testvér igehirdetése és nekem is szükségem van bűnbocsánatra... és már nem tudta befele nyelni a könnyeit" Nagyon meghatódtam én is és eszembe jutott az Úr Jézus mondása: " Ha olyanok nem lesztek..."
Vacsorára egy fiatal testvérhez voltam hivatalos, akinek a feleségét(Nagy Margit) még Zilahról ismertem. Két fiú gyerekük van(a legkisebb 2 éves lesz márciusban) és szeretik az Urat. Nagyon tartalmas vacsora és építő beszélgetés után indultam haza ahová 11-re meg is érkeztem. Hála a Mindenhatónak!

2008. január 24., csütörtök

Csütörtök

Ma reggel elutazott a feleségem Debrecenbe a szigorlatra. Én itthon maradtam a gyerekekkel és Kiss Zoltán testvérrel, akivel közösséget gyakoroltunk és segítettem neki a linuxos ismeretek elsajátításában. Nem volt könnyű talpon lenni egész nap mert az éjszaka alig aludtam valamit. Rettenetes fogfájásom volt mivel begyullad a fél arcom. Egész nap tompa voltam miatta. Estére egy kicsit jobb lett a helyzet, mert menni kellett Kéczbe. Kiss Zoltán testvérrel és Béla testvérrel mentünk először a romákhoz, utána pedig a magyarokhoz. Nagyon áldott alkalmunk volt mindkét helyen, annyira hogy még a fogfájásról is elfeledkeztem.
A nap végére a feleségem is megérkezett jó(!) eredménnyel. Hála és dicsőség az Úrnak! Négyest kapott a matek szigorlaton és nem tudom, hogy melyikük könnyebbült meg jobban ő vagy az őt vizsgáztató tanár...
Tudni kell hogy az én feleségem a vizsgán is elég harcias szokott lenni. Most sem elégedett meg a neki felkínált 3-sal, mert azt látta hogy egy nála gyengébben teljesítő hölgy nagy jóindulattal 4-est kapott. Nem az a tanár vizsgáztatott aki tanította őket hanem egy idegen. Gondolta nem hagyja annyiban és felelősségre is vonta a tanárt:
-Hogy lehet hogy ön nekem hármast akar adni, mikor az előttem szóló alig tudott valamit és mégis 4-est kapott? (Eddig a feleségemnek négyese és ötöse volt matekból)
-Miért, maga tudta volna a választ?
-Igen, én mindazt tudtam amit tőle tetszett kérdezni...
-Na jól van, akkor kérem szépen hogy elemezze nekem ezt a függvényt... - és kezdte forgatni jobbra balra Mártit, de megfelelt erre is arra is. Végül megadta neki a négyest.
Mikor elhagyta a tantermet a tanár megkérdezte a többi még vizsgára váró diákot:
-Mondják, maguk ismerik ezt a hölgyet?
-Igen, jól ismerjük- válaszolták a csoporttársak
-Mindig ilyen szokott lenni?
-Igen, de nincs vele probléma
-Hát ez a stílus nem mindig nyerő...
-De neki mindig bejön...nem hagyja magát

Na, hát ilyen feleségem van nekem... nekem sem könnyű :) de hálás vagyok az Úrnak érte és egy kicsit(?) "büszke" is vagyok rá. Még most is fáj rá a fogam... szó szerint!!!
S.D.G.

2008. január 23., szerda

Szerda

Nemrég érkeztem haza Krasznáról ahol evangelizációs alkalmon szolgálhattam az Úr kegyelméből. A Jézus és Barabbás története alapján beszéltem az egyén(személyes) választásáról, a tömeg(hatás) választásáról és Jézus választásáról. Örültem annak hogy az Igét nem visszhangozták a falak, mivel elnyelték az éhes szívek... Adjon az Úr bőséges aratást!

Három lány is elkísért gyülekezetünk ifjúságából, akik bizonyságot tettek a megtérésükről. Februárban lesznek egy évesek a hitben, mert az akkori evangelizáción döntöttek az Úr Jézus mellett. Azért tudom ilyen pontosan, mert akkor itt voltam. Hajjaj..., akkor még nem gondoltam volna hogy egy év sem telik el és már a lelkipásztoruk leszek, de az Úr tudta és most már örülök neki. Az alkalom végén Borzási Pállal, családjával és még néhány testvérrel asztali közösséget is gyakoroltunk, amely mind a testnek(rántott hús) mind a léleknek(testvéri beszélgetés,bizonyságok) javára vált. Nagy szeretettel bocsátottak haza minket. Tíz óra is elmúlt mire elindultunk és fél 12-re haza is érkeztünk.
Érdekes volt a számomra hogy ezen az estén többen is jelezték, olvassák ezt naplót. Ilyenkor aztán elég csak utalni(linkelni) a beszédben egyik vagy másik bejegyzésre, megírt eseményre és már félszavakból is értjük egymást :) Időt spórol tehát az, aki nyilvános naplót vezet, mert kevesebbet kell beszéljen magáról és már csak a kiforrott kérdésekre kell válaszolni...
Reggel megy a feleségem a matek szigorlatra. Addig én leszek itthon a gyerekekkel(Jéminát a tegnap debrecenben hagytam), ill. Kiss Zoltánnal aki holnap meglátogat.

Áldott napot!

Ne mondj csütörtököt! :)

2008. január 22., kedd

Kedd

Na kiteszem ide a határidőnaplóm egy kivonatát, ami a szolgálatokat illeti. A félkövér sorok vendég szolgálatokat jeleznek

2008. január 23. Kraszna evangelizáció
2008. január 24. Magyarkéc(z) roma gyül. 18 óra, magyar gyül. 19.30 Bibliaóra
2008. január 25 Érszőllős 18 óra bibliaóra
2008. január 26 Nagyfalu evangelizáció
2008. január 27 délelőtt Érszőllős, ,
2008. január 27 du.Micske 15 órától
2008. január 27 este 18 óra Ottomány evangelizáció
2008. január 28 Érszőllős evangelizáció édesapámmal
2008. január 29 Betlehem gyül. Nagyvárad 18 óra ifjúsági alkalom
2008. január 30 Érszőllős evangelizáció
2008. január 31 Érszőllős evangelizáció
2008. február 01 Érszőllős evangelizáció Novák Zsolt
2008. február 02 Bihar este 19 óra evangelizáció
2008. február 03 délelőtt Érszőllős igehirdetés
2008. február 03 du. Micske igehirdetés
2008. február 03 este Érszőllős evangelizáció Novák Zsolttal
2008. február 05 Nagyvárad Betlehem, evangelizáció
2008. február 06 Micske bibliaóra
2008. február 07 Magyarkéc(z) roma-magyar bibliaóra
2008. február 08 Paptamási, evangelizáció
2008. február 09. Érszőllős, ifjúsági
2008. február 10. délelőtt Micske, úrvacsora
2008. február 10. du. 17 óra Szalárd, evangelizáció
2008. február 11. Szalárd, roma gyülekezet, evangelizáció
2008. február 13. Micske bibliaóra
2008. február 14. Bagos, evangelizáció
2008. február 15. Hegyközszentimre, evangelizáció
2008. február 16. Érszőllős, ifjúsági
2008. február 17. délelőtt Magyarkéc(z) roma gyülekezet, úrvacsora
2008. február 17. du.15 óra Magyarkéc(z) magyar gyülekezet
2008. február 17. du. 17 óra Érmihályfalva, evangelizáció
2008. február 18. Zilah, evangelizáció
2008. február 20. Micske, bibliaóra
2008. február 21. Magyarkéc(z) roma-magyar gyülekezetek, bibliaóra
2008. február 22. Arad, evangelizáció
2008. február 23. Arad, evangelizáció
2008. február 24. délelőtt Érszőllős
2008. február 24. Hegyközszentmiklós, evangelizáció

