Mérlegen

Sokat vétkeztem, sokat mulasztottam,
Sokat vettem, keveset adtam,
DE
Volt ami volt, lesz ami lesz,
Jézus vére engem befedez!

Akarom a jobbat, szeretném a többet,
Ő tudja csak hogy milyen leszek,
DE
Volt ami volt, lesz ami lesz,
Isten kegyelme engem befedez!
                                                        (Érszőllős, 2010 december 31)

Csütörtök - Újra itthon

vagyunk, de csak hárman. A feleségem, én és Jémina jöttünk ma haza. A sógoromékkal, Lajosékkal jöttünk ma Zilahig, onnan pedig Ady Dániel hozott minket Érszőllősre. A mi autónk ott maradt Székelyudvarhelyen a szerelőnél, mivel kedden szétszedték és még nem tudták összerakni. A gyermekeink is ott maradtak a nagyszülőknél és ha a jövő héten sikerül visszajutnom, akkor jönnek majd haza velem.
A családi találkozó egyébként igen tartalmas és áldott időt jelentett valamennyiünknek, melyet a tegnap este úrvacsorával zártunk. Tizenegyen voltunk ilyen közösségben...
Ma estére pedig mire hazajöttünk meleg lakás és finom étel várt minket. Ferenczi Mártáékon keresztül gondoskodott rólunk az Úr... Áldassék az Ő neve!

Szerda - Imahét

Jelenleg a Hargitán tartózkodunk az egész családdal, de az imaheti programot ide másolom hogy legyen idő áttanulmányozni a szolgálattevőknek...

Karácsonykor is meg lehet térni

Nagy hála és öröm van a szívemben azért hogy ezen az ünnepen, ma este együtt imádkozhattam Bebek Gézával, aki összetöretve, mély bűnbánattal, sírva vallotta meg bűneit és kérte a bűnbocsánatot az Úr Jézustól. Az Úr úgy vezetett ezen az estén intézzek felhívást a hallgatókhoz és egy megtérő ember lett a gyümölcse az engedelmességnek. Az ő felesége és fia örvendtek még nagyon annak hogy a családfő is döntött az Úr Jézus mellett. A feleség már a tavaly kibékült az Úrral, a fia Lóránd(17 éves) az idén fogadta el Jézust és októberben merítkezett be és nagyon imádkoztak hogy az egész család legyenaz Úré. Az imájuk meghallgattatott. Áldott legyen az Úr neve! Imádkozunk hogy a még megtéretlen rokonok részéről jövő támadást el tudja majd viselni és végül ők is az Úrhoz jöjjenek.
Még mással is tudtam imádkozni ezen az estén akinek az életében megújulásra volt szükség. Hála Istennek, hogy nem maradt el! Minden szolgatársamnak és minden testvéremnek ilyen ünnepet kívánok, megtérőkkel és Krisztusban megújult lelkekkel!
Szenteste(anyósom és apósom is itt voltak nálunk) és karácsony első napján este az énekkarunk is evangelizált itt a faluban és Szilágypérban is azzal, hogy meglatogattunk többeket, akik nem tudtak eljönni az imaházba és elénekeltük nekik az örömhírt.

Nagyon jó segítség volt a szolgálatban az ünnepen a teológus testvér Szilágyi Norbert, aki bejárta a körzetünk minden gyülekezetét. Hiszem hogy neki is javára vált az itt letöltött idő.

A tegnap esti vacsora Szilágyi Norberttel

Elmondom Neki

TE és én

MEGSZÜLETTÉL, megszülettem.

NÖVEKEDTÉL, növekedtem.

MEGHALTÁL, meghaltam.

FELTÁMADTÁL, újjászülettem.

MENTÉL, maradtam.

KÜLDTED, fogadtam.

HÍVTÁL, jöttem.

KÜLDTÉL, mentem.

VÁRSZ, várlak.

ÁLDASZ, áldlak.

SZERETSZ, imádlak.

KÖZELEDSZ, fogadlak.

Jövel Uram JÉZUS! 

                                (Érszőllős, 2010 karácsonyán)

Péntek - Borzási István testvér ma 50 éves

Talán 30 éve is megvan annak hogy ismerem. Zilahról. Kisgyermekként sokadmagammal,(voltunk vagy 30 valahányan) a gyülekezetünk pengetőszenekarában kezdtük a "dicsőítő" szolgálatot és egy időben(80-as évek elején) Borzási István testvér volt a karmester. Mai divatos kifejezéssel élve a dicsőítésvezető. Nem mellesleg abban a zenekarban, egy sorral előttem pengette a húrokat az a lány is aki néhány év múlva már a felesége lett. Áldott idők voltak azok! Jó időben volt jó helyen. Egyik is másik is. Borzási testvér akkor a zilahi bútorgyárban dolgozott és a hozzám hasonló eleven lurkók megfegyelmezésére esztergáltatott egy jó másfél méteres majdnem seprűnyél vastagságú pálcát. Használta is azt rendesen és volt is ott fegyelem. Én is emlékszem egyik suhintására, ami után sokáig vakartam a fejem, de túléltem. Amikor aztán onnan az Úr a teológiára vitte mindannyian örültünk, de a pálcáját nem vitte magával hanem ott hagyta. Azonban hiába vette más a kezébe, olyan fegyelem és rend soha többé nem volt abban a zenekarban mint az ő idejében... Mindennek rendel ideje van. Én úgy érzem hogy javamra(közösségi szocializáció) és hasznomra(egy kis zenei ismeret) az az idő amit akkor tőle kaptam. Nem csak én, hanem még sokan. Talán egy valaki volt akin nem csattant a pálca, Márta aki most a felesége.
Az Úr áldja meg őket gazdagon!  Adjon erőt hordozni a terheket!
Az utóbbi napokban, hetekben kapott ő is eleget, hideget-meleget, de akik az Urat szeretik, azoknak minden javukra van! Imádkozzunk érte!

"Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad." Zsid. 12:1-6

Ámen! Úgy legyen!