Amint a fentiekből látható nagy szükségem van az imatámogatásra és a családom tehervállalására. Főleg a feleségem lesz még terhelve itthon a gyerekekkel, tehát érte is kell imádkozni. Úgy gondolom hogy azért Jémina majd elkísér engem ezekre a szolgálatokra és akkor neki is könnyebb lesz. Csütörtökön lesz neki az utolsó, a matek szigorlata és akkor végez a félévvel.

Ma voltam Debrecenben és hála az Úrnak mindent el tudtam intézni... és épen egészségesen hazaértem. Ezért is dicsősség az Úrnak!

2008. január 21., hétfő

Hétfő

Tirza belázasodott az éjszaka és többször is felsírt. Reggelre lejött a láza viszont nekem pirosodott be a torkom. Azonban mire szolgálat vár rám addigra meggyógyulok. Így szokott ez velem történni. A betegség csak a szabadabb napokon ér utól. Az Úr az én Gyógyítóm!

Reggel hívott Nagy István a szalárdi roma gyülekezetbe ev. alkalomra febr.11-re és Szekrényes Pál testvér is Bagosra febr.14-re. Ezeket még elvállaltam, pedig nagyon sűrű a február... Az Úr adjon kegyelmet és erőt ezekre a szolgálatokra. Azon is gondolkodtam hogy a határidő naplóm egy részét kiteszem ide a blogra, hogy aki akar célzottan imádkozhasson már előre egy egy alkalomért. Azonban nem szeretnék különösebben terhelni senkit. Ha visszajeleztek akkor kiteszem...
Ma délután beszélgettem Andrissal(Bibarcfalva) és érdeklődtem a nagybaconi temetés(Veres Ferenc testvér halt meg 85 éves korában) felől. Azt mondta hogy Ernőnek nagyon jó igeszolgálata volt mind a háznál, mind a temetőben és sok igehallgató volt. Ennek örültem már csak azért is, mert jó néhányan innen a blogról értesültek a temetés felől. Andris azt kérdezte hogy ha az ürmösiek is olvassák akkor hogy hogy nem volt onnan senki? Ezt azért már úgy gondolom nem rajtam kell számonkérni :)
Ma az is eldőlt, amikor Gergely István testvér felhívott hogy március 7-8-9-én amikor a TELEK-re kerül sor, akkor az esti záró alkalom a bihariak részére, itt lesz Érszőllősön.

2008. január 20., vasárnap

Vasárnap

Reggek Kéczbe a magyarokhoz vezetett először az utam. Béla testvér ment tovább a romákhoz. A magyar gyülekezetben velem együtt 10-en úrvacsoráztunk és még volt két felnőtt akik nem tagjai a gyülekezetnek. Elég kevesen vannak tehát és mindössze két igeszóló van közöttük. Az egyik tulajdonképpen jövevény(az egrespataki gyülekezet tagja még mindig), mert ide nősült Kéczbe(már 12 éve) de otthon építkezik, jelenleg Észak-Írországban tanul bibliaiskolában, de most vakáció volt. A másik testvérnek pedig a felesége nem tartozik a gyülekezethez. Egyszóval nagyon nehéz a magyar gyülekezet állapota. Valamikor azonban úgymond virágzó gyülekezet volt ott pengetős zenekarral, énekkarral...stb. Újra kell tehát gondolni a kéczi magyar missziót, hogy megfelelő missziós startégiát tudjunk kialakítani. Adjon az Úr bölcsességet!

Délután a cigány testvéreknél voltam, ahol ismét egy gyermek bemutatással kezdődött az alkalom. Azután ott is úrvacsoráztunk és úgy folytatódott a délutáni program. Az alkalom végén azzal a jó hírrel leptek meg, hogy három fiatalember a margittai, míg három lány az ábrámi(?) cipőgyárban kapott munkaszerződést. Bátorítottam őket hogy becsüljék meg a munkahelyüket és tartsanak ki hogy őket is megbecsüljék. Imádkozni kell értük....

Este hatra érkeztünk meg Érszőllősre ahol az esti igéből (2Móz. 20:1-2, 7) prédikáltam. Az összejövet végén az egyik testvérnő a kézfogásnál a bátorítást így kezdte: "Nagyon kemény beszéd volt testvér..., de ez kellett nekem" Hála az Úrnak hogy így folytatta...
Valóban nem volt könnyű ige és az üzenet, de megérte megszenvedni érte. Úgy láttam hogy nem csak engem talált el az Úr szava... Van egy ének amelyet ma tanultam meg(a Hit Hangjai 571) és amit kértem hogy énekeljünk is el:

Oly szép a Jézus szent Neve!
Betelni nem tudok vele,
A szívem teljes öröme
E drága szent név:Jézus!

Refr. Jézus, ó mily drága név,
Jézus, hallja minden nép!
Jézus, zengjük szerteszét,
Örökké áldjuk nevét!

Én szeretem az Ő nevét,
Mert enyhít bút és szenvedést,
Legyőzi lelkem ellenét
E drága szent név: Jézus! Refr.

Elmondanom nem is lehet,
Mily drága nékem szent Neve.
Jöjj te is, üdvöt ad neked
E drága szent név: Jézus! Refr.

Most miután leírtam, még vagy ötször ismét elénekeltem. Valóban nem lehet betelni vele...CSODÁLATOS TANÁCSOS, ERŐS ISTEN...

2008. január 19., szombat

Szombat

A tegnap nem csak halálesetre emlékeztem, hanem egy születésnapra is. Szabó Miklós testvér(régi jó barátomnak Szabó Barnának az édesapja) aki jelenleg a gödöllői baptista gyülekezet tagja a tegnap volt 80 éves. Volt alkalmam már hétfőn köszönteni őt a 121. Zsoltárral. Úgy tudom hogy ezen a szombaton népes családja(8 gyermek+unokák+menyek, vejek...) körében a gödöllői imaházban adtak hálát Istennek. Az Úr teljesítse szíve vágyát! Legyen minden utóda az Úré!

A feleségem egy kissé nehezen tudja feldolgozni azt, hogy Móni többet nem fog jönni vigyázni a kicsire. Elég hirtelen döntött így, de kénytelenek voltunk tudomásul venni, mivel a betegsége akadályozza ebben. Úgy hogy más gyerekfelvigyázó után kell nézzünk, ami nem is olyan könnyü feladat. Remélem azonban hogy februárig, amikor Mártinak elkezdődik ismét a konzultációs időszak csak találunk valakit. Ámen!

2008. január 18., péntek

Péntek

Ma bekövetkezett az amitől már nagyon tartottam. Attól féltem ugyanis az utóbbi időben, hogy el fogom felejteni kinek mit igértem. Az evangelizációs alkalmakra gondolok. Már a tavaly megkérdezték egyik másik helyen hogy elvállalok-e majd evangelizációs szolgálatot és úgy is volt, hogy vezetés közben ígértem meg hogy megyek, de nem jegyeztem be a naplómba. Igyekszem még a vezérfonalba is átvezetni a lekötött dátumokat, hogy azok ne keresztezzék egymás és ne szervezzek rá a már meglévő alkalmakra, de sejtettem hogy tévedni is fogok. Ez a mulasztás ma derült ki, de hála az Úrnak és köszönet Boros Józsefnek(volt belényesi lelkipásztor) hogy még idejében. Az történt ugyanis, hogy ma délelőtt csörgött a telefon és József volt a vonal túlsó végén:

-Áldjon az Úr Efraim!
-Téged is áldjon!
-Efraim, arra gondoltam, hogy amikor jössz Várasfenesre az evangelizációra, akkor bejöhetnél hozzánk.
-Igen...?
-Igen, várunk szeretettel. -ekkor már majdnem kiegyenesedett a telefonzsinór, annyira koncentráltam
-Te József, kérdeznék valamit...
-...?
-Mikor van Fenesen az evangelizációs hét?
-Most ezen a héten.
-És én mikor kellene ott legyek?
-Hát ma este, úgy tudom hogy ki is jelentették...
.
.
.
Megköszöntem a figyelmeztetést és rögtön tárcsáztam Bányai testvért(ő jelenleg ott az ügyintéző lelkipásztor), aki emlékeztetett arra, hogy még az ősszel, amikor Gyergyóba menet(egészen pontosan Parajd és Gyergyó között) felhívott telefonon, akkor tettem neki igéretet és azt is mondta hogy majd beírom a határidőnaplómba. Mire a mondat végére ért már emlékeztem, de mindezidáig nem tudtam róla. Igaz hogy éjfél után érkeztem Gyergyóba és mire aludtam egyet elfelejthettem a dolgot. Hálás vagyok a Jó Istennek hogy mégis gondoskodott arról hogy ne legyen csalódás, felejtés és hanyagság miatt. Még volt idő hogy az Úr elé álljak és kegyelmet kérjek üzenettel együtt. Mindkettőt megkaptam és délután három után el is indultam. Velem jöttek még id. és ifj. Hiri János, Kovács Tibor, Juditka és Jémina. Nagyváradon még meg kellett álljak a Szövetségnél, mert egy csomagot kellett átvegyek Székely Banditól amit Fenesen vártak. Mivel a megbeszélt időponttól fél órát késett az én atyámfia, addig néhány szót váltottam a teológusokkal(Lehel és Borzási Csaba).
Fenesen zsúfolásig megtelt az imaház és áldott együttlétünk volt, melynek a végén néhányan jelezték is hogy az Úr Jézusra van szükségük. Áldott legyen az Úr neve!
Éjfél is elmúlt mire hazaérkeztünk, de nem voltam annyira fáradt, hogy rögtön lefeküdjek. A feleségem ki is használta az alkalmat és beszámolt az itthon történtekről. A ma esti bibliaórát amit én kellett volna tartsak, Béla testvérre ruháztam át, mivel ő már a csütörtöki bibliaórát végig ülte Kéczben. Úgy mondta a feleségem hogy "jó szolid" bibliaórát tartott a Béla testvér.

Azt is megemlítette hogy hívtak Barótról. Meghalt Veres Frenc testvér Nagybaconban és vasárnap délután lesz a temetése. Az öcsém Ernő fog a temetésen szolgálni. Adjon az Úr vigasztalást a gyászoló családnak és rendeljen igeszólót a kicsiny közösségbe. Az ősszel ment el ugyancsak innen az örök hazába Kóródi József testvér. Ők voltak ketten az igehirdetők. Vajon ki fogja hirdetni abban a faluban és abban az imházban az igét? Az Úr tudja! Mi imádkozzunk....!

2008. január 17., csütörtök

Csütörtök

Ma is korábban mentünk(Ferenczi Béla testvér, Gombos György testvér és én) Kéczbe mint szoktunk, mert ott is beszélni akartam a református lelkésszel, akivel jól ismerjük egymást. Mike Pálról van szó(Mike József és Sámuel) unokatestvéréről, akiről már itt a blogban is tettem emítést, a karácsonyt megelőző közös alkalom kapcsán. Ma azért kerestem fel, hogy megosszam vele a hívő cigányok egyik nehézségét. Többen Magyarországra járnak dolgozni és ez sem nekik sem a gyülekezet számára nem egészséges állapot. Jó lenne nekik itthon munkához jutni. Pálnak jó kapcsolata van a Kécz határában egy nagy mezőgazdasági farmot létrehozó holland vállalkozóval, aki szociális szempontokat is figyelembe véve alkalmazna majd embereket. Jó beszélgetésünk volt aminek a végén jó reménységgel váltunk el.
Az esti bibliaóra után(7 órától) rendes évi közgyülést(2007. évi beszámolókkal) tartottunk a roma gyülekezetben és mivel vasárnap úrvacsorai alkalmunk is lesz, hát fegyelmi ügyekkel is foglalkoztunk. Annyira elnyúlt a testvéri óra hogy kilenc lett mire befejeztük. Már Gombos György testvér is visszajött a magyar testvérektől ahol szolgált. Az egyik kéczi testvérnő(Irma néni) egy élő kakast küldött a feleségemnek az Úr Jézus nevében. Tudtam hogy a Márti feje hamarabb fog főni(hogy mit kezdjen vele) mint a kakas, de hát akkor is elfogadtam. Majd csak segít valaki levágni és megpucolni(hej ha Bibarcfalva itt lenne a közelben... vinném Viola nénémhez). Ha más nem akkor Juditka, ő úgyis állatorvosnak készül...