Csütörtök - Nem bántam meg

és soha nem is fogom, azt amit 11 évvel ezelőtt a feleségemmel együtt elhatároztunk. A tegnap este az összejövetel után elmentünk Székelyhídra meglátogatni a rokonokat(feleségem 2. unokatestvérét) Szilágyi Zsoltékat. Ott került szóba ismét az alábbi cikk, amit néhány éve a Mustármagba írtam a karácsonyfáról. Amikor annak idején olvasták, ők is elhatározták hogy nem állítanak fát az ünnepen, hanem inkább a lényegre összpontosítanak. Na de mit kaptak azóta...? Ilyen fanatikus, meg olyan bigott, nincs joguk ahhoz hogy megtagadják gyermeküktől a karácsonyfa nyújtotta élményt stb.stb. Ezeket a kirohanásokat mi is megtapasztaltuk, de szép lassan csak-csak elfogadja a környezetünk azt hogy mi ebben sem nem vagyunk olyan mint a világ. "És ne szabjátok magatokat e világhoz..." A gyermekeink nem lettek ettől szegényebbek és fogyatékosak, sőt. Örülök hogy ha felnőtt fejjel majd a akarácsonyra gondolnak akkor, nem a karácsonyfa jut maj először eszükbe, hanem Krisztus Urunk születése.
Ünneplésünknek e formája már önmagában  is alkalmat adott a bizonyságtevésre. Amikor meghökkenve kérdezi egyik másik hogy "Te hogy.hogy nem állítasz karácsonyfát? Miért?!",  már lehet is beszélni arról, aki a legfontosabb az életemben.
Ami azonban elgondolkoztat még mindezidáig ezzel kapcsolatosan az, hogy miért kell a Krisztushoz ragaszkodónak olyan ingerültséget tapasztalni testvérei részéről is akkor, amikor ragaszkodik a Bibliához pl. abban hogy az asszonyok viseljék a hatalmi jelt a fejükön(érdekes módon a karizmatikusok -de nem csak ők!!!- a korinthusi levélből ezt általában kifelejtik), vagy éppen elhatárolódik a világtól abban, hogy karácsonykor nem állít fenyőfát???
Én nem mondom hogy mindazok bűnt követnek el akiket a csordaszellem(nem nyájról írok) befolyásol karácsonyi ünneplésükben, de hogy mi értelme van a fenyőfa állításnak az imaházakban karácsonykor, bibliai választ még nem kaptam senkitől.
Annak viszont nagyon örülök, hogy nem kell azon erőlködnöm miként is magyarázzam meg a karácsonyfa és Jézus születésének összekapcsolását.


"Miért van az hogy... sok templomból és házból karácsonykor nem
hiányozhat a fenyőfa? Miért figyelnek az emberek sokkal jobban oda arra,
hogy karácsonykor fenyőfát állítsanak mint, hogy Jézus Krisztus jól
érezze magát otthonaikban? Úgy látom hogy a karácsonyi láz, a
vásárlás,az ajándék és ezek között a fenyőfa kerít hatalmába sokakat.
Míg az ajándékozásnak látom a bibliai alapját, addig a fenyőfát nem
tudom hova tenni. Vajon milyen magyarázatot adunk arra hogy Krisztus
Urunk születésének ünnepén egy a pogány kultuszból átvett szimbólumot
helyezünk az előtérbe? Még ha jászolról vagy tömjénről lenne szó az
hagyján. A legtűrhetőbb magyarázat eddig amit hallottam az volt hogy
szerezzünk örömet gyermekeinknek, mert ők azok akik kívánják. És ha a
gyermekek majd Harry Pottert szeretnék karácsonykor megkapni, akkor még
az imaházban le is vetítjük nekik? Ugye hogy nem? Hallottam hogy egyik
gyülekezetben nyáron elhatározták karácsonykor majd nem állítanak
fenyőfát, de amikor beköszöntött az ünnep ott pompázott a szószék előtt
a FA, mert a szokás nagy Úr. Én sokáig meg sem akadtam ezen, egészen
addig amíg egy ökumenikus karácsonyi istentiszteleten a mellettem lévő
kórus rá nem zendített a fenyőfát dicsőítő énekre:

"...Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!
Reményed és hűséged ád erőt minden időkön át.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!"

Nem Krisztust, hanem egy fenyőfát dicsőített a templomban a nép. Ekkor
megundorottam a "KARÁCSONYFÁTÓL". Otthon a feleségemmel elhatároztuk,
hogy nem állítunk többet karácsonyfát.Nem volt könnyű, de sikerült. Nem
azért mert bűn lenne, vagy addig bűnt követtünk volna el, hanem azért
mert nem akarunk úgy és azt ünnepelni mint a világ. Legyen Krisztus
mindenek felett!"

Aki kiváncsi a karácsonyfa pogány eredetére az kattintson ide.

U.i. Ha mégis olyan helyzetbe kerülök családlátogatáskor, vagy éppen gyülekezeti alkalmon, hogy ott van a karácsonyfa, nem botránkozok meg... Csak  úgy érzem magam mint amikor nagy szeretettel olyan eledelt tesz elém a vendéglátóm, amit ki nem állhatok. Szó nélkül illedelmesen elfogyasztom és még meg is köszönöm. Miért? Mert a szeretet "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr." 1.Kor.13:7, még ezt is...

Baptisták vagy karizmatikusok? Nem!

Baptisták és karizmatikusok itt.

Dicsőítés vagy karének?

Sok esetben ezen vitáznak itt és ott. Egy évvel ezelőtt lelkipásztorok között is téma volt az éneklés és a heves vitát végül egy példázat csendesítette le. Dobner Győző testvér példázata következik:

"Dicsőítés és karének
Egy öreg farmer egy hétvégén elment a nagyvárosba és ott az egyik nagy
gyülekezetben vett részt istentiszteleten. Amikor hazament, a felesége
megkérdezte, hogy milyen volt.
"Hát jó volt" --- felelte a farmer. "Habár ők mégis valamit másképp
csinálnak. Dicsőítő énekeket énekelnek karénekek helyett."
"Dicsőítő énekeket" --- mondta a felesége. "Mik azok?"
"Ó azok jók, olyanok, mint a karénekek, de mégis egy kicsit különbözőek"
- mondta a farmer. - "És mi a különbség?" --- kérdezte a felesége.
A farmer így felelt: "Hát olyan, mintha azt mondanám":
Márta, a tehenek a kukoricásban vannak. --- "Mondjuk ez lenne az ének,
de én ezt másképpen mondanám, valahogy így:

Márta, Márta, Márta, Ó Márta, MÁRTA, MÁRTA
A tehenek, a nagy tehenek, a barna tehenek, fekete tehenek,
A fehér tehenek, a fekete és a fehér tehenek a kukoricásban vannak,
A TEHENEK, TEHENEK, TEHENEK, a kukoricásban vannak,
A kukoricásban vannak, a kukoricásban vannak.
A KUKORICÁSBAN, KUKORICÁSBAN, KUKORICÁSBAN.
Azután, ha az egészet elismételném 2 vagy 3 alkalommal, hát az lenne a
dicsőítés.