2008. január 16., szerda

Szerda

Most érkeztem haza Micskéről ahová ma hamarabb mentem mint ahogy szoktam. Istvánnal(Tripó) elmentünk a református lelkészhez, hogy a március 9.-én délután sorra kerülő közös program elemeiről beszélgessünk. Ez a zenei alkalom a "Biblia éve" rendezvénysorozat egyik állomása lenne ahol a Bibliára, Isten Igéjére hívnánk fel a figyelmet. Ezután szeretnénk mi is megtartani hétfőtől vasárnapig az evangelizációs hetet a Baptista imaházban.

Este héttől a gyülekezettel voltunk együtt és az esti igéből(I.Kir.12:25-33) szolgáltam. Igen tanulságos történet Jeroboámról, aki Isten választottja volt, Istentől kapott ígéretekkel és mégis más isteneket választott, mert beleszeretett a hatalomba.
Az Úr óvjon minden hívő vezetőt(ezt magamnak kívánom először...) akiket már eddig is megáldott, hogy fontosabb legyen számukra az áldás, az ajándék mint az ajándékozó Szent Isten!

2008. január 15., kedd

Kedd

A tegnap vásároltam egy szünetmentes tápegységet és nem tudok eleget hálát adni érte. Ma egész nap és még most este is heggeszt valaki a vonalon, de most már engem nem bosszant... Nem megy fel a vérnyomás... Megmarad az adat!!! Eddig sok bosszankodást kellett megbánjak és a számítógépes munkákat is éjszakára halasszam hogy meglegyek valahogy. Most azonban csak kattogásokat hallok és nem kapcsol ki a számítógép, nem kapcsol szét a modem ...stb. Lám lám mi mindennek lehet örülni itt Érszőllősön... A feleségemnek is vettem egy vasalót vasalóállvánnyal együtt. A régi elromlott és mivel már elfogytak a vasalt ingeim így kénytelen voltam beruházni erre is. Minden egyebet szívesebben csinálna szegény feleségem mint a vasalást, de hát ha a férje vett egy szuper jó vasalót akkor ennek örömére(?) úgy érezte vasalni kell. Hát vasalt is egész délután, még most is vasal... Már majdnem kezdem megbánni a vásárt...:( Remélem vacsora azért lesz...:)

Január 28-febrár03.-ig evangelizációs alkalmak lesznek itt Érszőllősön a baptista gyülekezetben. 28,29,30.-án id. Veress Ernő(az édesapám) lekipásztor lesz a vendég igehirdető. A ma esti imaközösségben érte is imádkoztunk, hogy az Úr erősítse meg és tudjon eljönni. Várunk majd azokon az estéken mindenkit, aki közelebbről vagy távolabbról el tud jönni.

2008. január 14., hétfő

Hétfő

Na... sikerült a mechanika szigorlata a feleségemnek. Négyes lett. Egyedül vállalkozott a társai közül hogy ma menjen, és így a nappalisokkal együtt vizsgázott, de legalább túl van rajta. Hála az Úrnak! Mióta hazajött állandóan cseng a telefon és le sem teszi, mert a csoporttársai érdeklődnek. Milyen feladat ok voltak? Nehéz volt a szóbeli? stb... Mindent összefoglalva ügyes és áldott(állapota szerint is) feleségem van...
Én is bejártam ma a várost hogy megvegyem azokat dolgokat amivel megbíztak. Sajnos Füstös Lajoséknak már nem találtam azt szintetizátort , amit korábban kinéztünk. Jó néhány telefonbeszélgetést is lebonyolítottam, a fodrászt is meglátogattam és azóta fázik a fejem, mert elég rövidre vágta a hajamat...
Mindjárt indulunk haza, ahol már várnak a gyerekek.

Vasárnap

Ezt a bejegyzést már Debrcenből írom, mert már az este átjöttünk. A tegnap délelőtt Micskén voltunk Jéminával, ahol a gyülekezetnek úrvacsorai alkalma volt. Délután mikor Sarmaságra mentünk, már Mirjám is velünk volt és a gyülekezetünkből is csatlakoztak hozzánk(ifj. Hiri János, Lukács György, Gombos Miklós). Jöttek hogy erősítsenek a szolgálatban. Vagy 250 személy volt jelen az "evangelizációs imahét" záró alkalmán, amikor is egészen megtelt az imaház. Nekem úgy tűnik hogy elég sajátos vonásokat visel magán egy ilyen hibrid ev. kampány. Hétfőn kedden református lelkészek, azután pedig a mieink szolgáltak. Kölcsönös(csere) alapon működik ez a szervezés. Mivel a szomszédos egyházakból sok vendég "megtiszteli" ezeket az alkalmakat, "nem illik"(legalábbis ez az érzése az embernek) olyan hitigazságokat kihangsúlyozni, amelyek feszültséget eredményeznek. Volt egy olyan érzésem(lehet hogy tévedek?), hogy itt egyébre nincs is szükség mint egy "jó" prédikációra és utána szépen túl vagyunk a kötelező évi evangelizáción...
Engem az Úr arra indított hogy az ApCsel. 2:36-41 -ből hirdessem az Úr üzenetét arról amit minden embernek:
1.Tudni kell, hogy: - te is oka vagy Jézus halálának, a bűneid miatt
- Jézus feltámadt és Úr, van hatalma arra hogy elszámoltasson és meg is fogja tenni
- még van kegyelem
2.Tenni kell: - Térj meg
- Keresztelkedj meg!
- Szakadj el a régitől!
3.Hogy az történjen aminek történni kell
Az engedelmes cselekedet következménye:
- Isten a Szent Lélek által újjászül téged és gyermeke leszel
- csatlakozni fogsz a hívőkhöz

Az igehirdetés végén felhívás is volt, de senki(!) nem vállalta nyilvánosan a döntést. Igaz hogy a megtérés össze volt kapcsolva a keresztséggel, de ez akkor is elgondolkodtató. Önvizsgálatot is tartottam és bántam minden hiányosságomat, de azt is láttam hogy ez a hibrid ev. forma nagyon megkötöző tud lenni, anyira hogy nincs szabadsága az embernek a döntésre. Azonban merem hinni hogy a segélykérő imádságot többen elmondták utánam. Az Úr adjon kegyelmet!
Vacsorára Szántó András testvérékhez voltunk hivatalosak a polgármesterrel(ő is ott volt az alkalmon) és a helyi lelkipásztorral(Péter István) együtt, ahol jó beszélgetés alakult ki az asztal mellett.
Háromnegyed tíz volt mire elindultunk hazafelé és 11 körül meg is érkeztünk. Móni már nálunk volt(ő maradt éjszakára a gyerekekkel) és így a feleségemmel elindulhattunk Debrecenbe, ahová Isten kegyelméből röviddel éjfél után meg is érkeztünk...

2008. január 12., szombat

Szombat

Nemrég érkeztem haza az ifjúságiról, amit ez alkalommal Füstös Ágiéknál tartottnuk. Nagyon jó és bensőséges alkalmaink szoktak lenni. Ma este a Lukács ev. 9:37-45-ből kiindulva beszélgettünk, betegségről, megszállottságról, pszihológiáról, démonokról ill. az Úr Jézus szabadító-gyógyító szolgálatáról. Személyes tapasztalatok, bizonyságtételek gazdagították együttlétünket, melyet a végén imádsággal zártunk.
Holnap Micskén(úrvacsora) majd este Sarmaságon(evangelizáció) szólhatom az Igét. Előtte azonban imádkozom.......

2008. január 11., péntek

Péntek

Ma "kemény" fizikai munkát végeztem. Sikerült bekábelezni a házat. Akik jártak már nálam Baróton azok tudják hogy mennyi vezeték van az iróasztalomon és a lakásban. Igaz hogy a belső hálózatban sokat jelent a wireless kapcsolat, de vannak olyan szeletek benne amelyek nem nélkülözhetik a vezetéket. Sikerült ráfordulni az Eutelsat W3(nyugat 7 fok) mőholdra ahonnan internetes adatfolyamot várok. Ha minden sikerülni fog akkor egy ilyen (telefon-műhold) öszvér megoldással fogok netezni, amíg meg nem gondolja magát a ROMTELECOM, hogy itt is fejlesszen ADSL2-re. Tehát műszaki nap volt a mai, ami péntek lévén nem is csoda, mert erre a hétre volt kitűzve e munkafázis és tovább már nem lehetett halogatni.

Zágoni Jenő testvértől(Baptista Levéltár, Budapest) kaptam egy levelet, amit ide másolok hogy aki tud segíteni az segítsen. Erdővidékiek FIGYELEM!
"...Feltételezem, hogy annak idején olvastad a Békehírnökben és a Szeretetben, esetleg e-mailt is kaptál a Baptisták a második világháborúban című könyv adatainak gyűjtése kapcsán. Kiss Lehel is járt málatok, ő is gyűjtött és küldött be adatokat, de még nagyon sovány az Erdővidéki adattár. Ha jól tudom Lehel nem jutott el Bibarcfalvára, Nagybaconba, Szárazajtára és néhány más hozzád tartozó településre sem.Nagyon szépen kérlek, minél hamarabb, még ebben a hónapban küldj néhány nevet azokról az idős vagy már elhunyt atyafiakról, akik részt vettek a második világháborúban. nem kérek részletes életrajzot (bár az is jó lett volna), de most megelégeszem, ha az illető személy nevét és gyülekezetét, esetleg születési helyét, évét, elhalálozási helyét, évét lejegyeznéd. Jó lenne tudni azt is, hogy Erdővidékről kik haltak hősi halált, kik voltak hadifogolytáborban. Az adatgyűjtéssel utolsó órákban vagyunk, mint háromszéki születésű - aki jól ismerte még Efraim bácsit is - ne kapnék tőletek néhány adatot. Kérem mielőbbi pozitív válaszodat..."

Tehát ha valaki érdemi információkkal tud szolgálni a fentiekkel kepcsolatosan akkor írje meg nekem ide: vefraim@gmail.com

Este bibliaóránk volt, ami után a vezetőséggel visszamaradtunk hogy beszélgessünk arról a javaslatról hogy fúvós zenekart indítsunk. Ha az Úr is úgy akarja és lesznek jelentkezők akkor nem elképzelhetetlen hogy a pengetős zenekar mellett egy fúvós is csatasorba áll majd. Ezért még imádkozni kell.
A feleségemmel megbeszéltük, hogy a hétfői mechanika szigorlatra majd én viszem el. Legyen legalább mellette a férje egy ilyen nagy megpróbáltatáskor.
Imádkozni kell érte(m)! Valószínűsíthető tehát a hétfői debreceni jelenlétem.

2008. január 10., csütörtök

Csütörtök

Ma este Kécz volt soron, ahová kivételesen nem Ferenczi Béla testvér kísért el, hanem Lukács György testvér. Mivel a cigány gyülekezetben a bibliaóra után a vezetőséggel tanácskozásunk volt, ezért a magyarokhoz Lukács testvér vitt igei üzenetet. Én az Ezsdrás könyvéből vettem a templom újra építésének a történetét. Igen egyszerűen kell közöttük az igét boncolgatni, a mai állapotok figyelembe vételével, de érdemes... Ha megértik az Ige üzenetét akkor gyremeki módon magukévá is teszik. A vezetőségi alkalmon sok mindent át kellett beszélni, mivel a jövő héten rendes évi közgyűlésre is sor kerül. A pénzügy területén pl. le kellett szögezni hogy a gyülekezeti pénztár nem egy önsegélyező kassza, ahonnan a pénztáros minden kérést teljesít, hanem az Úrnak áldozott anyagi javak összessége, mely missziós és karitatív célokat kell szolgáljon, de kimondottan gyülekezeti jóváhagyás alapján. Azt is megbeszéltük hogy a gyermekbemutatás sem egy ingyenes szolgáltatás, hanem felajánlás, áldáskérés és közvetítés ami gyülekezeten belüli gyakorlat és nem akarjuk pótolni a más vallásfelekezetek által propagált "keresztelőt". Ugyanis van arra igény, hogy nem hívő szülők(köztük meg nem házasodott felek is) elhozzák gyermekeiket hogy bemutassuk az Úrnak, de csak azért mert nálunk ingyen van, míg más vallásfelekezetnél pénzért "keresztelnek". Na, tehát kijut nekem a felvilágosító munkából, de hát erre hívott el az Úr...
Mikor hazajöttem akkor hívott édesapám, akivel átbeszéltünk néhány dolgot. Elmondta hogy milyen volt a Dugulescu temetése Temesváron, ahová ő is elment Ernővel, Terézzel és Novák Zsolttal, mivel osztálytársak voltak a bukaresti Teológián. Sok mindent olvastam még itt a neten Dugulescuról és jó volt néhány dolgot még tisztábban látni. Nem úgy mint ahogy a világ beállítja(ügynökmúlt). Elsőre úgy tünik mintha leleplezték volna, hogy 18 hónapig(1980-1982) együttműködött a Securitatéval, de hát már korábban is nyilvános volt életének ez a része, csak nem a külvilág számára. Jó volt ezt édesapámtól hallani.
Elgondolkodtam azon, nem lett volna jobb egy egyházi közlönyben megjelentetni azok önkéntes nyilatkozatát(bűnvallását), akiknek valamikor is volt együttműködésük a Securitateval(időt és helyzetet megjelölve) egyszer s mindenkorra lezárva a témát, mintsem újra és újra elővenni, akkor amikor egyik vagy másik megfigyelt nyilvánosságra hozza besúgóit...? Talán így ki lenne húzva a kígyó méregfoga...