Egy másik hétvégén egy fiatal keresztyén, aki nemrég tért meg, a
városból vidékre látogatott, és vasárnap egy kis gyülekezetben vett
részt az istentiszteleten. Amikor hazament, a felesége megkérdezte, hogy
milyen volt.
- "Hát jó volt" --- felelte a fiatalember. "Habár, ők mégis valamit
másképpen csinálnak. Karénekeket énekelnek a szokott énekek helyett."
- "Karénekeket" --- mondta a felesége. "Mik azok?"
- "Ó azok jók, olyanok, mint amit mi szoktunk énekelni, de mégis egy
kicsit különbözőek" --- mondta a fiatalember.
- "És mi a különbség?" --- kérdezte a felesége.
A fiatalember így felelt: - "Hát olyan, mintha azt mondanám: "Márta, a
tehenek a kukoricásban vannak." --- Mondjuk ez lenne az ének, de én ezt
másképpen mondanám, valahogy így:


Ó Márta, drága Márta, halld a kiáltásom
Fordítsd füleidet ajkam szavaihoz,
Fordítsd csodálatos füleidet a holnap
Igaz, páratlan, dicsőséges igazságához.

Az állatok útjait ki tudná megmagyarázni
A fejükben nincs az értelemnek még az árnyéka sem,
Figyelnek az Isten által adott napra, vagy a Tőle jött esőre
Kivéve, mikor gyenge, csalogató kukoricás a kerítésük.

Sőt, ezen tehenek boldog, buta, fegyelmezetlen örömben,
Kiszabadították magukat abból a meleg karámból, ami visszatartotta őket.
És a sötétség és éjszaka által ösztökélve
A chilliwack-i édes kukoricámat legelték.

Nézzétek csak azt a ragyogó, napsütéses holnapot,
Ahol a föld mocskos feslettsége újjászületik,
Ahol ártalmas állatok nem indítják sírásra a lelkemet,
És ahol nem kell többé azokat az alávaló teheneket a kukoricásban látni.

Ezután ha az első, második, harmadik versszakot is elénekeltem, majd az utolsót egy különböző hangszínben, hát az lenne a karének"

Szerda - Elmaradt a vizsga

a tegnap. A professzor asszony aki a szervezetszociológiát tanítja nem tudott bejönni az egytemre, ezért csak január 7.-én vizsgázhatok. Ezek után az egyetemről kijőve elég rosszkedvűen hívtam fel anyósomat és mondtam is neki hogy úgy néz ki hiába jöttem Debrecenbe. Erre ő azt válszolta hogy egyáltalán nem hiába, mert éppen a napokban műtötték a kolléganőjének a lányát, Ildikót(30 valahány éves) és meg kellene látogassam a kórházban. Na ez egy lelkipásztornak való feladat. Az anyós osztja ki. Nem baj, sőt! Apósommal elmentünk és meglátogattuk tehát Ildikót, aki egy élete delén levő fiatalasszony(többnyire Olaszországban tartózkodik a férje miatt, aki olasz), de most eléggé meggyötört állapotban volt. Beszélgettünk, majd igét olvastam és imádkoztam érte,hogy az Úr ezzel bajjal is jót munkáljon az életében, a bűntől való szabadulást és teljes gyógyulást. Nem volt hiábavaló tehát a tegnapi debreceni utam.
Oda menet és visszafele jövet is sokat telefonáltam, mert szerveztem a következő lp. közösségi alkalmat amire január 3-án kerül sor nálunk, amire talán még Boros Gyuszi is eljön. Este imaközösségben voltunk a gyülekezetünkből azokkal akik rendszeresen összejönnek minden héten( már több éve) hálát adni és könyörögni az Úrhoz. Tizenegyen voltunk. Sok-sok imatéma gyűlt össze amit mind az Úr elé vittük és tudjuk hogy nem hiába... Áldott legyen az Úr neve!

Az elmúlt napok eseményei, kommentjei eszembe juttatták, azt a példázatot amit a tavaly írtam a lelkipásztori hálóra.
Nagyon-nagyon aktuális.

"Tanmese:
Két pásztor beszélget és az egyik panaszkodik a másiknak:
-Nagy baj van a nyájamnál...
-Mi baj?
-Amikor este beterelem az akolba, megszámolom őket és reggel mikor kiengedem már egyel kevesebben vannak.
-Akkor farkas van a nyáj között, csak báránybőrbe bújt
-De hogyan tudom meg hogy melyik a farkas?
-Figyelj ide, ez egyszerű. Holnap reggel mikor engeded ki egyenként a
juhokat akkor mindegyiknek üss a fejére egy jókorát a pásztorbottal.
-És...?
-Majd meglátod.
Úgy is lett. A pásztor jókorákat sózott mindegyik juhnak a fejére, amelyiket
kiengedte és azok meg-megroggyanva az ütéstől tovább oldalogtak. Már-már
alig maradt juh az akolban, amikor jön kifelé az egyik és a pásztor arra is
ütni készült, de az gyorsabb volt és a fogával elkapta a feléje lendült
botot. Meglett a farkas!
Tanulság: Ha más kezében van a bot, üssön csak nyugodtan a fejemre, túlélem
és megbocsátok. Ha viszont fordítva van, akkor tudni fogom hogy ki a farkas"

Akinek van szeme az olvasásra az olvassa!

"Ne örülj én ellenségem!

Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!" Mikeás 7:8 

Már a tegnap éreztem és ma teljesen megbizonyosodtam arról, hogy rossz ötlet volt a kommenteket utólag moderálni, mert sokszor nem voltam gépközelben és már nem is bírtam követni a megjegyzéseket a magas forgalom miatt. Még akkor is így van, ha azok akik abban a rendszerben "névtelenül" is kommenteltek, azok IP címe mind rögzítve lett és immár nem is névtelenek. Amit a "névtelenség" leple alatt közzétettek, az már tűrhetetlen volt. Nem építő kritika, hanem romboló és ocsmánykodó viselkedés. Ha tovább engedném hogy baptista közösségünket gyalázzák, már mazochistának tűnnék(talán egyesek már annak is néztek). Azt viszont nagyon is kimutatta e lehetőség, hogy minémű lélek lakozik egyesekben és kik azok akik Boros Gyula testvérem "védelmére" kelnek.
Ezek után biztos vagyok abban hogy ő sem kéri azt a fajta támogatást, amit itt tapasztalt egyesek részéről. Hiszem hogy rájött, inkább a juhok között(közöttünk) van a helye mintsem az acsargó farkasok között. 
Tehát mindazok, akik eddig itt kárörvendően, vagy sértődötten tobzódtak, immár kereshetnek maguknak más helyet. Megismerhettük őket. Akiknek pedig mindez már eddig is sok fájdalmat okozott, azokat kérem hogy bocsássanak meg azért mert a türelmüket ily módon próbára tettem...!
Én hiszem hogy az Úr ebből is jót tud kihozni és az ördög meg fog szégyenülni!!!


U.i. Azt is át kell gondoljam, hogy egyáltalán blogoljak e tovább... Ugyanis annyira megnövekedett a látogatottsága a blognak(több száz egyedi látogató és több mint ezer oldalletöltés naponta), hogy ez már véleményformáló, folyamatokat elindító, befolyásoló erővel bír. Ez pedig nagy felelősség!  Nem biztos hogy fel kell vállaljam... Mert volt úgy, hogy egyesek már azért mondták amit mondtak, hogy az kikerüljön a nyilvánosság elé, mások pedig éppen azért voltak tartózkodóak, nehogy írjak róluk valamit. Nem akarok én újságíró lenni!!!   