(személyes üzenet Tivadarnak: a novemberi megjegyzésedet olvastam és válaszoltam, de csak megjegyzés formájában mivel nem tudom a címedet)

2008. január 9., szerda

Szerda

Nagyon nehezen sikerült a januári hónap szolgálati beosztását elkészíteni, mivel több alkalommal evangelizációs szolgálatot vállaltam el. Vasárnap dálutánok és a pénteki bibliaórák maradnak a gyülekezeti szolgálattevőkre. Hála az Úrnak 16 igehirdető van az érszőllősi gyülekezetben így nem olyan nagy gond hogy ki helyettesítse a lelkipásztort, de remélem hogy az evangelizációs kampány után visszatérhetek a "rendes" programhoz. Amely szerint minden hónap első vasárnap délelőtt és este Érszőllős, délután 3-tól pedig Micske a szolgálati terület. Minden 2. vasárnap délelőtt Micskén, du. 3-tól ugyancsak, este pedig Érszőllősön vár a munka. A hónap 3. vasárnap délelőttje és délutánja 3-tól a Kécz-i gyülekezeteké(a délelőtti és délutáni alkalmak páratlan hónap roma, páros magyar), az esti szolgálat ismét Érszőllősön vár. A negyedik és alakalmanként az 5. vasárnapokat a meghívásokra tartogatom, amelyek ha elmaradnak akkor itthon igyekszek hasznos lenni. A hétköznap estéken hétfőn szünnap, kedden imaközösség, szerdán Micske,csütörtökön Kécz 6-tól roma, 7-től magyar gyülekezet, pénteken Érszőllősön bibliaóra, szombaton ifjúsági alkalom a program. Azért írtam le hogy aki számon tartja imádkozzon értem.

Délután volt egy jó beszélgetésem Domokos Endrével Goroszlóról. Őt ma akarta a sógora(Hiri János) elvinni egy Arad megyei(Vanatori) masszőrhöz, mert idegbecsípődés miatt nem tudott kiegyenesedni ill. járni. A tegnap Jancsival éppen azt beszéltük hogy megspórolhatnák a hosszú útat ha hittel imádkoznának, de mégis bejelentkeztek mára. Éjszaka azonban felébredt a mi atyánkfia és a Hit hangjai 412. számú éneke jutott eszébe, amit elkezdett énekelni: "Kezed ha megérint már elég..." És láss csodát elmúlt a fájdalom, elszállt a baj... Meggyógyult a mi testvérünk. Eljött hogy megossza az örömét, amely így az enyém is lett... Együtt adtunk hálát a gyógyulásért és együtt imádkoztunk másokért. Dicsőség az Úrnak!!!

Ma este Micskére mentünk a 3. lányommal. Ott most tartják az imahetet. Ma este az ének-zene területen munkálkodókért adtunk hálát és imádkoztunk a megszentelődésükért. A végén azt is eldöntöttük hogy március 2. egész hetében tartjuk az evangelizációs hetet(márc. 10-16.-ig.) Adja az Úr hogy eredményes legyen!

2008. január 8., kedd

Kedd

Nem volt hiábavaló az imatámogatás, mert 4-es(jó) lett a feleségem vizsga eredménye. Hála az Úrnak és köszönet mindenkinek aki közbenjárt érte! Biztos hogy jó kedvüen jön haza és én ennek örülök, mert ilyenkor könnyebben feldolgozza azt is ha nem úgy van minden ahogy hagyta...
Egész délután számítógépet javítottam. Egy goroszlói atyafinak a gépéről(PIII-as,128 RAM,20 GB HDD, a rajta levő képállomány nagy részét egy vírus megette) irtottam ki hatalmas örömmel a Microsoft rendszerét, hogy egy UHU linuxot(magyar disztró) varrjak rá. Arra amire eddig használták a gépet, ezután is tudják, de immár nyugodt lelkiismerettel és vírusoktól mentesen.
Mire végeztem, már indultam is az esti imaközösségbe. Tízen voltunk ezen az estén együtt és jó reménységgel imádkoztunk, az evangelizációs hetekért, amelyeken ébredést és megújulást várunk. ÁMEN!

2008. január 7., hétfő

Hétfő

A tegnap reggel egy kicsit késve(az ónos eső miatt), de megérkeztek Tóth Zoliék Zilahról. Délelőtt a bibliaóra igéjét olvasta fel és abból szolgált, én pedig az úrvacsoránál. Ebéd után Zolival elmentünk Micskére ahol du. 3-tól volt az összejövetel és addig az asszonyok)Lidia és Márti) itthon maradtak a gyerekekkel. Micskén a Mózes kivánságai(Ha nem jössz velünk ne vigy ki minket...mutasd meg a te dicsőséged) volt a prédikáció témája, lévén az év első vasárnapja. Az alkalom után a Hubert lányokat beszámoltattam a gödöllői kiruccanásukról(ott szilvesztereztek) ahonnan csak 2-án jöttek haza. Protokoll feladatot is róttak rám: találjam meg annak az idejét és módját hogy Győri testvért(gödöllői üi. pásztor, tanárom volt a budapesti teológián) meghívjuk egy vendégszolgálatra. Örömmel vállaltam el e feladatot. Valamikor májusban kerülhet sor rá, addig imádkozunk érte.

Estére éppen hogy visszaértünk Érszőllősre, mert Hubert testvéréknél elbeszéltük az időt. Zoli a Zsoltárokból olvasott egy igét("...körülvettél engem...) és ennek alapján arról beszélt hogy milyen jó Isten oltalmában, védelmében "a körön belül" lenni. Jó evangelizációs üzenete volt az igehirdetésnek az hogy aki a körön kivül van az lépjen be! Ámen!
Bizonyságtételek is elhangoztak(Juhász Efraim+Gréti, és a feleségem) részéről, amelyek csak tovább melegítették az alkalom légkörét.
Vacsorára apósomék is megérkeztek, akik haza hozták Juditot és elvitték Debrecenbe Mártit+Noémit(Islik) akit Grétiék hoztak idáig. Mártinak holnap(kedden) vizsgája van és elkel számára az imatámogatás. Így most én maradtam itthon a négy leánnyal. El lehet képzelni mi van itt... az egyik főz, a másik takarít, a harmadik uralkodik, a negyedik gyönyörködik , én pedig máris várom a párom :)
Azért a mai napot(hétfő) sikerült kihasználni arra, hogy a kocsit rendbe tegyük egy helybeli testvér(Hiri Zoltán) segítségével. Ki kellett cserélni az izzító gyertyákat, mivel mindegyik ki volt égve. Margittán az alkatrészüzletben azonnal ki tudtak szolgálni. Jó minőségű Bosch gyertyákat vásároltam, ami gondolom ki fog tartani egy ideig. Délután lett mire végeztünk. Ma még a sógorom(Budai Lajos) is meglátogatott, aki üzleti úton volt(Hungary) és oda-vissza benézett hozzánk. Örültem neki...
Holnap vizsgázik a feleségem, ne felejtsétek el!!!