Ez az ami nagyon elgondolkoztatott...

Az hogy magamról, a személyes életemből írok egészen addig, míg nincsenek benne mások még hagyján. Amikor viszont a véleményemet írom ki ill. bizonyos kérdésekben állást foglalok, netán információt osztok meg az már egy másik kategória. Addig amíg kevesen olvasnak nem sokat zavarsz. Miután sokan figyelnek rád, akkor már nem csak magadra kell ügyelj.
Én mindezidáig megpróbáltam  magamat egy az egyben adni itt a blogon. Ellentétben más szolgatársaimmal, akik a blogjukon csak szigorúan a közérdeklődésre számot tartó infókat osztottak meg, én sokszor kiírtam azt is amit lehet nem kellett volna mindenki orrára kötni. Tehát nem szószéknek szántam e blogot, mégis sokszor az lett belőle. A szószéken pedig nem lehetünk annyira profánok mint azon kívűl.

Több lehetőség közül választhatok:
1. Zárt körben blogolok és ezután csak azok olvasnak akik regisztrálnak.
2. Nem blogolok.
3. Blogolok ahogy eddig, de kerülni fogom a "közügyeket".

Majd az Úr segít eldönteni hogy mi legyen...

Krisztus mindenek felett!

Konfliktuselmélet

annak a fejezetnek a címe, melyet a "Döntéselmélet" könyvből olvasok. Ez kötelező olvasmány Szervezetszociológia tantárgyból. Ha az Úr is úgy akarja, akkor holnap megyek vizsgázni belőle. Ízelítőként négy oldalt bemásolok, azok kedvéért akiket érdekel az ilyen téma...

"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek

mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába"
Ez az igevers jut sokszor eszembe, amikor gyermekeinket hallom imádkozni az istentiszteleteinken. Nem tudom hogy még hol van ehhez hasonló jelenség, de itt Érszőllősön általában (és még Micskén is előfordul) a gyermekeink regálnak először az igehirdetésre imádságban és azután vagy közben kapcsolódnak be a felnőttek. Kezdve a 4-5 évesektől a tizenévesig imádkoznak azért amit az igehirdetésből megértettek. Lehet hogy ez azért  is van, mert én is kicsiny vagyok az igehirdetésben, de akkor is felemelő érzés az hogy gyermekeink együtt lélegeznek velünk, akkor amikor Isten igéjét szívjuk magunkba.
A tegnap este az Ámósz próféta könyvének utolsó fejezetéből(9:11-15) szolgáltam a helyreállásról, a gyarapodásról, a bővölködésről és a biztonságról, melyet Isten az övéinek megigért és ami már beteljesedett és ami újra be fog teljesedni. Nem hiszem hogy valaki ebből a "prosperitás evangéliumát" hallotta volna ki, mert számomra az a bővölködő élet amikor úgy látom és úgy érzem, hogy sokkal többet kaptam, kapok mint amit megérdemeltem.
Délelőtt Magyarkécben voltam "szűk"(csak 6-an voltunk) testvéri körben, majd utána Szilágypérban szolgáltam, ahol viszont a gyermekekkel együtt már 18-an voltunk. Ebédre Szatmári Zsomborékhoz voltam hivatalos, ahol Ildikó testvérnő (a nyáron merítkezett alá a fiával Zsomborral) másik két fiával, menyével és unokáival ültük körül az asztalt. Jó volt velük is megismerkedni és együtt lenni majd Isten házában is, ahová Erdei Sándor testvér öccse, Attila is eljött. Hiszem hogy munkálkodik az Úr az életükben és meg fogják ragadni az Úrtól felkínált kegyelmet. Ámen!
Hazafelé jövet a kéczi betérő után, majdnem egy rosszabb baleset résztvevője lettem( tapasztalatom szerint az ördög vasárnaponként különösképpen igyekszik keseríteni, nem csak itt a neten, hanem az utakon is). Egy szembejövő autó az utolsó pillanatban vette észre az út közepén részegen dalolva biciklit toló cigányt és mikor elrántotta a volánt ide-oda cikázva majdnem nekem csapódott, mielőtt az árokban kötötött volna ki. Megálltam, hogy segítsek és közben Ferenczi Béla testvér is odaérkezett(Kécből ment Tasnádra)  és akkor megint egy másik autó majdnem elütötte a dalolást és istenkáromlást abba nem hagyó cigányt. Na ezekután a megijedt autósok ugyancsak káromkodások közepette, agyba-főbe püfölték a részeget. Csak a mi közbelépésünkre hagyták abba és végül közös erővel sikerült a bajba jutott autóst is kihúzni az árokból. 
Magamat vizsgálva azt tapasztalatam hogy elsőre nagyon is azt éreztem: "na egyik feldühödött káromkodó veri a másik részeg istenkáromlót, ez így nagyon rendjén is van, nem kell nekem beavatkozni", de aztán Isten Lelke nem hagyta hogy csak kivülállóként viselkedjem. 
Az életben sokszor adatik, hogy kivülállóként nézzünk bizonyos "csetepatéknak-hitvitáknak álcázott"  összezörrenéseket és ez valóban kényelmesebbnek tűnik, de megváltó Urunk a kereszten is azért imádkozott hogy "bocsáss meg nékik mert nem tudják..." Egyszerűen nem tudta és nem is akarta magát kivonni a küzdelmekből. Inkább belehalt, hogy feltámadva erőt adjon mindazoknak akik a halálba is készek követni Őt. Én is követem! Te is?
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem"Gal.2:20

U.i. Az utóbbi napok margójára
Volt már alkalmam az elmúlt napokhoz hasonló események sűrűjűben lenni. Akkor(2007.05.17) nem Borzási István testvér, hanem én voltam a kommentek célkeresztjében, de az Úr befedezett. Az Úr most is befedezi az övéit...

Vasárnap - Sajnálom

az én szolgatársamat Gyuszit, azért mert olyanok támogatják akik. Akik most a legjobban "hőbörögnek" mellette, azok fognak majd ellene fordulni(ez nem prófécia akar lenni, csak a tapasztalat mondatja).
Véleményem szerint az hogy ez ügy ide jutott nem Gyuszi "hitelvi elhajlása" miatt volt, hanem az olyan "barátai" miatt, akiket rosszízű kommentjeikből és gyalázkodó leveleikből én is megismertem. Én nem hallottam soha hogy Gyuszi, olyat prédikált volna, amivel én ellenkeztem volna, de hogy a "pártolói"(talán ő sem kért belőlük, de mégis közel engedte magához) vitték jégre az biztos. Főleg nem arról van szó hogy Gyuszi eretnekséget hirdetne, de mégis oda sodródott azokhoz akik nagyon is. És most ne értsen félre senki, nem Ton testvérre gondolok, habár Gyuszi azt hiszi!!! Azokról van szó akiknek életpéldája sok botránkozást okozott már. Vajon miért nem nagyon voltak neki a baptista lelkipásztorok között közeli barátai? Miért érez és érzett előítéletet elöljáróival, szolgatársaival szemben? Hiszen az apósa is tagja az elnökségnek. Nem kellett volna ennek így lenni! Több szelídség, több alázat és igazi összetöretés kellett volna és főleg "szolgatársakhoz való hajlandóság". Szerintem ha Bihar megye déli részén is működne az a szolgatársi közösség, amiben néhányunknak itt északon részünk van(hála az Úrnak!), akkor védettebb lett volna.
Az mindenesetre nem volt egyenes dolog és nagyon furcsán hat, hogy a múlt hétvégén senki nem szólt a bihari közgyűlésen erről a feszültségről(sőt én akkor úgy hittem hogy minden rendbe jött, hiszen aki fegyelmi eljárás alatt van az nem lehet rajta a jelölt listán) és a közgyűlés megválasztja a missziókerület titkárának, most meg tessék ki lett zárva.
Tehát önkritikát is kell gyakorolni és közbenjárni az Úr előtt szolgatársunkért, hogy mihamarabb begyógyuljon e seb itt is ott is!

Az Úr legyen kegyelmes hozzánk!

Péntek-Szombat Hintsd a magvakat!

A tegnap este Micskére mentünk Juditkával és Jéminával, ahol a 2.Thessz. levél tanulmányozásának a végére értünk a bibliaórai sorozatban. Micskén amúgy a taglétszámhoz viszonyítva általában 80-90 százalékos a jelenlét minden összejövetelen. Sajnos kivülről csak elvétve vetődik be olykor-olykor valaki... Bárcsak adna az Úr áttörést abban a faluban, hogy mások is megtapasztalnák a Krisztus szabadítását!
Ma délelőtt Kéczbe mentem ahol a nagyváradi  "Magocska" szolgált a baptista imaházban a gyermekek felé egy karácsonyi bábozással. Több mint 100 gyermek nézte és hallgatta végig a karácsonyi üzenetet. Adja az Úr hogy az elhintett magvak kikeljenek és felnövekedve gyümölcsöt hozzanak.

Kulcsár Johanna foglalja össze a karácsonyi üzenetet

Kéczben még Ráksi Imre testvérrel(két éve merítkezett be) volt lelkigondozói bszélgetésem, ami után hazajöttem és meglátogattam az öregeket, betegeket akiknek úrvacsorát is vittem. Délután öt órára érkezett a "Magocska" Érszőllősre miután még Albison és Margittán is szolgáltak, de én azon már nem vettem részt mivel Szilágyperecsenbe mentem a karácsonyi csomagokért, amit Borzási István testvéren keresztül juttatott nekünk Mennyei Édesatyánk. Este nyolc óra után érkeztem haza sűrű hóesésben, de minden különösebb gond nélkül. 

Áldassék az Úr neve!!!

Csütörtök - Rendes kerékvágás

Ilyen-olyan közbenső ügyek miatt az utóbbi napokban nem a megszokott módon zajlott az élet, a munka, de most ismét a régi(jól bevált)  kerékvágásban haladtam. Délután a tinikkkel foglalkoztam fél öttől, ahol az ősatyák történetét vesszük át a lehető legalaposabb részleteiben. Hat óra után lett vége a foglalkozásnak és már indultam is Szilágypérba, ahol a bibliaórán a hívő élet=munkás élet(2Thessz.3:1-18) témakörében forgolódtunk. Negyed tíz is elmúlt mire elhagytuk kicsiny imaházunkat. Megterhelve indultam haza. A treher amit onnan hazáig hoztam az Erdei Sándor testvérék adománya volt, egy zsák kenyér liszt. Áldott teher, isteni gondviselés. Áldott legyen az Úr neve!

Szerda este - Arculattervezés

Ebből a tantárgyból ma volt az utolsó nap hogy leadjam a dolgozatot, mely 3-5 oldalas arculati elemzés kellett legyen a 2010-es magyarországi választások arculathordozóinak bemutatásával (plakátok, logók, kiadványok, stb.) Miért így, jó-e amit csináltak, eljutott-e a megfelelő célcsoporthoz, mi volta különbség arculati szempontból a tavaszi és őszi választás között. A négy parlamenti párt óriásplakátjait elemeztem ami négy egész oldalt tett ki. Hála Istennek, ha utolsó nap is, de elvégeztem a feladatot. Ezen a héten pénteken lesz még egy vizsgám szervezet szociológiából, amire nem nagyon tudtam felkészülni, de mindenképpen szeretnék túl lenni rajta hogy januárra minél kevesebb vizsga maradjon. Akkor ugyanis több helyen evangelizációs szolgálatok várnak rám.
 Van tehát miért imádkozzak...
Ma este, mivel itthon más volt beosztva bibliaórára(a beosztás készítésekor még úgy volt hogy ma nem leszek itthon), úgy indított az Úrnak Lelke hogy menjek el Micskére. Igaz hogy nem ilyenkor szoktam oda menni és nem is számítottak rám, de egy lelkipásztornak ilyen látogatásokat is kell tennie olykor. Nekem éppen ott kellett lennem ma este, ezt nem csak én láttam így, hanem azok is akik ott voltak és azok is akik hiányoztak. Áldott az Úr(!)... engem is.

Vaddisznók, de nem annyira vadak

azok amiket a tegnap becserkésztem. Már hétfőn délben elmentünk Debrecenben, mert akkor délutánra volt kiírva Márti a CT vizsgálatra a gerincével. Sok egyéb elintéznivaló után csak a tegnap este érkeztünk haz. Közben azonban én Nagyváradon is jártam a Szeretet szerkesztőségében, de egyéb ügyben is volt megbízatásom és miután onnan mentem vissza Debrecenbe a feleségemért, már magyar területen egy vaddisznócsordára lettem figyelmes, az úttól néhány száz méterre. ASzékelyföldön többször is voltam vadlesen, de fényes nappal és ilyen közelről vaddisznókat még nem tudtam becserkészni. Miután leparkoltam az autót, elindultam feléjük és szerencsémre szembe fújt a szél. Annyira el voltak foglalva az élelem után való kutatással, túrással, hogy nem vettek észre . Olyan 5-6 méterre közelítettem meg őket és vagy 20 percig figyeltem mit csinálnak. Kilencen voltak, egy kan 2 koca  két süldő és négy kismalacból állt a csapat. Végül a kan észrevett, szemembe nézett, de nem rontott nekem, hanem más irányba fordult. Megúsztam. Ők pedig szép komótosan elbaktattak. Nem volt bennük gonosz lélek...