2008. január 5., szombat

Szombat

Délelőtt felhívott édesapám és kérdezte hogy errefelé milyen idő van. Mondtam hogy nagyon szép napos, mire ő azt válaszolta hogy akkor nekünk nagyon jó , mert ott náluk -20 fok van. Hirtelen Novák Zsolti jutott eszembe, aki mindig is kerülte a hideget, de most kénytelen elviselni... az Úrért. Kívánok neki ezúton is tüzet onnan fentről!
Délben megérkeztek Ernő öcsémék és a nap még szebben ragyogott. Együtt töltöttük a délutánt és az estét is a gyülekezetben. Nagy szeretettel fogadták őket(Teréznek itt volt valamikor a 90-es évek első felében a megtérése) és úgy vettem észre hogy ők is jól érezték magukat. Csak vacsora után mentek el Zilahra(ott fog szolgálni holnap) Evódiáékhoz. Nálunk a gyülekezetben is jó meleg van.......:) Az imaheti program szerint Ernő buzdított imára a tömegkommunikációban dolgozókért. Több kommunikációs csatorna között még az internetet is megemlítette, és ekkor magamnak én is eszembe jutottam. Mármint ez a blog ami ezidáig vagy 31000 letöltést élt meg és a hónapos statisztikát nézve az olvasottsága egyre emelkedik. Gondolom hogy plafonálódni fog egy idő után,de akkor is hatalmas felelősséggel jár a bloggondozás, mert nem szeretnék senkit sem botránkoztatni, de Jézusra mutatni annál inkább. És ez nem könnyű feladat. Úgyhogy magamra is gondoltam amikor a kommunikátorokért imádkoztam. Tudom hogy imádkoztok értem ti is, ha nem is a "kommunikátorért", de a lelkipásztorért... Köszönöm az Úr Jézus nevében!

Péntek

Ernőék sajnos ma nem érkeztek el hozzánk, de holnapra minden valószínűség szerint elérkeznek és itt maradnak estére is. Több telefon beszélgetésem is volt, mert evangelizációs szolgálatokra hívtak, de nem tudtam mindet elvállalni. Nem egy könnyű dolog a jó alkalmak között választani... Nagyon kérem az Urat hogy adjon világos vezetést ezekben a döntésekben is hogy ott legyek ahol lennem kell és ne máshol...

Ma este a diakónusokért és a gyülekezeti adminisztrációt végzőkért imádkoztunk. Az alkalom végén gyülekezeti tanácskozásra maradtunk vissza, mivel vasárnap úrvacsorai alkalmunk lesz...

Itt most egy olyan sort töröltem ki amit a gyülekezeti jegyzőkönyvben lehet olvasni. Még jó hogy idejében eszembe jutott, ez egy nyilvános napló... Majdnem benne maradt a bejegyzésben, de hát ha ide is le lehetne írni mindent(pedig olykor mások okulására hasznos lenne), akkor nem lenne szükség zárt órára...
Egyszóval tartalmas volt a testvéri óra. Volt benne ez(intés) is az(bátorítás) is...
Az alkalom után még maradtam vissza imádkozni, beszélgetni és így egy kicsit későn kerültem haza, de a feleségem még ébren volt...

2008. január 3., csütörtök

Csütörtök

A mai nap hamar eltelt készülődéssel, megbeszélésekkel, lelkigondozásokkal és mire észbe kaptam már indulni is kellett Kéczbe. Hárman(Béla testvér, Hiri János és én) mentünk, hogy mind a magyar mind a roma gyülekezet kapjon látogatást. Hattól hétig voltam a cigányoknál Béla testvérrel, aki majd elvitt a magyarokhoz ahol addig János tartotta a frontot. Ő visszament a roma gyülekezetbe még megbeszélni a szolgálati beosztásokat, mi pedig ez idő alatt a magyar testvérekkel imádkoztunk a missziómunkásokért, evangélistákért. Este kilencre kerültem haza, ahol a feleségem hányingerrel küszködött és még mindig a mecha szigorlatra gyúrt. Végül együtt imádkoztunk hogy az Úr tegye könnyebbé az áldott állapotot.
Holnap ha az Úr is úgy akarja akkor Ernőék(az öcsémék) meglátogatnak. Ámen!

2008. január 2., szerda

Szerda

Azt mondta a feleségem a minap hogy: "Mondjon akárki akármit, az ünneplésbe is el lehet fáradni..." Ezt arra fel mondta hogy már dec. 19.-től minden nap összejövetelen voltunk és ezért a házi munkával és a tanulással is elmaradt. A mai nap érkezett el számára az idő hogy szabadnapot vegyen ki magának., mert készülnie kell a szigorlatokra. Ez nálunk úgy van, hogy amikor ő pihenni vagy tanulni akar, akkor mindenki fut amerre lát...:) Na persze ez így túlzás, de mégis menni kellett hazulról Juditnak(őt már a tegnap elbocsátottuk Debrecenbe), nekem és Jéminának is. Csak Mirjám és a pici(Tirza) kaptak lehetőséget a maradásra, de ők is csak úgy ha behúzódnak egy egész napra a szobájukba. Sokat nem kellett törjem a fejemet hogy hova menjünk, mert Dánielék(anyai nagybátyám) már korábban hívtak Zilahra. Jéminával tehát kora reggel útra keltünk. Dánieléknél ott volt még Módi Miklós(szilágyszentkirályi lelkipásztor) és Bak Ottó(virágkertész) is akikkel kölcsönösen megosztottuk az ünnepi élményeket és még játszottunk is(römiztünk). Mondanom sem illik(ezért írom le), hogy én lettem az első, de hát ez már így megy évek óta... Úgy veszem észre hogy még a játékban is áldott ember vagyok, és én ennek is örülök.
Ebéd után(rettenetesen finom falatok voltak) Ottó és Miki elmentek haza én pedig átmentem Lajosékhoz, aki kért hogy maradjak ott estére az imaáhítatra. Szívesen maradtam(korán volt még hazamenni) és így hárman(Nagy Csaba. Lajos és én) buzdítottuk imára a testvéreket. Imádkoztunk az gyülekezeti imaóra vezetőkért és a zenei szolgálatokat végzőkért. Nagyon buzgó imádságos légkör jött létre, ami élvezetes volt. Az alkalom végén meghívtam Tóth Zoltánt(zilahi missziómunkás), hogy vasárnap látogasson el hozzánk feleségével együtt és szolgáljon közöttünk. Megígérte hogy eljön már kora reggel. Ámen!
Miután vacsoráztunk és imádkoztunk Evódiáéknál hazaindultunk. Az Úr kegyelméből tíz órára haza is érkeztünk.