Középen a fehér a kan

Elbaktatnak

A "J" betűre (BEFEJEZTEM) felkerült a pont

Nem sokkal azután hogy megírtam a fenti bejegyzést, egy közleményt adott ki a romániai baptista szövetség, melynek mi is társult tagjai vagyunk. Úgy érzem hogy a "J" betűre feltették a pontot. Méltó lezárása ennek a témának ez a közlemény(románul tudóknak). Ha valaki venné a fáradtságot és lefordítaná nekem magyar nyelvre, hogy ki tudjam ide tenni, azt megköszönném.(frissítés:Albert Zsolti azóta már megtette itt. Köszönöm Zsolt!) Ez a közlemény, ellentétben azzal amit kritikával illettem, mind tartalmilag, mind formailag megfelel a kívánalmaknak. Mivel biblikus, súlya van. Hiteles és határozottan pontos. Egyetértek vele, pont.

Kedd - BEFEJEZTEM!

Mindazt amit eddig írtam nem vonom vissza,de nem is folytatom a Ton testvérrel megerősített "strajerekhez" való kitérőt. Nem mondom hogy nem érdekel mi lesz velük, de azt láttatta meg velem az Úr a mai csendességemben, hogy nekem, nekünk most az építkezésen kell legyen a hangsúly. Felépülni a romokból, megerősödni, megújulni abban ami az örökségünk az Úrtól. Még nem késő. Nem egy új egyházat kell építeni, de nem is kell azok ellen harcolni akik elmennek.
Ezeket az igéket adta nekem az Úr és ebből értettem meg azt amit fentebb leírtam.
"Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És engedének az Úr szavának, és megtérének a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének. Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerősíté a városokat Júdában." 2Krón.11:4-5
A nélkül hogy tovább gondolnám a történetet és végig elemezném az eseményeket én itt megállok. Azt kell megértsem amit Roboám. Nekünk magyar baptistáknak itt Erdélyben van hol tiszteljük az Urat, úgy mint Júdának Jeruzsálemben a templomban. Nem kell máshol és más oltárokat építenünk mint Jeroboámnak, de kell romokat takarítani, a gyülekezeteinket megerősíteni, építeni. Nem kényszeríthetünk senkit sem arra hogy velünk maradjon, de akik vagyunk meg kell erősödjünk fel kell épüljünk az Úr dicsőségére!!! A többit pedig hagyjuk arra aki mindent lát és mindeneket megvizsgál! Az Úr segítsen ebben! Ámen!

www. strajeri.ro - Cherchez la femme! = Keresd a nőt!

E mondás jelentése, hogy rejtett dolgok, események oka számos esetben a nő.
Nem először mentem a www.strajeri.ro nevü oldalra a Iosif Ton ügy miatt és miután már majd mindent elolvastam, amit ott találtam elkezdtem egy kicsit szakmai szempontból is megvizsgálni az oldalt. És mit látok? Na mit veszek észre? Hát azt hogy e nem is akármilyen mozgalom zászlóshajójának kapitánya nem más mint egy nő, mégpedig a Nelu Demeter felesége(javítva: lánya). Ha már neten evezünk akkor úgy is fogalmazhatok hogy egy igazi "anyahajóra" téved az aki erre a címre látogat.
Megfigyelhető ugyanis hogy az írások javarészét ő teszi közzé, annak ellenére hogy mások is rendelkeznek írói, közzétételi joggal.

 El lehet olvasni hogy ki a "szerző"?

Valószínűleg admin jogokkal is rendelkezik. Igazából ő tartja kezében a portált, még akkor is ha az oldal szakmai karbantartója és üzemeltetője más. Ő a felelős a tartalomért. Amit közzétesz megjelenik, amit nem az nem. Van olyan írása Ton testvérnek ami a saját neve alatt jelenik meg, de a legtöbbet Demeter Ioana Ligia tette közzé. Egy banális kérdés: ha megjelenhetett egy írás Ton testvér neve alatt akkor miért nem jelent meg a többi is ugyanúgy? Lehet hogy Ton testvér nincs mindig gépközelben és megkérte a Nelu Demeter feleségét hogy segítsen neki. Olyan még mással is előfordul hogy nem ért a számítógéphez vagy nem képes használni (pl. édesanyám neve alatt édesapám commentjei is megjelennek itt-ott), de az hogy a mozgalom dec 10.-én kiadott hivatalos közleményét is Nelu Demeter felesége(javítva: lánya) jegyezze, az már arról beszél, hogy ez a nő megkerülhetetlen ebben a mozgalomban.
Nem lenne furcsa pl. ha Szövetségünk hivatalos állásfoglalása identitás meghatározó kérdésben(mert a strajeri mozgalom közleménye ilyen akart lenni) egyik vagy másik lelkipásztor feleség neve alatt jelenne meg a Szeretet újságban vagy a honlapunkon(elég mostoha sorsa van szegénykémnek)? Ugye hogy sokan felhúznák a szemöldöküket? Én is így tettem és nem teológiai hanem pusztán kommunikációs szempontok alapján azt mondom elég kesze-kusza viszonyok lehetnek ebben a mozgalomban. Azok akik úgymond "látják a démont" a másikban, nem veszik észre, hogy kommunikációs szempontból mennyire hitelesség kérdése az hogy a vezetők neve(vagy legalább "admin") alatt jelenjen meg a mozgalom állásfoglalása, ne pedig valamelyikük felesége(javítva: lánya)(egy úgynevezett háttérember) jegyezze azt?
De lehet hogy tévedek és nem is háttérember Demeter Ioana Ligia, hanem...

Vasárnap - Veszélyben voltam

Ma reggel amikor Micskére indultam még hullott a hó és nem takarították az utakat. Micske felé közeledve, majdnem ott ahol Bódi Barna fiatal szolgatársamat éppen ilyen időben 7 évvel ezelőtt érte halálos baleset, én is megcsúsztam az autóval és hol egyik hol másik sánc szélén táncoltam, végül néhány pörgés után végre egyenesbe kerültem. Nagyon fura érzés volt. Rövid ideig tartott, de mégis elég hosszú volt ahhoz, hogy eszembe jusson ez a párbeszéd, ami 3 évvel ezelőtt ugyanott hangzott el. Az Úr azonban úgy néz ki nem akart még egy lelkipásztor emléktáblát arra a helyre, ahol az egy is sok(k). Megtartott, megőrzött, mert egy kamion sem jött szembe velem, az árokba sem fordultam bele és azok az autók melyek utánam jöttek, azok tisztes távolságból figyelték a piruettet. Szeret az Úr! Sokan imádkoznak értem! Még van feladatom! Mindezek válaszok arra a kérdésre, hogy miért tart még életben az én Uram... Aztán az is lehet mivel egyedül voltam és nem volt aki felhívja figyelmemet(Jémina még mindig emlegeti) arra hogy kikért imádkozzak, talán elfelejtettem volna. Így juttatta eszembe az Úr hogy imádkozzak Bódi Barna testvérem özvegyéért és az árvákért!
Délelőtt tehát a micskei gyülekezetben szolgáltam, ahol úrvacsorai közösségben is voltunk, majd miután Szabó József testvéréknél elfogyasztottam az ebédet Magyarkécbe mentem. Ott délután három órától voltam együtt a testvérekkel, este hat órától pedig itthon szolgáltam az Ámós 7:10-17 -ből.
Vacsorára pedig ifj. Híri János testvérék vendégei voltunk a feleségemmel.