2008 első napja volt tegnap

Ez év első napján délelőtt itthon voltam. Reggel kilenckor kezdődött a közös alkalom és 11-ig tartott. Még Mirjám is ébren volt, pedig ő csak reggel fél ötkor tért nyugovóra(Füstös Ágiéknál szilveszterezett). Ebédre Hiri Zoltánékhoz mentünk akik nagy szeretettel fogadtak és megvendégeltek minket, a hat tagú családot. Mivel a kocsim nem indult(az izzó gyertyák kiégtek) ezért id. Hiri János testvért kértem meg hogy vigyen el Micskére a délutáni alkalomra, amit ő örömmel el is vállalt. Háromra érkeztünk oda és fél ötig voltunk együtt a micskei testvérekkel az Úr házában. Tripó István és családján kívül (ők már a tavaly elmentek Gödöllőre) mindenki ott vot. Előbb Hiri János testvér szolgált, majd én hirdettem igét az 1Kir.8:57-61 alapján.
Volt egy érdekes közjáték is... A Hiri János tetvér bizonyságtétele alatt nagyon elcsodálkoztam... Nem éppen azon amit mondott hanem azon ahogyan viselkedett... Történt ugyanis hogy miközben a testvér bizonyságot tett, megszólalt a zsebében az ott felejtett mobiltelefon. Ahelyett hogy kétségbeesetten kapta volna elő és futott volna ki vele hogy "halló, halló..." szép nyugodtan zsebre dugta a kezét és egyből elnémította a telefont, de úgy hogy a beszédét még csak egy pilanatra sem szakította félbe. Ez a jelenet még egyszer megismétlődött a bizonyságtétel alatt, de akkor sem jött zavarba. Ezt a halálos nyugalmat és hidegvérű megoldást csak igen ritka esetben tapasztaltam másoknál. Azért csodálkoztam mert egy nyugdíjas asztalos mestertől nem várná el az ember hogy ennyire kényes helyzetben ilyen profi tudjon lenni, ha a tőle sokkal képzettebb és jelentősebb figurák is mint piócák tapadnak a telefonra mikor az megszólal, legyenek akár imaközösségben vagy tanácsülésen...
Estére hazajöttünk Érszőllősre és már apósomék is itt voltak, akik meglátogattak minket, de nem egyedül jöttek hanem elkísérte őket anyósomnak egy volt munkatársa, Katika. Ő nem ismeri még az Urat, mert teljesen ateista háttérből jött, de nagyon jó és tartalmas beszélgetésünk volt már a z összejövetel előtt és az alkalmon is nagyon figyelt. Úgy vettem észre hogy folytatni fogja Isten keresését. A délutáni alkalmon felszólítottam négy személyt a gyülekezetből hogy osszák meg szívük vágyát, amit ebben az évben szeretnének elérni. Miután megtették az egész gyülekezettel imádkoztunk azokért a konkrét dolgokért amiket megemlítettek és hisszük hogy Isten meg is adja ebben az esztendőben! Ámen!
Vacsorára Gombos Miklós testvér hívott meg, el is mentünk a feleségemmel és Jéminával és áldott közösségünk volt majdnem éjfélig(Juditot elvitték Debrecenbe anyósomék, Mirjám pedig itthon maradt a kicsivel). Vacsora előtt azonban még meglátogattunk egy beteg testvérnőt, aki magához hivatott. Itt olyan történt amit eddig még nem kellett tegyek, amióta lelkipásztor vagyok. Valahogy meg kellett állítani a panaszáradatot, melynek alig alig volt alapja és amely csak még tovább terhelte a lelket, ezért azt kellett kiáltsam: "Arra kérem a testvérnőt hogy hallgasson el! Az Úr Jézus nevében kérem legyen csendben!" Azért kiáltottam, mert nagyot hall és csak így értette meg. Bármennyire is furcsának tűnik ez a módszer a lelkigondozásban, jelen esetben erre volt szükség, hogy imádkozni tudjunk. Adjon az Úr erőt és józan belátást szegény testvérnőnknek, aki szerint csak a Jób szenvedése mérhető az övéhez...
Úgy látom lesz itt munka bőven, ebben az esztendőben is... Az Úr segítsen jól végezni!

2008. január 1., kedd

Áldott Új esztendőt adjon az Úr!

Hála az Úrnak ismét itthon lehetünk. Az év utolsó napjait a Székelyföldön töltöttük, de szilveszterre már hazaérkeztünk. Nagyon áldott hétvégét tudunk magunk mögött, mert mind Bibarcfalván(vas. délelőtt) és mind Baróton(vas. délután) gyülekezetben lehettünk, szeretett testvéreinkkel együtt. Szombat este Andrisnál aludtunk, vasárnap pedig Gál Gabiéknál. Hajnali kettőig is elnyúlt a beszélgetés, amit folytattunk, de megérte... A végén együtt imádkoztunk és még közelebb kerültünk egymáshoz és az Úrhoz. Én továbbra is imádkozom értük és biztos vagyok benne hogy ők is értünk. Amit az Úr elkezdett azt folytatni is fogja... Az Úr áldása legyen rajtuk!
Mivel későre feküdtünk le, ezért a csak délelőtt 11-kor indultunk és így elmaradt a korábban tervbe vett homoródszetnmártoni kirándulás Simon Andrásékhoz, de remélem hogy egy köv. alkalommal arra is sor kerül...
Hazafelé Zilahon éppen csak megálltunk Lajoséknál hogy valami csomagot letegyünk, és "Ady mamáéknál" is eltöltöttünk egy negyed órát amíg egy kávét megittunk. Fél hétre érkeztünk haza. Az esti alkalom héttől kezdődött a gyülkezetben és negyed 10-ig tartott. Bizonyságtételek, hálaáldozatok és egyéb szolgálatok után következett az igehirdetés az 5Móz 4:1-9 -ből. Korábban egy másik igét vettem volna, de végül maradtam a "szövetség" áldásainál. Aki Istennel köt szövetséget az 1. életben marad 2. bemegy Isten országába(már most jelen pillanatban ez a gyülekezet, majd a menny) 3. birtokolni fogja az örökséget(nem vendég és nem jövevény)
Az összejövetel után a gyülekezet vezetőségével visszamaradtunk, hogy az év utolsó óráit, perceit együtt töltsük... Együtt és egymásért imádkoztunk, majd a gyülekezetünkért jártunk közbe az Úrnál. Ilyen szilveszterem még nem volt, hogy a gyülekezet vezetőségével legyünk együtt, de ha élek még éveket, akkor hiszem hogy lesz... mert áldott együttlét volt... Dicsőség Istennek!