Szombat - Megbíztak

Reggel Gombos Miklós testvérrel indultunk a Nagyváradi Missziókerület éves közgyűlésére, amely egyben választó közgyűlés is volt. A következő négy évre választottuk meg a kerület vezetőségét és a Szövetségi Tanács tagjait. Erre az összejövetelre a gyülekezetek küldöttei a bihari imaházban gyültek össze, ahol Albert István Zsolt testvér a lelkipásztor.  Délelőtt 10 órától imaáhítattal kezdődött és délután 2-kor Kovács József szövetségi főtitkár testvér igehirdetésével zárult a  közgyűlés munkája. A gyűlés után a bihari testvérek vendégszeretetét élveztük a finom ebéd elfogyasztásában.
A missziókerület választási eredményeként a kerületi vezető tanácsot a következő testvérek alkotják: Simon József és Giorgiov Adrián(Nagyvárad), Kovács Gyula és Boros Gyula(Nagyszalonta), Veress Efraim(Érszőllős), Papp Dezső(Biharpüspöki), Albert István Zsolt(Bihar). Ezen belül a tisztségek a következők:
Kovács Gyula - elnök
Veress Efraim - alelnök
Boros Gyula . titkár
Albert István Zsolt - pénztáros
Simon József - tag
Giorgiov Adrián - tag
Papp Dezső - tag

    A Szövetségi Tanácsba a közgyűlés Simon József, Giorgiov Adrián, Kovács Gyula, Veres Efraim és Boros Gyula testvéreket delegálta. Amint az ebből látható a testvérek feladattal bíztak meg ami felelősséggel is jár.
    Négy évvel ezelőtt amikor Székelyföldi Missziókerületben választottak meg vezetőnek, azt tapasztaltam hogy a nagyobb felelősség nagyobb teherbírást igényel. Akkor csak fél évig szolgálam abban a megbízatásomban, mert az Úr 2007 őszén ide rendelt és akkor "megkönnyebbültem". Most úgy néz ki, ismét az következik hogy "megterhelődjek", a szó nemesebb értelmében.

    Az Úr segítsen hogy az Ő igáját és az Ő terhét úgy hordozzam, hogy az ne csak nekem legyen könnyű és gyönyörűséges!!! Ámen!


U.i. Egy kissé megszomorodtam amikor Kónya József(Kónya Bálint dédnagyapám egyik unokája, édesapám unokatestvére) testvérem Barótról, a szülővárosomból a következőket írta levelében: "...ma délelőtt(szombat dec.11)eltávozott az élők sorából Veres Sanyi bácsi, kb.másfél hónapja volt 1 ínfartusa,majd utána agyvérzés is érte amiből már nem épült fel.Tegnap múlt 1 hete hogy haza adta a szentgyörgyi kórház.Hétfőn (dec.13-án, 14-ó.kor) lesz a temetése." 
Az Úr vigasztalja meg a gyászoló családot és a gyászoló gyülekezetet! 

Péntek - Közösségi kommunikáció

 Már reggel megérkeztünk Debrecenbe a feleségemmel ahol elváltak útjaink. Ő az építőmérnöki míg én a bölcsész karra igyekeztem ahol a mai tantárgy "Közösségi kommunikáció" volt, amit Sebestyén Attila adott elő.
Délután négy órakor indultunk vissza és idejében hazaérkeztünk. Még volt idő átöltözni hogy tovább mehessek Micskére bibliaórára. Juditka és Jémina is elkísértek erre az alkalomra, ahol a 2Thesszaloniki levél 2. részével foglalkoztunk.

Iosif Ton, ahogy id. Veress Ernő látja

Az alábbi vélemény édesapámtól származik és a Boros Gyula szolgatársam blogjáról vettem át a kommentek közül...
Külön kiemeltem azokat a mondatokat melyek szerintem is sarokpontjai a kritikának.

"...Tehát nem mentem más felekezetekhez. Iosif Ton új teológiája(ahogyan ő ezt írja olvastad?), bár Krisztus tanítására hivatkozik elfogadhatatlan.Szerinte Jézustól napjainkig senki se prédikálta,tanitotta a teljes evangéliumot,még Pál apostol is kérdőjeles.Megemliti Szt.Ágostont és Luthert,hogy hijjával voltak.Ez igaz !De nem emlit senkit akik hüségesek voltak az evangélium megélésében és hirdetésében:pld.Dr.Baltazár Hubmájert,feleségét akik mártirként haltak meg az evangéliumért. Pedig a történelem folyamán mindig voltak és vannak,akik Krisztus tanitását ,a teljes irst képviselték.A Szentlélek munkálkodott:Müller György,Sspurgeon,Moody és mások által is. Nem Ton fedezte fel úttörőként,hogy mit jelent Krisztus tanitása. Teológiája,ahogy ő ezt kifejtette a CLARIFICARI-ben nincs összhangban a teljes irással.Hogy Isten országa és Sátán birodalma között harc van, ez igaz,de az már téves, hogy a lelki ajándékokkal vívjuk meg a harcot. Azért is,mert az efézusi levélben Pál apostol ezt irja:Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét,hogy....Nem gondolom,hogy Pál apostolt ki lehet hagyni a teológusok közül. Helyébe se Ton, se én, se te nem állhatunk.Ton most az elsőbbséget keresi. Úgy akar feltünni,mint aki egyedül képviseli helyesen Krisztus tanitásait. Márpedig ez nem igaz! Nem is teheti,amíg Jézus tanitásainak nem engedelmeskedik."Tedd le ajándékodat....menj és békülj meg"Hanganyag és jegyzőkönyvek vannak arról,hogy Váradon és Portlandban is a testvérek akarták a megbékélést,de ő megkeményitette magát.Nekem is volt személyes beszélgetésem vele a Hargitán,s amikor rákérdeztem,hogy miért nem tudnak együttmunkálkodni az Emmanuelben,azt mondta,hogy megegyeztek,hogy erről nem beszélnek. Amikor most Váradon voltam utóbb, utánajártam. Nem volt egyezség erről, hanem amikor akarták az ügyet intézni(a megbékélést)úgy Romániában ,mint Amerikában elzárkózottez elől. Ahogyan ő elmondta a megtérését nekünk a 7o-es években és ahogyan most teszi közzé ,a kettő nem egyezik...."
.

.

.
Szeretettel :
id.Veress Ernő

Kedd - Szerda Bibliaóra

A tegnap este nem jutottam el a megszokott imaközösségbe, mert családlátogatáson voltam Híri Károly testvéréknél. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe és az imádságba hogy tíz óra után jöttem csak haza.
Ma délelőtt jó ideig a HOREB weblapjával fogalalkoztam, ill. az egész oldalt az adatbázissal együtt át kellett költöztesssem egy új szerverre. Az erszollos.com oldalllal is ez a helyzet, csak arra még nem volt időm. Az eddigi szerverek(newhosting.hu) elavultak és most a felújított szerverpark elég nehézkesen indul be...
Este itthon szolgáltam a bibliaórán a 2Thessz. 2:1-17-ből, ami után még jó ideig visszamaradtunk néhányan a férfitestvérek közül, beszélgetni, imádkozni. Ma este is tíz után kerültem haza, de nem késtem le semmiről.
Várom az Úr Jézust!

Hétfő - Egy éves

évfordulóra került sor ebben a hónapban, ezért nekem legalábbis különleges "adrenalin adagot" jelentett az, hogy néhány szolgatársammal együtt lehetek közösségben. Immár egy éve annak hogy néhányan a szolgatársak közül(Albert I. Zs., Papp L., Pardi F., Szabó A.,  Nagy I., Fazakas Gy., Kiss Z., én + néhányan) összejövünk minden hónap első hétfőjén és ilyenkor nem az adminisztratív, nem az úgynevezett "szakmai"  elemeken van a hangsúly, hanem  a KÖZÖSSÉGEN. Megosztjuk egymással, azt ami fáj, ami teher a személyes ill. közösségi életünkből és imádkozunk egymásért, másokért... Olykor még a feleségeink is elkísérnek, hogy ők is hozzá tegyenek valamit ahhoz, amit együtt kell megharcoljunk.
Ma Krasznára mentünk Kiss Zoltán testvérünk meghívására és örömünkre Borzási István és ifj. Budai lajos lelkipásztorok is csatlakoztak hozzánk. Sajnos volt egy-két ügy(Iosif Ton ill. Deák Attila), ami nagyon elszomorított minket, de imádkoztunk és utána már könnyebb lett a teher... Ebéd után is volt még miért könyörögnünk és tudjuk, hogy nem hiába... Áldassék az Úr neve!
Este hat után értünk haza a feleségemmel...

Vasárnap - Délelőtt

itthon szolgáltam és úrvacsorai közösségünk is volt a testvérekkel. Délután Kéczbe mentem ahol ugyancsak úrvacsorai alkalomra került sor. Onnan visszajöttem Margittára és onnan már Híri Károly testvérékkel(a felesége, Márta szalárdi származású) mentem Szalárdra a hitmélyítő sorozat befejezésére. A Királyok könyve 19. részéből olvastam az első tizennyolc verset, ami alapján arról beszéltem, hogy a szolgálatban való megújuláshoz szükség van arra hogy:
1. Bevalljam : "Nem vagyok jobb elődeimnél"
2. arra az érintésre mely felébreszt, hogy táplálkozzak
3. Isten jelenlétébe kerüljek
Az összejövetel után még ifjúsági alkalomra is ott maradtam és ezért csak este tíz körül értem haza. Megérte.
Áldott legyen az Úr neve!!!

Szombat - Születésnap

Hála, hála, hála... és továbbra is hála Istennek azért a 41 évért amit ma betölthettem és hogy mindezidáig megtartott és ezután is megtart az üdvösségre!!! Sokkal jobban van dolgom mint ahogy érdemlem, de még annál is mint amit elképzeltem magamnak korábban. Áldoott legyen érte az ÚR JÉZUS neve!!!
Itt köszönöm meg mindazoknak a jó kivánságait, imádságait, akik a mai nap folyamán köszöntöttek. Áldjon meg titeket az Úr!!! /legalább annyira mint engem/

A tegnap Debrecenben voltunk Tirzával, ma este pedig Szalárdon ifj. Híri János testvérrel. Ha az Úr megsegít akkor holnap este is ott fogok szolgálni mert akkor fog befejeződni a hitmélyítő sorozat ami csütörtökön kezdődött. Első két este Bándi Sándor testvér szolgált. Ma este az Apcsel 19:17-20 alapján beszéltem arról hogy melyek egy gyülekezet ill. a hívők megújulásának a feltételei:
1. Felismerni azt ami bűn és káros a személyes életemben
2. Nyilvánosan megvallani, hogy a Sátán megszégyenüljön 
3. Megsemmisíteni, meg- ill kitagadni az életemből azt amvel az ördög megkötözhet.

 ifj. Híri János szolgálata

Csütörtök - Nincs víz

a hálózatban, mert annyi eső esett, hogy a vízelosztó állomás víz alatt van és amíg el nem apad a víz addig nem indítják újra a szivattyúkat. Még jó hogy egy kevés vizet sikerült tartalékolni, mielőtt elzárták volna a csapokat.
Délután a szokásos program volt. A nehéz idő ellenére is eljöttek a tinik a foglalkozásra, ami fél hétig tartott. Miután vége lett már indultam is Szilágypérba bibliaórára. Az alkalom után, kilenc óra körül még bementem Erdei Sándor testvérékhez, akik vacsorával kínáltak és ezért csak este későre érkeztem haza. A gyermekek más aludtak, de a feleségem ébren volt.

Szerda - Bibliaóra

volt ma este és a román nemzeti ünnep tiszteletére fűtés nélkül ültük végig a több mint két órát. Na nem azért nem rakott tüzet senki mert munkaszüneti nap volt, hanem azért mert éppen gondnok váltás volt(kalákába végezzük a gondozást) és eddig senki nem vállalta decembert. Eddig csak önkéntes alapon volt a vállalás. Ma este viszont a testvéri órán(vasárnap úrvacsorázni készülünk) elhatároztuk, hogy mindenki egyenlőképpen kell ebben is terhet vállaljon. Még én a lelkipásztor sem lehetek kivétel. Mindjárt meg is lett az eredmény. A testvéri óra után elkezdtek jelentkezni a testvérek. A jövő évben minden hónapra van már felelős, sőt még 2012-re is van már beosztás. Aki nem jelentkezett az is sorra kerül. A mi családunkra ha az Úr éltet, a jövő év decemberében fog sor kerülni, hogy takarítsunk és tüzet rakjunk...